Urbán Tibor Valahol- Tárlatvezetés

Állandó tárlatok: Emlékek Dombja – Feledy Gyula grafikusművész tájábrázolásai

Időszaki kiállítás: Urbán Tibor: Valahol

18:00
Személyes tárlatvezetés Valahol című kiállításában, melyben az elmúlt időszak munkáit és közös alkotásait Pataki Jánossal mutatja be Urbán Tibor.

20:00
Feledy Gyula családi karikatúráinak bemutatása rajzokon és családi elbeszéléseken keresztül. A “Nagyapa humoros oldalát” bemutatja Ferenc Marcell és családja.

...Urbán Tibor egy Mesebeli lény!

Nem úgy mondom, hogy mese-szerű, mert így keveréke lenne egy köznapi kifejezésnek. Csapják-vágják így és úgy, azonban eltalálni a Valóságot, megközelíteni is nagyon nehéz: kezét-lábát töri éjjel-nappal, hosszú évek óta megrendítő küzdelmet vív a Hétfejű Sárkánnyal, eközben ő maga is felvett egy külsőt, amivel riogatja a szűnni nem akaró "NAGYÚR" krokogyíkbőrű fenevad hoppáréját. Kisfiúként megtanult verejtékes falusi utcákat, hallgatva figyelte az elhaladókat, a misére sietőket, és felkellett kapaszkodnia fákra a madarakhoz, gólyákkal üzeneteket küldözgetett, és várta a fecskék válaszát Tavasszal... Álmokat látott? biztosan. Szép, szép Magyar álmokat, és ártatlan csilingeléseket az éjszakában. Nem volt elég az örök fájdalom, nem volt elég a kiskirályfi keservekből; ment és Lettt. Számolni, olvasni nem kellett tanulnia mert tudta, kellett tudnia mert sórba, szépen felmondta a leckéket. Ábrákat, csillagjegyeket fonva eljutott a nagy-nagy templomig, amit még nem kellett megneveznie, mert nincs vége soha az ő meséjének. Fest, mint a vízfolyás, nyíladzik a nyár, az ősz, és a hideg télben várja a Hajnalt trombitaszóval. Ide-oda átugorva mérföldköves Homokóráját beigazítva segíti őt Teremtője...

Végtelenes végtelennek tűnő dzsunbujában halk suttogással cimborál a Pulibácsikkal, Isteni erővel a küzdőtéren jelekkel integet a messzeségnek...

Tisztelettel.......................Köszönettel

2015.május..........június...........július

"kispataki"

Pataki János

Pataki János: "kispuszi"

... lemaradt, ócska kis gyalogosként

nem volt más választásom a Lét,

és Nemlét küszöbén, mint buggyant

"szemétdombon" összeszednem magam;

tudomásul kellett vennem, hogy el-

húzott mellettem az új Század is,

édes kis Borjúként nézem, nézem a kapufélfát...

Minden tévedésem,

jelentéktelennek tűnő részlet, boldog/csacska

szép bolondériák,

lelkeket kacagtató igyekezetek, stb.

Azt kell hinnem a Szeretetből

a szerelemes Csillagokból rám sugárzik:

Köszönöm Nektek!

2014. XII.11.