Ötödik utca

Bálint István

kiállítása

a Magyar Kultúra Napja alkalmából

2014. január 16-án, 18 órakor

a Galéria'13-ban.

____________________________________________________________________________________________________

________________________________________________________________________________________________

Az Ötödik utca egyben metafora.

Maradéka annak a tíznek, ami Diósgyőr vasgyári lakóit

összekötötte a gyárakkal és megélhetésükkel.

A gyárak eltűntek, a telep lakói kicserélődtek.

A munkásokat, akiknek tulajdona a munkaerejük volt

leváltotta az a csoport, akinek ez már nem adatott.

Tulajdonuk az életük maradt.

Magyar cigányoknak nevezik őket, én cigány magyaroknak.

Zárt közösségbe kerítve élnek, egy zavaros patak,

egy villamos vonal kerítése, egy stadionfal

és a reklámtáblákkal zárt főút ketrecében.

Mint indiánok a rezervátumban.

Azoktól földet vettek el,

ami állandó szégyenérzetben tartja a rablókat.

A cigánynak nem volt más, így a szabadságát vették,

szorították szolgaszegénységbe, majd kitartottságba,

város és faluszéli kiszolgáltatottakká.

A szabadság megvásárolható, akinek pedig nem adatott,

azon így szégyenkezni sem kell.

Háromszáz éve sunnyadt tekintettel figyeljük

nevezzük mindennek, ami szerintünk nem magyar.

Fekete macska, csak este ne találkozzunk vele.

Az ötödik utca Magyarország.

Lakói együtt lakók, de nem együtt élők,

mágiájuk a civilizáció,

mint a dogon faszobor,

amelybe az európai hittérítők

cserélt tárgyait belekalapálták.

Bálint István