Elhunyt Plesz Antal

   „PLESZTÓNI” ÖRÖKRE ELTÁVOZOTT…   

Elhunyt PLESZ ANTAL DLA H.C., az építész szakma egyik legnagyobb hatású MESTERE, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Középterv, Iparterv, Lakóterv, Tipustervező Intézet volt építész tervezője, a Zalaterv  volt főmérnöke, a miskolci Északterv volt főépítésze, a Miskolci Építész Műhely elindítója, a MÁVTI mérnök főtanácsosa, Széchenyi-, Ybl-, Steindl Imre-, Kotsis Iván díjak, és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés birtokosa, Sásd díszpolgára, Miskolc város Pro Urbe díjasa, s a Miskolci Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Plesz Antal következetesen vallotta, hogy „az építészet az emberépítéssel kezdődik”. Egész életében követte hitvallását, s így vált több generációt nevelő, nagyhatású mesterré, önálló, független, egyszemélyes intézménnyé. Átfogó, mély, filozofikus gondolkodása, szárnyaló fantáziája, bölcs humora, az emberek iránti mély empátiája és szeretete, rendkívüli érzékenysége szuggesztív erővel párosult. Megalkuvásmentes, szuverén életet élt. Igazi ember és értelmiségi volt. Sokunknak második apja, másoknak visszatérő szellemi forrás, a tájékozódás és feltöltődés pontja  volt élete utolsó napjaiban is. Fiatal és idős értelmiségiek - hivatásuktól függetlenül  tisztelték és szerették szellemét és jellemét. Sokan tartozunk Neki, s osztozunk családja felesége, lányai, unokái fájdalmában. Január 12-én hunyt el Budapesten a Margit kórházban, 84. évében. Utolsó, ismételgetett mondata: „Nyissátok ki a kaput!”. Most, hatalmas űrt hagyva maga után, átlépett a Kapun…..

Isten vele, nyugodjon örök békében.

 B.Cs.

A MESTERTŐL január 23-án, csütörtökön délután búcsúzunk a Magyar Építészek Szövetségének Kós Károly termében. Temetése szűk családi körben történik. 

____________________________________________________________________________________________________

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának ülésén 2008-ban.

Plesz Antal

Sásd, 1930. május 19. – Budapest, 2014. január 12.

Széchenyi- és Ybl Miklós-díjas építész

Apja kőműves mester volt, aki autodidakta módon képezte magát. Jól rajzolt, éjszaka tervezett, nappal dolgozott, és irányított az építkezéseken. A mintegy száz lakóház, melyet Sásd környékén épített, nagyobbrészt ma védett épületek. Ehhez kiváló csapatot szervezett, ahová csak felvételivel lehetett bejutni. Ebben a légkörben fia már ötévesen elkötelezettje lett a szakmának.

A környéki egytantermes elemi iskolába járt, majd a Dombóvári Gimnázium után 1948-ban a Pécsi Felső Építőipari Iskolát végezte el. 1948–1949-ben építkezéseken, valamint a komlói bányában segédmunkásként kezdte pályafutását. 1949 és 1950 között a Közületi Ingatlanközpont építész-technikusa volt.

A Budapesti Műszaki Egyetem Építész Karán 1956-ban szerzett diplomát. A MÉSZ (Magyar Építőművészek Szövetsége) Mesteriskoláját 1960-ban végezte el.

1951-től a KÖZÉPTERV-nél Nyiri István, az IPARTERV-ben Schall József és Kiss Ferenc mesterei révén szembesült a mindenkori feladatokkal. Lauber László és dr. Szendrői Jenő neve említendő, még akik kreativitására hatottak. Farkaslyukon – Cserba Dezsővel – kohósalak falazatú lakóházakat fejlesztett ki. Ugyanilyen módszerrel készült 200-200 bányász lakóház Komlón és Zircen is.

Miskolcon 1964-től 1976-ig dolgozott az ÉSZAKTERV-nél. Különböző munkák tervezése mellett az újraindult Mesteriskola életében is (1970–1984) hét cikluson keresztül oktatott. Tehetséges fiatalokkal került kapcsolatba: Bodonyi Csaba, Bán Ferenc, Ferencz István és mások. A Miskolci Tervező Vállalat főépítészeként csaknem minden jelentős munkában inspirátorként vett részt. Fontosabb munkái: a sok huzavonával elkészült miskolctapolcai Juno üdülőszálló, a sok-sok kompromisszummal megvalósult művészlakások (a nyolcadik változat épült meg), a miskolci és bodrogkeresztúri BVM gyárainak fejlesztési terve és a mályi Borkombinát.

Fentieken túl rövidebb ideig dolgozott a LAKÓTERV-ben, ZALATERV-ben, a MÁVTI-ban és a MÁV mérnök főtanácsosa is volt. 1990-től magántervező.

1975-ben Ybl Miklós-díjban részesült, majd számos nívódíj után 1997-ben Kotsis Iván-emlékérmes lett és tiszteletbeli doktorrá (Magister Honoris Causa) avatták. 1998-ban díszpolgárává választotta Sásd városa, 2001-ben Steindl Imre-díjjal, 2009-ben Széchenyi-díjjal jutalmazták. 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Építészi, illetve életfelfogásának fontos elemeit a következő szavakban foglalta össze önéletrajzi könyvében:

    Az építés ember-építéssel kezdődik, az autonóm emberé;

    A mestertől emberi tartás és szakma egyaránt tanulható;

    A mestert tanítványai választják és becsülik;

    A mester nem a tömeget menti, de az egyént nemesíti;

    Mesterré az önjelölés és közönségsiker nem emel;

    Az a tanítvány válik mesterré, aki többet ad tovább;

    A műhely szelleme bizalomra és kölcsönös felelősségre épül;

    A műhelyben a meggyőzés eszköze a beláttató értelem;

    A műhelyben a feladat ürügy, a tudás eszköz csupán;

    A műhelyben nincs „munkafegyelem”, de munka van és fegyelem;

    A műhelyben nincs „korkülönbség”, csak kor és különbség;

    A műhely a munka, a játék, az alkotás és hangulatteremtés ünnepi helye.

Díjai, kitüntetései

    1975. Ybl Miklós-díj

    1997. DLA. HC. (Doctor of liberal arts – magister honoris causa)

    1997. Kotsis Iván-érem

    1998. Sásd város díszpolgára

    2001. Steindl Imre-díj [6]

    2008. Miskolc város "Pro Urbe-díj" [7]

    2008. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje

    2009. Széchenyi-díj

Fontosabb művei

    1956-1957. komlói, zírci, farkaslyuki földszintes bányász lakóházak.

    1961-1962. zalaegerszegi Közgazdasági Technikum bővítése

    1962. nagylengyeli Olajos Irodaház

    1963-1964. Gyermekintézmények, rendezési tervek,

    1963-1964. Veszprém. 16 tantermes gimnázium és 8 tantermes általános iskola

    1964-1976. miskolc-tapolcai Juno szálló [1]

    1964-1976. miskolci művésztelep, kazincbarcikai Vegyipari Főiskola, mályi Borkombinát, Miskolc déli városrésze, összekötő városrészének beépítési terve, BVM miskolci gyára, bodrogkeresztúri rekonstrukció,

    178-1980. Budapest Nyugati Pályaudvar és környékének rendezési terve

    1991-1992. Budapest, II. Kerületi Önkormányzat székházbővítési terve

    1996-1997. Óbuda római katonai amfiteátrum terve

    2000. Aquincumi amfiteátrum megújítási terve

    2001. Zsámbéki premontrei romtemplom megújítási terve

Publikációi

    1951-56. A vidéki sajátház építés vizsgálata (Kiss Ferenccel)

    Gépgyárak tervezése ipari építészeti kézikönyv

    2004. Vallomások (Kijárat Kiadó)

Forrás: Wikipédia