Művészeti Szabadegyetem 2014.4.

Fotó: Barázda Eszter

Flach Antal: Miskolc zenei élete a két világháború között

A két világháború közötti miskolci zenei életről tartott előadást a Feledy-ház Szabadegyetemén Flach Antal csembalóművész-tanár. Az érdeklődő közönséget Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria intézményvezetője köszöntötte.

Az első szavak a régi „aranykorszakot” idézték, amely szerint a Kodály Zoltán felszólítása: „Legyen a zene mindenkié!” Miskolcon, a két világháború között megvalósulni látszott. Az 1900-as évek első évtizedeiben a zene majd' mindenkié volt, a zene átszőtte a városi ünnepeket és hétköznapokat: művelésében, fenntartásában, az érte folyó küzdelemben, fizikai és szellemi dolgozók közösen tettek ezért.

                Az 1901-ben alapított, és országos rangot elért zeneiskola, annak művésztanárai, akik külföldi fellépéseikkel Európa nagyvárosaiba is elvitték Miskolc zenei életének hírét. A kamarazenei élet mellett a zeneiskola tanárai, növendékei a zenekari élet megteremtéséért küzdöttek. A zeneiskola első igazgatója Lányi Ernő, kóruskarnagy, zeneszerző volt, 1901-1907-ig vezette az intézményt. Halálának 10. évfordulóján a Zenepalotában márványtáblát helyeztek el. Utódjáról csak a Zenei Lexikon szócikke közöl néhány sort. Lányi munkáját Szent-Gály Gyula vette át, aki szívvel-lélekkel szolgálta a város kulturális fejlődését. Az I. világháború előtt nagy szerepe volt abban, hogy a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület támogatásával, a vasgyári zenekarral, a város zenét szerető polgáraiból szimfonikus zenekar jöhetett létre. Kassán, Eperjesen képviselte a várost. Cikkeiben, tanulmányaiban a város kultúrájáért küzdött. 1916-ban jelent meg „Zenei törekvéseink és a háború” c. tanulmánya. Ebben felveti a problémákat: a kiváló magyar zenészek és zenetanárok ellenére a középiskolában a rendszeres énektanítás megszakad, a középosztály egyre jobban visszahúzódik a zene művelésétől. Kritizálja az új magyar műzenét cigányzenének nevezők rossz zenei táplálkozását, esztétizál a háborús műdalok témájában, amit az ún. cigányzenéhez hasonlóan ízlésrombolónak tart.

                Szent-Gály – Rákos Arnold kiváló hegedűművész portréja szerint: „nemcsak kitűnő igazgató, művész... a sok borzas fejű muzsikussal tele van a város, majdnem kifizetődő Miskolcra muzsikusnak jönni.”1916-ban az évzáró hangversenyen bemutatták Haydn: Teremtés c. oratóriumát. Ez a műalkotás nagy előadói apparátust igényelt, énekes szólisták, ének- és zenekar, ami a háborús időben nagy nehézséget jelentett. Részt vettek az iskola növendékei, tanárai, műkedvelő városi polgárok, a Miskolci Daláregylet, a Diósgyőr-vasgyári szimfonikus zenekar.  Szent-Gályt élete teljében találta a gyilkos kór, 1919-ben elhunyt. A város saját halottjának tekintette, az ő tudása és tevékenysége emelte az iskolát az ország egyik elsőrendű intézetévé.

(Meghallgattuk Haydn: Teremtés oratórium részletét. )

                Őt Koller Ferenc követte, akit nehezen fogadtak el. A város akkori tanácsadója szerint benne nincs meg a széleskörű általános és a zene minden ágára kiterjedő készség, ami megkívántatik.  1920-ban mégis ő lett az igazgató. A hegedűművész egy ideig az Operaház, majd a bécsi Strauss-zenekar tagja, a budapesti Népszínház, a szabadkai Filharmonikus Társaság hangversenymestere, tanított a kecskeméti, szabadkai zeneiskolában, önálló hangversenyeket rendezett, szervezett. A növendékek száma elérte a 650 főt. Az akkor már virágzó intézmény nagyszámú tanári karral rendelkezett, új épületre volt szükség, a kölcsöntantermek helyett. Törekvései sikeresek voltak, az ország legszebb zeneiskolájának megépítését köszönheti neki a város. 25 év alatt 7500 növendék tanult itt, a 25. éves jubileum közeledett. Az akkori polgármester, Hodobay Sándor segítségével 1925-ben a közgyűlés elé került a Zeneiskola és a Női Kereskedelmi Iskola építési munkája a telken lévő épületek lebontásával és földmunkákkal kezdetét vette. 1927-ben 1 millió Pengőt fordított a város a Zeneiskola építésére. Felvette Hubay Jenő nevét. Hubay világhírű hegedűművész és zeneköltő volt, mestereket nevelt. Ekkorra már Dohnányi, Bartók és Kodály is kivívta magának a megbecsülést egész Európában. Művei: szimfóniái, operái, hegedűversenyei főleg a csárdajelenetek sorozat, melyek a Liszt-rapszódiák szellemében íródtak, Molnár Antal kritikus szerint „cigányos kencét mázoltak a nótavázra”. Koller az iskola 25. jubileumán emlékkönyvet adott ki, elismerték az építésben résztvevőket. Az avatás 1927. dec. 17-én volt, Dohnányi, Liszt, Bach művei mellett a XI. Csárdajelenet is elhangzott Hubay előadásában. (Ezt meghallgattuk.)  Hubay 1921-ben is járt itt, József főherceg és fia, Ferenc főherceg látogatásának alkalmával a Színházban, majd másnap Reményi Ede emlékére ültetett fát. Koller 1937-ben nyugalomba vonult. A Városi Törvényhatóság elismerte kiváló munkásságát. A Zeneiskola a II. világháborúig több mint tízezer növendéket tanított. Többen közülük, mint pl. Fasang Árpád, Venetiáner (Vándor) Sándor, a munkáskórus mozgalom helyi vezetője, híresek lettek. Évenként 10-12 magas színvonalú hangversenyt adtak a növendékek. Koller idején 1920-ban a színházi és a Diósgyőr-vasgyári zenekar közreműködésével nagyszabású koncertet tartottak Hollósy Kornél vezényletével.

                Ő zeneelméletet, zeneszerzést, orgonát is tanított. A Korona Nagyszállóban elhangzott Brahms, Grieg, Gade, Hubay, Popper művei mellett Beethoven II. szimfóniájának és II. zongoraversenyének lassú tétele, Mihalovics Ödön Toldi szerelme c. operájából egy jelenet. 1921-ben elhangzik Bartók: Este a székelyeknél és az Allegro Barbaro is.  1922-ben a Korona Szálló nagytermében mutatkozott be Miskolci Simon Jánosné zongoraművész, aki a Liszt-tradíciót Szendy Árpádon keresztül, másodkézből ismerhette meg. Férje a Lányi-család barátja volt. Játszott Beethoven, Liszt, Chopin, Csajkovszkij, Grieg műveket is. A hangversenyen a Zeneiskola, a 13. gyalogezred és a Diósgyőr-vasgyári zenekar Mozart teljes Jupiter szimfóniája hangzott el, Hollósy és Szent-Gály egy-egy műve. Liszt: Esz-dúr zongoraversenyét hallgattuk meg. 

                Mind a hangszeres, mind a kórusművek terén a hazai és európai modern zeneirodalmi nagyságai mutatkoztak be, ez nem volt jellemző a vidéki városok zenei attitűdjére. Halmay Irma zongoraművész, Haydu István gordonkaművész, majd a Haydu-Rákos-Halmay trió révén a város kamarazenei életének meghatározó alakjait hallhatta a közönség. Haydu István ritka szép vonóvezetéséről, nemes, terjedelmes hangjáról írt elismerően a kritika. 1930-ban a Diósgyőri-vasgyári Szimfonikus Zenekarral hangversenyzett a munkás étteremben, Boccherini és Saint-Säens koncertműveit játszotta. Meghallgattuk Vándor Sándor csellóra és zongorára írt Air, azaz ária c. darabját. Életműve ismeretlen, de házukban gyakran találkozott Adyval, Móricz Zsigmonddal, Bródy Sándorral, és a munkásmozgalom képviselőivel. Munkáskórusokat vezetett. Népszerűsítette Kodály és Bartók műveit. 1944-ben elhurcolták, 1945-ben halt meg. Rákos Arnold hegedűművész Hubay tanítványa volt, Gentben végzett, majd Berlinben, Párizsban zeneszerzést tanult. 1919-36-ig igazgatóhelyettes volt, 1936-48-ig igazgató. Külföldön is hangversenyzett, óriási repertoárral rendelkezett. Miskolcon zenekari dirigens, kamarazenész mellett zenét is szerzett, bár ezek a művek ismeretlenek maradtak. Az 1920-as „nyomorenyhítő akciók”, az akkor a Gömöri pályaudvar vasúti vagonjaiban százával lakó felvidéki menekültek megsegítésére is komponált műveket. Egy ilyen koncerten hangzott el Rákos: Hámori harangok, Hámori idill és Hámori legenda c. szimfonikus költemény-triptichonja. 55 évesen 5 hegedű caprice-t és Paganini emlékére előadást tartott, amit illusztrált: D-dúr hegedűversenyt előadta, ezt hallgattuk meg. 1948-ban vonult vissza. 1919-ben nyert kinevezést Hollósy Kornél. Zeneszerzés,- és orgona szakos hallgató, Weiner Leó, Kodály Zoltán tanítványa. 1918-ban nevezték ki tanárrá Miskolcon, rögtön műsorra tűzték F-dúr-trióját. Zenei szakcikkei jelentek meg a helyi lapokban. Orgonaművészként is számon tartották, élőzenei illusztrációkkal kísérte előadásait: Bach, Liszt orgonaművészetéről. Az orgonaépítésben való jártasságát őrzi a miskolci Deszkatemplom által tervezett 1224 sípos orgonája. 1950-ben Reményi-díjjal tüntették ki.

                A Zeneiskola mellett számos intézmény és egyesület kapcsolódott be tevékenyen a város zenei életébe. A Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke, Balogh Bertalan volt ennek legkiválóbb képviselője, aki a kiállítások, koncertek rendezésében, a kulturális élet minden területén magas színvonalú munkát végzett. A közönség számára művészi alkalmakat szervezett.  Így a Felvidéki Zeneszövetség létrehozásával, a Vasgyári Zenekar és a vasgyári munkások támogatásával Miskolc bekapcsolódott az ország szellemi vérkeringésébe. Részt vettek ebben a munkások, kereskedők, tanárok, ügyvédek, hivatalnokok. A háború első évében kiemelkedő esemény volt Jan Kubelik hegedűművész előadásában Ries: Perpetuum mobile,  Kerpely Jenő csellójátékában Popper: Ballada c. műve, Josef Levinne zongoraművész előadásában Chopin: Asz-dúr polonéz, majd Sándor Erzsi énekével Delibes: Lakmé/ Csengettyű áriája. 

                Ezt követte a Lévay József Egyesület, emlékhangversenyt rendeztek, 1928-ban volt Reményi születésének 100. évfordulója, és Lányi Ernő emlékére. Ők hívták meg Fischer Annie-t 1934-ben. A Kereskedők és Gazdák Köre, a MÁV Üzletigazgatósága, a MÁV Ének- és Zenetársasága, a Miskolci Színház Miskolcon az I. világháború súlyos éveiben is működött, a sebesültek szórakoztatását látták el. Sokan úgy érezték, hogy a háború nem jelent majd hosszan tartó nyomorúságot. Erről tanúskodik az 1915. február 15-én rendezett Vöröskeresztes farsangi mulatság morbid műsora is:

1. hajnali ábránd. Ekrazittal töltött bombával
2. gépfegyver-keringő
3. tábori tüzérség srapnel s gránátzápor
4. rohampolkA- farkasveremben
5. bombavetés – szuronyharc
6. új állásfoglalás nyakig hóban
7. esti tűzijáték – orosz gránátokkal, reggel 6-ig, fél centiméteres csellózás

                Egy ideig a Vasgyári Zenekar látta el a napi színházi feladatokat. 1921-tól Sebestyén Géza, majd fia, László 1926-tól vette át 1939-ig a Miskolci Nemzeti Színház vezetését. 1921-23 között száz operaelőadás volt, Erkel Hunyadijával indult, Katona: Bánk bán, majd Verdi: Traviata, Aida, Puccini: Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony, Bizet: Carmen, Offenbach: Hoffmann meséi, Delibes: Lakmé és Leoncavallo: Bajazzók c. operáival zárult. Miskolc lakossága addig is hallott operákat, a Filharmonikus Zenekar megalakítását a színház fennállásának 100. évfordulója adott alkalmat, az 1923-as évadot Verdi Trubadúrjával nyitották meg. Az 1924-es Verdi: Aida előadáson Jadlowker Herman lépett fel.

                1931-ben elhagy bennünket az elbűvölő hangú sanzonénekes, Neményi Lili. (Meghallgattuk Babits versét, a Minétet előadásában.) 1932-ben Jan Kubelik, 1933-ban a Wiener Sängerknaben, a bécsi fiúkórus ad hangversenyt, majd 1934-ben Lehár operettjeit sikerre vivő Richard Trauber énekel. A Miskolci Színháznak a Sebestyének ideje alatt nagyon jó híre volt, még pesti körökben is: „Sebestyén nagyon igényes, szigorú színházi ember, aki minden előadást úgy megrázott, mint kutya a kölykét.” 1939-ben megszűnik e jeles direkció, a háborúval együtt nehéz idők következnek a nagy múltú intézményre, melynek vezetését Földessy Géza veszi át, aki 1940-ben  Verdi Rigolettóját mutatja be.

                1923-ban alakult meg a Filharmóniai Társaság zenekara, a Miskolci Daláregylet, Általános Munkás Dalárda, a Diósgyőr-vasgyári Dalárda, a Miskolci Ipari Dalos Egyesület. A Miskolci Cecília Énekkar egyházi énekkarként működött, vezetője Sassy Csabáné, de  a Mindszenti templom keretében működő kórus két világháború közti tevékenységéről semmi adat nem maradt fenn.

                Itt fejeződött be a két világháború közti miskolci zenei életről szóló előadás, amely a zenei illusztrációkkal igazi zenei élményt nyújtott a hallgatóságnak. 

Kühne Katalin

  ___________________________________________________________________________________________________

             2014. április 16. szerda délután 17 óra Feledy-ház (Deák tér 3.) 

    
MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM

Zenei élet Miskolcon a két világháború között

Előadó: Flach Antal  csembalóművész-tanár    

        
                      Sorozatszerkesztő és házigazda: Kákóczki András művészettörténész