MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM

Fotó: Barázda Eszter

_________________________________________________________________________________________________

Sir László: Miskolc zenei élete 1945-1960-ig

Sir Lászlót, a Miskolci Szimfonikus Zenekar nyugalmazott igazgatóját és az érdeklődő közönséget köszöntötte Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum-Galéria igazgatója, a Szabadegyetemi sorozat vezetője.

            Az előadó ennek a korszaknak átfogó elemzését készítette el, de itt főként a Miskolci Szimfonikus Zenekar történetére tért ki, majd röviden ismertette a kórusmozgalmak szerepét. Azzal kezdte, hogy a háború viharai, a harcokban eltűnt vagy hadifogságba került katonák és a hátországban élők nehéz helyzete miatt a zenei élet is nehézségekkel küzdött. A 13. gyalogezred zenekarának karnagyát Budapestre helyezték, a Vasutasok Dal- és Zeneegyesületének zenekara is megszűnt, mint szimfonikus formáció, de fúvószenekarként majdnem napjainkig színesíti városunk zenei életét. A Diósgyőr-Vasgyári Zenekar újjászervezésére 1945. január 2-án lépéseket tettek, dr. Bánhegyi György karmesterségével. Az Üzemi Tanács erre az anyagi hátteret biztosította. Ingyenes hangversenyeket tartottak, népszerű repertoárral, 1945 második felétől többezres értő közönség előtt. Általában havonta rendezték, diósgyőri és miskolci ismétlésekkel, nagy sikerrel. A zenekar 1946 őszére 48 tagúra növekedett, nagyzenekari műveket mutathattak be. Budapesti meghívás, rádiószereplés bizonyította a jó színvonalat. A vasgyári stadionban 4000 néző tapsolt 1946 júniusában. A zenekar tagjait nagyon igénybe vette a különböző politikai eseményeken, teaesteken, sportünnepélyeken való részvétel, zenetanfolyamokon tanítás, így havi 140-160 órát tett ki  elfoglaltságuk. Fennállásának 50. évfordulóját kis csúszással 1947-ben nívós műsorral (Erkel, Wagner, Mendelssohn, Liszt, Grieg, Gounod műveivel) ünnepelték. Zádor Tibor zenetörténész így ír: „1947 nyarára a hangversenyeket nem csak a munkások, hanem nagyobb, zeneszerető rétegek is látogatták. A miskolci Nemzeti Színházba 900 néző fért be, ezért a Vasgyárban megtartott koncertek jelentősége megnőtt: Cigánybáró hét előadása, sikeres Beethoven-est, a 48-as szabadságharc 100. évfordulójára tartott Kodály: Háry János c. előadása a Jószerencse, a Vasas Dalárda és a Palestrina énekkarok részévtelével nagy sikerű volt, 1948. aug. 28-án részt vett Kodály Zoltán is. Novemberben Kodály vezényelte a 300 tagú kórust, előadták a Székelyfonót is a zeneművészeti főiskolai növendékeivel.” 1949-től kritika érte a zenészeket, mert tevékenységükért díjazást kaptak, a többi művészeti csoport (színjátszók, énekkarok) díjazás nélkül szerepeltek. Az anyagiak csökkentése miatt a zenészek más zenekari formációk felé is orientálódtak, a színvonal is alacsonyabb lett. Felvetődött, hogy társadalmi munkában zenéljenek, ez végleg szétzilálta az együttest, 1952-ben megszűnt. 1953 szeptemberében újjászervezték, a régi zenészek összeálltak, de sokan az új miskolci zenekarnál vállaltak feladatot. 1954-től ismét rendszeresen adtak koncerteket, a színjátszókkal közösen nagyoperett előadásán működtek közre. Nagy szerepet kaptak a magyar szerzők: Bartók, Kodály, Liszt művei. Az 1956-os forradalom idején néhány hónapra szünetelt a munka, de 1957 márciusától havi rendszerességgel folytatták. A régi érdeklődést nem sikerült fenntartani. Megünnepelték a zenekar 65., 70. évfordulóját, részt vettek fesztiválokon, köztük egy nagy sikerű szlovákiai turnén. 1963-ban a Miskolci Szimfonikus Zenekar megalakulása után a Szakszervezetek B.-A.-Z.-Megyei Tanácsa összevonta a vasgyári, perecesi, MÁV-zenekarokat, azzal, hogy az új zenekar a Diósgyőr-vasgyári Zenekar jogutódjaként működjön. 1964 márciusában megszűnt. A Perecesi Bányász Zenekar 1911-től működött, 1945 szeptemberében Matherni Gézát hívták meg karnagyi tisztre. A zenekar létszámát 15-ről 30-ra emelte. A közönséget hozzászoktatták a jó műsorokhoz: Kéler: Romantikus nyitány, Verdi: Előjáték a Traviátához, Sibelius: Valse Triste, Rossini: Sevillai borbény, Semiramis, Grieg: Solvejg dala, Weber: Felhívás a keringőre, Bizet: Carmen, Delibes: Előjáték és keringő a Coppelia c. balettből, Csajkovszkij: Diótörő szvit. A könnyűzene klasszikus műveit is előadták. 1949-1954-ig Pogány Sándor karmester irányította a zenekart. 1954-ben az Országos Bányász Fesztiválon elsők lettek, majd Tatabányán adtak koncertet. Matherni Géza vezetésével 1955-ben elnyerték a Szocialista Kultúráért c. jelvényt. A zenekar sokat tett Pereces zenei kultúrájának fejlesztéséért, szabadtéri előadások terén úttörők voltak. A Diósgyőri Bányász Zenekar is átalakult. 1954-től a Márta- és Anna bánya dolgozói önálló zenekart akartak maguknak szervezni önkéntesen felajánlott adományaikkal. A Diósgyőri Önkéntes Tűzoltók Zenekara 1933-1947-ig, a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek Fúvószenekara 1948-tól, a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek Ifjúsági Fúvószenekara 1949-1957-ig Balázs József vezetésével, a Diósgyőri Gépgyárak Szinvavölgyi Népművelési Körének fúvószenekara 1953-tól működött. A diósgyőri gyárak különváltak, önállósultak, ezért a DIMÁVAG is saját zenekarral akart rendelkezni. A II. világháború után meggyengült zenei élet a zeneoktatás felől érkező kezdeményezéseknek köszönhetően vett újabb lendületet. Egressy Béni Zeneiskola: A zeneoktatás kezdete Miskolcon 1897-től indult. 1901-ben alapították a Városi Zeneiskolát, mely 1927-től Hubay Jenő nevét vette fel. Az impozáns Zenepalotában kapott otthont az alap-, közép- és felsőfokú zeneoktatás.   1952-ben a zeneiskoláról levált a közép- és felsőfokú zenei képzés. Ekkor vált önálló alapfokú zeneoktatási intézménnyé, Egressy Béni névvel. Erdélyi Lászlónét bízták meg vezetőjévé, 7 kinevezett tanárral, 4 hangszeres tanszakon folyt az oktatás, megszervezték az ének- és zenekart is. A növendékek, tanárok és tanszakok száma fokozatosan emelkedett. A tehetséges diákok hangversenyeken, zenei és énekversenyeken, külföldi vendégszerepléseken is részt vettek (pl.Wartburg jubileumi ünnepségén). A Miskolci Erkel Ferenc Állami Zeneiskola: 1946-tól a zenetanfolyamoktól indult, 1949-51-ig a szakszervezet vette át, tanárai részben zenészek, részben szakképzett zenepedagógusok voltak. Miskolcon a nagy diósgyőri munkástelep léte megkövetelte, hogy Diósgyőr-vasgyárba telepítsék a 2. zeneiskolát. Jelenleg Miskolc az egyetlen város hazánkban, ahol két állami zeneiskola működik, 1000 tanulóval. Fontos esemény volt a Városi Konzervatórium (Szakiskola, később zenegimnázium, szakközépiskola) megalakulása, a kiváló zenetanárokhoz újabb, nagy tudású zenészek is csatlakoztak. A Fazekas úti Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola  1963-ban, Kisgyörgy István igazgatásával indult. A Főiskola: A Művelődésügyi Minisztérium Turcsányi Emilt bízta meg 1965 nyarán, hogy alakítsa át az ország 6 szakiskoláját, a zenegimnáziumokkal a továbbiakban megyei irányítással működjenek, míg a 6 tanárképző budapesti központtal, a minisztérium felügyelete alá tartozzék. A miskolci tagozat vezetője Laczó Zoltán lett, tanárai: Friedrich Józsefné, Herszényi Bálint, Reményi János, Veszprémi Ilona, dr. Molnár Sándorné és Rőczey Ferenc, kiegészítve 17 szerződéses tanárral. Többségük zenekarokban dolgozik, járják a megyét, a hallgatókból álló kamaraegyüttest vendégszereplésekre hívták. (Itt említem meg, hogy Friedrich Józsefné később Németországban tanította a világhírű Kodály-módszert.) A Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar: 1951-1963. Nagymiskolci Hangversenyzenekar néven 1950-ben megalakult, tagjait felerészt a vasgyári zenekar adta, a konzervatórium tanárai és a színházi zenekar zenészei mellett.[1] Állami támogatással működött, a Népművelési Minisztérium mellett a helyi és megyei tanácsok is segítették. A zenészek a próbákért és a koncertekért csekély díjazást kaptak, de nem számított munkaviszonynak. A bemutató koncertet 1951. április 3-án a Miskolci Nemzeti Színházban Rozsnyai Zoltán vezényelte, Petri Endre zongoraművész közreműködésével (Erkel: Hunyadi László-nyitány, Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, Weiner: Divertimento, Bartók: Román népi táncok, Liszt: Les Préludes.) A kapott támogatás ellenére sem volt problémamentes a működése, az állami támogatás hamarosan megszűnt, 1952-ben az Országos Filharmónia működtette, így biztos alapokat biztosított a koncertek szervezésére. Ekkor Miskolci Filharmonikus Zenekar, majd 1957-ben Rubányi Vilmos javaslatára változott Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekarra. Az 1961-ben fennállásának 10. évfordulóját ünneplő együttes kiadványa neves karmestereket említ: Rozsnyai Zoltán, Melles Károly, Róna Frigyes, Mura Péter, Lukács Ervin, Rubányi Vilmos. Szólisták: Ág Magdolna, Rösler Ede, Zempléni Kornél, Zathureczky Ede, Bacher Mihály, Lukács Pál, Cziffra György, Frankl Péter, Kovács Dénes, Virágh Endre, de miskolciak is: Gombás Ferenc, Pálvölgyi József, Vrana József, Rőczei Ferenc, Papp Zoltán. 1958-tól a város újra támogatta a zenekart, fejleszthették a hangszerállományt, ugrásszerűen emelkedett a hangversenyek száma és minősége is. Az 1959/60-as évadban 300 bérletet a következő évre megduplázták. Megalakul a Miskolci Szimfonikus Zenekar, 1963 augusztus 1-től Mura Pétert nevezte ki a zenekar élére. A bemutatkozó hangversenyre 1963. november 25-én került sor, Németh Gyula vezényelte. Elhangott Corelli Concerto grosso-ja Nagy István, Gál Károly, Gombás Ferenc közreműködésével, Liszt: Magyar fantáziája Katona Ágnes előadásában, Beethoven V. szimfóniája. A létszámproblémák még bő évtizedig fennálltak, az 50 fős zenekar a folyamatos működést csak alkalmilag fizetett kisegítő zenészekkel tudta biztosítani. A színházi zenekar ugyanígy a szimfonikus zenekartól érkező kisegítőkkel tudta feladatait ellátni. Próbatermük nem volt. 1965-ben a Déryné utcai Kamaraszínházban kaptak helyet, méltatlan körülmények között dolgoztak. Az Országos Filharmónia a nemzetközi zenei életben is kiemelkedő rangú karmestereket és szólistákat hozott Miskolcra, ezek számukra is szembeötlőek voltak. A miskolci bérletes koncerteket továbbra is a Filharmónia rendezte, de a műsort és közreműködőit Budapesten döntötték el. Helyi, szólista kvalitású művészek is feladathoz jutottak alkalmanként. Csodálatra méltó a vendégkarmesterek és szólisták névsora is, akik az első 10 évben szerepeltek: Lehel György, Erdélyi Miklós, Lukács Miklós, Oberfrank Géza, Komor Vilmos, Vaszy Viktor, Sulyok Tamás, Németh Gyula, Kórodi András, Lukács Ervin. 1971-ben Ricardo Muti vezényelte a zenekart a Színházban (Beethoven Házavatás nyitánya, Vivaldi Gitárversenye: Szendrey Karper László, Brahms IV. (e-moll) szimfóniája volt hallható.) A szólísták: Kovács Dénes, Ruha István, Bacher Mihály, Tusa Erzsébet, Mező László, Zempléni Kornél, Pröhle Henrik. 1969 és 1981 között 7 alkalommal lépett fel a legendás Fischer Annie zongoraművész. Az előadó fotókat mutatott nekünk: Cziffra György, Lamberto Gardelli, Lukács Ervin, Ricardo Muti, Fischer Annie és a zenekar tagjai voltak láthatók, kéziratos levelek a vendégkönyvben, amelyek a zenekart dicsérték. Gardelli úgy nyilatkozott: „A Miskolci Szimfonikus Zenekarral már most meg lehet elégedve a város vezetősége és közönsége, mert jó felkészültségű és minden adottsága megvan ahhoz, hogy egyre jobb legyen.” Elismerően szól a kritikus V. Zalán Irén is. A bérleti sorozatban 7 nagyzenekari estet adott a zenekar, de fellépett megyei ismétlő hangversenyeken és ifjúsági előadásokon is. A Miskolci Zenei Napok (1964) 15 koncertet adott, kb. 150 színházi előadást és 79 tájelőadást teljesített a zenekar. A bérleti koncerteken (évi 10) rangos kül- és belföldi együttesek vendégszerepeltek (pl. 1964/65: Moszkvai Kamarazenekar, Román Rádió és TV Szimfonikus Zenekara, Állami Hangversenyzenekar 1965/66, Hesseni Rádió Szimfonikus Zenekara, Hamburgi Monteverdi Kórus). A próbákat a zenekar a színház házi színpadán tartotta, a munkát zavarta a színházi „üzem”, ill. a koncertekre készülő zenekar próbái. Állandó vitát képezett, mi számít színházi szolgálatnak és mi zenekarinak. 1965-ben az Egri Gárdonyi Géza Színházat összevonták a miskolcival, ekkor bővült a zenekar szolgálata. 1967-ben született meg egy VB. Elnöki utasítás, 20 álláshelyet kellett a zenekartól áthelyezni a Színházhoz, ezzel új színházi zenekar jött létre. A létszám csekély volt, a távozott zenészek pótlására nem volt lehetőség. A szétválasztás a két intézmény egységes kérése alapján történt, de nem feltétlenül a fenntartó város teljes egyetértésével. 1967-ben az eddigi évadonkénti 10 nagyzenekari koncertből álló sorozatot egy őszi-téli 6 hangversenyből álló sorozattá alakítja, 6 sorozatban, egyenként 5-5 koncerttel, a megyében 14-15 településen került sor ifjúsági hangversenyekre. Ózdon és Sátoraljaújhelyen indult felnőtt bérleti sorozat, ezekből főleg vendégzenekarok játszottak. Az ifjúság körében kiugróan nőtt az érdeklődés, 1963-ban 986 ifjúsági bérlő volt, 1967-ben már 2245. Az Országos Filharmónia szervezeti keretébe került az Állami Hangversenyzenekar, létrehozták a szólistarendszert. A fix fizetés, a garantált feladat vonzónak látszott. A koncertek száma évről évre nőtt, de később egyre inkább megmutatkoztak a bürokratikus, monopolisztikus szervezet hibái. Végül az előadó kórusokról ejtett néhány szót: Diósgyőri Vasas Vegyeskar, Diősgyőri Vegyes Kórus, Miskolci Bartók Kórus, majd a kamaraegyüttesekről, amelyek a Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakultak, így a Miskolci Fúvósötös, a Miskolci Vonósnégyes, a Gál Vonósnégyes működéséről. Az idő nem tette lehetővé, hogy ezt részletesen ismertesse. Az előadás után hozzászólt egy zenetanár, kórusvezető, aki hiányolta, hogy nem esett elég hangsúlyosan említés azokról a kórusversenyekről, elért eredményekről, amelyek pl. Forrai István, Szűcs Lóránd, Új Viktor Géza, Juhász Tibor, Páfrány Ferenc, Pogonyi Lászlóné, Vidinszky László, Kardos Pál, Kocsár Miklós, Soproni József, Reményi JánosEngi István, Engi Zsuzsa vezetésével itthon és külföldön díjakat nyertek.

            Kákóczki András megköszönte a figyelmet, és ígérte, hogy 2015-ben az előadásokat tematikailag is igyekeznek majd kibővíteni azokkal, amelyek eddig nem hangzottak el. Adatokban, eredményekben gazdag zenei életről számolt be Sír László, és jövőre újra közénk jön.

Kühne Katalin

*  Október 29., szerda 17 óra – Feledy-ház

MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM – Miskolc művészeti élete III. (1945 – 1960)

Téma: Miskolc zenei élete a második világháború után

Előadó: Sír László a Miskolci Szimfonikus Zenekar ny. igazgatója

A szabadegyetem több szemeszterében Miskolc művészeti életéről hallgathatnak történeti szálra fűzött előadásokat az érdeklődők a kiegyezéstől a múlt század, majd az ezredfordulón át napjainkig.

A művelődéstörténeti áttekintésekkel színesített sorozat az építészet, az irodalom, a színház, a zene, a képzőművészet és a fotóművészet történetét, a kiemelkedő alkotói életutakat, az intézményi háttér alakulását veszi górcső alá és mutatja be elsősorban helyi kutatók, muzeológusok, művelődési és művészeti szakemberek segítségével.

A harmadik szemeszterben - Miskolc művészeti élete III. (1945-1960) - a felkért előadók kéthetenként a második világháború utáni időszakot idézik meg, a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.