Képek a megnyitóról

Fotó: Kiss Tanne István

*

Dr. Illésné dr. Kovács Mária megnyitó beszéde

            Tisztelt Vendégek!

            Hölgyeim és Uraim!

Amikor Jakab Enikő megkért arra, hogy megnyissam a Feledy-házban rendezett kiállítását, egyszerre éreztem megtiszteltetést és némi riadalmat is, hiszen a művészet számomra a szépséget, a magába forduló tökéletességet jelenti, szavak nélkül, csendben, csak mélyen magamban megfogalmazott vagy megfogalmazhatatlan módon. Hogyan beszélhetnék én róla?

Azonban az az elszántság és őszinteség, ami Enikő szemeiből sugárzott, amikor kijelentette, ezt a kiállítást csakis én indíthatom útjára, erőt adott ahhoz, hogy merjek beszélni e tematikusan rendezett kép-sorozatról.

A művészet a második évezredben megszabadult mindentől, amivel a megelőző korokban harcolnia kellett: stílustól, tabutól, kánontól, az örökös újítás kényszerétől. Bár nagy a kísértés, hogy egyszerű művészeti marketing, vagy dekoráció legyen belőle, ma is őrzi kettős arcát. Egyrészt egy racionális tevékenység, amelynek végterméke egy tárgy, másrészt transzcendens tevékenység, világlátás, mely egy nehezen megfejthető üzenetet kelt életre.

A tárgy megítélése objektív. Szakértő szem számára világos, hogy megfelel-e a képalkotás törvényeinek, az anyagszerűség követelményeinek, a hagyományok diktálta szerepnek. Az üzenet befogadása azonban már szubjektív. Mivel a látvány nem nyelvként viselkedik, nem pusztán az értelem számára nyílik meg, sokkal inkább hasonlít a zene által nyújtott érzékiségre, nehezen dekódolható.

Jakab Enikő kiállított műveire is igaz ez a kettősség. Festményei a szakmaiság minden követelményét magasan felmutató tárgyak. Egy akadémiai szigorlati sor tudatosságával, szinte már didaktikusan mutatják be a kimagasló rajztudást, szín- és anyagismeretet a kompozíció, a ritmus, a képi egyensúly minden trükkjét.

A művészek talán sohasem gondolkodtak egységesen a művészet létrehozásáról, de teljesen egységesen gondolkodtak a befogadásáról. A befogadásról általában. Hogy zenei hasonlattal éljek: játszhattak bármilyen hangszeren, bármilyen igényes zenét, egyetlen szabályuk létezett: csak hamis ne legyen! Ezekben a képekben sincs nyoma fals, oda nem illő hangoknak, letisztult, a lélek tájképeit megjelenítő hangok ezek.

Jakab Enikő kiállított munkái számomra három t-betűs szóval tematizálhatóak: Tűz, Tánc, Transzcendencia.

Lássuk a 3T-t Enikőnél:

A mozgást, ha a festészetre vonatkoztatjuk, aligha gondolunk a szó szoros értelmében vett mozgásra, hiszen itt annak bármely megjelenített formája pusztán illuzórikus, - pszichés vagy érzéki, de sohasem fizikai esemény. A festmény befogadása azonban sokszor igen aktív folyamat, figyelmünk egyik területről lassan halad a másik felé. A kimerevített mozgás ábrázolása együtt született a festészettel, azonban a mozgás különböző fázisait megörökítő technika a futuristákhoz köthető, bár már a hagyományos festészetben is vannak nyomai: Goya Férfiak gólyalábakon című képén az elöl lévő alak olyan helyzetben van, amelybe a mögötte haladó csak néhány másodperccel később fog csak jutni. Azonban ez a módszer nem bontakozott ki a maga teljességében mindaddig, amíg a futuristák  ki nem aknázták a benne rejlő lehetőségeket. Egyetlen futurista sem tudta olyan finoman és költőien alkalmazni, mint Duchamp a Lépcsőn lemenő akton. Ez a kép jutott eszembe, amikor Enikő tűzről és táncról komponált képsorozatait néztem. Ezeken a képeken is nyilvánvaló, hogy egyszerre minden mozgásban van, a színek, a formák mégis érezhetően összetartanak, valami jelentés, kiteljesedés felé haladnak és ugyan külön-külön is értelmezhetőek és szépséget sugároznak, de van bennünk egyfajta várakozás, valami hiányérzet, amint nézzük őket.

Nézzük meg a táncoló nőről készült képét, a lány lendületes forgását, a magába temetett indulatait kiadó táncost! Az emberre fordított figyelem itt többsíkú, hiszen technikailag és érzelmileg is fel kell dolgozni a táncos egyéniségét, ráadásul úgy, hogy állandó mozgásban van. Meg kell ismerni a tánc jellemző, visszatérő mozdulatsorait, a szoknya pörgésének legapróbb részleteit, majd a rajzeszköz művészi kifejezőerejének leginkább megfelelő módon, néhány pillanat alatt kell rögzíteni a látványt. A kifejezőeszköz ez esetben valódi tartalmat jelent: Enikő képes reflektálni a zenére, a táncra, a nőalak által hordozott szépségre, már a technika megválasztásával is: a szoknya pörgése, a tánc okozta eksztatikus öröm megjelenik a színek összemosódásában majd szétválásában egyaránt, és magában hordozza a befejezetlenség, az örök játék, a tánc okozta felszabadultság élményét is.

Hasonló hangulatú kép-sorozat a Tűz-megjelenítésére vállalkozó is: a megjelenített vonalak, színek finom melegséget hordoznak, néhány vonalba sűrítik a lángot, majd egyre forróbb, érzetet keltve, egyre vörösebb színárnyalatokat használva fokozzák a Tűz erejét, szinte megpörkölődve, megégve állunk e kép-sorozat utolsó eleme előtt.

Ezen a ponton Enikő továbblép a látvány és a hangulat rögzítésén; saját érzelmeit, a Tánc és a Tűz rá gyakorolt hatását is képes bemutatni olyan technikai-érzelmi skálával rendelkezik, amelyet  nem lehet lefordítani, csupán vizuálisan befogadni.

És a harmadik T: a Transzcendens. Számomra a lélek választási útjait mutatják be ezek a képek. Választhatjuk azt az utat az életünkben, amely ugyan veszéllyel jár, hiszen kőfal, szakadék szélén táncolunk egész életünkben, ahogyan önfeledten teszi ezt a képen megjelenített kislány, de ha ezt tesszük, szabadok, tiszták vagyunk és maradunk egész életünkben, távol áll tőlünk a megalkuvás és a hazugság.

Vagy választhatunk más utakat is, mások által vezérelten is leélhetjük az életet, feladhatjuk szabadságunkat, megalkudhatunk, vagy mi magunk is lehetünk irányítók, meghatározva ezzel mások életét is.

Azonban bármelyik utat is választjuk, bárhogyan is élünk, egy lépcsőn kell mindannyiunknak felkapaszkodnunk, ezek a lépcsőfokok az önmagunkhoz és valami távoli, messzi Abszolúthoz, az Istenhez vezető úthoz vezérlenek bennünket. Ezt az utat, bárhova is vezet, csakis egyedül tehetjük meg… És talán könnyebb a kislány önfeledtségével hozzákezdenünk.

Zárszóként a három már meglévő T-betűs szó Tánc, Tűz, Transzcendens mellé, egy negyediket kívánok: tetterőt. Mert az nekünk, nézőknek további színvonalas kiállításokat jelent. Találkozást újra veled.

Ezekkel a gondolatokkal Jakab Enikő kiállítását megnyitom. Kérem, tekintsék meg az alkotásokat, merüljenek el művész képi és érzelmi világában!

__________________________________________________________________________________________________

______________________________________________________________________________________________

____________________________________________________________________________________________________________________

Név:                              Jakab Enikő

Születési év:               1957. 01. 01.

Születési hely:           Nagyecsed

Családi állapot:        férjezett

Cím:                              3528  Miskolc, Csokonai u. 23.

Telefon:                      +36 20 340 2475

E-mail cím:                 encart@chello.hu

Iskolai végzettség

1971-1975       Esze Tamás Gimnázium,  Mátészalka

1975-1979       Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza

                        Biológia-rajz szak

Munkahelyek

1979-1981       Általános Iskola, Nyírmeggyes

1981-1986       Kun Béla Általános Iskola, Kazincbarcika: rajztanár

1986-1999       Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Miskolc: rajztanár

                        rajz és vízuális kultúra városi szaktanácsadó

1999-2003       Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc: rajz és művészettörténet óraadó tanár

2001-               Encart Művészeti, Kereskedelmi és Reklámügynökség ügyvezető

2003-               Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc:  Rajz felvételi előkészítő tanfolyamok

Képzőművészet - Festészet

1974-1986      Medgyessy Kör nyári alkotótelepei Bíró Lajos festőművész iránymutatásai alapján: főleg pasztell .           

                       A képzőművészeti telep kétszeres fődíjasa.

1975-1979    Berecz András festőművész tanítványa

1990-             Főleg olaj képek

1979-               Kiállítások:

Berettyóújfalu – Városi Művelődési Központ (1987), Miskolc – Ady Endre Művelődési Ház (1988), Hajdúnánás – Mini Galéria (1989), Sárospatak – Művelődés Háza Galériája (1993), Oroszlány - Művelődés Háza Galériája (1993), Miskolc – Rónai Művelődési Központ (1994), Signal Galéria (1997), Miskolci Nemzeti Színház Thália Galéria (1999), Jezsuita Gimnázium (2000), Balatonvilágos – Frida Hotel (2001), Budapest – Ráday Galéria (2001), Győr – Zichy Palota (2003), Sopron: Kereskedelmi és Iparkamara (2004), Szolnok – Hozam Klub (2007), Budapest – Capitol Consulting Group (2008)

__________________________________________________________________________________________________