Seres János (1920-2004) emlékkiállítása

Seres János emlékkiállítása

A Feledy-házban Seres János festőművész emlékkiállítását a Herman Ottó Múzeum, a Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Baráti Kör rendezte meg. Ez a tárlat válogatott a művész alkotásaiból. A meghívottak között elsősorban családtagjai, művésztársai és tanítványai, a művészet iránt érdeklődő közönség volt jelen. Az érdeklődőket Barázda Eszter, a Feledy-ház háziasszonya köszöntötte, majd Kishonthy Zsolt, a Mission Art vezetője mondott bevezetőt. Klukon Krisztián, a Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatója játszotta el Roland Dienst: Faucco című zenedarabját gitáron. A fiatal, tehetséges művész gyönyörűen adta elő ezt a művet.

            Ezután megszólalt Kishonthy Zsolt: „Jól ismerem Seres János festőművész életművét. A mai kiállítás jó válogatás műveiből. Apónak hívtuk mi, tanítványok őt. 1976-81-ig az egri főiskolán tanított bennünket. Szigorú tanár volt, de mindenki szerette. Az órákon a korrektúrák úgy zajlottak, hogy a padok előtt megnézte a rajzainkat, jó vastag szénnel összefirkálta a diákok rajzait, az erővonalakat belehúzta azokba. Ő a geometria alapelveit használta, mi, tanítványai ezzel, mint lázadó fiatalok, nem értettünk egyet. Bujkáltunk előle, az alagsorból kimenekültünk egy sarki kocsmába, ő pedig keresett bennünket. Mindig megértette tanítványait, de ha összevonta sűrű szemöldökét, a morcossága tekintélyt sugárzott. A fiúk alkotásait is megbírálta, de a lányokét még jobban. Szerinte ezek édeskésnek, erőtlennek tűntek, látszott, hogy nők alkották. Volt a tanítványok között olyan, aki, mint pl. Goda Gertrúd, határozott, karakán művész volt, őt értékelte, biztatta. Elvárta, hogy akiket szeretett, azok a többieknél jobban teljesítsenek, az anyag ismeretével, a szakmai tudás legmagasabb fokán műveljék művészetüket. Többet követelt tőlük, mint azoktól a tanítványaitól, akik nem voltak képesek ezen a színvonalon alkotni. Művészi pályája elején, korán megmutatkozott tehetsége. Burkhardt osztályába került, de átkérte magát Rudnay osztályába. Serest megragadta Rudnay stílusa. Akvarell, olaj, pasztell festményei Barcsay képeire hasonlítottak, de később absztraktabbá váltak képei. Festi az eget, a földet, vizet, elveszti a természeti formák valóságát, és egyszerűsíti annak formavilágát. Most Seres Laciról írok egy tanulmányt, ahol idézi Németh Lajost, aki Korniss objektivitását említi. Seres képein a mulandóság, az érzelem nincs jelen.”

            A közönségtől azt kérte Kishonthy Zsolt, hogy idézzék fel emlékeiket a művésztársak, a tanítványok. Goda Gertrúd művészettörténész ezt mondta: „ A Rudnay-féle osztályt azért választotta Seres János, mert ő kitűnő pedagógus volt. Seres János volt az Apó, Rudnay volt a Nagyapó.” Ezután az egri Nagy Ernő festőművész, aki idős kora ellenére Egerből busszal jött el hozzánk, idézte fel emlékeit róla:

„Vati Jóska volt az Észak-magyarországi Területi Szervezet titkára. Miskolcon a Borsod-megyei szervezet művészei kapcsolódtak a Heves-megyei, Nógrád-megyei művészeti csoporttal, így jött létre a Téli Tárlat, a Grafikai Biennále Miskolcon. Kondor Béla festő- és grafikusművész heteket, hónapokat töltött Miskolcon, itt sikerült Seres Jánost rábeszélni, hogy vállalja el az Egri Képzőművészeti Főiskola Rajz Tanszékének vezetését. Seres János rendszeresen járt Egerbe, de amikor Miskolcra költözött, akkor is járta a könyvtárakat, kutatott és átadta tudását a Főiskolán tanítványainak. A tanszékvezető professzor az iskola tanári szobájában fel-alá járkált. Blaskó szólt neki: 'Ülj már le! - Nem ülök, amíg járkálok, te nem hagyod abba.' A véleményét mindig elmondta, nem törődött azzal, hogy ki hallja. A Művésztelep létrehozását neki köszönhetjük. Hallgatói közül sokan nagyra vitték a grafikában, festészetben. A korrektúráit a hallgatók megértették, szerették.”       A Feledy-ház hátsó termében láthatók az 1940-es, 1944-es fiatal kori, és a későbbi, kb. ötven éves művész önarcképei. Anya gyermekével, nők szoborszerű képei, mind azt mutatják a nézőnek, hogy tiszteli a nőket, a gyermekeket, az ifjúságot. Ezek a művek már egy kiforrott művész grafikái. Korai grafikáin, akvarelljein, pasztelljein, tusrajzain láthattuk a Szinva-patakot, Miskolc régi épületeit, az erdő fáit, csendéleteit. A szél, az eső is különleges formában mutatkozik meg, szinte látjuk, mint alakítják a tájat. Seres János igazi műfaja a tájkép volt. A tájképek közül a leginkább az ragadja meg a néző tekintetét, ami a geometria eszközeit használja fel: a hegyek, dombok, fák különös fényekkel, árnyakkal, színekkel varázsolják el a nézőket. Visszatükrözi a természet varázslatát. A Herman Ottó Múzeum, a Miskolci Galéria, a Múzsák Kertje ezen a kiállításon bemutatta Seres János festőművész, főiskolai tanár munkásságának válogatott festményeit, csendéleteit, tájképeit, önarcképeit, amelyet nemcsak a Herman Ottó Múzeum, a Miskolci Galéria gyűjteményéből, hanem a miskolci közintézményekből, magángyűjteményekből állított össze a kiállítás rendezője, Urbán Tibor képzőművész. December 4-én várják az érdeklődőket a Miskolci Galériába egy beszélgetésre, amelyen tanítványai, művésztársai emlékeznek rá.

             A kiállításon részt vevő családtagok jelenlétében a művésztársak, tanítványok emlékeztek arra a tanárra, aki megtanította őket az emberi tartásra, kitartásra, alkotó munkára. Sokáig beszélgettek még egymással a tíz évvel ezelőtt eltávozott művészről, aki sok ajándékot adott nekik emberségéből, szeretetéből, művészi hitvallásából. 

Kühne Katalin

_____________________________________________________________________________________________________

Fotó: Kiss Tanne István

_____________________________________________________________________________________________________

Meghívó

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria

SERES JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ (1920-2004)

Megnyitja: