A Feledy-házban Vass Tibor költő és képzőművész kiállítása nyílt meg. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanítói-népművelő szakára járt 1986–1989 között. 1992-től jelentek meg művei. 1994-ben a Déli Hírlap szerkesztője volt. 1995–1997 között, valamint 2001–2005 között az Új Holnap művészeti és társadalmi folyóirat szerkesztője volt. 1995–1997 között a Miskolci Bölcsészegyesületben magyar irodalmat tanított. 1996–1998 között az Észak-Magyarország irodalmi szerkesztője volt. 1997–1998 között a Hajdú-Bihari Napló, a Kelet-Magyarország és az Észak-Magyarország rovatvezetőjeként, majd 1999-től a Parnasszus költészeti folyóirat és a Parnasszus Kiadó olvasószerkesztője. 2005-től a Spanyolnátha című művészeti folyóirat alapító főszerkesztője. A Miskolci Galéria munkatársaként is dolgozott. Igen termékeny, több műfajt is képviselő, dinamikus alkotóként tartják számon. Számos folyóirat, újság és hetilap hasábjain jelennek meg irodalmi és vizuális alkotásai. 2009-ben József Attila-díjat kapott. Több kiállításon szerepelt már képzőművészeti munkáival. Leginkább elektrografikákkal, vizuális költészeti munkákkal, installációkkal, videoversekkel és mail art művekkel van jelen a képzőművészeti kiállításokon. Hangköltészeti munkákat és performanszokat mutat be irodalmi esteken és művészeti fesztiválokon. Magyar Írószövetség, József Attila Kör, MAOE, MUOSZ, Magyar Elektrográfiai Társaság, Kapos Art tagja. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának titkára.
Barázda Eszter, a Feledy-ház háziasszonya köszöntötte a vendégeket, majd Urbán Tibor képzőművész, a Miskolci Galéria munkatársa, a kiállítás kurátora mondott néhány szót. A kiállítás előkészületei alkalmával telefonon beszélgetett Vass Tiborral. Elmondta neki, hogy az öccséékhez betörtek. Erre Vass Tibi azt mondta: „Csak a szívünkbe be ne törjenek.” Urbán Tibor azt válaszolta, hogy „Te is tárd ki a szívedet azoknak, akik majd eljönnek a megnyitóra.” Sokan eljöttek a kiállításodra, a könyvbemutatódra a művésztársak közül, ez azt bizonyítja, hogy megtisztelnek. Az érdeklődőknek azt kívánta, hogy tekintsék meg a grafikákat, nézzék meg videón Stark István és feLugossy László performanszát, majd mélyedjenek el a képekben és a kötet írásaiban.
A performanszon először két hal, majd feLugossy László és Stark István arca jelent meg a képernyőn, fél szemük letakarva. Tolmácsolásukban hallhattuk Vass Tibor: Nagy Bibin című kötetének részleteit. A halak hozták a híreket: „a jó barátokat nem haláluk után kell megbecsülni, hanem még életükben..., Marcella egyre áldottabb teherrel rendelkezett..., Ettem egyszer süllő halászlevet, a pincér ezt szolgálta fel, és posztkrémes haltepertős palacsintát..., A lazac felkúszik a Hernádtól az Ifjúság utcáig..., Halanyám miként fogom szólítani..., halatlanul lesz érdekes a történet..., hala Istennek…, röpül felém anyám..., hosszú hal, rövid ész..., vagy jól vagy semmit, vagy mennyi semennyit..., Spipin úrnak Nagyváradra 1842: Tökéletes barátom a falu másik végén... csók az orcádra, anya és szüleménye, Lilla Marcella lészen a neve...”
Turczi István, Príma Primisszima-díjas költő mutatta be a Nagy Bibin című kötetet. Elmondta, hogy hétszer járt Ázsiában, leginkább Tajvanon, fesztiválokon, könyvbemutatókon. Ott az volt a szokás, hogy a könyvet középre helyezték, egy kultikos körbe, a csinos lányok körbe járják, rózsaszirmokat szórnak a könyvre. Ezt a hagyományt szeretné most itt is felidézni és megőrizni. Ha felemeli a kezét, nem azt jelenti, hogy valamit mondani akar, hanem azt, hogy jelképesen ő is szórja a rózsaszirmokat erre a kötetre. Így e szellemi kincs közkinccsé lesz. Bibinke és a turcifű című írását olvasta fel a jelenlévőknek. „Bibinke egy Szatmárban fekvő település. Híres a szilvalekváráról és a tápértékben gazdag turcifűről. Ez hasznos növény: görcsoldó, gyulladás és
begyulladás elleni szer, keserű anyagával szellemi ínség idején és más, kasza-, kapakerülő és bódító hatásáról nevezetes. Elkél a turcifű..., amikor hiába álmodnak szépet..., minden most van..., egyedül is együtt..., emlékezetek közt bolyong..., avatót rombol..., ruzlik haza..., vackort küldi a vásárba..., fél a lélek tükrét zárni..., az idő is bénít, mint a kocsonya..., kire figyeljünk, hogy visszafigyeljenek..., a kérdések öregítenek..., hol a veszély, előbukkan a menedék, áramlik a szó, az árérzékeny Bibin-textúra, belátni az ablakokba, hallani, hogy a szavak kikaparják magukat a földből... Leokádiában éltem én is..., elkél a turcifű..., csend, élet, turcifűvel..., itt és itt, ezzel és ezzel, ekkor és ekkor..., Bibin a semmibe figyel.”
Körbejártunk a kiállításon, három teremben helyezték el a képeket, amelyek mind színes elektrografikák. Az első teremben Villák és kulcsok, szanaszét I-XII., a másodikban Bibinke fél a lélek tükrét zárni I-XII., a harmadikban Bibinke a tyúkkultúrház tetején acél- és hóhólyagot lyukkaparász I-XII. című képek láthatóak.
Modern látásmód jellemzi ezeket a képeket, mint ahogy a most megjelent kötetében található írások is avantgárd szövegek. A tárlat és a kötet egymásra felelget. Izgalmas a hosszú mondatokban megfogalmazott tartalom, amelynek nincs igazán eleje, sem vége, csak vonul-vonul hosszasan. Mégis élvezetes olvasmány, leleményes szókapcsolatokkal teli kötet. Asszociációs mű, mindegyik mondat utal valamire, amit értenek azok, akik ebben a korban éltek, élnek. A beszélt nyelv folyamatossága nyilvánul meg mindegyik írásban. Modern szótöredékek, szójátékok, nyelvi remekek, régi klasszikusok verssorainak idézése mellett a hely szelleme, a jelenkor valósága is megszólal. Ahogyan redukálódnak és összekapcsolódnak a szavak mai, modern megfogalmazásban, egyúttal képivé válnak. Egyszerre beszél önmagáról és a mai világról, gondolatok áramlanak, mint egy versfolyam.
A tartalomjegyzéket idézem példának:
Bibinke játéka a haljboltban
tétovák a Randótához
az őrnádkői leletek
Magyarország autóatlasza
a Renéfröccs
a Rácz Ávéhá
a virágköltemény
a jelentős atléta-írás
a Kabartok
a fehér csoki
Vackor az ónodi vásárban
a halradar
az amin partilányok dala
a székforgató
a ruszlik haza
a naphal
a két hatsoros kép
a II, Űr ámoga
az emlékév
a tizenöt éves kapitány
az avatórombolás
a húsvét keddje
a nemzet lazán
Vorosilov pulykaszárnya
egy tintanyom
a páholynyitogatás
Dinnye meg Gyömbér meg a fény
a lottó öttusa
a vörhenyes macska Bereken
a tizenegy halal.
A jelenlévők még hosszasan elbeszélgettek Vele és egymással, közben kóstolgatták a háziak által kínált borokat, ételeket. Ajánlom a nyelvi játékokat kedvelő olvasóknak ezt a kötetet és a tárlat megtekintését, igazán nagyszerű élményt adnak.
Kühne Katalin
____________________________________________________________________________________________