REMEKMŰVEK A PETRÓ GYŰJTEMÉNYBŐL

1.

_________________________________________________________________________________________________

 

ABA NOVÁK VILMOS (1894–1941)

LAURA (KÉK KALAPOS NŐ), 1930 KÖRÜL

tempera, karton 99x63 cm

Herman Ottó Múzeum, Petró-gyűjtemény Ltsz.: P.77.1.

 

A hivatalos művészetpolitika pártfogásával 1928-ban Magyar Intézet létesült Rómában, ahová a nagy reményekre jogosító ifjú képzőművészek nyertek állami ösztöndíjat. A Collegium Hungaricum azzal a céllal jött létre, hogy az Olaszországban divatos neoklasszicizmus példáján keresztül támogatást nyújtson a fiatal generáció számára, amelytől a hazai hivatalos, monumentális igények kiszolgálását remélték. Az úgynevezett „római iskola” legtehetségesebb, valóban egyéni hangú képviselője Aba Novák Vilmos volt.

A fiatal festő már szép eredményeket ért el, mire másfél éves római tartózkodására sor került. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a szolnoki és nagybányai művésztelepeken is tapasztalatokat szerzett, de sokat tanult az aktivista művészek új formanyelvet tükröző eredményeiből. Nagy hatással volt rá Fényes Adolf festészete, ugyanakkor az Uitz Béla és Nemes Lampérth József által közvetített cézanne-i útmutatás is. Grafikai műveiből a 20-as években már két alkalommal is önálló kiállítást rendezett, s 1927-ben a Szinyei Társaság jutalomban részesítette.

Aba Novák elsők között került a Római Magyar Intézetbe. Itt folytatott tanulmányai és sikerei nyomán alakult ki végleges stílusa, amellyel nemcsak a korabeli hivatalos körök tetszését nyerte el, de egy időtállóan eredeti, modern piktúrát teremtett.

 

***

 

Római tartózkodása idején született egyik legismertebb táblaképe, a Laura, amely – miközben festői előadásmódját tekintve már a jellemző alkotások közé tartozik – több szempontból is különös darabja az életműnek. A művészi hagyaték eszményítés nélküli, sőt torzított arcai között egyedülálló jelenség a kor nőideáljának bájos vonásait megörökítő portré. Ugyanakkor a kép tematikája is rendhagyó, hiszen Aba Novák népi ízű, jeleneteit népi közegből merítő alkotásai között alig néhány mű akad, amelynek szereplői városi környezetben „mozognak”.

A bárban ülő fiatal nő mélázva kortyolgatja italát. Asztalán poharak, palackok, gyümölcs. Tekintete semmitmondó, s mintha ezt az egykedvűséget utánozná – igazi majomszokás szerint – a mellette gubbasztó kis állat is. A háttérben a környezetet feliratok, palackok, maszkok jelzik. A maszk-motívum, amely a későbbi műveken is rendszeresen visszatér, már önmagában is mögöttes tartalmat, szimbolikus utalást sejtet. Az üres tekintetből, az öntetszelgő pózolásból s e kettő attribútumaiból: az álarcból és a majomból – a művész szakértő monográfusának olvasatában – az Aba Novák-i tartalmi véleménytöbblet olvasható le. Supka Magdolna szerint ugyanis a kép – a festő szándéka szerint – korántsem egy idealizált szépség portréja. Aba Novák szívéhez sem e nőtípus, sem annak életmódja, de még csak nagyvárosi közege sem állt közel. Laura, – Supka Magdolna kifejezésével élve – ez a „szép, gondolattalan lárva” a festő számára nem volt más, mint a nagyvárosi sivárság szimbóluma.

A kompozíció kevesebb tárgyi kelléket felvonultató, magántulajdonban lévő variációja egykor Beczkói Bíró Henrik híres gyűjteményének része volt.

___________________________________________________________________________________________________

 

 

DR. PETRÓ SÁNDOR MŰGYŰJTEMÉNYE

 

Miskolc város kiemelkedő képzőművészeti nevezetessége a Petró-gyűjtemény, amely nemzeti művészetünk történeti ívét az 1700-as évektől kezdődően a 20. század közepéig rajzolja meg. Olyan közismert alkotások képezik részét, mint Aba-Novák Vilmos Laurája, Csontváry Kosztka Tivadar Öreg halásza, Egry József Cirkuszi kikiáltója, hogy csak néhányat említsünk kulturális örökségünk klasszikus gyöngyszemei közül.

Dr. Petró Sándor (1907–1976) Miskolc népszerű belgyógyásza, gyermek- és sportorvosa volt. Azon kevesek közé tartozott, akik korszerűen és hiánytalanul felszerelt magánrendelőt működtettek. Az anyagi jóléttel párosuló képzőművészeti érdeklődés nyomán, mintegy négy évtizedes gyűjtői tevékenység eredményeként jött létre felbecsülhetetlen értékű magángyűjteménye. A kezdetben grafikákra koncentráló Petró érdeklődése utóbb a helytörténeti vonatkozású emlékanyag felé fordult. Csakhamar új távlatokat nyitott számára az a kollekció, amelyet a művészettörténész Henszlmann Imre orvos-unokaöccse, az egy ideig Miskolcon praktizáló Henszlmann Aladár hagyott a mellette dolgozó Petróra, hogy gondozza, gyarapítsa azt. Látókörének és lehetőségeinek kiszélesedésével az 50-es évekre forrt ki a specifikus gyűjtési koncepció, a magyar képzőművészet történetét átfogó jelleggel felvonultatni kívánó törekvés.

A gyűjtemény jelentőségének kulcsa Petró Sándor különleges műgyűjtői habitusában keresendő. Nem csupán a Bizományi Áruház Vállalat rendszeres aukcióit kísérte figyelemmel, s élt a magánszemélyek kínálta véletlenszerű vásárlási lehetőségekkel, de maga is aktív szerepet játszott a színvonalas gyarapítás előmozdítása érdekében. Egykori nemesi gyűjtemények, művészi hagyatékok sorsának, az egyes darabok fellelhetőségének kutatója lett. A korszak műgyűjtőivel és szakértőivel kiépített szövevényes kapcsolatrendszerének köszönhetően alapos ismerettel bírt a magángyűjteményekben fellelhető remekművekről is. Nyomon követte a gyűjtési körébe tartozó, szívéhez közel álló műtárgyak útját, egyúttal kereste a lehetőséget azok megszerzésére.

Petró Sándor széles körű tájékozottsága, célirányos gyűjtői magatartása és kifinomult ízlése együttesen avatják hagyatékát a magyar nemzet kincsévé. A gyűjtő külön érdeme, hogy kutatótevékenysége nyomán lappangó, hosszú évtizedekre nyoma veszett műveket is visszaszerzett művészettörténetünk számára.

Noha a műtárgyak java része a fő gyűjtési irányt követi, a Petró-gyűjtemény valójában rendkívül sokrétű. Hazai nagy- és kismesterek kimagasló s középszerű alkotásai mellett másolatok és egyéb korfestő darabok éppúgy részét képezik, mint külföldi mesterek munkáinak szám szerint kisebb egysége, vagy a néhány darabos kelet-ázsiai műtárgycsoport. A kortárs képzőművészet jelenléte ugyancsak említésre méltó, bár tagadhatatlan, hogy ebben a kategóriában az uralkodó szerepet közeli jó barátja, Borsos Miklós plasztikái játsszák. A képzőművészeti alkotásokon túl egy jelentősebb iparművészeti tárgyegyüttes (szelence, miniatűr, keleti szőnyeg) is részét képezi a gyűjteménynek, amely így együttesen a „gesamtkunstwerk” szellemét idézte fel a műgyűjtő egykori, Hunyadi utca 12. szám alatti miskolci otthonában.

 

Petró Sándor halálát követően a gyűjtemény jelentős része Miskolc város tulajdonába, egyúttal a Herman Ottó Múzeum kezelésébe került. A kollekcióból válogató – s a művészettörténeti keresztmetszetet a múzeumi törzsdarabokkal kiegészítő – állandó kiállítás a Herman Ottó Múzeum Képtárában tekinthető meg.

 

Herman Ottó Múzeum Képtára

Miskolc, Görgey u. 28.

www.hermuz.hu

*

 

Sz. Pirint Andrea

A Petró-gyűjtemény helye és szerepe Miskolc életében, valamint a Herman Ottó Múzeum népszerűsítő törekvései

 

A miskolci Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti gyűjteményébe az idők folyamán számos hagyaték, összetartozó műtárgycsoport ágyazódott be. Jelentőségénél fogva kiemelendő ezek közül Szalay Lajos, Kondor Béla, Mokry Mészáros Dezső, Sassy Attila, Kmetty János alkotásainak gyűjteménye. A sort hosszasan lehetne folytatni a miskolci művésztelep egykori és jelenlegi mestereinek alkotásaiból összeálló kollekciókkal. A közel tizenhétezer műtárgyat őrző képzőművészeti gyűjteményen belül több körülhatárolható gyűjteményi egység is bőven megérdemelné az állandó jellegű bemutatást. Ezt természetesen sem a múzeum, sem az intézményt fenntartó Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat nem tudja felvállalni. A múzeum elsődleges feladata a műtárgyaknak a jó gazda gondosságával történő kezelése, megőrzése. Az intézmény kiállítási koncepciójának egyik alapvonása az a törekvés, hogy a kapott értékek időszaki tárlatokon vissza-visszatérően közszemlére kerüljenek. A folyamatos és rugalmas kutatószolgálat során minden módon támogatjuk, hogy a műtárgyak mások számára kutathatók, reprodukálhatók és kiállításokra kölcsönözhetők legyenek.

A Petró-gyűjtemény a Herman Ottó Múzeum kezelésébe tartozó legértékesebb műtárgycsoport. Országos hírnévvel bíró műtárgyaink zöme ide tartozik. Ez a gyűjtemény adja legfőbb presztízsét az intézménynek, és ez adja egyik legfőbb kulturális hangsúlyát a városnak. Ez tehát a legfőbb értékünk, aminek kezelése - egyfelől bemutatása, másfelől tudományos feldolgozása - akarva-akaratlanul is prioritást élvez.

Dr. Petró Sándor (1907-1976) Miskolc népszerű belgyógyásza, sportorvosa volt. Kezdetben grafikákat gyűjtött, majd érdeklődése a helytörténeti vonatkozású festmények és emlékanyag felé fordult. A bőségesen kínálkozó műtárgyvásárlási lehetőségek nyomán az '50-es évekre alakult ki a céltudatos gyűjtési koncepció, a magyar nemzeti képzőművészet 250 éves történetét átfogó jelleggel felvonultatni kívánó törekvés.

Petró doktor váratlan hirtelenséggel hunyt el, így gyűjteményének sorsáról nem volt alkalma rendelkezni. Hagyatéka húgára szállt, aki a tulajdonjogot illetékmegváltás fejében a városnak adta át. Miskolc városa a gyűjteményt a Herman Ottó Múzeum kezelésébe helyezte. Mindez 1977-ben történt. Ez az a dátum, amivel egy csapásra megváltozott a múzeum állandó kiállításának koncepciója, hiszen olyan kiemelkedő jelentőségű műtárgyak kerültek köztulajdonba, melyeknek folyamatos látogathatóvá tétele erkölcsi kötelességé vált. 1980-ban kapta meg a múzeum azt az épületet, amely egy történeti ívű, több száz művet felvonultató képzőművészeti kiállítás befogadására alkalmas. A Petró-gyűjteményen alapuló állandó képtár 1980-tól - kisebb-nagyobb megszakításokkal, többször újrarendezve, korszerűsítve - a mai napig áll. A ma is látható kiállítás - a Nemzeti Kulturális Alap és az Alfa Program támogatásával - 2005 decemberére újult meg.

A Herman Ottó Múzeum Képtára a Petró-gyűjtemény fő vonulatára épül: a magyar festészet mintegy kétszáz éves történetét mutatja be, az 1700-as évektől kezdve a XX. század nyitányáig. A kiállított művek valójában csak felerészben tartoznak Petró Sándor gyűjteményébe, másik részét a múzeumi törzsgyűjtemény adja. A vegyítésre mindenekelőtt azért volt - már a legelső rendezés során is - szükség, mert bizonyos történeti korok szemléletes és arányos bemutatása csak ily módon volt megoldható. Ámde mindenképpen hangsúlyozni kell: a húzódarabokat - néhány kivételtől eltekintve - a Petró-gyűjtemény adja.

Petró doktor gyűjteménye nem szorítkozik kizárólag a magyar képzőművészetre; a nagy egészbe némi külhoni anyag és iparművészeti tárgyegyüttes is beletartozik. Ez utóbbin belül a közel kétszáz darabos szelence- és miniatűr-gyűjtemény különösen jelentős, amelynek bemutatását - a képtárnak látványtárként történő értelmezésével - szintén lehetővé tettük.

Az állandó kiállítás 2008 januárjáig 90 m²-rel nagyobb alapterületen és mintegy hetvennel több műtárggyal várta a látogatókat, mint manapság. A XX. század első felének magyar képzőművészetét bemutató utolsó szakasz visszabontását hosszas töprengések előzték meg. A kiállításnak helyet adó múzeumépület csupán két buszmegállónyira helyezkedik el a szorosan vett belvárostól, de ez a távolság - a rossz parkolási lehetőséget is figyelembe véve - épp elég ahhoz, hogy az idegenforgalom elkerülje a képtárat. Be kellett látnunk, hogy ilyen körülmények között elsősorban a régió (helybéliek, iskolai osztályok, művészetbarátok) látogatására számíthatunk. Az állandó kiállítás - legyen a bemutatásra kerülő anyag bármilyen páratlan - önmagában, az érdeklődést újra és újra felkeltő időszaki kiállítások nélkül nem képes tömegeket vonzani. S mivel az épületben időszaki tér nem állt rendelkezésre, így a problémát az állandó kiállítás rovására kellett orvosolni.

A képtár mintegy negyedrészének visszabontásával kialakított időszaki térben első alkalommal Szőnyi István Rómából hazakerült alkotásai kerültek bemutatásra, majd dr. Szepesházy Kálmán szőnyeg-hagyatéka illeszkedett az iparművészeti tárgyakkal jelentős mértékben feldúsított képtár ívébe. Ezt követte a 2008-as év legsikeresebb kiállítása, a miskolci születésű festőművész, Kmetty János gyűjteményes. Az időszaki tárlatok révén többszörösére nőtt látogatottság egyértelműen beigazolta, hogy a képtár megkurtításával az intézmény többet nyert, mint amennyit vesztett. Időszaki rendezvényeink azóta is egymást váltják.

Az időszaki tárlatokkal az állandó kiállítás népszerűsítését kívánjuk szolgálni. Ezek mellett nagy hangsúly helyeződik a múzeumpedagógiára (például részvétel a Múzeumok Mindenkinek programban), és az időszaki kiállításokat kísérő irodalmi-művészeti estekre. Így került sor Triznya-kocsma címmel a Szőnyi Zsuzsával történő találkozásra, és a Kmetty-kiállítás kapcsán a mester egykori tanítványának, Gyulai Líviusznak meghívására.

A képtár iránti érdeklődést időszakonként egy-egy „vendégképpel" igyekszünk fokozni. A Herman Ottó Múzeummal jó kapcsolatot ápoló társintézményektől rendszeresen szerepeltetünk a kiállítás kronológiájába illeszkedő alkotásokat.

A kezelésünkben, illetve tulajdonunkban lévő kincseket igyekszünk más városokban is megmutatni. Ezáltal a képtár kényszerből visszabontott XX. századi anyaga sem raboskodik elzárt raktárakban. Az elmúlt évben a pápai Somogyi József Galériában került ez az egység bemutatásra. A kezdeményezésből a jövőben hagyományt szándékozunk teremteni.

Folyamatosak a műtárgykölcsönzések a képzőművészeti gyűjteményünkből, és természetszerű az, hogy a legnagyobb igény a Petró-gyűjteménybe tartozó műtárgyak, mint főművek iránt mutatkozik. Az ország rangos tárlataira kérnek és kapnak tőlünk alkotásokat kiállítási intézmények. Az utóbbi időszak tárlatai közül - hogy csak néhányat említsünk - Gulácsy Lajos (KOGART), Aba-Novák Vilmos (MODEM), Vajda Lajos (MNG) gyűjteményes kiállításain is alkotások képviselték a gyűjteményt. Jelenleg a Borsos József életművét bemutató tárlaton (MNG) és Az impresszionizmus sodrában című kiállításon (KOGART) szerepelnek a Petró-gyűjteménybe tartozó darabok. A nagy „kereslet" természetesen nem a kezelő intézmény érdeme, hanem magáé a gyűjteményé. De talán az intézmény érdemei közé írható, hogy mindent megteszünk a kért művek odaadhatósága érdekében. Sokszor nem kis bonyodalommal jár, hogy a kívánt művek az állandó kiállításban más darabokkal helyettesíthetőkké váljanak. Arra is volt már példa, hogy bizonyos kiállítási szakaszok - a kéréssel élő múzeumok „kiszolgálása" érdekében - teljes átrendezésre szorultak. Minderre abból az alapállásból vállalkozunk, hogy a fokozott igényeket semmiképp sem problémaforrásként, hanem megtiszteltetésként éljük meg. A műkincsek kölcsönadása, rangos kiállításokon történő szereplése meggyőződésünk szerint olyasmi, ami jót tesz mind a Petró-gyűjtemény, mind a gyűjteményt kezelő múzeum hírnevének.

A múzeumoknak minden okuk megvan arra, hogy aggodalommal tekintsenek a jövő felé. Panaszkodni sokat lehet, de talán cselekedni is. A részbeni megoldást (túlélést) részünkről a pályázatok adta lehetőségek kihasználásában, valamint az intézmények, gyűjtemények közötti fokozott együttműködésben látjuk. A Jankay Galéria által szervezett konferencián való részvételünk is annak jelzése, hogy a Herman Ottó Múzeum részéről megvan a hajlandóság az egymás munkáját kölcsönösen és okosan segítő együttműködésre.

 

 

Megjelent a Bárka 2009/5. számában