REMEKMŰVEK A PETRÓ GYŰJTEMÉNYBŐL

2.

____________________________________________________________________________________________________

Nagy Sándor (1869-1950): Üvegablakterv Békássy Ferenc költő emlékére

A művet bemutatta : Pirint Andrea művészettörténész

2012. szeptember 5 - 2013. február 28.

*

NAGY SÁNDOR (1868–1950)

ÜVEGABLAKTERV BÉKÁSSY FERENC EMLÉKÉRE, 1915–1919 KÖZÖTT

akvarell, tus, papír 307x185 mm

Herman Ottó Múzeum, Petró-gyűjtemény Ltsz.: P.77.198.

A magyar szecesszió jeles mesterének akvarellvázlata a Petró-gyűjtemény kuriózumai közé tartozik. Noha csupán egy befejezetlen és megvalósulatlan tervről van szó, olyan művészeti értékeket és művelődéstörténeti tartalmakat sűrít magába, melyek a gyűjtemény legérdekesebb műtárgyai közé emelik.

Békássy Ferenc (1893–1915) a 20. század eleji magyar és angol nyelvű szépirodalom ígéretes tehetsége volt. Verseivel, tanulmányaival és műfordításaival először Cambridge-ben tűnt ki, ahol egyetemi tanulmányait folytatta. Itt érte az első világháború kitörésének híre, aminek hallatán nyomban visszatért Magyarországra, hogy hazáját fegyverrel védelmezze. Önkéntes huszárnak állt, s 1915. június 25-én Bukovinában, Dobronoutznál, 22 éves korában hősi halált halt. Gyászoló családja 1915 és 1917 között három kötetben adta ki műveit. A magyar szépirodalmi életben ekkor vált ismertté neve, s tehetségéről Kosztolányi Dezső mellett Tóth Árpád is elismerően nyilatkozott. Költészetét megismerve Babits Mihály a következőképp fogalmazott: „Békássy, ha élve marad, a legnagyobb magyar költők egyike lenne”.

A tragikus sorsú költő neve az 1910-es évek második felében ismerősen csengett, s a háborúban elesett kimagasló tehetségek jelképe lett. Nem kizárt, hogy a széles látókörű, irodalmi érdeklődésű Nagy Sándort közvetlen ismeretség nélkül is emlékterv készítésére ösztönözte volna a fiatalember tragédiája. A képzőművész és a költő azonban személyesen is találkozhattak. Adatok támasztják alá, hogy Nagy Sándor és a Békássyak azonos értelmiségi körökben mozogtak, egymással kapcsolatot ápoltak. Az emlékterv minden bizonnyal a gyászoló család felkérésére készült.

A kilenc mezőből álló kompozíció jelenetei a költő személyére utaló szimbolikus tartalommal bírnak. Az allegorikus képkockák jelentései Békássy költészetének és Nagy Sándor motívumrendszerének együttes ismeretében fedhetők fel. A képzőművész a költő visszatérő gondolataira építkezve dolgozta ki a programot, melyben a Békássytól vett idézeteknek is szerepet szánt. A kompozíció középső vízszintes sorának képmezői a sorozat emlékmű jellegét tudatosítják, s megteremtik a gyász hangulatát. A további jelenetek a költő jellemét és eszmevilágát hivatottak metaforikus módon tükrözni. E képkockák szereplője maga az ifjú, aki a vízszintes felső sorban úgy jelenik meg előttünk mint a művészet szimbolikus virágát ápolgató kertész, majd mint az emberi lét értelméről elmélkedő Hamlet, s végül mint már az élet árnyoldalát is megtapasztaló ószövetségi Ádám. Lent balra a természettel azonosuló, galamblelkű Assisi Szent Ferencként, majd pedig az emberiség gondját vállára vevő Messiásként látjuk viszont. Az alsó képsor jobbszélső jelenete a költő és a képzőművész gondolatvilágában egyaránt kitapintható napkultusszal áll összefüggésben. A napkorongot tartó figura a küldetést teljesítő költő allegóriája, a sugárzó egyéniségé, aki papírra vetett gondolataival világosság felé tereli embertársait.

A képző- és iparművészet számos ágában egyaránt maradandót alkotó Nagy Sándor épp a Békássy-emlékterv kidolgozásának idején jutott el üvegablak-művészetének csúcsára. Akvarellvázlata minden szempontból a megvalósult főművek koncepcionális előzményeivel állítható párhuzamba. Ezt a tervet minden bizonnyal a Vas megyei Zsennyére, a Békássyak birtokán építeni kívánt emlékkápolnába szánta, ám a kivitelezésre végül nem került sor.

Békássy Ferenc neve a későbbiekben feledésbe merült. Szépirodalmi munkásságának újrafelfedezése csak az elmúlt évtizedben indult el. Egybegyűjtött írásai 2010-ben jelentek meg.