MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM

Fotó: Kiss Ágoston

Goda Gertrúd előadása

A Szabadegyetemi sorozat első félévi utolsó előadását Goda Gertrúd művészettörténész tartotta Miskolc képzőművészeti életéről /1956-1989-ig/. Az előadó szakmai szemmel látja és mutatja be hallgatóinak ezt az időszakot. Virtuális sétára hívott bennünket, hogy a két meghatározó forradalom közötti évtizedekben mit láthatunk az akkor készült köztéri szobrokból, falfreskókból, festményekből Miskolcon. Egy művészettörténeti tanulmányhoz a lektor, a szakma képviselői hozzá tudnak tenni gondolatokat, de ő most szabadon beszél, ezért egyéni érzései is megnyilvánulnak előadásában. Az 1960-as években Miskolc több köztéri szobrot kapott. Kerényi Jenő Niké című szobrát még a II. világháború előtt alkotta meg, 1963-ban állítottak fel Miskolcon, és Felszabadulási emlékműként lett ismert. Egy ún. 2 ezrelékes törvény szerint az 1960-as években képzőművészeti alkotásokat kaptak a nagyvárosok. Így került Miskolcra, a Fazekas úti Általános Iskola udvarára Toldi Miklós szobra, Seres János festőművész sgraffitoja a Selyemréti Általános Iskola falára, Tóth Sándor bronz reliefje a Földes Ferenc Gimnázium bejárata melletti Miskolc látképe, ugyanő alkotása, a Minorita rendházban Kelemen Didák bronz portréja. A következő képeken Kunt Ernő a Felsőzsolcai Házgyár bejáratánál álló gyári embléma, Kerényi Jenő Kezek című mészkőből készült szobrai a Kilián-lakótelepen láthatóak. Az 1970-es években újabb parkszobrok születnek. Somogyi József Felszabadulási emlékműve Védangyal címmel, amelyen Miskolc város motívumai is megjelennek, a Vörösmarty lakótelepen áll. Váradi Sándor készítette Rónai Sándor szobrát.  Az Egyetemi Könyvtárban Barcsay Jenő Beszélgetők című mozaikja látható. Varga Miklós Miskolcon élő szobrász több szobra is az Egyetemvárosban található. Vilt Tibor Homo címmel ugyanitt a gépészet elemeiből konstruálta ember figuráit, amit a Diósgyőr-Vasgyárban öntöttek, ez különleges mérnöki teljesítmény volt. A házfalakra sgraffitok kerültek, a Csabai-kapui ún. Docensi ház falára Duray Tiboré, a Színház foayerjébe Kocsis Istváné. A színház mögötti téren Schaár Erzsébet Déryné szobra áll, ami ugyan érthető a híres színésznő miatt, de a megvalósítása kevésbé, hiszen Gertrúd szerint úgy néz ki, mint egy mosónő. Egyre több intézmény, köztük iskolák, könyvtárak névadóinak szobrait készítik el a szobrászok. Kamocsay István Építő lány című szobra így került városunkba. A következő diák másfajta figurális ábrázolások: Varga Éva köztéri szobra az ITC Székház előtt és Varga Miklós Emberpár című szobra a 70-es évek művészetének jellemzőit mutatja, a Győri kapui szökőkút előtt áll. Ez utóbbi Budapest egyesítésének évfordulójára készült el, gyári úton előállítható köztéri szobrot alkotott, a Vasgyár munkásai öntötték. Somogyi Árpád Vízmerítő fiúk című szobra kitűnő alkotás, a Rónai Művelődési Központ előtt áll. Kiállítási intézmények bővültek városunkban is, sőt, ebben élen jártunk a többi nagyvárossal szemben. Miskolc a magyar grafika fővárosa. Ez a sokszor elhangzott megállapítás nem túlzó. A hatvanas évektől kezdve, Miskolc nagyvárossá válása során – itt élő vagy ide kapcsolódó – kiemelkedő tehetségű művészek kezdeményezésére vált országosan is fontossá a zenei, az építészeti és a grafikai műhely. Ez utóbbi kezdeményezője a krakkói tanulmányok után 1955-ben Miskolcon letelepedő Feledy Gyula, aki révén az addig főleg festőhallgatókat befogadó Alkotóház felszerelése a rézkarc és a litográfia eszközeivel bővült, s aki révén a kor legkiválóbb grafikusművészei keresték a lehetőséget, hogy minél több időt Miskolcon tölthessenek. Kondor Bélával, Feledyvel, Lenkey Zoltánnal, Pásztor Gáborral, Pető Jánossal, Reich Károllyal, Rékassy Csabával, Würtz Ádámmal erősödött meg a hatvanas években a magyar grafikai művészet, amely elsősorban a narratív, illusztratív ábrázolás területén alkotott nagyot, és amely egyértelműen Miskolchoz kapcsolódott. A grafika a lehető legtágabb értelemben kapcsolódott a városhoz. Itt indult a Rajzok kiállítás sorozat, amelyből azután a salgótarjáni rajz biennále sarjadt. A József Attila Könyvtár kiállítóterme Fejér Ernő szervezésében a könyvillusztrációval foglalkozott. És mindenekelőtt itt indult útjára 1961-ben Országos Grafikai Biennále, amely a műfajbiennálék sorában hazánkban a legrégebbi, s amely az alapvető elképzeléseket megtartva, de a művészet változó fogalmát és gyakorlatát nyomon  követve, megújulva, Triennále formában máig gyűjti rendszeresen egybe a sokszorosított művészet hazai csúcsteljesítményeit. A Miskolci Galéria 1960-ban nyílt meg, a Déryné utcai helyszínről a színházi rekonstrukció után 1996-ban került jelenlegi helyére, a Rákóczi-házba. A művelődési házaknak is voltak kiállító termei, ezek közül kiemelkedő a József Attila Könyvtáré, ahol 1971-1985-ig könyvművészeti, illusztrációs kiállítások, kiadók mutatkoztak be, ezen kívül a Grafikai Biennále külföldi kiállítói, vagy nagydíjasai, kiváló festők, grafikusok, szobrászok, fotóművészek és népművészek. A Libresszó a grafikákat mutatta be, sajnos kis területen, és csak néhány évig működött. A Rónai Művelődési Központ, az Ifjúsági Ház kiállításokat rendezett, itt főként a művésztanárok és a tanítványok festményeiből, grafikáiból. A Mini Galéria id. Flach Antal vezetésével, a Képcsarnok Szőnyi-terme kiváló festők és grafikusok képeit, iparművészeti alkotásokat állított ki. Külön profiljuk volt, van. Sok amatőr művészcsoport működött a Vasas Művelődési Házban, a Vasgyárban, a Szővödében. A főiskolán végzett képzőművészek díszletfestő, díszletszobrász, kirakatrendezők, akik tanítottak, szakköröket vezettek, innen többen váltak önálló alkotókká, akik szerepeltek a Téli Tárlatokon, Grafikai Biennálekon, Triennálekon, Könyvművészeti és Illusztrációs országos tárlatokon. Sok művész került be a Művészeti Alaphoz. A Képző- és Iparművészek Szövetségének belső köreiben önvédelmi reflex is működött. Szétválnak a hivatásos és amatőr művészek. A „mindeki művész, aki magát annak tartja” mondás itt már nem jellemző, minden alkotóművésznek meg kell tanulnia a mesterséget. Döbröczöni Kálmán plein air-jét látjuk a következő dián, egyre többen szeretnek a szabad ég alatt festeni, a Miskolci Művésztelepen évente táborokat szerveznek, itt sok alkotás születik. Csabai Kálmán habitusa folytán vezetőjükké vált, tanítási módszerei emberségesek, egyúttal hatalmas szakmai tudással rendelkezett, amit tanítványainak, művésztársainak átadott. Koncz József, Zsignár István, Korkos János, Mazsaroff Miklós, Tóth Imre, Feledy Gyula külföldet is megjárta, számtalan kiállításon vettek részt, díjakat hoztak, híresek lettek Európa-szerte, sőt, Amerikában is. A következő kép Kalló László alkotása, Nincstelenek című képe mély emberi átélésről tesz tanúbizonyságot. Kunt Ernő a Kiliáni – ma Diósgyőri Gimnáziumban tanított, expresszív alkotásait láthattuk. Vathy József húsz évig dolgozott itt szakkörvezetőként, szép csendéleteket és női figurákat alkotott. Feledy Gyula – ennek az alkotóháznak névadója – Krakkóból hazakerülve, városunkban fejt ki szervezői tevékenységet, a Galéria, a József Attila Könyvtár Kiállító terme mutatja be országos hírű grafikusainkat, festőművészeink alkotásait. Számos grafikája az  irodalmi illusztráció révén sok száz könyvben szerepel, ő irányítja a Napjaink grafikai rovatát, ahol pályatársainak műveit jelentetik meg a lapban évtizedeken át. Itt most Albert Schweitzer emléklapja látható. Az irodalom, a Biblia, a mitológia felé forduló alkotásaiból Két fríz kompozíciója a következő dia. Demeter István sajószentpéteri lelkész expresszív alkotása egy kislány portréja és a Kereszt című alkotása látható. Nála sokszor megfordultak Csohány Kálmán, Kondor Béla, Feledy Gyula, Rékassy Csaba és mások, elmélyült beszélgetéseik alapján készült a Pihenő férfiak című kép is, rajta Feledy Gyula és Demeter István látható. Végvári Lajos professzor Kondor Béla angyal képei kapcsán emlékezik ezekre az alkalmakra. Feledy Gyula Korpuszát, Pléh Krisztusát, Emberáldozat című műveit láthatjuk, amelyek azt mutatják meg, hogy egyre inkább a klasszikusok felé fordulnak művészeink. Vathy József, aki a miskolci művészek párttitkáraként 1975-ben festett egy Krisztus képet, akkor már engedett a hatalom is, a biblikus festészet kibontakozhatott. Pető János a latin-görög gondolatvilághoz tér vissza. Kondor Béla fiatalon hunyt el, halála idején könyv még nem jelent meg róla, de a Miskolci Galéria egyik terme felvette nevét és kiállították azt a berendezést, amelyen ő dolgozott. Ez Végvári Lajos professzornak köszönhető. Pető János madárfigurái, Máger Ágnes Dante: Beatrice festménye látható, mindketten a mítoszok világához nyúlnak vissza. A most rendezett Máger Ágnes kiállításon gyönyörű bibliai témák sora tárul a látogatók elé. A csodálatos színek, a tematika és a festészet modern ábrázolásmódja olvad össze egységgé. Papp László ipari tájat ábrázoló festményén a líra is szerepet kap. Lenkey Zoltán a jelképszerűséget, a balladaábrázolást hozza be a mai festészetbe, újságrajzokat, irodalmi illusztrációkat készít, kompozíciói gondolatokból épülnek fel. Barczi Pál is kötődik a magyar irodalomhoz, Petőfi-illusztrációja és egy tánckompozíciót láthatunk. Tellinger István építésztechnikusból vált önálló művésszé, ez az út nehéz volt, de eredményes. Vieszt József a nagyváros fölötti természet ellibbenését ábrázolja. Az elmúlást, a megsemmisülést Drozsnyik István Golgota című képén láthatjuk, és egy performance-n segítséggel a két lator közé magát is keresztre feszíti, majd erről készül egy festmény is. Szanyi Péter alkotása, Hunfalvy Pál szobra a népkerti szoborparkban volt, de onnan több szobrot elloptak, így a Diósgyőri Gimnáziumba helyezték át. A következő dián Litwin József Ötös-lámpája is máshová került, mert oda állították fel a nem túl népszerű Széchenyi-emlékművet. Láthatók viszont Miskolcon utcabútorai, Miskolc motívuma jelenik meg kovácsoltvas műveiben.  Nagy Gy. Margit gobelinje, a Zenélő lányok a SZOT Székházban volt. A nagy cégek szerződéseket kötnek a művészekkel, így nagy monumentális alkotások kerülnek a Herman Ottó Múzeum Képtárába. Tóth Imre Együtt a műteremben című alkotása a DIGÉP-be kerül. Jószay Zsoltnak is vannak ebből az időből származó kisebb művei, de csak 2000-ben kerül s Szent István térre a Szent István szobra. Elgondolkodtató alkotások születtek. Szalay Lajos Kentaur című grafikája az utolsó művek egyike, ez Miskolc-Tapolcán készült. Szász Endre mozaikja az Egyetemváros új aulájába került, Tudomány allegóriája címmel. Ez egy nagyméretű tűzzománc falkép, az előadónak nem tetszik, szerinte túlságosan sok részletből áll, a lényeg elvész, viszont nagy mérnöki tudásról árulkodik. Van egy másik alkotása a Megyeháza Kossuth-termében is. Az Egyetemvárosban lévő napórát választotta ki előadónk, ami a görög stílus mellett azért is jelentős alkotás, mert emberközeli, a kis ülőkéken az egyetemisták szívesen üldögélnek, tanulnak, beszélgetnek. Hasonló szép térbútorokat kívánna az Erzsébet-térre is. Varga Éva Mancs szobrával zárult a séta, jellemző, hogy ez mindenki tetszését elnyerte, a kutya összehozza az embereket. Kákóczki András megköszönte a figyelmet és kötetlen beszélgetésre invitált mindenkit. Előadónknak tapssal köszöntük meg ezt az értékes virtuális sétát. Sok művész és művészetszerető volt jelen, akik ezt az időszakot felnőttként élték át, volt miről gondolatokat cserélni. Azoknak a fiataloknak is ajánlom ezt a sorozatot, hallgassák meg a következő kitűnő előadásokat, mert ha megismerik azt a várost, ahol élnek, vagy ahol tanulmányaikat folytatják, rájöhetnek, hogy mennyi értéket őriz Miskolc, erre ők is büszkék lehetnek.

Kühne Katalin

_________________________________________________________________________________________________

* Május 13., szerda 17 óra          

MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM 2013/2015 – Miskolc művészeti élete 1867-2014

Téma: Miskolc képzőművészeti élete a hatvanas évektől 1989-ig

Előadó: Goda Gertrud művészettörténész

Házigazda: Kákóczki András művészettörténész