Meghívó
A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány
VENDÉGSÉGBEN A MÚZSÁK KERTJÉBEN
Téma:
Előadó:
Fotók: Kiss Ágoston
_______________________
A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány Vendégségben a Múzsák Kertjében rendezvénysorozat témája Húsvét a képzőművészetben. Bibliai történetek festményeken át címmel Máger Ágnes festőművész előadását hallhattuk, világhírű festményeket láthattunk, a Nagyhét eseményeibe pillanthattunk be általa, egyúttal a művészekről is szólt, a műveket elemezte.
Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria igazgatója köszöntötte Máger Ágnest és a vendégeket. A jelenlévőknek nem kellett őt bemutatni, hiszen jól ismerjük életpályáját és alkotásait.
Máger Ágnes először a Húsvétról beszélt, a negyven napi böjtről, amely a hús elvételét jelenti. Utal Jézus pusztában töltött időszakára, amikor megkísérti a Sátán, a peszahra is, a zsidó nép egyiptomi kiűzetésére. A tíz veszedelem közül ez az egyik, amikor eljött a gonosz hatalma. Annak a háznak lakói tudnak csak megmenekülni, amelynek falait egy frissen vágott bárány vérével kentek be. Innen az elnevezés: Jézus, az Isten báránya. A Húsvét szimbólumai: barka, ami gyógynövénynek számít, ezt szentelik meg a katolikus papok; a kakas, ami Péterre utal; a kehely, amit az Úr angyala hoz, és amelybe Jézus vérét folyatták; a tojás, ami a termékenységet, az új élet születését jelenti. Mozgó vallási ünnep, a holdtölte utáni első vasárnap tartják világszerte. Jézus pénteken Betániába érkezett. Szombaton semmi különös nem történt. Hétfőn a templomot megtisztította, kiűzte onnan a vásározókat, vámszedőket, állatokat. Kedden itt prédikált. Szerdán sem történt semmi. Csütörtökön a Getsemáni kertben imádkozott tanítványaival Jézus. Új parancsot adott nekik: "Egymást szeressétek, ahogy én szerettelek titeket! Az én Atyám házában sok hely van. Elmegyek és helyet készítek nektek. Az utat ismeritek: én vagyok az út. Én vagyok az igazság. Én vagyok az élet. Amit az én nevemben kértek, megadja nektek az én Atyám. Én is kérni fogom Őt, aki az én nevemben Pártfogót küld majd nektek. A Pártfogó a Szentlélek. Békességet hagyok nektek. Én vagyok az igazi szőlőtő. Ahogyan a szőlővessző nem tud gyümölcsöt teremni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Aki énbennem marad és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt. Nem nagyobb a szolga az uránál. Most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. E világon szenvedések várnak rátok, de bízzatok, én legyőztem a világot." Jézus tudta, hogy meg fog halni, nagyon szenvedett, de nem hátrált meg. A tanítványok elaludtak, jött Júdás, megcsókolta, így árulta el a katonáknak, kit kell elfogniuk. Pénteken elmentek az Olajfák hegyére. Jézus lelki és testi megtöretése, megalázása, utolsó földi útja következett. Annás, Kajafás, Heródes és Pilátus elé vitték, a nép döntött, bár Barrabást kiáltottak, mégis Jézust gyilkolták meg. Keresztjét cipelte, többször elesett, felsegítették. A Golgotán a keresztre feszítés gyötrelmei alatt, amikor kezét és lábát a keresztbe rótt gerendákra szögezték, felkiáltott: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." A két lator egyike átkozódott, a másik kérte Jézust: "Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodban!" Ő biztatta: "Még ma velem leszel a paradicsomban." Zsoltárt imádkozott: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Hat óra telt el, újra megszólalt: "Szomjazom!" Nádszálon ecetes szivacsot nyújtott fel egy katona. Suttogó szavait már alig hallották: "Elvégeztetett! Atyám, a te kezedbe teszem a lelkemet!" Jézus meghalt. Az ég elsötétedett, földrengés rázta meg a hegyet. A templom kárpitja kettéhasadt. A százados mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" Levették a keresztről, sírba helyezték, elé egy nagy követ hengerítettek. Harmadnapon hajnalban asszonyok indultak a sírhoz, hogy megkenjék Jézus testét. A kő nem volt a helyén. A sírbolt nyitva volt, ott egy fehérruhás ifjú szólt: "Ne féljetek. A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Nincs itt. Feltámadt! Mondjátok meg a tanítványainak, hogy előttük meg Galileába, ott meglátják őt." Mária zokogott."Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" - Uram, te vitted el? Mondd, hova tetted? " Mária azt hitte, a kertésszel beszél. "Mária!" - "Mester!" - ismerte fel Jézust az asszony. Mária sietve hírül adta tanítványainak: "Láttam a Mestert!" A tanítványok összegyűltek, bezárták az ajtót. Jézus megállt és köszöntötte őket. - "Békesség néktek!" Azok nem hittek a szemüknek. Ő ennivalót kért tőlük, halat kínáltak neki. "Miért van bennetek kétség? Én vagyok! Nézzétek meg a kezemet és a lábamat! Fogjátok meg, és lássátok!" Ő megnyitotta értelmüket, emlékeztette hogy mit találnak az írásokban felőle. Tamás hiányzott. Elmondták, de ő nem hitte. Eltelt nyolc nap. Együtt voltak újra, Tamáshoz szólt: "Nyújtsd ide a kezedet, érintsd meg az oldalamat!" Tamás: "Én Uram és én Istenem!" Jézus: "Most láttál és megérintettél, most már hiszel? Boldogok azok, akik nem látnak és mégis hisznek!" Később a Genezáreti tónál voltak heten. Pétertől kérdezte tőlük Jézus: "Van-e valami ennivalótok?" -"Nincsen." - "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán." Ekkor felismerték, hogy Jézus áll a parton. Rengeteg halat fogtak. Háromszor kérdezte Pétertől, hogy szereti-e őt. Végül így válaszolt: "Uram! Te mindent tudsz. Te tudod, hogy én szerettelek téged." Ekkor Jézus ezt mondta: "Legeltesd az én juhaimat! Amikor fiatal voltál, oda mentél, ahová akartál. Amikor megöregszel, kinyújtod kezed és más visz téged oda, ahová nem akarod!" Jézus feltámadása után negyven napig volt a földön látható testben. Sokszor megjelent a tanítványok között és tanította őket az Isten országa dolgaira. "Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet. Én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig!" Elküldöm nektek a Vigasztalót, akit Atyám ígért, a Szentlelket." Megáldotta őket, szemük láttára felemelkedett, és fényes felhő takarta el őt a szemük elől.
Máger Ágnes ezután bemutatta a híres festményeket:
1. Duccio di Buoninsegna: Jézus és az apostolok bevonulása Jeruzsálembe. A művész a reneszánsz és a gótika határán alkotta műveit. Jézus és tanítványai Betániába jöttek az ünnepre, majd az Olajfák hegyéről Jézus szamáron bevonult Jeruzsálembe. Azt kiabálta: "Ne féljetek Sion népe, itt jön a királyotok." A nép pálmaágakat vitt, letették a földre, köpenyüket rá terítették, hogy ezen haladjon Jézus. Ő érezte, hogy messianitását nem fogják elismerni. A tömeg hangoskodott: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a magasságban!" A farizeusok figyelmeztették: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" Jézus azt mondta: "Hogyha ezek most elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." Ezt Pilinszky János Virágvasárnap című versében gyönyörűen írta le. A bevonulás estjén Jézus fejét és lábát drága nárdus olajjal Betániai Mária megkente. Jézus megfeddte Júdást, akinek szívében ekkor született meg a harag és az elhatározás, hogy elárulja őt.
2. El Greco: Kufárok kiűzése: Greco alakjai robosztusak, ez jellemző a manieristák kezdeti korszakára. Jézus áll a középpontban, a kufárok fejvesztve menekülnek. Kötélből korbácsot fonva, kikergette a kereskedőket. "Meg van írva: az én házam az imádság helye! Ti pedig latrok barlangjává tettétek!" A főpapok és az írástudók készültek a Jézussal való végső leszámolásra.
3. Giotto: Júdás áruló csókja: Műveit Assisiben és Padovában láthatjuk. Reneszánsz mester, de műveiben érződik még a gótika is.
4. Masaccio: Az adógaras: A művész a festészet megújítója volt, minden sallangot elhagyott, egyszerűségre törekedett. A lineáris perspektíva jellemző itt is, a cselekvés az előtérben történik. A kompozíció két része: baloldalon Jézus a tanítványok között, a másik oldalon a pap leszámolja a 30 ezüstpénzt Júdás kezébe. Ágnes elmesélte, hogy a gnosztikus evangéliumok között találtak egy Júdás evangéliumot, amit ugyan senki sem olvashatott, és amiről 2006-ban a National Geographicban hírt adtak. 300-400 körül keletkezett, Svájcban őrizték, Genfben restaurálták, szénizotópos vizsgálattal megállapították, hogy eredeti. Nem Júdás írta, hanem egyik követője, a kora keresztény korban Ireneusz püspök betiltotta olvasását.
5. Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora: a híres művész polihisztor volt: festő, szobrász, hadtörténész, író, feltaláló, asztrológiával is foglalkozott. A képen a tanítványokat is ezek jelei szerint festette meg. Jézus megnevezte árulóját: "Közületek egy elárul engem." - "Uram, talán én? - Júdásra nézett. "Te mondád." Jézus kezébe vette a kenyeret, megtörte. "Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik." Vette a poharat: "E pohár az új szövetség a vérem által." Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"
6. Jacopo Tintoretto: Krisztus megmossa tanítványai lábát a vacsora előtt: A művész sok újat hozott a festészetbe. A perspektíva ábrázolás mestere. Jézus tanítványait mintegy füzérként festi meg. Jézus sorra megmosta tanítványai lábát, ezzel példát adott nekik, hogy legyenek alázatosak."Te mosod meg az én lábamat? "- döbbent meg Péter. "Uram, Te az én lábamat nem mosod meg soha!" - "Megmosom, Péter. Mert ha nem moslak meg, nincs közöd hozzám!"
7. Székely Bertalan: Jézus az Olajfák hegyén (Miskolc, Belvárosi Evangélikus Templom). A mérete óriási. Tavaly Seres László festőművész és én restauráltuk - mondta Ágnes. A templomot 1797-ben szentelték fel, a festményt a Nőegylet megbízásából készítette el a festő, száz évvel később szentelték fel az oltárképet.
8. El Greco: Krisztus az Olajfák hegyén (Budapest, Szépművészeti Múzeum): Jellemző, hogy Jézus méltósággal viseli a megpróbáltatásokat, bátran néz Kajafásra, aki ül, és közönyösen néz, mintha ott sem lenne. Jézus térdel, mégis, mintha lebegne.
9. Máger Ágnes: Olajfák hegyén: A festményt egy köralakú keret veszi körül, mint egy medaillon, csak nagy méretben. A Szendrői Római Katolikus Plébániatemplom Mennyezetképe, 1991-ben festette Ágnes, ami szinte berobban a térbe. Megjeleníti az angyalt a kehellyel, amelybe majd belefolyatják Jézus vérét.
10. Gerard van Honhorts: Krisztus Kajafás előtt: A festőművészt Gerard della Notténak, éjszakai festőnek is nevezték. Sötét a kép, a gyertyafényben ül Kajafás, mellette méltósággal áll Jézus, tűri a kioktatást. A katonák a szélen helyezkednek el.
11. Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt: Munkácsy romantikus-realista festő volt, megfestette trilógiáját, ezt a képet negyven éves korában készítette el. Ez Hamilton tulajdona. Tíz évvel ezután festette meg a Golgotát, és halála előtt négy évvel az Ecce Homo-t. A Golgota Pákh Imre tulajdona, akitől hazánk meg akarta vásárolni, az ára 12 millió dollár, a magyar állam 6 milliót ajánlott. Tárgyalások folytak, az állam levédette, így a Déry Múzeumban bársonnyal letakarva áll, de nem lehet az országból elvinni. Talán egyszer megegyeznek a felek. Az Ecce Homo a debreceni Déry Múzeumban látható. Sedelmeyer műgyűjtő barátja buzdítására festette, mindhárom kép óriási méretű. Hatalmas fizikai erő és nagy tehetség kellett ehhez, ami Munkácsyban megvolt. A Krisztus Pilátus előtt című képen több embercsoport látható, a szemünk ide-oda ugrál, minden alak kifejező, az arcok valódi érzéseket mutatnak. Jézus, Kajafás, Pilátus, az elöljárók, katonák, a tömeg mind-mind realisztikusak. Büszkék vagyunk mi, miskolciak is, hiszen innen indult, így lett világhíres festő.
12. Pietro Lorenzetti: Júdás halála: Olvashattuk, hogy Júdást kedves tanítványaként szerette Jézus. Ő megbánta tettét, visszavitte a pénzt, de nem fogadta el a pap, hanem ebből a pénzből egy temetőt vett, ahol az idegenek, kitaszítottak fekszenek. Júdás öngyilkos lett, nem bírta elviselni a gonoszságát. Lorenzetti Giotto hatása alatt sok allegórikus képet festett. Késő gótika és kora reneszánsz stílus jellemző rá.
13. Máger Ágnes: Péter és a kakas: Jézus megjövendölte, hogy Péter háromszor fogja megtagadni őt, amíg hajnalban a kakas megszólal. Ezen a festményen Péter eteti a kakast, hátha nem szólal meg.
14. Michelangelo de Caravaggio: Péter tagadása: Péter hirtelen haragú ember volt, többször vitatkozott Jézussal, de éjszaka mégis elment Kajafás udvarába, ahol felismerték. Ő megtagadta Jézust, aki erre könnyezni kezdett.
15. Matthias Grünewald: Isenheimi oltár: ez egy hatalmas szárnyasoltár, több szintű, brutális jelenetek, túlságosan realisztikus ábrázolás. Ott van a bárány, Keresztelő Szent János, Mária, János, Mária Magdolna, Szent Sebestyén és Szent Antal is a képeken, a megfeszített Jézus, a sírban fekvő Jézus.
16. Paolo Veronese: Keresztrefeszítés: Jézus alakja kiemelkedik a képen, ott van a három Mária a kereszt alatt: édesanyja, János anyja és Magdalai Mária is. Különleges perspektivikus ábrázolás jellemzi a festményeit.
17. Máger Ágnes: Golgota a viharban: A hegytetőn áll a három kereszt, viharfelhők, villámok cikázása, meghasadt az ég kárpitja, "beteljesedett".
18. Rembrandt van Rijn: A három kereszt: Jézus és a két lator a kereszten, alattuk katonák, elöljárók, nép - gúnyolják Jézust, aki megbocsát nekik.
19. Pieter Paul Rubens: Levétel a keresztről: Átlós a kompozíció, Jézus áll a középpontban. Mozgalmas kép.
20. Mantegna: Piéta (Krisztus siratása): Döbbenetes a kiterített Jézus, a perspektivikus ábrázolás nem mindennapi. A meggyötört test és lélek minden fájdalmát láthatjuk. Mellette Mária és Mária Magdolna, akik őt siratják.
21. Tiziano il Vecchio: Piéta: V. Károly portréfestője, Tintoretto nagy hatással volt rá, erőteljes, manierista mozgásokat hozott a festészetbe. A keresztény és zsidó vallás attribútumait hordozza a kép. Jézus szép halálát látjuk ezen a reneszánsz festményen.
22. Annibale Carracci: Három Mária Jézus sírjánál: Mária Magdolna, Jakab felesége és anyja, Mária keresik Jézust, de már nem találják a sírban.
23. Matthias Grünewald: Jézus feltámadása (Isenheimi oltár): Jézus a mennybe száll, óriási fény veszi körül. Ágnes elmondta, hogy a torinói lepel vizsgálata során nem tudták megállapítani, mi volt az az erő, ami Jézus arcát a leplen megőrizte. Ez bizonyítja, hogy a feltámadás hit kérdése.
24. Caravaggio: Emmausi vacsora: A tanítványok vacsoráznak, behívják Jézust, de nem ismerik fel őt, csak később.
25. Caravaggio: Hitetlen Tamás: A történetet ismerjük, Tamás addig nem hitte el, hogy Jézus feltámadt és köztük van, amíg nem tette kezét Jézus sebeibe.
Máger Ágnes János evangéliumából idézett végül: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog."
Kákóczki András megköszönte az előadást és a közönség figyelmét. Gratuláltunk Ágnesnek, szétszéledtünk és beszélgettünk még erről a csodálatos áhítatról, ami eltöltött bennünket, a képeket nézegetve. Egymásnak áldott húsvéti ünnepeket kívántunk, majd hazatértünk, hogy méltóképpen készülődjünk.
Kühne Katalin