VENDÉGSÉGBEN A MÚZSÁK KERTJÉBEN

Meghívó

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány

2016. június 29-én, szerdán 17 órára a Feledy-házba

VENDÉGSÉGBEN A MÚZSÁK KERTJÉBEN

Téma:

Előadó:

Máger Ágnes: Nyár a képzőművészetben

Vendégségben a Múzsák Kertjében sorozat mai előadásán Máger Ágnes mutatta be a Nyár a képzőművészetben című összeállítását. Máger Ágnes köszöntötte a jelenlévőket, majd elkezdte előadását: "A nyár kezdetén a művészek kiléptek a zárt műtermekből a szabadba, ahol fehér vászonra festették meg, amit környezetükben láttak. Válogatása az impresszionistákról szólt. Elsőként a magyar impresszionista festők, majd Párizsban élő különböző nemzetiségű festők jellemző alkotásairól mutatott be egy keresztmetszetet. Az impresszió azt jelenti: pillanatnyi benyomás. Az impresszionista festők azt mutatják be festményeiken, amit függetlenül a valóságtól, ők vélnek látni. Nem úgy ábrázolják a látványt, mint elődeik. A realista művészet festői arra törekedtek, hogy pontos megfigyeléseik által ábrázolják a hátteret, az előtérben lévő alakokat, vagy az enterieurt."  René Berger: A festészet felfedezése című tanulmánykötetében olvashatjuk: "Az impresszionizmus megszületésekor csak úgy záporoztak a közönség gúnyos megjegyzései, annyira beívódott a közízlésbe, hogy ma rá hivatkozva torkollnak le minden új művészi törekvést. Az eredetileg gúnynévnek szánt impresszionizmus szót azonban csakhamar dicsfény koszorúzta. Új festészeti iskola született. E korszak alkotásai között nyilvánvaló hasonlóságok mutatkoznak. Ez csak ideig-óráig tartó közösséget jelentett, mégis vannak általános jellemzői, amelyekhez minden művész hozzáadta a maga egyéniségét. Színekkel, fényekkel játszanak, a tárgyak, alakok itt nem körüljárhatóak. A figurák foltokra redukálódnak, a színek erősen elütnek és kiemelik egymást. Az alakzatok képlékennyé váltak, az egyes anyagok elveszítik fizikai és mértani meghatározottságukat." 

            Magyar impresszionista festők:

            Szinyei Merse Pál /1845-1920/:"Földbirtokos család tagja, a birtok irányításával foglalkozott, egy ideig képviselő is volt. Festő szeretett volna lenni, ezért lépésről lépésre haladt tanulmányaival. Münchenben tanult. Megelőzte saját korát. Kis vázlatokkal kezdte, szivardobozokra készítette ezeket, majd ezek egyre nagyobbak lettek, végül elkészült a Majális című legismertebb festménye. 1910-ben, Magyarországon - a kép születése után 30 évvel - aranyéremmel díjazták. A plein air legfőbb képviselője lett. A festményen egy fa árnyékában, a zöld fűben pihen egy társaság. Verdi Rigoletto szextettével hozták kapcsolatba. Tökéletes egységet hozott létre. A zöldek különböző árnyalatait festette meg. Ismerősei, barátai vannak a képen, a fő női alak középen, rózsaszín ruhában, ő okker bársonykabátban."

            1. Majális: Genthon István így ír: "A boldog életidő csúcspontja a Majális. Ez a páratlan szépségű remekmű, a 'legszebb magyar festmény', az öröm egyedülálló megnyilvánulása a magyar festészetben. Bár Szinyei Merse úgy nyilatkozott erről a főművéről, hogy csupán egy szép tavaszi napot akart megörökíteni, a művész munkásságának ismerői azonban tudják, hogy a képben sokkal többről kívánt élményt nyújtani. Utalt azokra a kirándulásokra, melyeket barátaival, Leibllel, Gabriel Maxszal tett München szép tájain, de idevetítette a sárosi táj és a felvidéki embereknek a természettel való összefonódását. Ez megmutatkozik a szereplők kiválasztásán, ezek Probstner Mária (későbbi sógornője) és a festői és emberi kvalitásokban jeleskedő Gudndelfinger Gyula, továbbá két müncheni barát, Viotto olasz építész és a pezsgősüveget kereső Gabriel Max festőművész. A rózsaszín ruhás nő egy modell. Talán a távollévő Probstner Máriát helyettesíti, akit ekkoriban a művész apjához írt levelében szerelme tárgyának nevezett. Nemcsak a hazai és a müncheni világot foglalja egybe a művész ebben a hatfigurás szextettben, hanem művészi hagyomány és az újat keresés szintézisét kívánta megvalósítani. Valóság és eszmény, mítosz a konkrét valóság, stilizáció és természethűség fonódnak egybe ebben az alkotásban."

            2. Pipacsos mező: "A kép bal oldalán áll a néző, egy hatalmas zöld mező előtt, tele van pipacsokkal. A francia művészettel rokon felfogása teljes értetlenségre talált a magyar művészeti életben. A sikerei újabb lendületet adtak festészetének. Gyönyörű a zöld és a vörös komplemetere."

            3. Hinta: "Egy úri társaság tagjait ábrázolta."

            4. Ruhaszárítás:  "Falusi udvaron szárítják ruháikat a parasztasszonyok. A kék, vörös és okker harmóniában van egymással."

            5. Szerelmespár: "A realista festészetből indult ki. Egy párt és a körülötte lévő tájat egységben ábrázolta."

            6. Pacsirta: "Egy meztelen nő fekszik a mezőn, a sznob közönség felhördült, amikor meglátta. A perspektívával játszik, a figura a kép 1/4-ében helyezkedik el."

            Ferenczy Károly /1862-1917/: "A Mosonmagyaróvári Királyi Mezőgazdasági Akadémián végzett, egy ideig dolgozott is ezen a területen, de mindig is a festészet érdekelte. A hivatalos akadémizmus elleni küzdelem jegyében alakult meg a Nagybányai Festőiskola, amelynek elnöke lett."

            7. Napos délelőtt:  "A diófa alá egy szép életképet festett."

            8. Nyár: "Egy totálképben a sűrű erdőben lévő, a lomb alatt folydogáló patakba indul a két férfi, a sötét és a napsütötte rész ellentétes, mégis összhangban van."

            9. Dombtetőn: "A figurát és az előtte lévő teret is megmutatja, a bokrokon átsüt a nap."

            10. Gyermekek pónin: "A kép közeli, a gyerekek egy körívben lovagolnak."

            11. Hazatérő favágók: "A sűrű erdőből kilép 4 favágó, a falu felé néznek, testüket a nap fénye önti el."

            Hollósy Simon /1857-1919/: "Szép férfi volt, személyiségét jobban szerették, mint a festészetét abban a környezetben, ahol élt. Később ismerték el, mint ahogyan művésztársait is. Ő is Nagybányán dolgozott, impresszionista életképei, tájképei kiváló tehetséget mutattak, jelentős festővé vált."

            12. Hajnal: "Három részből áll a kép: az előtér közepesen sötét, a középső a legsötétebb, és a háttér fénylik."

            13. Szénaboglyák: "Tipikus impresszionista festmény. Az első boglya árnyékban van, a második félig, a harmadik pedig már a napfényben."  

            14. Parasztudvar szekérrel: "Szeptemberi, ősz eleji bágyadt fények uralkodnak a képen."

            15. Parasztház udvara: "Ragyogó déli napsütésben fénylik az egész udvar."

            16. Kislány nagy zöld kalapban: "A kislány szemét a zöld kalap teljesen eltakarja, de az arcán ragyog a bőre. És most jöjjenek a francia impresszionisták!"

            Edouard Manet /1832-1883/: "Először a realizmus és az impresszionizmus határain mozgott festészete, majd egyértelműen az impresszionizmus jegyében festett. Alapítója volt a Rézkarcolók Társaságának, amely eredetileg a grafika népszerűsítésére jött létre. Később zsánerképeivel arat sikereket."

            17. Reggeli a szabadban: "Egy család reggelizik a parkban, az előtérben egy precízen festett csendélet."

            18. Monet bárkája: "Monet festőtársa és felesége, Camille ül egy bárkán. Igazi impresszionista festmény."

            19.  Argenteuil: "Pompás színek, biztos ecsetkezelés. A Szajna kékje és a sárgászöldbe öltözött pár egymást kiegészítik."

            20. Monet családja a kertben, Argenteuilban: "Alakjai szilárd vázzal bírnak, a belső árnyékok kirajzolják plasztikájukat. Sok színt használ, de képe festői lényege a zöld színek variálása. A zöldek puhák, finomak, kiemelkedik a képből a szép ruha, amelyben Monet feleségét ábrázolja."

            Pierre Auguste Renoir /1841-1919/: "Az akkori Párizsban egy kis területen zsúfolódtak össze a festők műtermei, köztük a vendéglők, ahol gyakran összejöttek a barátok, gondolataikat megosztották, közben szórakoztak hajnalokig. Vigadtak, táncoltak, énekeltek. Kezdetben Renoir tányérokra festegetett kis virágcsokrokat, később megismerkedett Monet-val, és csakhamar az impresszionizmus lelkes híve lett. A  többnyire tájképeket festő barátaival ellentétben őt a portré és a figurális kompozíciók érdekelték. Olaszországi utazásán Raffaello festészetét megismerve, figyelmét ezután a rajzra összpontosítja. Kb. 15 év múlva megkezdi a nagy aktokat festeni, amit szintén ellenségesen fogadott a közönség, de ma életműve legszebb darabjainak számítanak." 

            21. Madame Monet és kisfia, Argenteuilban, a kertben: "A barátok gyakran megörökítették családjukat a műteremben vagy a szabadban. Így tett Renoir is. A családi idillt ábrázoló kép két nagy színfoltból áll: a zöld fűből és a rajta szétterülő női ruha fehér színfoltjából. Csak a figurák hangsúlyosak. Ellenpontként egy vöröses kakast is festett melléjük."

            22. Csónakázás a Szajnán: "A csónak mély okker, a víz kékes-lilás."

            23. Tánc a Le Moulin de la Galette-ben: "Minden figurát portréhűséggel festett meg. A háttérben a bálterem, előtte az asztaloknál vigadnak, táncolnak a fiatalok, ünneplőben. Repülnek a szoknyák, lengenek a kézelők. A zene is benne lüktet e nagy fénylő suhogásban. A Malom-beli bálból csodás ünnepet, valóságos tündérjátékot varázsol. Remekmű ez a festmény, a jelenetet nyári nap világítja meg, a foltokban felvillanó vagy szétterülő fény erről árulkodik. A háttérben a színek elütnek és kiemelik egymást, a közepén a színek felfokozódtak, az előtérben a figurák nagyobbak, a figurák elmosódottak, a színek ereje csökken. Ennek másolatát is megfestette, amit egy gazdag japán ember megvásárolt. Úgy rendelkezett, hogyha meghal, vele együtt ezt a festményt is égessék el. Szerencsére ez nem következett be, mert tönkrement, a banknak sok pénzzel tartozott, így a bank megvette a kereskedőtől, megmenekült ez a csodás kép."

            Claude Monet /1840-1926/: "Renoir és Monet 1862-ben találkozott Charles Gleyre műtermében, ahol a két művész közös tanulmányokat folytatott. Ettől kezdve gyakran dolgoztak egymás mellett Párizs külvárosában és környékén. Felhagy a fényvisszaverődések vizsgálatával, elhatározza, hogy a táj selymes színeit érzékelteti."

            24- 25-26. Szénaboglyák: "Három különböző festmény. Az első képen a melegben minden egybefolyik. A másodikon láthatjuk az árnyékokat is. A harmadikon a tájkép kerek egész."

            27. Pipacsos mező: "A puha színekben játszó képen nincsenek körvonalak. Két nő jön le a domboldalon gyermekével. A zöld fűben pirosan pompáznak a pipacsok. Ennél szebb képet el sem tudok képzelni."

            28. Nyár: "Egy nő pihen a mezőn egy könyvvel a kezében. Olvas. Meghitt kép."

            29. Hölgy esernyővel: Nyár: Süt a nap, narancsos vörösen. Ősz: hideg színek, kék és zöld, halványan süt a nap.

            30-31. Giverny:  /Claude Monet kertje/ "Virágos rét, tó, híd, vízililiomok. Festett erről egy 9 méteres képet is, ami óriási teljesítmény. A kép perspektivikus lett. Sajnos, a szeme elromlott, a szürkehályog műtétje előtt képei bekékültek, beszürkültek, de utána újra az eredeti színek érvényesültek festményein."

            Alfred Sisley /1838-1899/: "Sisley kitüntetett szerepet szánt az égbolt megjelenítésének."

            32. Marly napsütésben: "Ezen a képen is lényeges az égbolton tündöklő fényes nap."

            Georges Seurat /1859-1891/: "Seurat tudományos alapon dolgozott, nem palettán keverte a színeket, hanem a pöttyöket rakta fel úgy, hogy az impresszionista képpé vált."

            33. Vasárnap délután a Grande Jatte szigeten: "Egy hatalmas téren sok ember tartózkodik. A képen a festészet technikájának köszönhetően merev alakok állnak, ülnek."

            34. Fürdőzés Asniéres-ben: "Ez a festmény is pointillista. A festő nem tartozik kedvenceim közé."

            Vincent van Gogh /1853-1890: "Szülei papnak szánták, mégis támogatták művészeti tanulmányait. Későn, harmincévesen kezdett festeni, de csak 1885 után talált igazi önmagára. Öccsével, Theóval 600 levelet váltott, nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Angliában Turner képeit is láthatta, aki nagy hatással volt rá. Expresszív festészetet alkotott. Köröket szerkesztett, de gondolatait, érzéseit is ábrázolta képein. Közel ezer képet festett, életében csupán egyetlen vásznát sikerült eladnia. Sokszor bántották, még barátja, Paul Gauguin is. Sokat csavargott. Állítólag egy ilyen duhajkodás után a fülét megcsonkította. Ez nem bizonyított, bár egy önarcképén bekötött füllel láthatjuk. Én inkább azt hiszem, hogy mindketten nagy ivászatokban vettek részt, talán a barátja sebesítette meg. Később beteg lett, szorongott, félt az őrülettől. Hallucinált, epilepsziás rohamai voltak, többször kezelték elmegyógyintézetben. A barátai nem látogatták, szegényen élt, a művészet volt számára minden. Őt sem fedezték fel életében, mint ahogy a legtöbb művészt sem, csak halála után vált híressé."

            35. Napraforgók: "Több napraforgós képet festett. Ezek közül ez a legismertebb. Színeinek legszembeszökőbb tulajdonsága az egyneműség. A színek nem alkalmazkodnak az ábrázolt tárgyakhoz, hanem állományuk mindenütt egyforma sűrűségű. A színek függetlenek a tárgyak anyagi természetétől, de a fényhatásoktól is. Az élettelen formákat eleven élettel telíti képein. A színek is ezt a testiséget sugallják."

            36. A szieszta:  "Pihenő parasztok az előtérben, hátul pedig a boglya tövében a kikötött lovak."  

            37. Búzamező ciprusokkal: "A felhők kavarognak az égen. Okkerek, zöldek, szürkék. A búzamező aprólékos ecsetvonásokkal, vonalkázással, a többi rész elnagyolt ecsetkezeléssel készült.

            38.  Íriszek kertjében: "A virágokat karakterisztikussá teszi."

            39. Tájkép naplemente idején: "Az égen a napkorong vérvörösen izzik, ez van a középpontban."

            40.  Nyár című festményével búcsúzott Máger Ágnes a közönségtől.  "Ez egy gömörszőlősi emlékem. Ott van egy házam, nagy kerttel. Amikor először láttam ezt a gyönyörű falut, azonnal tudtam, ott fogom tölteni legkedvesebb napjaimat. Művésztábort vezetek ott évek óta. Egy háromszintes település. A dombokon a szélben úgy hullámzott a búzamező, mint a tenger. Ez a látvány megigézett."

            Barázda Eszter Máger Ágnesnek köszönte meg ezt a különleges előadást, amely a nyári szünet előtti utolsó rendezvény volt a Feledy-házban. Július 9-én folytatódik a baráti kör önkéntes munkásaival a Múzsák Kertjének rendbetétele, a szaletli építésének befejezése. Arra biztatott bennünket, hogy egy hideg limonádé mellett beszélgessünk tovább. Ezt meg is tettük. Egy csodálatos előadást hallottunk. Aki eddig nem ismerte az impresszionistákat, most egy művészettörténész, festőművész szemével láthatta ezeket a képeket. Mindenkit arra biztatok, ha a Szépművészeti Múzeumban jár, vagy netán Párizsban, a Jeu de Paume termeiben, időzzön el e kitűnő festmények előtt, mert maradandó emlékekkel távozhat. Akik pedig csak városunk könyvtáraiban kutakodnak, ha a képzőművészeti albumokat nézegetik, felidézi majd ezt az előadást, így is élményekkel gazdagodhatnak. Szép nyarat kívánok mindenkinek, a ház munkatársainak és a hozzánk látogatóknak, szeptemberben találkozunk a jobbnál jobb rendezvényeken a Feledy-házban!

Kühne Katalin

_______________________________________

Fotók: Kiss Ágoston