Szeretettel meghívjuk Önt és kedves barátait

Seres László festőművész

Az Univerzum keletkezése és kialakulása 

című kötetének bemutatójára.

A szerzővel Zemlényi Attila  a MŰÚT főszerkesztője beszélget.

Időpont:

2016. augusztus 31. szerda 17 óra

Helyszín:

Feledy-ház (Miskolc, Deák tér 3.) 

________________________________

Seres László: Az Univerzum keletkezése és kialakulása

A Feledy-házban Seres László: Az Univerzum keletkezése és kialakulása című kötetét mutatták be. Marosi Ágnes múzeumpedagógus köszöntötte a vendégeket.  A festőművész - íróval Zemlényi Attila, a MŰÚT folyóirat főszerkesztője beszélgetett. Vihula Mihajlo gitárművész saját szerzeményei közül válogatva három, a hangulathoz illő darabját adta elő nagy sikerrel.

Zemlényi Attila: "A művész dolgozott Indiában, élt Ashramban, megismerte az indiai jógik életét, a keleti meditációt. Seres László nem filozófus, nem tudós, nem teológus, hanem gondolkodó ember. Gondolkodásában ötvöződik a keleti bölcsesség és az európai humanizmus. Amióta az ember megjelent a Földön, kutatja eredetét. Minden törzsnek van keletkezéstörténeti mítosza, a vallásoknak filozófiája. Úgy hiszem, Laci leírta az ő saját univerzumát, amelyben keveredik az ősrobbanás elve, fizika, logika, kereszténység, filozófia. Oknyomozó írás. Nem lehet tudományos műként meghatározni, mint ahogy a Bibliát, a Védákat sem, amelyek kinyilatkoztatások. Lacihoz fordult: - 2005-ben fejezted be a könyvedet. Mi is a világegyetem szerinted?"

Seres László: "Felmerült egy kérdés, erre próbáltam válaszolni. Újabb kérdések, újabb válaszok jöttek. Nem tudtam előre, mik lesznek a válaszok. Meg kellett találnom a válaszok logikai sorrendjét. Így kezdődött."

Z.A.:  "Bevezetés: 'mely kedves zámomra, mert homályban íródott, mert előttem volt valami, amit nem láttam, mert megjelent egy gondolat, amit nem értettem, de bizonyosság szállt meg, az igazságnak itt kell lennie valahol.' - Engem leginkább a nyelv filozófiája ragadott meg. A fogalmak filozófiája: Teremtő, Lélek, Ige, Lét. Miért versszerűen tördelted a könyvedet?"

S.L.: "Nem tördeltem, így írtam. Így jött az intuíció."

Z.A.: "Párbeszédeid is vannak, mint a görög mitológiában, de Kant filozófiai írásaira is utalsz. Sok ismeretünk van már, de te egyedülálló művet alkottál. Önmagadban átfordítottad, mintegy restauráltad ezeket. A kötetet 53 szakaszra osztottad el, amelyek fejezeteknek is mondhatók, logikus egységek. Nem flow (áramlás), de a gondolatot mozgásában lehet követni:  origo, ok, okozat, hatás, rendező elv. Mint ahogy Madách: Az ember tragédiája is különleges, egyedülálló, úgy a te munkád is az. Ábrákkal egészíted ki a szövegeket, ezek is logikusak, érthetőek. A világ teremtését meséled el, a saját igazságodat írod le, mintegy 'megvilágosodást.'  Meddig írtad?"

S.L.:  "Öt évig, de megszakításokkal. Írtam fél évig, majd szünetet tartottam. Félig volt készen, amikor észrevettem, hogy ennek sohasem lesz vége. Ezért tovább írtam. Az 53. pontot elértem, akkor úgy éreztem, itt a vége. Az Ashramnak megfelelő légköre van a gondolkodáshoz. Érdeklődésünk a Világ iránt csaknem elveszett! Nem arra az érdeklődésre gondolok, mely katalógusból kielégíthető. Arra az érdeklődésre gondolok, amikor az új nap reggelén megpillantjuk a Világot és megkérdezzük: - Hová ébredtem én? Ha van kérdés, válasznak kell lennie! Elindultam, hogy rátaláljak. Az ősrobbanás volt a kiindulási pontom. Erre építettem, ezt bizonyosságnak tekintettem. Okozatnak, melynek oka kell, hogy legyen. Az okot kutattam, a miértre kerestem a választ. A megvalósító elv kötötte le figyelmem. A kezdettől az ősrobbanás felé haladtam. Ezen az úton az okból következtettem az okozatra. Választ a hogyanra kerestem. Ez az út konkrét eredményeket hozott. Új ismeretelmélet alapjai ezek, pillérek, melyre építeni lehet."

Z.A.:  "Tellinger András készítette ezt a 2. kiadást, ami sokkal jobban sikerült, mint a 2006-os kötet. A fantasztikum területén mozog, de mégsem az. Ezt egyedül kell olvasni, mert a gondolkodás magányos folyamat. A görög párbeszédek is álpárbeszédek voltak, hiszen a filozófus kérdezett és ő is felelt rá. Itt is így van, mert olvasás közben kérdezünk és felelünk. Nem akarom azokat félrevezetni az elemzésemmel, akik még nem olvasták, ezért abba is hagyom."

S.L.: "Köszönöm a közönség figyelmét és Attilának, hogy beszélgetett velem."

Z.A.: "Aki mélyebben szeretne elmerülni ebben a témában, megveheti a kötetet."

            Felidézek egy évekkel ezelőtti beszélgetésüket, amelyből jobban megismerhetik Seres László életét, gondolkodását:

"1945–1961, Felvidék, Felsőbalog, vadaskert. A születés, a kisgyerekkor tündértája. Újra meglátogatta a közelmúltban: Zöme. Voltam otthon, ahol születtem, tök szép, óriási fák vannak, látnod kellene. Természetvédelmi terület. Rimbaud: „Mágikus virágok dongtak. Ringatták őt a lejtők. Mesésen kecses állatok keringtek körülötte…” Valahol van egy madár az erdőben, dala megállít, s elönti tőle arcod a vér… „Valahol van egy toronyóra, néma a nyelve. / Valahol van egy szirthasadék, fehér állatok fészke benne. / Valahol van egy süllyedő székesegyház, s egy tó, amely emelkedik. / Valahol van egy kicsi hintó, áll a sarjerdőn elhagyottan, vagy futva gördül alá a csapáson, fölpántlikázva.”

            A 60-as évek, kamaszkor a Miskolci Művésztelepen. Laci erről kb. így: Beleszülettem a művészetbe, gimista koromban Lenkey Zoliéknál voltam a legtöbbet, tőle, Kondortól meg Csohánytól tanultam meg melózni, meg a Művész presszóban inni. Feledyvel pingpongoztam. Nyertem. Elég inspiratív időszak volt. Rimbaud: „Az ember nem komoly tizenhét évesen. / Egy szép estén — vigye ördög a limonádét, / a korsó sört s a bárt, mely csillog fényesen! — / a sétány hársai közt jár, hol zöld az árnyék. / Júniusest, a hárs jó illatot lehel, / olyan édes a lég, hogy pilláid le-lezárod. / Zajjal rebben a szél — hisz a város közel — / kocsmaszagot sodor és venyigevirágot.”

1967, Képzőművészeti Főiskola, restaurátor osztály. Majd disszidálás, előbb Bécsbe,  később az Egyesült Államokba. Valahogy ekképp: Volt egy marha nagy szerelmi csalódásom, ráadásul  a főiskola is elég uncsi volt. Egyik haverommal sikerült kimennünk Bécsbe, ő visszajött, én nem jöttem. A nagynéném segített kimenni Amcsiba. Rimbaud: „Kék nyári alkonyon a szűk csapásokon / szúrós rozsok között járok, majd zsenge fűben, / megérzem, álmodón, harmatját lábomon, / s hagyom, szabad fejem a szél fürössze hűsen. / Semmit nem gondolok s a számon némaság./ De nagy-nagy szerelem borul szívemre tágan, / s a természeten át megyek tovább, tovább, / cigánymód — s boldogan, akár egy nő nyomában.”

Hatvannyolc, mágikus évszám. Két év a történések sűrűjében, hippikkel Long Island-en, a Cooper Főiskola grafika szaka, kábítószerek, hippi húsvét a Central Parkban, két meghatározó impresszió, a primitívek és a New Yorki Iskola hatása. Szabad, tajtékos évek.
Pecázás közben, tűznél: Én tulajdonképpen amcsi festő vagyok. Akkor voltam a világra a legfogékonyabb, mikor kint éltem. Rimbaud: „A sors varázsát ismerem, / azon ki nem fog senki sem. / Több vágyam nem lesz sohasem:/ átvállalta az életem. / Test-lelkem fogja e varázs, / széthullott minden akarás. // Milyen értelmet hord szavam? / Szavára megfut s elsuhan! / A szellem: Ő a szeretet és a jelen, / mert kitárta a ház kapuját a tél tajtéka s a nyár zsongása előtt, / ő, aki megtisztított ételt és italt, / ő az illanó kelyhek varázsa s az állomások emberfeletti gyönyörűsége. / Ő a szeretet és a jövendő, az erő és a szerelem, / amelyet, megállva a dühök és unalmak közepette, / ott látunk szállani a viharos égen.”

Munkavállalóként megkapja a behívóját Vietnámba, ami miatt hazajön, csodák csodájára visszaveszik a főiskolára, restaurátorként végez. Évtizedek telnek el templombelsőkben, középkori freskók között. Valami hasonlót mesél, nagyjából: Szerettem azokat a melókat a csapatommal, Vizsolyt is, meg a többit is. Nappal dolgoztunk, este beültünk a falusi kocsmákba, kártyáztunk. Tök bírtam azt az életet.Rimbaud: „A tölgypadok között, a templomi zugokban…”
„Ez a megvilágított nyugalom, se láz, se vágy, az ágyon vagy a réten. / Ez az imádó se-heves, se-gyenge. Az imádó. / Ez az imádott se-gyötrő, se-gyötört. Az imádott. / A lég, a lét, amit nem reméltünk. Az élet.”

1994-től India, az asram világa, meditáció, a Guru maitól kapott kék selyemkendő. Később rendszeres visszatérőként éveken, évszakokon át Bombay, restaurátor műhely.
Baráti társaságban, teraszon cigizve: Olyan dolgokat láttam a hétköznapokban, amiért Európában bárkit szentté avatnának. Például volt két faszi, akiket az egyik pillanatban még láttam, majd tovább menve megpillantottam őket egész máshol, az utca teljesen másik, távolabbi pontján, úgy, hogy sehogy sem kerülhettek oda. Rimbaud: „Őrszem, tiszta lélek, / mormoljuk el itt / láng napok, vak éjek vallomásait. / Ami benned ember, / ami földre von, / szétszakítva leng el, / s szállasz szabadon…”

2004–2006, Édesapja halála, fia, Dávid tragikus halála, az Univerzum keletkezése és kialakulása című könyvének megjelenése, majdnem harminc év után a festés újrakezdése, a több mint száz fej, érzésem szerint egy kiterjedt kataklizma különböző fázisai."

            Zemlényi Attila faggatta az írót - mi pedig hallgattuk Seres Lászlót, ezt a különös művészt, írót, aki lakonikus mondataival válaszolt. Kötetében a lényegre törően mutatta meg nekünk mindazt, amit az Univerzumról tudnunk lehet. Azt hiszem, a lehetőségek, amelyek az emberiség számára jelenleg rendelkezésre állnak, kutatók, tudósok munkája eredményeként az eszközök egyre fejlettebbek lesznek. Ezáltal még számtalan felfedezést tehetnek, amivel egy kissé közelebb juthatunk a csodálatos Kozmosz titkaihoz, de teljes mértékben mindezt feltárni nem tudjuk. Az író a maga sajátos módján ismereteket tárt elénk, logikus következtetései, illusztrációi, ábrái mellett egy művész spirituális indíttatása is kiderült. Még nem olvastam, de nagyon érdekel, ezért megvásároltam, mint ahogy többen is az itt jelenlévők közül. Olvassák el ezt a kötetet, forgassák! Néhány elmélet érthetőbbé válik, a festőművész írói gondolkodásmódja, érzékenysége is megmutatkozik. Igazán érdekfeszítő írás, ami a létről szól, egy gondolkodó elme, egy művész lírai műve. Ajánlom mindenkinek!

Kühne Katalin

______________________________________

Fotók: Kiss Ágoston