IRODALMI FONÓ

Meghívó

A Gömörország Regionális Kulturális Egyesület és a Múzsák Kertje Alapítvány tisztelettel

meghívja Önt és kedves családját

2017. március 10-én, pénteken délután 5 órára a Feledy házba

(Miskolc, Deák tér 3.)

az

IRODALMI FONÓBA

A 79. találkozó témája:

Arany János és Tompa Mihály versei

Válogatás születésük 200. évfordulója alkalmából

Bevezetőt mond és a válogatást készítette:

Fecske Csaba

József Attila-díjas költő

Közreműködnek:

Bajzáthné Rajna Andrea, Hortai Rita, Balázs István és Koncz Károly György

_______________________________________________

Arany János és Tompa Mihály születésének bicentenáriuma

Az Irodalmi Fonó idei első rendezvényén a Feledy-házban Arany Jánosra és Tompa Mihályra emlékeztek születésük bicentenáriumán. Koncz Károly György, a Gömörország Regionális Kulturális Egyesület elnöke,  Radnóti-díjas előadóművész köszöntötte a vendégeket, mutatta be az előadókat: Bajzáthné Rajna Andreát, aki először szerepel ebben a körben, Dr. Hortai Rita versmondót, a régi tagok közül Balázs Istvánt, a Múzsák Kertje Baráti Kör elnökét, Fecske Csaba József Attila-díjas költőt, a mai előadás összeállítóját.

            A bevezetőt Fecske Csaba mondta: "Arany János, Petőfi Sándor és Tompa Mihály barátsága ismert. Gyakran találkoztak, leveleztek egymással. Ketten közülük kétszáz évvel ezelőtt születtek, így Arany és Tompa ismert és ismeretlen versei következtek. Ezzel a műsorral őket köszöntöttük, rájuk emlékeztünk. Arany János a magyar irodalom legnagyobb költője. Osztálytársammal vitatkoztam, melyikük a nagyobb, ő Petőfit illette így. Mindketten nagy költők, a magyar nyelv szépségei általuk világszerte ismert, több nyelvre lefordították műveiket. Büszkék vagyunk rájuk. Tompa Mihály megyénkben élt, papként szolgált. Arany János egyik hosszú költeményét a bátyám gyakorolta. Addig mondogatta, hogy én  hamarabb megtanultam, mint ő - bár még nem voltam iskolás. Később a Toldit hallottam tanáraimtól, már akkor csodálatosnak tartottam. Kedvenc versem a Tudós macskája, de a Borvitéz is tetszett, különösen a formája. Itt egymásba kapaszkodnak a strófák, én is írtam egy keresztrímes verset Nem jön senki címmel. Megérintett Juliska leányának elvesztése alkalmával írott verse. Volt egy felmérés, A walesi bárdok című ballada a 12 legszebb magyar vers közé került. A császárt kellett volna köszönteni egy látogatása alkalmával, de ő haragudott rá, akkor írta a balladát, amely azóta is a bátorság és a néma lázadás jó példája. Most olvastuk a lapokban, hogy ahol a történet játszódik, Montgomery város idén Arany Jánost díszpolgárrá választotta. A többi verset is szeretem, így az Epilógust és a Tölgyek alatt címűt, amelyek a Kapcsos könyvben találhatók. Tompa Mihálytól A gólyához, A madár fiaihoz és az Ikarus című verseket ma is tanítják, de néhány ismeretlen verse is szép természetleírás, mint pl. Az erdei lak. De hallgassuk meg a versmondókat!"

            A méh románca című verset Bajzáthné Rajna Andrea adta elő: "Ablak alatt/
A pünkösdi rózsa,/ Kezd egy kicsit/ Fesleni bimbója:/ Kékszemű lyány,/ Válogat belőle,/ Koszorúnak/ Holnap esküvőre.// Reménykedik/ Egy kis méh az ágon:/ Szép eladó,/ Jaj, ne bántsd virágom!/ Ezt az egyet/ Magamnak kerestem,/ Alig hasadt/ Mikor eljegyeztem.// Felel a lyány:/ Te bohó kis állat!/ Lelsz te rózsát/ Nem egyet, ha' százat,/ Holnap is nyit,/ Holnap is eljössz te/ Csak ne kívánd/ Ami legszebb közte.// Mond a kis méh:/ Szőke szép hajadon,/ Neked Isten/ Hű szeretőt adjon!/ Nem sok amit/ Kívánok tetőled:/ Ne szakaszd le/ Az én szeretőmet.// Felel a lyány:/ Dehogynem szakasztom!/ Dehogy leszek/ E ne'kűl menyasszony!/ Koszorúmban/ Ezt fonom előre,/ Ugy vigyenek/ Holnap esküvőre//..." Sok előadóművész szerepelt már itt a Fonóban, örültünk, hogy Andreát is megismerhettük. Megtudtuk, hogy nemcsak előadó, hanem bőrműves mester is, reméljük, egyszer bemutathatja majd nálunk is alkotásait.

            Dr. Hortai Rita gyermekorvos, évtizedek óta kiváló előadó, városunkban többször hallhattuk már őt. A tudós macskája című vidám verset a szokásos huncut mosolyával tolmácsolta: "Nem lett volna a tudósnak/ Az ő tudománya,/ De mi haszna, ha kevés volt/ A vágott dohánya./ Könyvet írt a bölcseségről/ - S hajna!/ Akkor esett ez a bolond/ História rajta.// Nem szeretett ez a tudós/ Semmit a világon,/ Járt legyen bár égen-földön,/ Két avagy négy lábon:/ De a kendermagos cicát/ - S hajna!/ Éktelenül megszerette,/ Majdhogy fel nem falta.// Szolgája is volt;/ a háznak/ Ez viselte gondját,/ Hogy lába ne keljen és a/ Szelek el ne hordják./ Hű cseléd volt félig-meddig,/ - S hajna!/ Koplalás lőn este reggel/ Bőséges jutalma.//..."

            Balázs István az Írószobám című, 1850-ben írott verset mondta: "Ez a szoba, hol én most/ Tillaárom haj!/ Pusztítom a papirost/ Tillaárom haj!/ Se nem csapszék, se nem bolt,/ Csizmadia műhely volt./ Tillaárom haj!// A fő céhmester szabott/ Tillaárom haj!/ Benne csizmát, papucsot,/ Tillaárom haj!/ Ha megvarrta, eladta,/ Jól eresztett a kapta./ Tillaárom haj!//.... Nem volnék csak ilyen vén!/ Tillaárom haj!/ Írótollam letenném,/ Tillaárom haj!/ S beszegődném maholnap/ Csizmadia inasnak./ Tillaárom haj!//" István ironikus hangvételével adta elő Arany szavait.

            Az V. László című balladát Koncz Károly Györgytől hallottuk, a tőle megszokott magas színvonalon. A közönség magában csendben mondta a legismertebb ballada sorait: "Sűrű setét az éj,/ Dühöng a déli szél,/ Jó Budavár magas/ Tornyán az érckakas/ Csikorog élesen.// "Ki az? mi az? vagy úgy-"/ "Fordulj be és alugy/ Uram László király:/ A zápor majd eláll,/ Az veri ablakod."// A felhő megszakad,/ Nyilása tűz, patak;/ Zúgó sebes özönt/ A rézcsatorna önt/ Budának tornyiról.// "Miért zúg a tömeg?/ Kivánja eskümet?"/ "A nép, uram király,/ Csendes, mint a halál,/ Csupán a menny dörög."// Megcsörren a bilincs,/ Lehull, gazdája nincs:/ Buda falán a rab/ - Egy-egy felhődarab- / Ereszkedik alá.// "Hah! láncát tépi a/ Hunyadi két fia -"/ "Uram, uram, ne félj!/ László, tudod, nem él/ S a gyermek, az fogoly."//..."Oh adj, oh adj nekem/ Hűs cseppet, hű csehem!"/ "Itt a kehely, igyál,/ Uram, László király,/ Enyhít... mikép a sír!"// Állj meg, bosszú, megállj:/ Cseh földön ül a rab,/ Cseh földben a király,/ Mindig is ott marad,/ De visszajő a rab...!"

            Bor vitéz című balladáját Balázs István mondta, a tragédiának megfelelő előadásmóddal:  "Ködbe vész a nap sugára,/ Vak homály ül bércen völgyön./ Bor vitéz kap jó lovára:/ "Isten hozzád, édes hölgyem!"// Vak homály ül bércen-völgyön,/ Hűs szél zörrent puszta fákat./ "Isten hozzád, édes hölgyem!/ Bor vitéz már messze vágtat."//... Megy az úton kis pacsirta:/ Hova megyen? hova ballag?/ Szép szemét a lyány kisírta:/ Szól az apja: férjhez adlak:/ Eskü elől szökik a lyány.// Zúg az erdő éji órán,/ Suhan, lebben a kisértet./ Eskü elől szökik a lyány:/ Szól Bor vitéz: "jöttem érted."// ... Künn az erdő mély árnyat hány,/ Bagoly sír a bérci fok közt./ Szép menyasszony színe halvány - / Halva lelték a romok közt.//"

            Bajzáthné Rajna Andrea következett a Juliskához írt verssel. A költő fájdalmát mélyen átérezte: "Bús az ősznek hervadása,/ Hulló lombok, néma táj,/ De az ősznek van varázsa,/ Enyészetben méla báj.// A gyümölcs hull - semmi: érett!/ Hallgat a lomb - semmi: szólt!/ Öltsön a mező fehéret - / Semmi: oly dús zöldje volt!// Csak, ha bimbó fővel asznak/ A virágok: oh, ez fáj,/ Ha reménye új tavasznak,/ Most születve, sírba száll// Óh, derülj hát, ifju lélek,/ Légy a vidám hajdani,/ Gyönge vagy még a zord télnek/ Koszorúját hordani!//"

            A Walesi bárdokat és több balladáját korábban már előadták egy CD-bemutatón a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban, amelyet híres zeneszerzők alkotásai tették maradandóvá, városunk zenészhallgatói kísérték az ismert műveket. Különleges élményt nyújtott ez a műsor, a CD-t a Feledy-házban lehet megvásárolni. Érdemes, hogy otthonukban is elővehessék, újra átélhessék a melodramatikus alkotásokat. Most is Balázs István tolmácsolta, híven Arany János nagyságához: "Edward király, angol király/ Léptet fakó lován:/ Hadd látom, úgymond, mennyit ér/ A velszi tartomány.// Van-e ott folyó és földje jó?/ Legelőin fű kövér?/ Használt-e a megöntözés:/ A pártos honfivér?// S a nép, az istenadta nép,/ Ha oly boldog-e rajt'/ Mint akarom, s mint a barom,/ Melyet igtába hajt?//... Ti urak, ti urak! hát senkisem/ Koccint értem pohárt?/ Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!/ Ne éljen Eduárd?// ...Egymásra néz a sok vitéz,/ A vendég velsz urak;/ Orcáikon, mint félelem,/ Sápadt el a harag.// Szó bennszakad, hang fennakad,/ Lehellet megszegik. -/ Ajtó megől fehér galamb,/ Ősz bárd emelkedik.// Itt van, király, ki tetteidet/ Elzengi, mond az agg,/ S fegyver csörög, haló hörög,/ A nap vértóba száll,/ Vérszagra gyűl az éji vad:/ Te tetted ezt, király!//... "Elhullt csatában a derék -/ No halld meg Eduárd:/ Neved ki diccsel ejtené,/ Nem él oly velszi bárd.// Emléke sír a lanton még -/ No halld meg Eduárd:/ Átok fejedre minden dal,/ Melyet zeng velszi bárd."// Meglátom én! - S parancsot ád/ Király rettenetest:/ Máglyára, ki ellenszegűl,/ Minden velsz énekest!/... Ötszáz, bizony, dalolva ment/ Lángsírba velszi bárd: / De egy se bírta mondani/ Hogy: éljen Eduárd.-//..."

            Dr. Hortai Rita Kies ősz című versét mondta: "Még nem hallom a pacsirtát,/ Mely tavaszról zengve hírt ád/ S égbe fúrja énekét,/ A nap, a föld édes-ketten/ Nem mulatnak önfeledten,/ Váltva csókjok melegét.// Ősz ez, ősz ez!... mindhiába/ Tűz virágot gyér hajába,/ Színli csalfán a tavaszt,/ A mezőt bárhogy ruházza:/ Szebb időnek rémes váza -/ Közte sárgul a haraszt.//...Mit remegsz? él, bár lekötve/ Szunnyad olykor téli nedve,/ Természetben nincs halál,/ Nyúgalom csak mély alélta,/ - Mindig új az ősi példa -/ Ami rég volt, most is áll.// És ha jő a sugár, mely csábít/ S el-elrugja csalvirágit:/ Termő-elve ép marad,/ Legjavából nem fecsérel,- / S mely gyümölcsöt ápol, érlel./ Ád az Isten új nyarat!" A költő 1860-ban írta a természetről, de benne van a változás, a béke reménye is.

A következő verset felváltva, hárman adták elő: Koncz Károly György, Dr. Hortai Rita és Balázs István. A csillaghulláskor című vers a kiegyezés évében íródott. Arany János nem akarta elfogadnia kitüntetést: "Azt beszélik, rendjelt kaptam - / Nem vetettem, mért arattam? Ami/ benne fényes:/ Az irodalomé,/ Ami benne kényes:/ Egyedül magamé.// - MÁSKÉP: Fénye, ragyogása... (ha van,)/ Az irodalomé,/ Gyanúsítása... (a' van,)/ Egymagamé!// - Járnak hozzám méltóságok,/ Kötik rám a méltóságot:/ "Megbocsásson méltóságtok,/ Nem érzek rá méltóságot."/ - Csillagot, keresztet noha rám aggattok,/ Boldog ez a kebel nem lesz már/ alattok.// - Ad notam: Ég a kunyhó,/ Ropog a nád.../ Kis keresztem/ Hogy szereztem?/ Feleljétek ezt, ha kérdik:/ Elkopott a lába térdig.// - RÉGI DAL, ÚJ SZÖVEG: Székács, Arany, Szilassy/ S hazánk több ily pimaszi/ Keresztekért akarnak/ Sírt ásni a magyarnak!// - HIÚSÁGOM! Ad notam: Minek az a/ pörge kalap/ Ha a legény csak egy falat/ Csillagom, galambom! Minek nekem a rendjelek?/ Szamárháton bársony nyereg?/ Csillagom, galambom./ Minek nekem az a kereszt?/ Disznóorra arany perec?/ Csillagom, galambom.// - A SZOMORÚ KINÉZÉSŰ LOVAG: A  hiúság gőzi bánt-e?/ Hogyne, arra van nagy ok:/ Pegazusom Rozinánte,/ Magam Don Quixote vagyok. - Ha békülnek, határt hánynak,/ Egy suhancra jó sort vágnak:/ Én is, amit sorsom rám mért,/ Elszenvedem - a hazámért! - Ha én egy jót alhatnám - Száz keresztért nem adnám.//"

            Koncz Károly György következett Epilógus című versével: "Az életet már megjártam./ Többnyire csak gyalog jártam,/ Gyalog bizon'.../ Legfölebb ha omnibuszon.// Láttam sok kevély fogatot,/ Fényes tengelyt, cifra bakot:/ S egy a lelkem!/ Soha meg se' irigyeltem.// Nem törődtem bennülővel,/ Hetyke úrral, cifra nővel:/ Hogy' áll orra/ Az út szélin baktatóra.// Ha egy úri lócsiszárral/ Találkoztam s bevert sárral:/ Nem pöröltem, -/ Félreálltlam, letöröltem.// Hiszen az útfélen itt-ott,/ Egy kis virág nekem nyitott:/ Azt leszedve,/ Megvolt szívem minden kedve.// Az életet, ím, megjártam;/ Nem azt adott, amit vártam:/ Néha többet,/ Kérve, kellve, kevesebbet.//...Egy kis független nyugalmat,/ Melyben a dal megfoganhat,/ Kértem kérve:/ S ő halasztá évrül-évre.// Csöndes fészket zöld lomb árnyán,/ Hova múzsám el-elvárnám,/ Mely sajátom;/ Benne én és kis családom.//Munkás, vidám öregséget,/ Hol, mit kezdtem, abban véget.../ Ennyi volt csak,/ S hogy megint ültessek, oltsak.// Most, ha adná is már, késő:/ Egy nyugalom vár, a végső:/ Mert hogy' szálljon,/ Bár kalitja már kinyitva,/ Rab madár is, szegett szárnyon?//"

            Vásárban című versét Dr. Hortai Rita tolmácsolta: "Gyékényes, abroncsos alföldi szekér,/ Honnan cipel a sors - s e három egér?/ Hoztál-e pirosló új búza-magot?/ Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?// Odakünn már, úgy-e, megért a kalász?/ Rét gyapja lenyirva; foly a takarás,/ Boglyák tetejéről egy-egy suta gém/ Néz szét aratóknak vidám seregén?// Rég nem látta bizony vidámnak e nyájt,/ Minden nyara - új seb - a régire fájt:/ De talán most e nagy mezei jószág/ Áldást hoz az egyszer: szép/ Magyarország.//..."

            Balázs István mondta  A tölgyek alatt című egyik utolsó versét: "... A tölgyek alatt/ Oly otthonos itten!/ Évem leapadt:/ Ime, gyermek lettem,/ Mint mikor a tölgy/ Sudarát megmásztam,/ Hol seregély költ - / S vígan madarásztam./... A tölgyek alatt/ Még most is el-űlök;/ Bűv-kép csalogat,/ Ábrándba merűlök;/ Hajó-kerekek/ Zubogását hallom.../ "Hajrá, gyerekek:/ A vízi malom!"// ... A tölgyek alatt/ Vágynám lenyugodni,/ Ha csontjaimat/ Meg kelletik adni;/ De, akárhol vár/ A pihenő hely rám:/ Egyszerüen bár,/ Tölgy lenne a fejfám!//"

            Tompa Mihály hét verse hangzott el a műsor második részében, köztük sok ismert is. Elsőként A gólyához című, amit Dr. Hortai Rita tolmácsolt: "Megenyhült a lég, vídul a határ,/ S te ujra itt vagy, jó gólya-madár! / Az ócska fészket megigazgatod,/ Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.// Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak/ Csalárd napsúgár és síró patak,/ Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,/ Az élet fagyva van s megdermedett.// Ne járj a mezőn, temető van ott,/ Ne menj a tóba, vértől áradott,/ Toronytetőkön nézvén nyughelyet:/ Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.// ... Csak vissza, vissza! délszigetje vár,./ Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár./ Neked két hazát adott végzeted,/ Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!// Repülj, repülj! és délen valahol/ A bujdosókkal ha találkozol:/ Mondd meg nekik, hogy pusztulunk,/ veszünk,/ Mint oldott kéve, széthull/ nemzetünk...//... Testvér testvért, apát fiu elad.../ Mégis, ne szóljon erről ajakad,/ Nehogy, ki távol sír e nemzeten,/ Megútálni is kénytelen legyen!//"

            Balázs István mondta A madár fiaihoz című szintén hazafias versét: "Száraz ágon, hallgató ajakkal/ Meddig ültök, csüggedt madarak?/ Nincs talán még elfeledve a dal,/ Melyre egykor tanítottalak?!/ Vagy ha elmult s többé vissza nem jő/ A vig ének s régi kedvetek:/ Legyen a dal fájdalmas, merengő,/ Fiaim, csak énekeljetek!// ... Hozzatok dalt emlékül, a hajdan/ Lomb- s virággal gazdag tájárúl,/ Zengjétek meg a jövőt, ha majdan/ E kopár föld ujra felvirul./ Dalotokra könnyebben derül fény,/ Hamarabb kihajt a holt berek,/ A jelennek búját édesítvén:/ Fiaim, csak énekeljetek!//..."

            Koncz Károly György következett Az erdei lak (Költői verseny Kerényi- és Petőfivel 1845-ben) című versével: "Völgy felett, a bérc alatt, középen,/ A behorpadt hegynek oldalában:/ - Hallgatózva néma csend körüle, -/ Nádkötésű kis lak áll magában.// A kis csermelyt rácsos ajtajánál/ Át sem kell röpűlni a madárnak,/ Habtalan fut, szótalan fut, benne/ Tarka pintyek lépegetve járnak.// Görcsös águ bükkel a sötét szílt,/ - Mely a házat vészek ellen ójja: -/ Udvarába eleven sövénnyel/ Foglalá be régi jó lakója.//... Tengeren csend és vihar. Hazája/ Mérhetetlen tenger a szigetnek./ Rengetegben csend a vihar. Szigetje/ E kicsiny lak a nagy rengetegnek./... És ha éjjel a lak ablakából/ Mécskanócok fényt lövelve égnek,/ Azt hiszem, hogy mindez lüktetése/ A megdermedt jégvidék szivének.// És lelkemben nyugtató hit éled:/ Nem halt meg, csak alszik itt az élet!//"

            Népdalok-kal folytatódott a műsor, Dr. Hortai Rita előadásában: I.: "Alant megyen a felhő,/ Zivatar jön délrül,/ Fordítsd bojtár, a nyájat/ Erős idő készül!/..." II. Te vagy az én boldogságom,/ Te vagy az én gazdagságom!/ Csak az búsít, egyéb semmi:/ Hogy távol kell tőled lenni!/ Panaszod van a világra:/ Hideg hozzád, szeégny árva!/ A gyémánt is, egyetlenem!/ Hideg földben, kő közt terem.//"

            Balázs István Emlékezet című versét tolmácsolta: "Mért tűnsz elém, szelíd emlékezet!/ A boldog mult mosolygó képivel?/ Bús lelkemet s halavány arcomat/ Nyájas sugárod nem deríti fel!// Ki egykor, mint én, oly boldog vala,/ S többé reménye sincs, hogy az lehet:/ Annak felejtés ad csak enyhülést,/ Nem a te képed, jó emlékezet!//"

            A Holdhoz című verset Koncz Károly György mondta: "Hő vágyaim csak érted égnek,/ Oh csendes éjek asszonya!/ Ha nem piroslik már az égnek/ Felhőin a nap alkonya.//... Ha volt egykor szívemnek búja,/ Sugáridnál elsirtam én;/ Boldogságomnak más tanúja/ Ha nem volt a leány ölén:// Te  nyájasan reám mosolyogtál,/ Mint én, szeretve egykoron,/ Midőn epedve andalogtál/ A szép arkádi pásztoron.// ... Oh csendes éjek néma őre!/ Lágyan nyögő szellőiden/ Küldj álmot a bús szenvedőre/ S ha nyugtató ölén pihen,// A felkelendő nap világán/ Nem ébred ő; sugáridon/ Végetlenűl alunni kíván,/ Miként a hű Endímion.//"

            Az est Ikarus című versével végződött, amelyet Balázs Istvántól hallottunk: "Vergődöm a tenger dagályán,/ Sirom nem lát remegni gyáván,/ Bátran nézek bele.../ A mélységtől sem fél, ki, mint én,/ Föl a napig repűle szintén,/ És nem szédült feje.// Fent, fent valék... alázuhantam!/ Elmulhatok: megvan jutalmam;/ Jelezve a siker.../ Szép: akinek jut a dicső vég,/ De azzal is köz a dicsőség,/ Ki gondol, kezd, - ki mer.//... Repülni...! hah...! teremts magadnak,/ Mit természet, sors megtagadtak!/ S én, - szárnyat alkoték;/ A föld szinét elhagyva lábam,/ Győzelmi zaj hangzék utánam.../ - Hódítva volt a lég.//..."

Ez a vers méltó befejezése volt az estnek. Az előadók meghajoltak, mi pedig vastapssal köszöntük meg nekik az értékes előadást. Tovább maradtunk, mert körünkben maradt Vihula Mihajlo zeneszerző, tanár, gitárművész. Ritka alkalom, amikor ráér, ezért örültünk, mert a játéka mindig elvarázsol bennünket.  Felhívta figyelmünket arra, hogy március 25-én a Művészetek Házában adják elő Akvarellek című műsorukat - amit kibővítettek -, Szécsi Viktória énekessel, a zenét Misa szerezte.

Kühne Katalin

______________________________________________

Fotók: Barázda Eszter