VENDÉGSÉGBEN A MÚZSÁK KERTJÉBEN

Meghívó

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány 

tisztelettel meghívja Önt és kedves családját

2017. június 9-én, pénteken 17 órára a Feledy-házba (Miskolc, Deák tér 3.) a

VILÁG VITÉZЁ

MAGYAR HŐSEPIKA

című kötet bemutatójára

Vendégünk a könyv írója:

B. Kovács István

régész, a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület elnöke, a bölcsészettudományok doktora

Kérdező beszélgető társ:

Dr. Bodnár Mónika PhD

etnográfus, a Herman Ottó Múzeum munkatársa

____________________________________

B. Kovács István: Világ vitézë: magyar hősepika című kötet bemutatója

Barázda Eszter, a Feledy-ház háziasszonya mutatta be B. Kovács István muzeológust, aki a kötet anyagát gyűjtötte, lejegyezte és a kísérő tanulmányt írta. Beszélgetőtársa Bodnár Mónika, etnográfus, a Herman Ottó Múzeum munkatársa volt. A kötet kiadója: Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat.

            Bodnár Mónika kérdéseket tett fel B. Kovács Istvánnak, aki hosszan válaszolt. Idézem az alábbiakban Útravalóként címmel a kötet bevezetőjét, majd néhány részletet a kötetből:

"A magyar ősepika bő két évszázada foglalkoztatja írástudóinkat. A téma iránti kiemelt érdeklődés nem sajátosan magyar jelenség! A nemzettéválás folyamatának kezdetén a különböző európai népek a nemzeti identitás egyik sarokkövét vélték meglelni a hősénekben, -eposzban, naiv-, vagy népeposzban. A téma a 19. század elejétől kísért! Azóta is szorgosan gyűjtögetjük az adatokat legrégibb krónikáinkból, balladáinkból, meséinkből hitvilágunkból, ... képi ábrázolásokból, s bevonva a kutatásba a rokon keleti népek gazdag epikai emlékanyagát is. Szedegetjük a morzsát, miközben a hősepika a maga teljességében végig itt volt az orrunk előtt! Igaz, nem verses formában, azaz hősénekként maradt fenn, hanem prózában. Így is több mint rejtély, hogyan nem sikerült kétszáz év alatt megtalálni... A gyűjtött anyag annyira egyedi volt, hogy az első közlések alkalmával még nem volt bátorságom hősepikaként jellemezni. Hosszas mérlegelés után, s az anyag egészének többszöri, ismételt meghallgatását, áttanulmányozását követően, először egy tavaly megjelent rövidebb tanulmányban értékeltem át korábbi felfogásomat. Megismétlem az említett írást tartalmazó könyvecske előszavában írtakat. Szeretem a gondolkodó embereket, akik nem félnek az újszerű kérdésfeltevéstől, s éppúgy nem riadnak vissza a szokatlan választól sem. Mint annak idején Seneca megfogalmazta: tévedni emberi dolog. Mindezt magam is vallom: a tévedésben megmaradni sátáni dolog. Ebben a könyvben jóval részletezőbben elemzem az anyagot, s fejtem ki annak hősepikaként való értelmezésével kapcsolatos érveimet. Aligha lehetnek kétségeim, hogy nem lesz könnyű elfogad(tat)ni a jelen kötetben közölt anyag műfaji besorolását... A rimaszécsi Busa Viktortól gyűjtött hősepikát életem egyik kiemelten nagy adományának tekintem. Ugyanakkor örökké emlékeztet a mulasztásomra, hogy tudását nem aknáztam ki. Jelképes, hogy a 20. század hetvenes éveiben éppen egy gömöri cigány származású magyar fiatalember legyen az, aki az elveszettnek hitt hősepikánkat megismerteti velünk. Üzenetként is felfogható ez. Rimaszombanban, 2016 őszutóján."

Világ vitézë: Magyar hősepika szóban, írásban és képen: "A magyar népköltészeti kutatás felfogása és műfaji kategorizálása szerint a jelen kötetben közreadott történetek az ún. 'hősmese' kategóriájában kaphatnának helyet. Ma már úgy látom, hogy az öt történet különleges és egyedi: A  VILÁGMINDENSÉG: Ég-Világ, Főd-Világ, Al-Világ, Világ-Fája és Világ-Vár helyei és szereplői: Napkirály, Világ-Szép-Asszonya, Világ-Szépségë. A Főd-Világ részei: Világ-Erdő, Világ-Hëgy, Világ-Rét, Világ-Tó, Tüzes- és feketë tëngër, Világ-Mocsár, Búzásfőd, Könny- és vérës patak, Keresztszülők, Egyéb segítők, Bő-Magyarországon című fejezetekben részletesen idézi az előadó által elmesélt ritmikus prózát, vagy versprózát. Az Al-Világ fejezet tartalmazza a Túlsó-Félvilág-Vitéze, az Alvilág-Boszorkánya, Világi-Fődreng / Világ Subája, Halhatatlan-Vitéz-Embër / Világ-Koponya-Vitéz /Halálkoponya-Vitézzë és a Háló-kötő ember-re vonatkozó idézeteket. A TÁLTOS HŐS Származása, Álomjóslat, Fogantatás, Születés, Rejtezés - tudomány-nyerés, Világjárás azokat az elemeket kapcsolja össze más hős-eposzokkal, amelyekben megtalálhatóak  a Világ vitézë című hősénekben. Itt szó esik a Küldetésről, sorsszerűségről, Ló és fegyverzet megszerzéséről, Vérszerződésről, Koszorúról és kulcsról, Küzdelemről, az ún. Szent László-legendáról, a Csodás felemelkedésről, Korona és kardról, Beteljesülésről.  IDŐRÉTEGEK AZ EPIKÁBAN fejezet tartalmazza a Mitikus réteg alfejezetet: Szakrális hely és idő, Szín-szimbolika - fémek, Átváltozás - kötés és oldás, Sorsjelek, Lélekhit, Mitikus alvás, Sírás. Ezután a Kereszténység - lovagkor, Újkor, Napjaink alfejezetben a történelmi évszázadok alatti változások hatását elemzi. SZÖVEGELEMZÉS című fejezetben feltárja a Kezdő formulát, az Időrétegeket, Állandósult szófordulatokat, Az alliteráció nyomait, Gondolatrímeit, Hasonlatokat, Meglepetés, ill. váratlan fordulat kifejezését, A túlzás alkalmazását - számmisztikát, Késleltetést, Illetlen, ill. trágár beszédet, Töltelékszavakat, A cigány sajátosságok - magyar hagyomány összevetését. HŐSEPIKA VAGY MESE? fejezet a gyűjtőt és az olvasót megerősíti, hogy ez az anyag hősepikaként jellemezhető. Ellenvélemények: "Busa Viktor anyagának 1998-ban történt első közreadása óta ketten foglaltak állást a történetek műfaji meghatározását illetően. Benedek Katalin véleménye szerint 'Busa Viktor cigány származású, magyar anyanyelvű mesekirály, a 'vitézes mesék' specialistája. Meséi bizonyíthatóan beletartoznak a magyar anyanyelvű cigányság hagyományos helyi tradíciójába, jóllehet ezek hősepikai stílusukkal, tartalmukat tekintve sokkal bővebben, s jelentősen eltérnek az ismert változatoktól.' Ugyanő Cifra Jánost, Babos Istvánt és Rostás Mihályt említi még, mint olyan mesemondókat, akik 'a 20. század második felében még hősepikai jellemzőkben rendkívüli meséket mondtak. A 'vitézes meséinek egyéni  jegyei sodróerejű alkotásmódjában jutottak kifejezésre. Tartalmilag egyetlen meséje sem tipologizálható, de építő motívumai jól ismertek a magyar és a nemzetközi anyagból. A Világ-Eleven Kardja I. változatára való utaláskor ismét csak meseként említi.' Magyar Zoltán, aki Rimaszécsen hősmesét gyűjtött, Váradi Gyuláról írja: 'Egyike volt azon magyar nyelvű gömöri cigányoknak, akiknek sajátos elbeszélői kultúrája sok tekintetben unikálisnak tekinthető a magyar folklórban..' Véleménye szerint: 'noha e szövegek valójában a tündérmesék közé sorolhatók, indokolt lehet a hősmese használata, mert sajátos, szertelen képzeletvilágukkal, laza szerkesztésmódjukkal, egyedi névhasználatukkal, a nevezetes hősökről szóló tündérmeséken belül is külön minőséget képviselnek..."

B. Kovács István: "A hősepikát a szakirodalomban így jellemzik: 1. Egy hős nevezetes cselekedetei köré fűződő, több részből (énekből, epizódból) álló, egységes vezetésű cselekménnyel rendelkező alkotás. 2. Hőse rendkívüli képességekkel van megáldva, és az istenek is támogatják. 3. Hőse egy egész közösség (pl. saját népe megmentése) szempontjából fontos tetteket visz véghez. 4. A feldolgozott történet mindig a múltban játszódik, de kihatással van a jövőre is (pl. a nép fennmaradása). 5. Stilisztikai és formai eszközei következetesek. Jellemző az ismétlődő szókapcsolatok, toposzok, hasonlatok, a költői túlzás, késleltetés. 6. Világképe kettős: létezik egy evilági és egy tapasztalaton túli (transzcendens, mitologikus) szintje, s jellemző rá az ú.n. eposzi totalitás.

A kérdés a következő: megfelelnek-e történeteink ezeknek a jellemzőknek? A válaszom: többségében igen! Ha figyelembe vesszük, hogy a kereszténység felvételétől egy évezred múlt el, nem is lehet ez másképp. Nem verses formájú, bár ritmikus próza, amelyből helyenként következtetni lehet egykori verses formájára is. Ezt a felfogást erősíti a magyar meseanyaggal való összehasonlítás is. Itt nem egy tehetséges előadónak az alkotó szabadságot korlátlanul értelmező, alkalmi ötletekkel teli gyakorlatáról van szó, u.i. a hagyományos magyar szóbeli prózai hagyományból építkezik, annak elemeit használja fel. Mindezt - az esetenkénti tévesztések és keveredések ellenére - nagyfokú következetességgel teszi. Sok-sok, különböző mesei változatban előforduló motívum kap értelmet és magyarázatot. Az utóbbiak lehetséges keleti előzményeivel, párhuzamaival többen is foglalkoztak. Az alvilág-járásnak a Mödölecskék típusban fennmaradt módja itt ismeretlen. A Fehérlófia néven ismert mesetípus legtöbb eleme és az alvilági három vár története, a főhőst az al-világból felhozó griffmadár és kancatejfürdő ugyanígy nem szerepel történeteinkben. A táltosló alakja sem teljesen azonos. A táltos alakját, a vérszerződést, az álomjóslatot, a kozmikus küzdelem bemutatását hiába keressük meséinkben. A két földi rész határán lévő, az Al-Világba vezető átjáró, a koronkai hagyományban 'a keresztyén fődnek a borozdájánál 'lélekzőlyuk' néven szerepel. A Főd gyomra, ill. Alsó-Indiány kifejezésnek is vannak magyar meseanyagban megfelelői. Az Ég-Világban lévő virágoskert, a tüzes tenger képzete az Ung menti meseanyagból is ismert.A 'fekete felhő járása' kifejezés sem ismeretlen. A gyásszal bevont város, az eleve elrendeltetés, a nem hagyományos fogantatás 'szőlőból, vízből, babérlevélből, uborkából' sem ismeretlen. A kiválasztottságot jelző jegyek, a Nap, Hold, csillagok is előfordulnak, a kardja markolatára esküt tevő hős egy karcsai mesében is szerepel. A Világ-Szépségének 'az egyik szeme rí, a másik me' nevet megfelel a síró-nevető szemű király meséjének. A nádból, uborkából kipattanó Világ-Szépségének vizet kell adni, ez is párhuzam. A Világ-Út-Emberi alakjára emlékeztet Félvilág csősze, ill. Világ Vámosa, akinek pálcája, ill. dorongja van, s 'akinek Istentől az volt rendelve, keresztyén ember ne eresszen tovább. Ismerős az 'aranybölcső' és a Világ-Kovácsának alakja is. Meséinkben az elvarázsolás, a kővé változtatás, madáralakot öltés, a balzsam- vagy élesztővíz és az élesztőfű is szokványos. A Világvárban 'troszkatepertő'-vel és kőkenyér'-rel való kínálgatás is általánosan elterjedt. Erdész Sándor Paszabon hallotta 1961-ben: Arizon és a Világ Ura című történetet. Motívumpárhuzamokon túl, szerkezeti, sőt műfaji rokonságot sejtet. Arizon 21 napos korában már 21 éves. Kendő istenasszony fia, kendőjében a világ négy sarkát tartja, s megígéri neki, hogy a Világ Embere lesz. Világgá indul, kap egy acélkardot, 'olyat, hogy a világnak akermelyik résibe megpengeted, az egész világ fogja tudni, hogy megy a Világjáró Ember... Erdész Sándor ezt a történetet az általa alkotott 4 típus közül 'A világhatalom megszerzése' néven tipizálta. Néhány másik történettel együtt az eltűnt eposz maradványának vélte: 'Nyílvánvaló, hogy sohasem lehet megmondani azt, hogy pontosan mi is tartozott pl. az archaikus eposzhoz, hiszen erre vonatkozóan egyetlen sor verses epika sem maradt fenn. Ennek ellenére úgy vélem, hogy az archaikus verses epika főbb témakörei fennmaradtak, a hagyomány őrzi azokat. Az sem közömbüs számunkra, hogy egyre több ilyen folklóranyag (eposz töredék) kerül elő. Úgy vélem,hogy lassan-lassan rekonstruálható lesz az archaikus eposz prózai anyaga.... "

B. Kovács István: "Én úgy vélem, az itt bemutatott anyag hősepikaként határozható meg, annak a mesei műfaj vonásait is felöltő változata. Igen tanulságos az Irenszej című burját hősénekkel való összevetés. Jellegét tekintve nem jobban mitikus, mint a gömöri hősepika. Mindkettőben azonosítható a Világ-Fája. A gömöri anyag főhőse az istengyermek Világ-Szépségének a kiválasztottja. A burját Nalhan Tajzsa viszont nem az események irányítója, s nem is isteni származásó, nagyon is földiként bemutatott Gazar Baján kán lánya. A burját hősénekből teljesen hiányzik az Al-Világ bemutatása, alakjai viszont jól beazonosíthatók. Az Al-Világ-Vtézének a burját száznyolcfejű sárga-sárkány felel meg. Palotája a gömöri anyagból ismert, két fél-világ határán álló Világ-Várral lehet azonos. A főhős születése egyként csodás, a folytatás azonban eltér. Az Irenszejben nincs 'rejtezés', viszont a mindkettőben 11 szereplővel találkozunk, két rivális fél-világi vitéz és Világ-Szépsége, szüleik és keresztszüleik, ill. leánytesvére, vértestvérei, fiútestvérei, fia, unokaöccse, a segítői - a gömöri hősénekben előfordulnak. "

Vargyas Lajos véleménye: "Mindazt, amit biztosan ki lehet mutatni, mint keleti hagyományt, az az eposz fejlődése előtti, mitikus, rövidebb epikára utal. Ez valószínűsíti, hogy az egykori teljes 'honfoglaláskori epika' is csak ilyen lehetett. Török-mongol nyelvű népektől kapott hősénekeink még a nagy eposz előtti, rovidebb, mitikus hősi énekek közé tartoznak. Később, a csodás elemekkel átszőtt történetek még az eposz kialakulása előtti fokozatot képviselik. A Barcsai és a Kegyetlen anya balladája a középkor végéig széles körben elterjedhetett, a Szent lászló legendában fennmaradt 'elrabolt nőt megmentő' történet típus arra vall, hogy ezek voltak azok a legfejlettebb hagyományok a magyarság körében, amelyek túlélték még a nagy műveltségváltást is, s részben a László ének-ben, részben a néphagyományban tovább élhettek a középkor végéig, részben a huszadik század elejéig. Minden bizonytalanság ellenére, s a jövő kutatás eredményeit, vagy előkerülő dokumentumok tanulságait sem zárva ki a lehetőségek közül, kimondhatjuk, hogy ami bár biztosan keleti eredetű az ilyen jellegű hagyományokban, az döntő része lehetett egykori hősköltészetünknek." 

B. Kovács István: "Az elsődleges párhuzamként idézett burját hősének és a gömöri hősi epika közti közvetlen kapcsolatról szó sem lehet. Ezt a hatalmas tér- és időbeli távolság kizárja. Magyarázatot igényel viszont, hogy a sztyeppe-övezet határán élő burjátok igen archaikus hősepikájával való szoros kapcsolat hogyan illeszthető ahhoz az uralkodó felfogáshoz, mely szerint a 9. század végi honfoglalók feltételezett hősepikája alapjában véve a nagyállattartó sztyeppei népek epikájával (lenne) rokonítható. Makkay János gondolatmenete, következtetései kapcsolódnak László Gyula - volt tanárom - munkásságához, aki többször is kitért az avar-kor mitológiai emlékeire (pl. a homokrév-mokrini csonttégelyen, a pörösi bogozón látható ábrázolásokra, s azoknak a magyar hagyományban kimutatható nyomaira.  Ő 3 témát elemzett, úgy összegezte, hogy 'az égig érő fa déli és dél-szibériai párhuzamokon át az altáji törökség felé vezet, a csodaszarvas monda az erdős területek felé, s végül a Szent László legenda az iráni térségek felé irányítja figyelmünket. Hoppál Mihály: "A mítoszokban, a mitikus történetekben, a népi hitvilágban az elemek összekapcsolódása az elbeszélés szövegében hihetetlenül időtálló struktúrát hoz létre. Ezt a tény ma már evidenciaként kezelik az orosz és finn mitológiakutatók. Ugyanakkor itthon a magyar kutatók között csak félve lehet kimondani annak ellenére, hogy a magyar néphit, a népdalok és a népművészet szimbolizmusa, a népmesék és a mondák motívumai, a szólások, a helynevek esetében ugyanúgy használható (és megfejthető)  információkat tartalmaznak, mint a szláv, lett, litván, észt és finn kultúrában."

Anna-Leean Sikala így ír: " Mind a mítosz, mind a történetírás olyan szimbolikus formák, amelyek összekötik a múltat és a jelent. Azáltal, hogy kodifikálják a világkép szerkezetét, a mítoszok a múlt mentális modelljei, s mint ilyenek, a kultúra hosszú távú emlékezetének tekinthetők. A mitológia az egyik legidőtállóbb mentális reprezentáció, amely képes ellenállni a legradikálisabb történelmi változásoknak. A mitikus hagyományok életét az jellemzi, hogy alapvetően konzervatív, az alkotó elemek szerkezetét és azok témáit tekintve." B. Kovács István: "Az elmondottak tudatában is igen nehéz azonban okadatolt magyarázatát adni a Busa Viktor által megőrzött és a 20. század utolsó harmadában, Európa kellős közepén, Rimaszécsen ismert (s Baracán előadott) általam magnószalagra vett, utólagosan a lejegyzés erről történt. Archívumomban van. Ahogy azonban Jozef Skultéty, a kiváló szlovák nyelvész mondta: "a ténnyel szemben fölösleges minden okoskodás."

            Eddig tart a kötet több helyéről idézett lényeges mondandó, magukat a történeteket sajnos itt nem lehet még röviden sem ismertetni, de ajánlom mindenkinek ezt a kötetet, a hősének mellett lévő tudományos értekezéseket - mely nem könnyű olvasmány, de -, érdemes időt rászánni, mert nagy élményekkel gazdagodhat az olvasó. A szövegekben a hangzókiesést hiányjellel jelöli a szerző, a köznyelvi normától eltérő ejtést a fonetikus leírás segítségével adja vissza (szavak rövid ejtése, a "meg" igekötő hasonulásának sajátos volta, vagy a módosult szóalak, a töltelékhang). A helyi nyelvjárásban használatos hangok közül a rövid, zárt "ë" hangot külön is jelöli. Tájszavak és régies kifejezések jegyzéke, Jegyzetek és Irodalom egészítik ki a kötetet. A Szent László legenda ábrázolásait (Karaszkó és Kakaslomnyic) Hornyák László rajzai illusztrálják László Gyula 1993-as rajzai nyomán.

            B. Kovács István, az ebben a körben már jól ismert tudós muzeológus a szokásos energikus előadásával a látogatók figyelmét megragadta. A téma újszerűsége, a hősénekkel kapcsolatos eltérő vélemények sokrétű elemzése révén elgondolkodtunk, milyen bátor, sőt vakmerő szerzőnk. Barázda Eszter megköszönte Bodnár Mónika kérdéseit és B. Kovács István tartalmas válaszait. Ezután újabb kérdéseket tettek fel néhányan, amelyekre szívesen válaszolt, majd kötetlenül folytatódtak a beszélgetések. Közülünk többen már a könyvhét Erzsébet-téri Gömörországi sátrában megvásároltuk a kötetet, de az a néhány könyv is elfogyott, amit ő hozott nekünk. Ajánlom, hogy amíg még kapható, a könyvesboltokban vegye meg, különleges olvasmány. 

Kühne Katalin

_______________________________________

Fotók: Kiss Ágoston