Törő Irén festőművész

kiállítása nyílik

2017. november 17-én, pénteken 17 órától

a Feledy-házban (Miskolc, Deák tér 3.)

_________________________________

Törő Irén kiállítása

A Feledy-ház termeiben Törő Irén festőművész, tanár kiállítása nyílt meg. Hajdú Ildikó művészettörténész köszöntötte a nagy számú látogatót, Irénke családját, tanítványait, művészbarátait. Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese szólt néhány szót, amelyben arra emlékezett, hogyan válogatták ki Ildikóval Irénke otthonában festményeit, betöltötte a szobát képeivel. Ma is mennyire energikus, termékeny: "Még ezt is szeretném, ha még elférne, mert ez is kedves, meg azok is - mondogatta közben..." Kívánt neki további alkotóerőt, hiszen az elmúlt félévben egy egész teremnyi festményt festett, nagy örömünkre. Ezután Szappanos Mihály 13 éves versmondó énekelte el Wass Albert: Karácsony című versét, Balázs István olvasta fel Fekete István: Roráté című novelláját. Érdemes elővenni és elolvasni újra ezeket, átélni, mit jelent nekünk a hit, a remény, mely erőt adhat mindenkinek.

A kiállítást Drozsnyik István képzőművész, a MAOE B.-A.-Z. Megyei területi képviselője nyitotta meg: "Törő Irén, úgy gondolom, nem igazán kell bemutatni a hazai, főleg a miskolci közönségnek. Azon kevés művésztanárok közé tartozik, aki rendkívüli szorgalommal, elhivatott kitartástudattal építette fel saját művészi világlátását, pedagógiai munkásságát, mindezt mély alázattal, vak hittel. Tette ezt a család és tanítás mellett, hihetetlen energiákból táplálkozva 20 éves korától járva végig a maga sajátos útját. Egyszerre volt feleség, anya, tanár és művész. Személye, munkássága mára már fontos részét képezi városunk, régiónk és az ország művészeti életének. Rendkívüli aktivitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy majdnem annyi egyéni kiállítása volt (nem is olyan régen Kassán), minz ahány éves. (Ezt nem árulom el.) Rendszeresen szerepel munkáival művésztelepeken, különböző amatőr és hivatásos országos, csoportos kiállításokon, ezek száma meghaladta a 150-et. Törő Irénnek mindene a táj, a város, az ember közvetlen környezete, ezek szellemének és kezének mozgató rugói, alkotó elemei. Kijelenthetjük, hogy Irén egyértelműen egy tájképfestő művész. Mesél nekünk a mezők végtelenjén szélbe kapaszkodó, ringatózó és ölelkező fákról, erdőkről, az elmúlásukról és újraébredésükről, a dombok ölében nyújtózkodó falvakról, elvisz minket tópartok, folyók vizéhez, melyben az évszakok frissítő fürdőt vesznek. Megidézi a városok tátongó, belépésre csalogató kapualjait, a szobák csendet parancsoló belső tereit. Ezek az alapmotívumok képeiben gyakran vissza-visszatérnek. Meséket sző az álomba szenderült lépcsőházak titkairól, az ott zajló szerelmi légyottokról, lelekatolt életterekről, bezárt életekről. Ember hiányos képeiben a magány kószál, hol ropogó hideg telekbe zárva, hol pedig kacagó nyári napsütésben. Ugyanezt az érzést sugallják azok a munkái, melyeken néhanapján megjelenő alakok, figurák tűnnek fel, összemosódva eggyé válva a környezetével, leginkább sejtelmes árnyékként. Teljes emberi mivoltukban csak elvétve találkozunk velük, és akkor sem megy bele a figurák aprólékos kidolgozásába, megőrizve ezzel alakjainak személytelenségét. Festészetének fontos rajzi eleme a vonal, amelyet játszi könnyedséggel teker, hajlít, megtör, elszakít, vagy éppen erőt sugárzóan épít be a kompozícióba. Színkészletében elsőbbséget élveznek a hideg kékek, lilák, feketék és a meleg barnák, mezőnyi aranyló sárgába ágyazva. Munkásságára, színvilágára az alkotás hogyanjára kétséget kizáróan nagy hatással voltak mesterei: Seres János, Papp László, de én ide sorolnám Egry Józsefet is. Művészetét, képeit elemezve akaratlanul is utalást érzek az ember és táj kéz a kézben járó magányosságára. Ábrázolásmódja mindenki számára érthető, legyen az akvarell, olaj, vagy pasztell kép, mert nála minden az, aminek látszik. Expresszionista és realista jegyeket őrző és ötvöző stílusát ezáltal sikerült egyedivé, Törő Irénessé tenni. Pedagógiai és művészi munkássága egyaránt sikeresnek nevezhető, ezt a tényt a kapott különböző díjai, elismerései kellően megerősítik. Törő Irén feltörő, nem megtörő pályára navigálta magát, kitörő formában egyre jobban alámerülve művészetének lelki bugyraiban. Kívánok neki sok-sok alkotó évet, nem beletörődést, hanem erős betörőst, erőben ésegészségben! A kiállítást ezennel megnyitom."

Az első teremből felhangzott Balázs Adrienne zongoraművész csodálatos átéléssel előadott muzsikája, amit néma csendben hallgattunk. Hajdú Ildikó megköszönte az előadók közreműködését. Néhány szóval ezt tette Irénke is, aki előtt virággal kezünkben sorba álltunk, hogy gratulálhassunk neki. Meghatottan fogadta barátai, családja, tanítványai elismerő szavait, majd ajánlotta, tekintsük meg a kiállított képeket. A közönség szétoszlott, alig lehetett a festmények közelébe kerülni, annyian voltunk minden teremben. Én korábban érkeztem, ezért előbb végignéztem a kiállítást, mint a többiek, akik később érkeztek. Villogtak a fényképezőgépek, volt, aki a festményeket vette lencsevégre, de sokan Irénkével együtt fotózkodtak.

A leginkább a következő festmények fogták meg lelkemet: Kilátás, Esti fényben, Nyári délután, Skanzen, Homonna, A fény felé, Napfényben a Magas-Tátra, Hegyek között, Tiszapart Kenézlőnél, Cortona, Lépcsőházi árnyak, Találkozás, Úton, Zárva, Tűnő fények, Hazatérés címűek. Engem mindig megérintenek a természet csodái, hegyek, alföldi tájak, vizek, fák, erdők,  fények és árnyak, több versem ihletője lett a természet. A művésznő életrajza azt bizonyítja, hasonló értékek foglalkoztatnak bennünket, ő is ebben a környezetben  kapta a legfőbb  inspirációt festményeihez. Ezt most nem idézem, olvassák el a kiállításon. Kívánok neki sok erőt ahhoz, hogy még évtizedekig vonja magához a fényeket, alkosson további csodás festményeket. Kis csoportok hosszú ideig álltak a képek előtt, majd abba a terembe igyekeztünk Irénke meghívására, ahol terített asztal várt minket. Beszélgettünk, közben hallgattuk újra Balázs Adriennt, aki egy másik gyönyörű zenét játszott. Igazi ünnep volt. Ajánlom mindenkinek, nézze meg ezt a nem mindennapi élményt nyújtó kiállítást, gyönyörködjön  az összekapaszkodó faágakban, kapualjakban, falusi házakban. 

Kühne Katalin

______________________________________________

Fotók: Kiss Ágoston