Korábbi kitüntetései: Kiváló Népművelő (1989), Pro Urbe díj (2001), Széchenyi Ferenc-díj (2006), Megyei Príma-díj (2006), Miskolc Város Díszpolgára (2008)
Iskolái: 1971-ben az egri Tanárképző Főiskolán szerzett biológia-rajz szakos tanári oklevelet.
A Képzőművészeti Főiskolán 1977-ben államvizsgázott: művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.
1984-ben az ELTE-n új- és legújabbkori művészettörténetből szerzett bölcsészdoktori diplomát.
1985 és 1988 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelméleti szakát.
1987-ben a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola megkeresésére adta be pályázatát a Művészeti-Nevelési Tanszék vezetői állására, amelyet el is nyert. Négy tanévet volt tanszékvezető és a Sárospataki Képtár vezetője.
A Múzsa Díj tizenhatodik éve Miskolc legrangosabb kulturális elismerése, amelyet hagyományosan a Magyar Kultúra Napja alkalmából vehetnek át a díjazottak. A ma már egyik legrangosabb vidéki kulturális díjat a borsodi megyeszékhely sikeres vállalkozásai által támogatott Miskolci Múzsa Díj Alapítvány adja. A város kulturális és gazdasági életének meghatározó képviselői alkotta kuratórium választja ki minden évben a Miskolci Múzsa díjast. A kuratórium elnöke dr. Torma András, a Miskolci Egyetem rektora. Az alapítványt létrehozó cég, a miskolci Szinva Net Kft. – amely az informatikában vált sikeressé –, a Miskolci Múzsa Díj létrehozásával a miskolci kulturális élet maradandó értékeit is szeretné megőrizni az utókor számára – hangsúlyozta többször is az alapító és ötletgazda Vinnai János. A díj legnagyobb elismerése, hogy a gálaest vált az elmúlt évek alatt a város kiemelt magyar kultúra napi ünnepségévé is.
„Váratlan és nagy megtiszteltetés, hogy megkaphatom, hiszen egy miskolci patrióta, kultúrát támogató vállalkozókból álló alapítvány adja – nyilatkozta lapunknak dr. Dobrik István, az idei díjazott. – Tudom, hogy eddig kik kapták, hiszen visszavonulásomig én magam is tagja voltam a kuratóriumnak több mint egy évtizeden át, örülök, hogy ott lehetek az elismertek sorában. Ebben az évben leszek 70 éves, talán ezért is gondoltak rám jólesően, hogy mások mellett én is sokat tettem Miskolc kulturális életéért.”
Dr. Dobrik István 1993-tól 2008-ig volt a Miskolci Galéria igazgatója. Mint emlékezett: „Az én miskolci tevékenységem elsősorban a Herman Ottó Múzeumhoz és a Miskolci Galériához kötődik, de azért ennél jóval többről szólt az életem. Több társadalmi szervezetnek is a tagja voltam, többek között a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. Voltam tanszékvezető a Sárospataki Tanítóképző Főiskolán, tanítottam a Miskolci Egyetemen, voltam az Új Holnap kiadója, főszerkesztője… Azt gondolom, fontos volt az, hogy ott volt mögöttem a galéria, mint intézményi háttér, tehetséges fiatal kollégáim, és ott volt mögöttem segítően a mindenkori városvezetés. Azokat a szakmai–vezetői programokat, amiket itt, Miskolcon megterveztem, elfogadták, segítették és támogatták” – fogalmazott a lapunknak adott interjúban.
Az idei Múzsa díjas arról is beszélt, hogy a művészetek területén mindig a minőséget tartotta fontosnak, azt, ami őszinte, igaz, felemel, katarzist okoz, előremutató. „…Mindent igyekeztem lelkesen, a legjobb tudásom, és a közösség javára, elvárásaihoz is igazodva teljesíteni. Egy dolog keltett rossz érzést bennem egész életemben, hogy a családommal nem foglalkoztam annyit, amennyit szerettem volna… lekötött a művészeti közélet, nagyon sok éjszakázás volt, amikor menni kellett: színház, kiállítások, előadások, művészklub… De ha sorsszerűen nem így történt volna, akkor nem erről szólt volna az életem…” – hangsúlyozta dr. Dobrik István.
forrrás: https://www.eszak.hu/fokuszban/2018/01/19/muzsa-dij-muveszet-tortenesze-az-elismeres.eszak
__________________________
_________________________________________
A Magyar Kultúra Napja alkalmával Dr. Dobrik István művészettörténész 2018. január 20-án a Miskolci Nemzeti Színházban vehette át a Múzsa-díjat. A borsodi megyeszékhely sikeres vállalkozói által támogatott díjat a város kulturális és gazdasági életének meghatározó képviselői alkotta kuratórium elnöke, dr. Torma András, a Miskolci Egyetem rektora adta át. Köszöntőjében kiemelte, hogy Dobrik István egész életét és munkásságát a sokszínűség és a sokrétűség jellemzi, amelynek középpontjában mindig Miskolc és térsége művészeti és kulturális élete áll. Vinnai János, a miskolci Szinva Net Zrt. elnöke alapította Múzsa Díj Alapítvány nevében arról beszélt, hogy a díjazott városunk kulturális életének ikonikus alakja. Tanárként, szervezőként, vezetőként példamutató életpályája és az egy évtizedes kurátori tevékenysége kiemelkedően aktív volt. Bánszki Attila, a Szinva Net vezérigazgatója szerint a kultúra igazi menedzsere, nemcsak ma is fennálló intézményeket és kulturális eseményeket hozott létre, hanem ezek köré élő közösségeket is épített. Jó példák erre a Galéria kiállításai, múzeumpedagógiai foglalkozásai, a Rákóczi-ház udvarán rendezett irodalmi és zenei estek. A Feledy Gyula grafikusművészről elnevezett ház szabadegyetemi előadásai, irodalmi fonói, koncertjei, tárlatai, ifjú tehetségek bemutatkozásai is erről tanúskodnak. Puskás Péter, a Műépítész Kft. igazgatója szerint munkáját ötvözi egy finom szellemiséggel, lelkiséggel. Sok Dobrik István kellene még ebbe az országba.
Dobrik István munkásságával kiérdemelte korábban a Kiváló Népművelő, Pro Urbe-, Széchenyi Ferenc-, Megyei Príma- és Miskolc Város Díszpolgára-díját.
Iskolái: Egri Tanárképző Főiskola - tanári oklevél, Képzőművészeti Főiskola – rajz és művészettörténet, ELTE - bölcsészdoktor, Színház- és Filmművészeti Főiskola - színházelmélet.
Tanított a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán és a Miskolci Egyetemen.
Pályáját tanárként kezdte, majd Miskolcra költözött, a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze, 1993-2008-ig a Miskolci Galéria igazgatója lett. Nyugdíjasként 2009-ben megalapította barátaival, támogatóival a Feledy-házban lévő Múzsák Kertjét, ahol évente 40-50 rendezvényt szervezett meghívott előadókkal, zeneművészekkel, képzőművészekkel. Itt is pezsgő élet folyt, elhunyt művészek emléktábláinak felavatásain alkotásaikat bemutatták. Rádöbbent, hogy feladatai sokasodtak, családjára kevés ideje jutott, ezért visszavonult a közélettől, de azóta is figyelemmel kíséri a kulturális élet minden területét.
Dobrik István meghatottan köszönte meg a díjat az adományozóknak, örömmel vette át, majd a már elhunyt szülei, nagyszülei, tanárai, mesterei és barátai emlékének ajánlotta.
A tiszteletére rendezett műsort Fandl Ferenc színművésszel folytatott hosszú beszélgetés inspirálta. Lenyűgöző hatással volt minden jelenlévőre, zeneművészek, színművészek tolmácsolták költőink verseit, kedvelt zeneműveit, de hallhattuk saját írásainak részleteit is.
Az elhangzott versek: Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma, Faludy György: Monológ életre-halálra, Szilágyi Domokos: Öregek könyve (két részlet), József Attila: A kutya, Váci Mihály: Zene, Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem. Megzenésített versek: József Attila: A csodaszarvas, József Attila: Bús magyar éneke, Csikai Gábor: Mi legyen, Csikai Gábor: Tisztul az óceán, Csikai Gábor: Almafa.
Az előadás szereplői: Harsányi Attila, Kincses Károly, Varga Zoltán színművész, Ács Gyula népzenész, Czakó Péter szaxofon művész, Flach Antal zongoraművész, Verskoncert zenekar - Orosz Gábor vezetésével, Béres Gyula Tamás tervezőgrafikus - festőművész, Mitterpach Emese fazekas művész. A műsor alatt kivetítőn láthattuk, hogyan készül egy kerámiatál és a festmények, amelyeket majd a díjazottnak fognak ajándékozni.
Most csupán két verset idézek ebből a nagyszerű előadásból:
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma: "Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,/ a mester, egy lepkére mutatott./ - Álmomban - mondta, - ez a lepke voltam/ és most egy kicsit zavarban vagyok.// - Lepke, - mesélte, - igen, lepke voltam,/ s a lepke vígan táncolt a napon,/ és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi.../ És felébredtem... És most nem tudom,// most nem tudom, - folytatta eltűnődve, - / mi az igazság, melyik lehetek:/ hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét/ vagy a lepke álmodik engemet? - // Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!/ Ki volna? Te vagy. Dsuang Dszi! Te hát! -/ Ő mosolygott: - Az álombeli lepke/ épp így hitte a maga igazát! - // Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán/ valami mégis megborzongatott,/ kétezer évig töprengtem azóta,/ de egyre bizonytalanabb vagyok,// és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,/ már azt, hogy minden kép és költemény,/ azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,/ a lepke őt és mindhármunkat én.//"
József Attila: A kutya: "Oly lompos volt és lucskos,/ a szőre sárga láng,/ éhségtől karcsú,/ vágytól girhes/ szomorú derekáról/ messze lobogott/ a hűvös éji szél./ Futott, könyörgött./ Tömött, sóhajtó templomok/ laktak a szemében/ s kenyérhéját, miegymást/ keresgélt.// Úgy megsajnáltam, mintha/ belőlem szaladt volna/ elő szegény kutya./ S a világból nyüvötten/ ekkor mindent láttam ott.// Lefekszünk, mert így kell,/ mert lefektet az este/ s elalszunk, mert elaltat/ végül a nyomorúság./ De elalvás előtt még,/ feküdvén, mint a város,/ fáradtság, tisztaság/ hűs boltja alatt némán,/ egyszer csak előbúvik/ nappali rejtekéből,/ belőlünk/ az az oly-igen éhes,/ lompos, lucskos kutya/ és istenhulladékot,/ istendarabkákat/ keresgél.//"
Ajánlom azoknak, akik nem lehettek részesei ennek az ünnepségnek, vegyék elő a költők versesköteteit, olvassák el a műsorban elhangzott verseket, mert minden sorban megtalálják Dobrik István lelkét is. A műsort követően az emeleti nagyteremben köszönthettük Dobrik Istvánt. Mellette állt felesége, Ágnes és lánya, Petra. A város és megye képviselői, újságírók, munkatársak, barátok, tisztelői hosszú sorban várakoztak, hogy gratulálhassanak neki. Ebben az előadásban benne voltak gondolatai, érzései, személyisége, lelkisége, mindaz, ami egész életében foglalkoztatta. Szeretett idézni kedvenc verseiből, filozófusoktól, a zeneművészet nagyjainak csodálója, de művelője is lett. Tudását átadta tanítványainak, magánbeszélgetés alkalmával vagy tanítási óráin. Finoman, de határozottan hívta fel a figyelmet arra, hogyan lehet jó műveket alkotni. Értékeket kutatott, gyűjtött, szomjasan szívta magába a klasszikus és kortárs irodalom, zeneművészet, filozófia, pszichológia, pedagógia, történelem, képzőművészet, építészet meghatározó képviselőinek alkotásait. Tiszteli mindenki, aki ismeri. Tanulmánykötetei, folyóiratokban megjelent cikkei, beszédei mutatják meg az utókornak, milyen ember. Minden intézményben, ahol dolgozott, nagyszerű előadásokat, tárlatokat rendezett. Egyetemes tudása, embersége, barátsága mindenkit elvarázsolt, aki közelebb kerülhetett hozzá. Igazi reneszánsz ember, bölcs, aki ismeri értékeit, mégis szerény, mert szolgálatnak tekinti munkáját. Sokak lelkét, szellemét nyitogatta, formálta. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy munkatársai egyúttal barátai is. Sok tudós professzor barátja mellett a fiatal művészek is közel állnak hozzá. Ez megmutatkozott a mai napon is. Fiatalon ismertem meg őt a Herman Ottó Múzeumban, azóta sokszor hívtam könyvtárunkba, nagy tudásával mindig elvarázsolta olvasóinkat. A Múzsák Kertje rendezvényein is hasonló értékrendű emberekkel találkozhatunk, igazi közösség alakult ki. Az általa alapított Múzsák Kertje Alapítvány vezetését Balázs Istvánra bízta. Reméljük, hogy gyakrabban látogat el hozzánk, mert hiányoznak tanácsai, érdekel minket mindaz, ami vele történik. Örülök, hogy barátjaként részese lehettem ennek a csodálatos eseménynek, amikor Múzsa-díjat kapott.
Kühne Katalin
forrás: http://minap.hu/cikkek/egy-eletmu-elott-tisztelgunk-atadtak-miskolci-muzsa-dijat