IRODALMI FONÓ

2020. március 13-án, pénteken 17 órakor 

a Feledy házban (Miskolc, Deák tér 3.)

Téma: Répássy Tamás csaknem összes versei című kötetbemutató. 

A különleges és izgalmas versek tolmácsolói: 

Ötvös Éva, Répássy Olívia, Petri Nóra, 

Balázs István és Koncz Károly György.

Válogatás Répássy Tamás csaknem összes versei című kötetből címmel rendeztek a Feledy-házban előadást. A verseket előadta Koncz Károly György, Radnóti díjas előadóművész és társai: Balázs István, a Múzsák Kertje Alapítvány elnöke, versmondó, Ötvös Éva, színművész, a költő felesége és lánya, Répássy Olívia, riporter, és Petri Nóra, a Miskolc-Televízió szerkesztője. Felváltva mondták a gondolatébresztő verseket, akik hallgatták, megrendültek.

Isten: "jobb Istent szeretni/ mert ha van/ vigasz és nyugalom/ ha nincs / nem üt öl zúz/ ha nem hiszed/ legalábbis hiszem" Reménytelen szerelem : "Nevetve élni hamis napokat,/ Titokban elsírni hő vágyakat./ Száraz torokkal, lihegve/ Gondolni a szerelemre.// Fázós, csillagos, tavaszi éjen/ Hányódva égni a szem tüzében./ Csókolni vágyva, merengve,/ Lüktető érrel, epedve.// Álmodni kéjes, lihegő képet,/ Jeges ajkakról lopni le mézet,/ Iszonyodva, fölébredve…!/ Csak a Halál suhant erre…//" A Halál éneke!: "Minden enyém e világon!/ Minden ledől, csak én állok!/ Minden élet elmegy, csak én vagyok!/ Minden eltűnik, de én maradok!" A prófétákról: "most hogy megjöttem a Krátertől/ s ügyvédnek ültem közétek/ elmondom az élet tanításait// mindenekelőtt zavarjátok el a prófétákat/ akik azt mondják/  trágyaszagú emberek/ próféták/ tehát zsenik// – tehát azonnal zavarjatok el engem/ a nagy pásztorbottal/ a sértésekért fizessetek meg/ majd üljetek újra körém/ ha kiverekedtétek magatok / úgyis kb. ketten vagytok/ a többiek ott dobálják / a lilára vált sziklamászókat/ – akik emlékeztek / alig félig mentek fel  / mert a dübörgéstől / mit a láva okozott / beültek a más által kivájt/ zugba/ s halljátok/ mindenekelőtt tudjátok meg / nem különbek tőletek a zsenik / csak neked / hallgató Katám / szép kis arcod szemed több / mint a másé / nekik meg agyukban több a rögzítőképesség/ Te befogadóképes vagy a szépre / míg ők látod / azért csak magukat óhajtják hallani néha / mivel időnként meg kell nekik szüntetni / a külső világot / hogy annak gyönyörű dolgain meditálhassanak// és tudjátok meg / aki elvárja zseniként / hogy különbnek nézzék tőletek / emberek / szóvirágot rak / pózol  / gyűléseken jelenik meg / suttogásra fogékony  / mikor látja a megdermedt arcokat  / hallja hogy nézd lásd / talán nem is két lábon jár  / talán repül / az alig tud már bejönni / a nagy terembe / úgy bántja nyavalyája / úgy tönkrement / az már ne prédikáljon //...//" Anyám keze: "Komor, bús, rossz nappalokon,/ Álomtalan, kínzó éjen,/ Ha fáradok, ha csüggedek,/ Anyácskám kezét érzem.// Beszéltek nekem a kezek./ Történetük rá volt írva,/ Borostyán fehér kézből, értünk,/ Hogy lett kérges és durva…// Ebédem csak akkor volt jó,/ Ha édes kezed tálalta,/ Ágyam csak akkor volt puha,/ Ha kezed simította.// Drága, erőtlen, csodás kezek…/ Mily messze vagyok tőletek!/ Jaj! nem biztat simogatástok…/ Meghalok nélkületek!// Ha fáradtan szobámba érek,/ Fejem párnádra lehajtom./ / Ne hallják, hogy sírok érted! /S kezed nyomát csókolom…//"Apámhoz: "a nagy harc véget ért édesapám/ ládd minden hiába volt/  nem is porladásod siratom kedves/  nem bezárt falaid rémségesek/ jaj százszor jaj elszáradó karodnak/ begörbült béna ujjaidnak/ borostás megnyúlt arcod/ könnyverte szemed/  megaláztak drága/  az éjszakában sírod/      felől fúj a szél/ siratlak el nem tűnő arcoddal/ kíngyötörte lázassággal/   a halál jó/  a halál szép/  leszedte a gyötrődést/  rólad/ feküdj a karomba/ tehetetlen édesapám/ addig élsz csak ne félj/ míg mi őrzünk téged/ s velünk betonteknős sírod/ kérlelhetetlenül végre rád zárul/ nézd a fényeket éjszaka/ fehér fekete/ nincs szín/ a festők káprázata/ milyen süket/  jaj aludj édesapám/  sírodról a szegfű/  csontszárazon lóg szobámban/ felőled súg a szél//" Memento: " Ami elmúlt, nem jő vissza többé./ Ami meghalt, elsuhant csendesen./ Ami liliom volt, sáros lett örökké./ – Illatát elvitte lengedező szellő,/ Nem mossa fehérre sem könny, sem Idő//" Vallomás: "Még látja szemem / odavetett betűimet / mígnem ledűlök a hideg / papírra s az automatizmus / feloldódik egy rettenetes / röhögésben hogy fáradt / fáradt álmos őrült vagyok/ s mindenek felett és / mindenek ellenére csak / téged érezlek újra / a karomban érted / világit kiszáradó / elmém az őszutói / csendben s el-/ fogyok lassan / mint elfogynak / soraim ebben / a bódult / szenvedélyben//" Nélküled : "  I. mikor a Tűz vörösen/ villogott az éjszakai csendben/ hogy lássam nyakad melled/ combod simaságát/ mikor tested titkos/ üregei megteltek velem/ s vérünk egy nagy piros/ folyamban együtt lüktetett / akkor lépett halkan tovább a nyár// II.a vér lecsurgott a dúslombú/ gallyakon megérintve minden/ duzzadó zöld életet/ megült és harmattá vált/ a csillogó józan hajnalon / majd barnák lettek a cseppek/ s a megszáradt erek/ mint együtt töltött perceink hulltak/ sóbálvány-magam elé// elmentél/ el tudtál menni//" Veled : "I. reszketve tértől és időtől/ távol világtalan szemmel/ zokogva olvasom soraid/ esős tiszta-víz világban/ áznak egymásért reszkető/ tagjaink/ míg lefut a természet/ nagy ősi sírása zabolátlanul/ vízesésként öntve el a fákat/ hogy kigyúljon az Ég/ örök pirosa örök lángra// II. hófehér sziklákat remegtetnek a gépek/ fagykirály töri szünös-szüntelen/ felkúszik ormára a nappal/ bódító meleggel repedést/ vágva egy kis növénynek/ a falon/ dacolva széllel és viharral/ erőtlen indái ölelik a párkányt/ halál-mélység elől/ nem/  most már csak/  együtt zuhanhatunk// III. lassan indítjuk el egymást/ csodás parázs-útra/ lehunyt szemünkkel várjuk/ zsigereink forróságát/ mind hevesebben lüktetünk/ fiatalságunk tobzódásán/ őrült lihegés és csapkodás/ a testünk párás köd-gomolyban/ zuhanunk tahitink/ vérvörös szigetére// hogy beteljesüljünk/  hogy megpihenjünk/  hogy csodálkozzunk/  múlt gyémánt-ragyogáson/ így vagy enyém// IV. miért nyúlnak a gyökerek/ mélybe világtalan vaksötét/ göröngyök között szétlökve/ minden akadályt// és egyre erősebben/ tartják a lombot/  nem engedve viharnak/ szélnek// nem engedlek//" Éva dalai I. : elhoználak elhoználak / bánat palotámba// könnybűl van a / könnybűl van a / négy sarka kirakva// karom karom / virág karom / légy néki pázsitja / fektesd le a puha / ágyra / altasd ma / virrasztva// elvisz a szél / elfúj a szél / ki tudja könnye hol/ bánat virág / takard őket / lelkük ha kóborol/ Isten Isten / Jóistenem // add rájuk áldásod / elfeledjék  / elfeledjék / meséjük / ha ellángol//"Éva dalai II.: Éva tánca / Éva lánca / – visszamegyek alkonyatra – // piros rózsát a sötétbül /piros vérem viszem végül// piros véred hozod immár/ százszor vissza is maradnál// Éva átka /Éva lánya/ temess szépen napsugárka//" Sóhaj : "annyifelé osztottam a szívemet/  hogy senkim sem maradt//" Himnusz a csendhez: "te áldott süket némaság/ televíziók rohanó zaj/ közösség drága ellensége// meghallom saját sóhajom végre/ saját szuszogásom/ vérem  lüktetésén lüktetésére figyelhetek/ a lámpabúrában összegyűlt/ halott bogarakat észreveszem/   gyermekkorom lázálmas/ mennyezetét bámulom újra/ apám meleget súgó meséit/  hallom meg benned// te ki tisztára mosol/ önmagammal újra egy leszek/ te magányom hatalmas alkotója/ áldott vagy csend// belőled indulnak új harcok// lármás lüktetést miattad érzek/ letörölt közönyből új hitet adsz/ engeded lassan a külvilág/ zajait belém// felállok örömtől könnyezve/ s búcsúzom tőled/ te fehér és sötét/ te káprázó némaság//" Rege az Abszolútról : I. a szobrokat/ miket megalkottam//  az agyagot leheletemmel melegítettem/  az agyagot erős kezemmel simára simogattam/  örültem az agyag gyönyörű alakuló formáinak/  örültem az agyag Nehezen Megmunkálható Voltán/  gyönyörködtem hanyatt fekve/  az agyag kiégetésén/  míg a nyers massza/  éretté vált/  gyönyörködtem az Agyag Fényén/  mire gondos kézzel/  én raktam fel a csillogó mázt/ és gyönyörködtem hogy az agyag él/  és elkezd beszélni hozzám/  és engem szeretni/ és Testéből Végtelen Szerelem/ árad felém/ szerettem a Szobromat/  imádtam a Szobromat/ és ebből a szeretetből és imádatból / baj lett/ nagy baj lett/  az életre hívott kis Élet// II.a szentélyt/ mit megalkottam//  foltokat láttam mik vallató csepegésben/  évekig a fejemre hulltak/  foltokat láttam mik a lecsepegéskor/ gyönyört okozni voltak szánva/  Hangokat hallottam mik évekig kopogtak/ éjjel és nappal/ s a kopogás eredete egy másik jövetele/ vagy az ő menetele volt hozzá/ és Foltokat láttam magamon/ mikor a nadrágom/  lehúztam/ és átkoztam istent hogy miért engedett/ fájdalmaimra nem találtam zsolozsmát/  templomaiban/ és ekkor megtudtam teljes bizonyossággal/ az Isten Nemlétezőségét/  hófehér gyolcsokra bukkantam// a Foltokat lassan betakartam/ sziréneket találtam a parton/ s a Hangokat tőlük lassan/ nem hallottam/ kábultan és bambán álltam/ Szentélyem előtt mit megalkottam// halottat alkottam/ halottat takargattam/ hideg volt/ sötét lett/ féltem/  vonítottam// aztán rájöttem/ mégis így volt/ földöntúli csak/ így Fehér/ és Kristály//  mert Drága Halottam// letakart Halottam// lassan és imbolyogva felkelt/ mint a főnix-madár/  mindene újjáéledt// és mindene szebb lett/ és mindene hófehér//és a Fehér Szoba Megközelíthetetlen Szentélye/ beitatódott a falakba a kőbe// III. a szobrokat/ miket megalkottam/ a szentélyt//mit megalkottam/ a szentélyt/ a szobrokat/ a Szobrokat/ a Szentélyt// én voltam ki a Szobrot/ darabokra zúztam/ én voltam ki az/ anyák szentélyébe/ sáros lábbal/ beletiportam// én voltam ki megengedte/ a szobor darabjait felszedni/ a Kőbe Itatódott Hófehér Szimfóniát/ meghallgatni//  parancsolom/  kegyelmezz nekem isten/  kinek arca mindig/ kemény és kegyetlen volt// parancsolom/ hallgasd meg isten/ felzokogó hangom éjjel//  parancsolom/  lásd meg isten/ vissza-visszatérő/ álmaimat éjjel// és kérlek Isten/ végy magadhoz Engem//"Hívogató: "ahol a házam / a házad is// ahol a fekhelyem / nyugodalmad is// ahol a poklom / vesztőhelyed is// házam poklom menhelyem/ a sorsod is// ahol a sírom / kegyhelyed is // teknőd bölcsőd / mind a tiéd vagyok/ / ahol a só / ahol a kenyér  / az élet is// szerelmed vereséged / / poklod temetőd / koporsód/ / én várlak itt//"Gyönyörű Szerelem:          / Éva névnapjának és karácsony előestéjének /: hogy kövesednek a karácsonyok / napok évek / mint a cseppkő// egyre keményebbek és makacsabbak / leszünk// hogy keresem szőrtelen // gyönyörű alabástrom combod / befekszem hozzád / mint a Laokoón-csoport//           mindegy az vagyok-e / az vagy-e / kiért/ bokrot növesztettem / meleged mellett// hát így feküdjetek / legalább ezen az utolsó karácsonyon / /asszonyaitok mellé / hogy megérjük a következőt// ti drágák / ti egyetlenek / anyaméh pótolta sebek// nem gyönyörű az élet// a távoli halál elől /leborulok meleg húsodhoz / ahogy leborulnak szerte a földön / melegre váró zaklatott emberek//  szórd szét a szalmát / könyörgő Isten / békét adj / végtelen testmeleg húsodból// nyakkendőben holnap / majd protokoll  / köszöntelek//" Sínek felé :  I. az este láttam / bölcsek köveit tudtam  / mosolyogva álltam a rám zuhogó / kimondás minden súlya alatt // annyit akartam csupán / kézen fogjam a Jóistent / meghívjam szürke szobámba/ /           Veled parolázzak  / múlhatatlan félelem nélküli  / vad csoda// ülj ide mellém / sütkérezzek vértelen súlyú/ biztonságodban / kacsints rám / nem halsz meg soha// átláttam sötét terveden/ /nem jössz el soha/ kitaláltam az Antikrisztus/ latrokhoz kötött árnyát// II. összes mondatom csak / ezért lenne / /önámításért// s a nappal fehér gyászt adott // hulló hópelyheket/ /  fehér gyász// csecsemőkoporsót// III. a Szín leesett / kék nincs / arccal a földön / a festmény// az elmúlt esti tudás / a borotválkozás közben/  pofonegyszerű létet vágott felém//  ha így tudod elmúlásod  / kiszáradó elméd hová visz el//jaj nem tudni semmit / enni mozogni  / mozogni// de a tűz éget / lehorgad karom//  csak lemenni innen / a bérház nyolcadik emeletéről// mert közel az aszfalt / leugrani a dörömbölés elől / jó// csak tovább/ szétzúzott csontjaim ne lássák / kincseim szeretteim// látjátok / olyan jó felintegetni  / élve / a biztos földről/ a sírhantról fel / zúzó magasságba// V. az őrület fizikai fájdalom / legyőzni a lét báránytörvényeit / kitörni a farkasok falkái felé / elérni számomra józanul / belátva / hogy egészségesek  / ti is segítsetek// borzalmas fájdalom//  szerelmem  / kezem elengedted / visszamaradt világom // majd te építed// borzalmas fájdalom// cinkosommá  lettél / engem sirató nő / kacsintok  / csak sétálok  / húsz forinttal zsebemben  / csak sétálok a sínek felé//           s a fájdalom testet ölt  / harsogó alma rág  / a férgek rágásán túl // VI. csöpp kezű / a lányka / távolban élő kisfiam / karotok helyett gyújtóst / fát éreztem/ / mert ott paroláztam  / megoldásommal / a szétfreccsenő / szabadulással// ne hozzatok vissza soha / többé// ... IX.           a sínek felé / csak sálban szabad menni / mint kibontott gallérú Petőfi / köhögős Kondor Béla/ zártszájú színész / Latinovits/ / rokkant Ady / /s térdre borult / megőrült lelkiismeret// Hinni: hinnem kell / pusztán a hitért// nem számítanom  / logikát vágnom  / ha félelmetes rendben// racionálisan/  nem a kétszer kettő/ / igazságát kell  / keresnem// a törvényeket is / elég volt tudnom / bizonyítanom// hogy anyag vagyok csupán / mint halálban magukra maradó / társaim / halálraítéltek// hinnem kell / minden törvény helyett/ / hinnem / hogy Valaki van/ kinek ugyanolyan kedves vagyok / piciny magyarként / mint Reagan  / vagy Brezsnyev// hinnem kell / hogy a lét  / üldözött előrehaladásában  / nem kell megkérdenem  / hát miket kell még/ megérnem// hinnem kell / a kifáradt anyag ellen// a friss erő / a szépség/ a fiatalság/ azt bízza rám  / ne higgy / tartalékaim örökek/ kimeríthetetlenek// s mit kell a tolókocsik / gazdáinak elviselniük / ahogy sokasodnak a jajok/ az évek// hát hinnem kell // magam ne maradjak/ az egyetlen magányban / a halálban// próféták beszélik  /  a logika szép diadalát/      s mi elhisszük nekik / a lángoló mondatokat/ / csak nem vértezzük fel /magunkat  / örök magányba fúló/ rab diadalunkra  / mikor ránk esteledett// az emberek / csak számolni tudnak /hazudni /Erdély a lángoló Románia / elhisszük-e / négymillió/ el ha úgy hozza / a kártyasors / múló kezetektől / kevert lapokban// s mi nem akarunk / hinni Valakiben /           több száz éve  // perifériára szorultak// nem tudni logikát / észt / parancsot// lóg már szobámban a kötél/ / hinni akarok.// "Március 15-e MA, 1982. "Pilvax ifjak / megfiatalodtatok  // alig méteresekké váltatok / az óvodások/  kabátjain / kokárdák / nemzetiszín szalagok// gyönyörű ez a tavaszi napfény // gyönyörű ez a félelem/ az óvodások kabátkáin / kiül a nemzet / a szép ünnep / büszke szó a / jövőért/ a kokárdákat feltűző / még gyáva / egérlyukba búvó / kokárda nélküli / szülőkért// mégis ébredünk / ha büntetlenséget élvező / cseppségeinkre is/ rakjuk/ bátorságunk/ gyávaság jelvényeit// „ünnepe vak ünnep” / nyílik talán ezekben / a csöppségekben/ a szókimondó / bátor szabadság/ – félelmünkön –//" Ima: "          Jézusom / egy sorban / védd és áldd meg őket / Jézusom / anyám fiam lányom/ szerető hitvesem / tíz évi kaszálás / után maradt testvéreim / gyermekeiket / asszonyaikat búzáit/ áldd meg a teremtő nyugalmat / viszonylagos ittlétünket / gyásztalan sótlan napjaink / áldd meg a belőlünk kiölt / Krisztust / tenmagadat// áldd meg hogy nem vagy / mert nem lehetsz / észparancs hogy nem lehetsz// áldd meg a kitalált / tenmagad / s  lenned kell / hisz jobb hozzád menekülni / mint a biokémia eredményéhez / a mozgó és a szervetlen anyag ugyanaz/ csak kilopták a mozgó hajtóerőt// mozogsz még  / a biokémiai áramlatok  / benned találnak/ halk patakot// áldd meg a te kitalálásod / mert jobb hozzád menekülni / aki azért veszejtesz el/ mert csitulj fiam / pihenj fiam  / nem az inga romlott el / hanem vésztelen öröklétet  / adok// s áldd meg halottainkat / mert közelebb állok hozzájuk / mint a felkúszó világossághoz / a naphoz / nem létezel / hát megteremtelek / „mi Atyánk / ki vagy a mennyekben” / szenteltessék meg a kitalálásod  / áldott a Te neved / Úristen / Jézusom / s áldott a mozgó világ  / lábad előtt  / a húszéves hitetlen/ – Jézusom –//" KLISÉK Házkutatás után: "soha nem fogom tudni már / ugyanúgy leírni kimondani az „á”-t / a „zé”-t a „há”-t / mormogó mackót az „em”-et//           pedig kétéves csöpp lányom / beszél dalol / tanul tanul / „pásztorok pásztorok” /  „nyuszi ül a fűben”/ töri de akarja / helyesen mondani// nagyobbik lányom olvas/ tízéves / magában kombinál / kérdez anyjuktól és tőlem /  „mondjátok meg / mi folyik itt körülöttem”// mondjam hogy tanulom újra az „á”-t / párom szép szájáról kell lesnem / a betűk formálását//           nem szeretteim  / itt kliséket ragasztanak / most bélyegeznek meg minket / fegyvereimért // iszonyú fegyver van nálam/ a kislányok fiam párom / a családom// nem tudom újra tanulni/ az „á”-t /a „há”-t / mormogó mackó „em”-et/ írom tanulom /„herr” „mister”/ "druzsba”// soha nem fogom tudni már / ugyanúgy mondani az „á”-t  / a „há”-t / ormogó mackót / az „em”-et// kimondalak ezért újra újra / szóba kötve / álmaimból újra kelve/ befogadásra várva/ elcsépelve az „á”-t a / „dé”-t a „há”-t // Magyarország / drága hazám//"Lencsém, Ocikám, Évám: "Lencsém/ Ocikám/ Évám/ lányaim gyermekeim/  legyetek velem/  ha még nem is az utolsó/  csak játszom/  sínek felé még/ nem szabad menni//  meg kell valósítanom/ édes álmaimat/ cédrusálmaimat/ gyermekeim lányaim/ hisz sosem tudtátok/  mi bolondnak lenni/  mi látomásokat látni// de sosem láttam/ csak  mert/nem akartam/látni//Lencse Oci Évi/ visszafelé olvasott szeretteim// erőskarú fiam/  Róbertkám/ halottaim/  nem növök ki belőletek/  halottá/ ne engedjetek/  fejem öletekbe hajtom/  halál elől/ öletekbe// simogassátok meg/ kín szította arcom/ a szél még csak/  itt benn//ne féljetek/  nem künn/  csak itt benn/ óvlak Titeket/ tőlem//"Több verse nem fért ide, de olvassák Répássy Tamást, érdemes, hiszen egy intelligens  ember gondolatai, akit "megtépett" az a kor, amelyben élt.

Kühne Katalin