Kégl Ildikó bemutatta a mellette ülő Fecske Csaba költőt, írót, az előadókat: Vihula Mihajlo zeneszerzőt és gitárművészt, Elek Zsófia versmondót és Balázs István előadóművészt.
Itt, a Feledy házban Fecske Csaba 70. születésnapját ünnepeltük március elején. Utána alig pár nappal kezdődött a koronavírus támadása hazánkban. Országos intézkedések következtek, március 12-én minden múzeum, könyvtár, kultúrális intézmény bezárta kapuit. A koronavírus fertőzés és halálozás Magyarországban volt a legkevesebb. A kormány azonnal megtett mindent, hogy így legyen. Ez eredményt hozott. Most azon gondolkodtunk, hogy a korábbi online rendezvények helyett valós találkozókat kell tartani, feltéve, ha betartjuk a szabályokat. Zárt térben még mindig nem lehet tartani semmilyen rendezvényt, de a Feledy-ház kertje alkalmas erre. A lugasban helyezkedtek el az est szereplői, mi pedig előtte padokon, székeken foglaltunk helyet és hallgattuk őket. Ez egy sorozat első előadása, legközelebb aug. 14-én Bátorligeti Mária: Gondozónő című kötetéről beszélget Kégl Ildikó. Őt az Irodalmi jelen főszerkesztője ajánlotta. Úgy tervezik ezeket az összejöveteleket, ha a vírus terjedése megáll, a Feledy-házban, ha még dúl a járvány, akkor kint, a kertben tartják, havonta egy alkalommal.
Amikor az emberek karanténba kényszerülnek, szomorúak lesznek, elgondolkodnak életükről. Egy szenzitív lelkű költő fokozottan zárul a maga világába, mint ahogy Csaba is. Egyre több pályázati kiírás szól arról, mit él meg egy művészember ilyenkor. Családunkban vannak sokan, akik átélték a háborúkat, a pestist, a spanyoljárványt, most is átvészeltük kisebb áldozatok árán ezt a pandémiát. De arra gondolt, főképp az Előretolt helyőrség nevet viselő iróakadémia, mit tud ma adni, mivel gazdagítja az irodalmi életet egy remek költő, mint amilyen Fecske Csaba. Több ezer írásmű született. Miskolcon színes kulturális élet van. Felvidék és Erdély kiesik, de onnan is jönnek hozzánk majd írók, irodalomtörténészek. Kérem, most Balázs István tolmácsolásában hallgassák meg Fecske Csaba Öreg kandúr nyávogása című versét. A vers alatt Vihula Mihajlo, Misa játszik gitárján egy mélabús dallamot. A szerelmes versekbe is kerül a sorok közé ezekből a melankólikus érzésekből. Dr. Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, Egerben professzor.. Csaba jóbarátja írta egyik esszéjében, hogy: Csaba Kosztolányi stílusában ír, a számvetés mellett egy boldogságos fájdalom szólal meg.
Ildikó Csabát kérdezte: "Miért van ez a melankólia a verseidben?"
Csaba: "Ambivalens ember vagyok, Édesapám kemény és szigorú volt, Édesanyám vidám. Hatvan évig éltek együtt, harmadmagammal nőttem fel. Ez a kettősség: a hidegség-melegség meghatározta életemet is. Mindennek az elejét és a hátulját is látom, a befejeződést is. Kaptam egyszer egy 5-öst, nem tudtam ennek örülni, amikor úgyis ott végezzük a sírgödörben. Ezt a mentalitást örököltem. Mindennek meghúzom a farkát."
Ildikó: "Napi kapcsolatban vagyunk egymással, immár 15 éve élek itt, korábban Budapesten dolgoztam és ingáztam. Jóbarátok vagyunk, szinte naponta küldünk egymásnak E-mailt. Csaba fél évszázada ír, ötvennél több kötete van, sok folyóirat közli ezeket, több versét lefordították. Díjak is jelzik, milyen alkotások ezek. Miskolcon is szép a kínálat, alig van olyan lap, amelyben nincs Fecske Csaba vers, vagy mese.Most hallgassák meg Tatjána a kertben című versét. Ezután Ildikó folytatta a beszélgetést. Játszi könnyedséggel, fajsúlyos problémákat ír meg Csaba, a szerkesztők mindig elfogadják írásait.
Csaba: "Sohasem vagyok elégedett írásaimmal, mindig átjavítom azokat tízszer, hússzor is. Előfordul, hogy előveszek egy kötetet, elolvasom egyik versemet és még ezt is átírom. Erre jó példa: Egy 140 sorból álló verset 26-ra sikerült szűkitenem. Ez volt a Cigánylány című versem, disztichonban írtam, sokáig gondolkodtam rajta, míg elégedett lettem vele. A verseim idegenné válnak, ha már közölték valahol. Néha jobbak lesznek, néha rosszabbak. Hiába, izgága ember vagyok, igazán csak magammal tudok vitatkozni, másokkal ritkábban.
Ildikó: "Egy ilyen életmű mellett hogy lehet ilyet tenni? Ha a legtehetségesebb folyóiratszerkesztők, vagy jeles kiadók elfogadják, akkor az úgy jó. Tudom, alázat jellemez Téged, tetszenek a rímeid, megszemélyesítéseid, szinte egy tárlaton járok, amikor olvasom verseidet, gyermekeknek szóló meséidet. Akkor is van benne szomorúság, magány, de ezt feloldod humorral. Első sikereidet gyermekversekkel kezdted, majd mesekönyveket adtál ki, néha rövid prózát is írtál, de most egy prózát hoztunk. 2003-ban kérdezted tőled Filip Gabriella, újságíró-szerkesztő, hogy miért nem jelent még meg prózaköteted? "
Csaba: "Egyre több prózát írok, talán lesz majd, ha még megérem, prózakötetem is."
Ildikó: "Megengeded, hogy elmeséljek egy esetet, ami egy avasi kocsmában történt? - Csaba intett, hogy igen. - A kocsmában nemcsak iszunk, hanem inkább beszélgetünk, eszmét cserélünk, néha pletykálni is szoktunk. Ilyenkor köteteket cserélünk. Egy haver odaköszönt, egy szatyorban káposztát lóbált. Megszólalt: Csaba, mit gondolsz, mennyi 1 kg? Mire Csaba: vagy 40 dkg. Ez a humor átszíneződik versein is. Ezt a prózát, Lermontov címmel Balázs István olvassa fel. Realista írás, humoros, semmi köze nincs Puskin kortársához. Nanyon hosszú próza. A főszereplő Marina Vladyba volt szerelmes, és Belmondó szeretett volna lenni, de csak egy lányos fiú volt. Később Claudia Cardinaléba, majd Zsuzsiba lett szerelmes, vele járt moziba. A filmre nem emlékezett, hiszen Zsuzsikával csókolóztak. Ezután a fociról szól a történet, amelyben megalázó szavak is elhangzanak, de legyőzi a főszereplő az undok tanárát. Így mindkét fél számára megalázó marad a történet."
Csaba: "Ez szóról szóra megtörtént, az ötven éves érettségi találkozón engem úgy megalázott, hogy ezt megírtam. Olvasott, művelt ember volt, de én dacosan kiálltam a próbát, és én győztem."
Ildikó: "Hold és álom címmel most egy gyermekvers következik Elek Zsófia előadásában. Ezt többszáz gyermekvers közül választottam. A Hetven legyszebb magyar vers című antológiában szerepel, ez nagy megtiszteltetés. Az irodalom feladata az, hogy szép legyen, de ennél több is kell! Te pedig nagy költő vagy."
Misa: "Az Ezüst halacska című verses meséből, ami 12 soros, lett Ősi legenda címmel egy 40 perces gyermekopera. De most nem ezt adom elő hanem: három évvel ezelőtt az Egy óra líra címmel sorozat számára megkértem Csabát, írjon verset Farsang farka címmel, amit közösen adtunk elő Szécsi Viktóriával. Rock and roll-zenét írtam, befejezésül ezt adom elő gitárral és csak én éneklem a szöveget:
Farsang farka
Ez már csak a farsang farka
jókedvünket fenjük rajta
Töltsd meg a kupát 3x
Öleld át a kapufát 2x
Letapossuk a tél bütykét
Fölszítjuk az öröm üszkét
Ködmön, kacagány 3x
Huncutságból van a lány! 2x
gitár -szóló
Szedd a lábad szaporán
Nem kelünk holnap korán
Sej-haj, cibere 3x
Lyukas az ég közepe! 2x
Ildikó: "Köszönöm az előadóknak és Fecske Csabának ezt az estét, amely most véget ért, de találkozzunk aug. 14-én, utána a következő író Oláh András lesz Mátészalkáról, és később, ha a vírusfertőzés megszűnt, Felvidékről jön Fellinger Károly. Kívánok mindenkinek jó estét, sajnos csepereg az eső, induljanak haza."
Kühne Katalin