---------------------------------------
Viola Szandra testverselő, Halmai Tamás költő és irodalmár, Kovács Brúnó gitárművész , Vajda Éva, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze és Balázs István, a Múzsák Kertje Alapítvány elnöke tartott Irodalom a kertben címmel előadást. A műsorvezető Kégl Ildikó újságíró volt.
Kégl I.: Egy test, és a rajta elhelyezett versrészletek az erotikumra építenek.. Ez egy irodalmi performansz, a divatos lámpákon, ruhakölteményeken, Viola Szandra saját testén találhatók. Lehet ez polgárpukkasztás és harmónia egyben?
Viola Sz.: Az Anna & the Barbies koncertjén majdnem meztelenül, UV-fényben volt látható rajtam a vers. Néha jó az, ha felrázzuk a közönséget.
Kégl I.: Keveset olvasnak a mai gyermekek. A normákat meg kell szegni, mert ha nem vagyunk elégedettek az irodalom kedvelőivel, ezt kell tenni.
Viola Sz.: Apám nem olvas engem, de azért szeret. Ezt megértettem. Saját utamat követem.
Kégl I.: Az egyetemisták olvassák, művészeted megfogta őket. Az Irodalmi Jelenben, utcai performanszon, vagy irodalmi divatshow-kon látható a kortárs tánc, fotóművész fotózza ezeket. Szandra összekapcsolja ezeket a művészeteket. Ha valami vizuálisan megérinti az embereket, megjelennek a társművészetek. Most közreadok egy kötetet, ami 2008-ban jelent meg, címe Léleksztriptíz. Azóta Szandra rendszeresen publikál. 2013-ban ő képviselte hazánkat Bakuban, a Nemzetközi Költőnők Konferenciáján. 2015-ben Janus Pannonius költeményeinek filozófiai hátterét vizsgálta, a művek továbbélésének kortárs értelmezhetőségi kereteit tágította. 2014-ben megjelent Testreszabás című kötete, új műfajt teremtett: a testverselést. Ezzel mind tematikusan, mind vizuálisan reagálni kívánt a 20. századi filozófusok nagyjainak gondolataira. Szerkesztőként, műsorvezetőként, kulturális újságíróként nemcsak saját alkotásait kínálja a művészet szoláglatába.
Viola Sz.: A táncművészek segítettek, hogy bemutassuk a kötetet, amelyben a kiszolgáltatottságot mutatom be.
Kégl I.: Akit meg akarsz szólítani, meg is szólítod.
Viola Sz.: Folyamatosan dolgozom azon, hogy az esendő embert, a tiszta embert is bemutatom.
Vajda É.: olvasta fel A béralvó című verset.
Kovács B.: gitáron előadott egy kellemes muzsikát.
Kégl I.: "Lennék, csak nem az, ami vagyok." Sokszor teljes életművet értékelnénk, az önazonosság az emberi mivoltunk nagy kincse, értéke. Több költemény jutott most eszembe, a magyar irodalom nagyjaitól. Kosztolányi is írt sok gyönyörű, dallammal teli verset. 1914-ben Babits megírta a Gólyakalifa című regényt, amely egy lélektani mű. Az önazonosság fontos, az ént fel tudjuk fedezni ebben a regényben is.
Viola Sz.: A rejtőzködésé ez a vers, az önazonosság ellentéte. Egyik napon nem az vagyok, aki, mint egy másik napon. Hazudok, vagy igaznak érzem, amit rólam megjelentetnek egy cikkben.
Kégl I.: Tarján Marianna a híranyagokból építi fel újra magát. Amit feltételez róla a média, úgy bánnak vele.
Viola Sz.: Fontos-e az, hogy ki vagyok én?
Kégl I.: Halmai Tamás magyar szakon diplomázott Pécsett 1999-ben, tanárként tevékenykedik, tucatnyi verseskötete, számtalan esszéje, kismonográfiája van. Volt egy rovatvezetőm, Apáti Miklós - már elhunyt - azt kérdezte: Tud-e hazudni a "lírai én"?
Halmai T.: Vannak olyan írók, akik identitásukat keresik, elégedetlenek önmagukkal, de a lírában ez hiteltelen.
Viola Sz.: Azt kértem a Kreatív írás órán diákjaimtól, hogy írják le, mi lennének még. Ébredés után sokszor leírok egy verset, meghökkentő dolgokat is. Weöresnek, Pilinszkynek is vannak ilyen versei, amelyben álmukat közlik verseikben.
Kégl I.: Látunk egy gyönyörű nőt. Mindenki szerepet játszik, de belül sokszor sírnak. Most komplexitisában szeretnék szólni Szandra költészetéről. Tokajban voltam, azt mondták, ott lesz egy verse az Irodalmi Jelen-ben. Nem véletlenül kaptam ezt a verset. Böszörményi Zoltán főszerkesztő ezt a számot Trianonról szerkesztette. Száz év múltán a Kárpát-medencében élő fiatal költőket összefogta, hogy írjanak erről egy-egy verset. Vajda Éva olvasta fel Viola Szandra: Trianonra című versét. Ezután Kovács Brúnó gitáron játszott.
Kégl I.: "Úgy lehet csak elmenni innen, hogy maradni kell" ez volt a mottója. Az Irodalmi Jelenben több magyar neves költő írt verset. Apáti Miklós mutatta be Halmai Tamás versét: Bertók Lászlóhoz írta. Bertók László nem szerepel az irodalmi kánonban. Miért?
Halmai T.: Mindig több kánon létezik, a szellemi körök kijelölnek bizonyos költőket, írókat. De ennek ellenére Bertók Lászlóról tud az irodalomtörténet, a klasszikus, a kortárs költők között jegyzik őt. A Szépirodalmi Kiadó adta ki versesköteteit, ezt jelzi ez. Hogyan választom ki a kismonográfiában szereplő költőket ? A számomra kedves írókat választom ki: Vasady Péter, Rába György, Székely Magda, vagy Kányádi. Ők nincsenek elfeledve, vannak iskolák, divatok, ízlések, de nem ezek határozzák meg, ki a nagy író.
Kégl I.: Itt ül velem szemben egy híres helyi gyermekverseket író József Attila-díjas költő, Fecske Csaba. A gyermekversek sajátossága, hogy mind egyedi. Mennyire lehet ez trend?
Halmai T.: Amikor a szonett megjelent, azt mondták, hogy miért kell a nyugatiakhoz hasonló versformákat választani, miért nem jók a magyar versformák. Fellinger Károly és Kiss Ottó is másfelé keresgél. Az a jelszó, hogy: "Virágozzon minden virág." Van svéd előzménye, de ha magyar költő írja, akkor magyar lesz.
Kégl I.: Szeretjük a lélektani regényeket, ők példákat vettek át.
Halmai T.: Az anyanyelvünket is úgy vettük át elődeinktől, hogy megtanultuk tőlük.
Viola Sz.: Mindig eljön egy pont, amikor megdől egy régi stílus. Nem szeretek prózát írni, sci fit, vagy verset írok inkább.
Kégl I.: A társtudományokat, a filozófiát, a pszichológiát ismerni kell, csak így lehet lélektani verset vagy prózát írni.
Balázs I.: olvasta fel Halmai Tamás: A versről és a Fűszál című verseit, majd Kovács Brúnó gitározott.
Kégl I.: A lét értelméről, filozófiájáról Babits is írt verseket. Minden versedben felfedeztem ezt.
Ez utóbbi, a Fűszál című vers egy bűnvallomás.
Balázs István olvasta fel Papírhajó című versedet.
Papírhajó
Sértettségeimet
és mulasztásaimat
papírhajó
rakterébe zárom,
és képzelt folyón
útnak indítom
remélt óceán felé.
A hajó elázik,
a folyó fölszárad -
és mégis, mégis,
amit elengedtem,
a nagy víz befogadja;
mert van óceán,
mely elbocsátott terhek
elé siet, hogy
könnyű lehessen
nekünk a part.
Kégl I.: A megtisztulás a gyónás után mindig megtörténik. Az egyházi motívum néhány sorban megfogalmazódik. Így rendben lesz önképünk. Ma sok olyan betegség pusztít, amely pszichoszomatikus eredetű. Mennyire szakrális és pszichológiai ez a versed?
Halmai T.: Ez tudatos volt. Könnyű belesétálni a csapdába, de a költő az költő marad, egy Csontváry festménye sem más, mint egy festmény. Vállalom ezt a verset személyes gyónásként.
Kégl I.: Az elengedés döbbenetes ebben a versben.
Halmai T.: Köszönöm! A hajóval útra bocsátás a probléma elengedése, ez öngyógyító erővel bír. Összeér a szakralitás a lírai énnel, nemcsak elengedi, henem a nagyobb erő is jelen van, a vallásos emberek ezt Istennek nevezik.
Kégl I.: Kötészetedben Babits és Pilinszky jelentős szerepet tölt be a kortársak mellett.
Halmai T.: Észrevettem, hogy Babits és Pilinszky kiváló költők voltak. A kilencvenes és a kétezres években Kosztolányi, Rába György is kapcsolódott hozzájuk.
Kégl I.: Metafizikai, orvostudományi ismereteik jelentősek voltak, ezeket használták fel versben vagy regényben.
Halmai T.: Miért Kosztolányi és József Attila lett kedvelt? Babits nem dalszerű verseket írt, mint ők. A Jónás könyve című művében a nagyszerű szóalkotások, az alliterációk játszottak szerepet. Ma kedvelik Pilinszkyt, akinek lelkében Isten lakozott.
Kégl I.: A nyári napforduló, a Szent Iván-éj nagy ünnep. Sok vallási, népi szokás kapcsolódik hozzá. Viola Szandra versében tüzes, buja, mégis a lét mély kérdéseit veti fel, egyedi hangot üt meg. Most végül hallgassák meg Vajda Éva tolmácsolásában a Szentiváni paradicsom című versét.
Vastaps fogadta a szereplőket. Ezután Viola Szandra kínálta köteteit és az általa készített ékszereit, Halmai Tamás szintén köteteket hozott, ezekből többen vásároltak. Én is vettem egy gyűrűt, amelyen Radnóti sorai olvashatók. Néhány üveg bort felbontottak, finom pogácsákat is kínáltak a szervezők. Egy kis ideig együtt maradtunk, beszélgettünk még. Véget ért az est, szétoszlott a közönség, de előtte gratuláltunk a szerzőknek, előadóknak, a moderátornak és a gitárművésznek.
Kühne Katalin