A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria 

Feledy-házában

Choma József festőművész 

születésének 115. évfordulója alkalmából 

emlékkiállítás nyílik 

2016. augusztus 25-én, csütörtökön 17 órakor

________________________________

Augusztus 25-én (csütörtökön) 17 órakor emlékkiállítás nyílik Choma József festőművész születésének 115. évfordulója alkalmából a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria Feledy-házában. 
  Choma József 1901-ben született Miskolcon. A helyi alkotók által vezetett miskolci szabadiskola után a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt, akinek művészi hitvallása életre szóló irányként szolgált számára. A Makói Művésztelep különösen fontos jelentőséggel bírt életében, a városban hosszabb időre letelepedett. 1935-ben költözött vissza szülőhelyére, ahol családjának ugyan műszaki rajzolóként biztosított megélhetést, de emellett folyamatosan születtek Miskolcról és környékéről sajátos hangulatú tájképei, utcarészletei. 
  Életművének legfőbb karakterét a plain-air stílus jellemzi, munkáiban a természet szépségének megragadása köszön vissza. Kompozíciói a fény-árnyék játékára és az azt megszólaltató élénk színvilágra épülnek. Témaválasztásában a Dél-Alföld, különösen a Maros vidéke játszik központi szerepet, de a diósgyőri vár, az Avas, Hejőcsaba és a Szinva-part szintúgy megjelennek művein. 
 

Choma József emlékkiállítása a Feledy-házban október 6-ig, hétfőtől csütörtökig 8-16 óra között tekinthető meg, a 70/367-2702-es telefonszámon történő előzetes bejelentkezés alapján.

____________________________________

Choma József emlékkiállítása

Hajdú Ildikó művészettörténész köszöntötte a családtagokat, művészet iránt érdeklődőket a Feledy-házban. A Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria igazgatója, Kákóczki András emlékezett a festőművészre:

            "Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy én is kifejezzem köszönetemet Choma József családjának, fiának, Choma Tibornak, hogy minden eszközzel segítették a kiállítás létrejöttét. Köszönet a makói József Attila Könyvtárnak és Múzeumnak is, hogy teljesebb képet tudunk bemutatni a művészről az általuk kölcsönzött képek által. Choma Józsefről és művészetéről egyszerre nehéz és könnyű beszélni. Ez a két jelző: könnyedség és nehézség a következő mondataimban egyszerre van jelen. Choma Józsefnek jelentős művei vannak közgyűjteményekben, művészetét, örökségét hűen ápoló családja van. Elmondható, hogy Miskolcon, Makón szakmailag ismerjük őt. Ez viszont nem mondható el a nagyközönség részéről. Ezért is feladatunk, hogy alkalmanként felelevenítsük művészetét, hagyatékát, mely sajnos nem is olyan sok műből, kiállításból, szakmai írásból, méltatásból áll, hiszen a művész számára nem adatott meg hosszú, kiegyensúlyozott elismerésekkel "terhelt" alkotói élet. A számára adatott alkotói lét sem volt zökkenőmentes, sokszor elfogadott. Sőt... Korában többen megfogalmazták, hogy érdemes lenne stílust váltania, de ő nem adta fel, maradt abban a stílusban, amiben hitt, amit tanult, amit szeretett. Munka mellett festett, majd akkor lett igazán aktív, amikor nyugdíjba vonult. A utókor feladata, hogy megőrizzük emlékét, és ne feledkezzünk meg róla, ne maradjanak művei csak a közgyűjtemények raktáraiban, vagy a család lakásaiban. Értékes hagyatékát be kell mutatnunk, nem egyszer, hanem többször.

            De ki is volt Choma József festőművész? Rövid, lényeges Wikipedia szócikk szól róla: 'Choma József Miskolcon született, 1901. május 9-én, itt nőtt fel, és itt járt elemi- és középiskolába is, és itt is hunyt el 1969. március 21-én. 1920-tól a Miskolci Művésztelepen működő Képzőművészeti Szabadiskolában tanult. A Képzőművészeti Főiskolára Balogh Bertalan javaslatára jelentkezett 1923-ban, ahová fel is vették Rudnay Gyula osztályába, ahol - többek között  - Barcsay Jenő, Imreh Zsigmond, Döbröczöni Kálmán voltak az osztálytársai. Főiskolai tanulmányai alatt Miskolc városától kapott ösztöndíjat. 1925-ben és 1927-ben részt vett a Makói Művésztelep munkájában. 1926-ban pedig Szegeden alkotott. Az 1927-es makói kiállításon kivívta a kritika figyelmét és elismerését 'színekben tobzódó képeivel'. A főiskolán 1929-ben végzett.'

            Makón nősült meg 1928-ban, és ott is telepedett le, majd 1932-ben Maroslelén bérelt egy tanyát. Ekkor és itt lett fő műfaja a tájkép. Képein jelentős a fény, árnyék hatás, melyet a természt látványa inspirált. A festészet nem hozta meg a családja számára a kellő anyagi biztonságot, ezért 1935-ben Miskolcra, Diósgyőr-Vasgyárba költöztek, és haláláig ott élt. Szülővárosában a biztos megélhetés érdekében a DIMÁVAG-ban helyezkedett el műszaki rajzolóként. Itt egy rövid ideig a gyár képzőművész körét is vezette. 1961-ben ment nyugdíjba. A városban nem sikerült művészi kapcsolatot teremtenie az itt alkotókkal, a kötött munkarend mellett nehéz volt  a művészi alkotómunka, és így többé-kevésbé elszigeteltté vált. 1931-ben rendezte meg első miskolci kiállítását. A Diósgyőri Vár, az Avas adta ekkori témáit, később felfedezte Hejőcsabát, a Hejő patak látványát is. A makói táj adta ihlet azonban hiányzott munkáiból, ezért a negyvenes években egyre kevesebbet festett. Festő kollégái stílusmódosításra akarták rábeszélni, de ez nem sikerült neki, igaz, nem is nagyon akarta, ahhoz túlságosan is határozott művészi elképzelése volt. Csak az 1950-es évek második felétől sikerült túllendülni fásultságán, Sopronban és Diósgyőrben készített átütő erejű tájképeket (Ikvapart, Diósgyőri várkert, Téli táj).

            Művészi pályája elején még Rudnay hatása érződött alkotásain, főleg pasztellképein, de a tájképek műfajában gyorsan kialakította saját, egyéni kifejezésmódját. A fény és az árnyék hatásaira építette képeit. Ahogy a régi holland mesterek, ő is kedvelte képein a magas égboltot és a felhők adta fedett megvilágítást... Ugyanakkor azonban sajátos plein air stílust is kialakított maga számára. Idős korában a nyarakat Maroslelén töltötte, ez lett második makói korszaka. Miskolcon is alkotott és kiállított, de művészete erőteljesen kötődik Makóhoz. Gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből 1969-ben Makón, halála után, 1980-ban a Magyar Nemzeti Galériában, 1982-ben, 2001-ben pedig Miskolcon. Művei megtalálhatóak a miskolci, makói és szegedi közgyűjteményekben. Én úgy gondolom, hogy Choma József olyan festő, akinek munkásságára ténylegesen elmondható, hogy arról nem a szavak, hanem a képek beszélnek a legteljesebben. Alkotásai nem elvont filozófiai, esztétikai mondandókat igényelnek, hanem csak a nyitott, egyszerű, emberi befogadói hozzáállást, melynek célja, hogy a látogató gyönyörködjön a képekben, örömet, boldogságot kapjon tőlük. Még néhány lényeges momentumot ragadnék ki életéből, melynek ismeretét fiának, Choma Tibornak köszönhetek. Főiskola: László Gyula barátsága, szobatársa. Miskolc városi ösztöndíja milyen sokat jelentett, így Pesten nyugodtan folytathatta tanulmányait. A család, amely - én úgy gondolom -, hogy teljessé tette életét, átsegítette a nehézségeken, akikért jó volt élni, alkalmazkodni."

            Hajdú Ildikó megköszönte Kákóczki András megnyitó szavait, arra biztatta a látogatókat, hogy tekintsék meg a kiállított képeket, közben ismerkedjenek meg a művész gyermekeivel, unokáival, dédunokáival. A közönség szétszéledt, megköszönte a családnak, hogy megteremtették annak lehetőségét, hogy a miskolciak most egyben láthatják a közgyűjteményekben és a család birtokában lévő festményeit, tanulmányait.

            Ez az emlékkiállítás, amint a képeket nézegettem, sok emléket idézett fel bennem. Mórahalmon születtem, de Miskolcon élek három hónapos koromtól. Unokatestvéreimnél Szeged házaiban, utcáin, terein én is gyakran megfordultam, amikor nagyszüleimnél nyaraltam. Közel állnak szívemhez. Édesapám Miskolcon született, de a Szegedi Tudományegyetemre járt József Attilával, Radnóti Miklóssal egy időben, Sík Sándor papköltő a tanára volt. József Attila Lillafüreden írta az Ódát, könyvtárunkat róla nevezték el, mi rendezzük ott a Költészet Napját, pályázaton elnyertem Sz. Nagy Mária alkotta bronz büsztjét, amire nagyon büszkék vagyunk. Már kisgyermekként ismertem, hallgattam verseiket, később érett fejjel még inkább csodáltam őket. Sok szállal kötődöm Szegedhez, a dómban volt szüleim esküvője. Az alföldi városok, a Tisza, a patakok szelte búzamezők és a horizont végtelensége megragadott. Miskolc a Bükk ölelésében terül el, annak ösvényein járhatok nap mint nap, csúcsairól széttekinthetek, gyönyörködhetek. Choma József tájképeiről is ugyanez a szépség árad felém. Kedves helyeket láthatok: Avasalja, Diósgyőri vár, Miskolci udvar, Szinva-part télen, Hejő-part télen, Hejőcsaba Felsőmalom, Malom Miskolc szélén, Tokaji kikötő, Bükkalja, Ősz a Bodrog-parton, Tabáni viskó, Szegedi utcarészlet, Makói utca, Napkelte a Maroson, Maros-parti részlet, Mártélyi Tisza-part. Ezeket a csodás tájképeket 2001-ben is láthattam Miskolcon, de itt olyan tanulmányfejeket is felfedezhettem, amelyek szintén lenyűgöztek. Most tudtam meg fiától, hogy ezeket a főiskolán készítette. Sajnálom, hogy nem volt lehetősége a nagyobb ismertségre,  megérdemelte volna. Örülhetünk, hogy városunk szülöttjére emlékezhettünk, ajánlom minden művészetet kedvelőnek, hogy nézzék meg e kiállítást.   

Kühne Katalin

________________________________________

Fotók: Kiss Ágoston