Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusművész

2018. május 25-én, pénteken 15 órakor

_________________________________________

Feledy Gyula emlékkiállítása

A Feledy Gyula Alkotóházban 90. születésnapján a Kossuth-díjas grafikusművészre emlékeztek. A Feledy-ház névadója Feledy Gyula születésnapja alkalmából a Miskolci Galéria ünnepi kiállítással és programokkal készült. Kevés olyan művészt tart számon a magyar képzőművészet, akik munkásságának elismeréseként még életükben állandó tárlaton biztosítottak lehetőséget alkotásaik bemutatására. A miskolci művészetben, illetve sokszorosított grafika országos hírnevének emelésében tett eredményeinek megbecsülését jelentette, hogy 1990-ben Miskolc önálló épületet biztosított Feledy Gyula képzőművészetének ismertté tételére.

            A Szépmesterségek Alapítvány és a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum gondozásában 2008-ban jelent meg egy kötet Dobrik István művészettörténész, Pro Urbe-, Széchenyi Ferenc-, Megyei Príma- és Miskolc Város Díszpolgára, a Miskolci Galéria nyugdíjas igazgatója szerkesztésében. Az előszóból idézek: "Értékteremtő, intenzív alkotó munka, közel századnyi idő a tájhazához való ragaszkodásban, de mindig európai léptéklet követve: ez Feledy Gyula élete, életműve. A felnevelő szülőföld tanító-gondoskodó szeretete soha nem engedte kihunyni lelkében az emberekben, emberekért való felelős gondolkodás őszinte érzését, amely mindig megerősítette abban a hitében, hogy a művészet nem csupán hivatás, hanem sors is egyben... Gazdag élet az övé, mind a műveinek számát, mind a művészeti életet gondozó, hagyományt teremtő tetteket tekintve... Vidéken itt rendeztek először országos képzőművészeti kiállításokat, elindítják a grafikai biennálék máig tartó sorozatát, melynek nyomán Miskolcot ma is a magyar grafik fővárosaként tisztelik. Születésének 60. évében, 1988-ban, több mint kétszáz alkotásból álló gyűjteménye egy szerződés keretében a város tulajdonába került. A város vezetése a Deák téren lévő volt görögkereskedő ház felújításával biztosított helyet egy művészetét bemutató állandó kiállításnak... A magyar rajzművészet iskolateremtő mestere, Szalay Lajos és a különleges elhivatottságú Kondor Béla mellett Feledy Gyula is teremtő részese a 20. századi magyar grafika megújulásának. Az európai iskolából építkező magatartásával fontos szerepe volt a belső tartalomra figyelő absztrakt nyelvezet meghonosításában. A kötet a személyes megszólalásain, írásain keresztül felidézi élete alakulásának általa fontosnak télt mozzanatait, a művészetről vallott felfogását. Bemutatja a teljes gyűjteményt a letéti anyaggal együtt, melyet az újságokban, folyóiratokban, könyvekben megjelent rajzainak és a róla szóló írásoknak bibliográfiája tesz teljessé."

Jelen volt felesége, Szabina, leánya Ágnes és férje Ferenc József, gyermekeik: Dániel és felesége, két gyermekük, Marcell és a távolabbi rokonok. Eljöttek a pályatársak, művésztanárok, művészetét és kedves személyiségét kedvelő tisztelői. A termekben eddig ismert és ismeretlen grafikák sorakoztak. A jelenlévők közül sokan ismerik ezt a kötetet, az itt rendezett kiállítások, irodalmi fonók, szabadegyetemi előadások alkalmával mindig megcsodálják az első teremben lévő grafikákat, a tárlókban elhelyezett fotókat. A József Attila Fiókkönyvtárban számos alkalommal megfordult, sokszor beszélgettünk szűkebb körben. Nagyon nyitott, kedves ember volt, több kiállítását láttam máshol is. Ági és Jóska kollégám volt, gyermekeik előttünk nőttek fel. Velük szoros a kapcsolatunk azóta is, büszkén mondtam barátaimnak, hogy közelről ismerhetem Gyuszi bácsit és feleségét, Szabinkát. Most a ház összes terme megtelt rokonaival, barátaival, művésztársaival, tisztelőivel. Amint gyülekeztünk, igyekeztünk megtekinteni a kiállított műveket.      Megérkezett Bodonyi Csaba, Ybl-, Széchenyi-, Pro Urbe, Múzsa-díjas építész, aki megnyitotta ezt a nem mindennapi tárlatot: "A mai emlékkiállítás és összejövetel ennek ünneplése. Nem lehet hagyományos köszöntés, hiszen 8 évvel ezelőtt elbúcsúztattuk Őt (bizony már nyolc esztendeje). Ezért születésnapi köszöntés helyett az emlékezés és tiszteletadás ünnepe lehet ez az alkalom, melyen köszöntöm a megjelenteket: - A Feledy család apraja nagyját, különösen Szabina nénit, aki nemcsak a Mester életének társa, de kortársa, s akinek mindannyiunk nevében jó egészséget kívánunk.

• Köszöntöm Gyula gyermekeit: Ágnest és férjét Ferencz Józsefet és a Zsuzsa lányát képviselő Gáspár unokát. Köszöntöm az unokákat: Danit és Marcit; Fanni és Ábel dédunokákat, a névrokon Feledy Gyula kötsei polgármester unokaöccsöt, aki genetikai kényszerből ugyancsak ecsettel bíbelődő monokrom festő, s aki megjelenését jó kötsei borokkal is hangsúlyozza, s s az unokahugokat a Lukovszky lányokat.
• Köszöntöm a várost képviselő, s a kiállítást létrehozó múzeum, s a galéria képviselőit.
• Köszöntöm a megjelent sokaságot – ahogy a helyzet mondatja - Feledy Gyula udvartartását.

Most engedjék meg, hogy közös emlékezésre invitáljam a jelenlévőket, ami az élők, s a majdani utódok feladata és kötelessége. A jelentős életművek megbecsülése, egyben az utókor önbecsülése. Emlékezetünk kezdetben élő, majd intézményes, később dokumentumokká válik, s  beépül a helyi és tágabb  kultúránk méltó helyére. Mi - jelenlévők - még az élő emlékezet részei lehetünk, de a megnyitandó emlékkiállítás már az intézményes figyelem része.

Először emlékezzünk elsősorban az emberre, ahogy a család, a barátok, ismerősök teszik. Tulajdonképpen még itt ülhetne közöttünk Szabina néni oldalán. Javaslom, képzeljük is, hogy velünk van, s idézzük fel élő alakját, örökké mosolygó, derűs és bölcs manót idéző arcát, kifelé és befelé egyszerre figyelő élénk tekintetét, örökké kócos haját, gesztusait, a vitorlázás, a horgászat, az asztalitenisz, a Trabant szerelmesét.

Másodszor: emlékezzünk az alkotó művészre, a mesterre. A „fényes szelek” nemzedék népi kollégista tagjaihoz hasonlóan, mélyről, a sajószentpéteri bányatelepről felemelkedett természetes, eredeti tehetségű ifjúra, aki az 50-es évek dogmatikus korszakát elhagyva sokoldalú és kísérletező művésszé teljesedett ki Miskolcon élt alkotó évtizedeiben.

Műveinek sokoldalúságát a megnyitandó emlékkiállítás - Hajdú Ildikó értő értelmezésében, térben is - jól szemlélteti.

• Plakátok a kapualjban.
• Sajószentpéteri bányatelep, mint életre szóló élményforrás, az első utcai teremben.
• Demeter István pap festő és költő útra-indító művészi és vallási hatása a második, utcai teremben.
• Műhely grafikák az első, udvari teremben.
• Utazásokról szóló művek a második udvari teremben.
• Vers illusztrációk és a schagalli álomvilágra emlékeztető művek a harmadik teremben.

Ma tehát az egész házban Feledy alkotások láthatók; sok esetben magángyűjtemények kevésbé ismert képeivel. A kiállítás tudatos tagoltsága demonstrálja Feledy Gyula ars poétikáját is, mely deklaráltan nem stíluskövető, de nem is stílusteremtő szándékú. Feledy Gyula nem volt híve a teóriáknak, magán mitológiáknak és egyéni stílus-teremtésnek, hiszen e mögött sokszor a személyiség, az ego hangsúlyozása, vagy éppen korlátja húzódik. Amit ő választott azt a valóságra érzékeny, de a trendektől, stílus béklyóktól független, de humanista eszményeket követő médium-szerepnek nevezném, mely a szabad művészi alkotó élet leghitelesebb szintje.

Kérem, hogy az emlékezés érdekében tekintsünk most el a kiállítás műelemezésétől, Feledy mester sem szeretné ezt hallani.

Harmadszor: emlékezzünk a műhelyteremtőre, ami több mint életmű. Egy városban ott van kultúra, ahol spontán szellemi műhelyek alakulnak és működnek. Különös, szerves képződmények a szellemi műhelyek, csoportosulások, iskolák. Nem hozhatók létre szervezéssel, politikai vagy szakmai akarattal. Mert a műhelyek spontán született egyszeri szellemi egybefonódások, majd 10-20 éves kötelékrepülés után szétválás. De hatásuk hosszú távú is lehet. A műhelyekhez mindig kell egy-egy kristályosodási pont, egy-egy személy. Ilyen volt Feledy Gyula a miskolci grafikai műhely kezdetében és történetében. 

Miskolcon az elmúlt 60 évben 3 szellemi műhely jött létre: grafikai, építészeti és (új) zenei műhelyek. Ezek közül a grafikai volt a legjelentősebb. Ez pozicionálta Miskolcot évtizedekre a kulturális térképen, s tette a várost a sokszorosító grafika fővárosává, ez indította az országos grafikai biennálék hosszú távú sorozatát, mely  - bár csak triennáléként - ma is folytatódik. Hatása széles körű és hosszú távú volt. Feledy Gyulának történelmi kezdeményező szerepe volt ebben, s hogy olyan grafikus generáció terelődött össze Miskolcon, mint Kondor Béla, Csohány Kálmán, Reich Károly, Kass János, Rékassy Csaba, Lenkey Zoltán, Lukovszky László, Pető János és a festők: Csabai Kálmán, Mazsaroff Miklós, Kunt Ernő, Seres János.

Negyedszer: emlékezzünk a város és a grafikai műhely viszonyára. Az önmagát kereső, gyors növekedésű munkásváros ösztönös ráhangolódással támogatta a képzőművészeti, grafikai törekvéseket és a műhelyt.  Épült 12 műterem lakás, a művészek a gyáraktól megrendeléseket, v. mellékállást kaptak. Rendszeres kiállításokat szerveztek. Demonstrálni akarták, hogy Miskolc nem csak az acél, de a kultúra városa is.

Érzésem szerint a „grafika városa” címre - Miskolc szögletes, szálkás ipari karaktere, a szürke sok árnyalata  miatt – eleve elrendeltetett. Nemigen inspirálhatta a festészetet, mint ahogyan az építészetet sem. Sajátos karakteréből adódóan nehezen hasonlítható egy festői olasz városhoz. Itt a vonal volt a természetes kifejezési eszköz. Hangsúlyozandó viszont, hogy a grafikai műhely azért is jöhetett létre Miskolcon, mert Feledy Gyula sajószentpéteri lévén vállalta a borsodi – miskolci életet, s nem engedett a főváros hívásának. Ez a személy, a műfaj és a város egymásra találása volt.

A város a grafikai műhelyre hangolódva támogatta a folyamatos képzőművészeti tárlatokat, melyet a galériában Dusza Éva, majd Dobrik István hozzáértéssel szervezett és irányított. Rendszeres támogatást élvez az Országos Grafikai Biennálé, mely több díjjal inspirálja a magyar művészek részvételét.

A grafika városát tovább erősíti, hogy 1988-ban (30 éve) a világhírű Szalay Lajos, a magyar rajzművészet egyik szülőatyja, Kovács László akkori tanácselnök kezdeményezésére, több hazai kiállítás után hazatelepült Miskolcra az USA-ból.

Feledy Gyula tulajdonképpen életében már megbecsült volt. Értékeit felismerték és elismerték, s a helyi képzőművészet zászlóshajósának tekintették, a napi politikától független közéletiségét elfogadták. A város vezetői fontos kül- vagy belföldi vendégeikkel szinte turista célpontként látogatták Feledy mester (s Végvári Lajos) művésztelepi műtermét, mint helyi nevezetességet bemutatva Őt.

1989-ben a tisztelet gesztusaként megszületett a Feledy ház, a névadó állandó kiállítóhelye, ezt követően az új galériában létrejön a Kondor terem, ill. a Petró házban az állandó Szalay kiállítás. Miskolc a grafika által fontos hellyé vált, a műhelyteremtés hatása ma is él.

Feledy Gyula afféle intézménnyé vált a fiatalabb generációk számára is. Nekünk, pályakezdő építészeknek mesterünk által elvárt kötelességünk volt, hogy elmenjünk hozzá és meghallgassuk. S Ő szívesen és színesen, magas intellektuális szinten, mégis könnyedén mesélt. Nyitott, humanista karakterével lekötötte figyelmünket. Engem is így vitt el hozzá mesterem, mert az Ő generációjuk fontosnak tartotta, hogy tanítványaikkal megismertessék kapcsolatrendszerüket. Így ismertem meg Kondor Bélát, Lenkey Zoltánt, Szalay Lajost, s másokat is.

Feledy Gyula és az építészek kapcsolata különlegesen jó volt, ami a műterem-beszélgetéseken túl a közös, szezonnyitó és szezonzáró  vitorlázásokban is megnyilvánult a Mályi tavon és Balatonszárszón. Ha jól emlékszem, Gyulának kapitányi sapkája is volt.

Nekem külön szerencsém volt  vele együtt dolgozni a sajópetri templom kapcsán, ahol a szentély homlokívén lévő névadó rózsafüzér jelenetek táblaképeit, ill. a toronnyal bővített alsózsolcai róm.kat. templom szentély bővületében Magyarországi Szent Erzsébet képét festette, a jó emlékű Balpataki Béla pap megbízására, aki ugyancsak Demeter Istvánnal volt kapcsolatban. Ezekaz alkotások kiállításon nem láthatók.

Magam is vittem Feledy Gyulához fiatalokat a 70-es, 80-as években. Sokan mások a legendás Művészklubban ismerkedtek meg vele, és a helyi szellemi élet legjobbjaival. A Művészklub egy különös – a Bp-i Fészekhez hasonló – értelmiségi fórum, képzőművészek, színészek, építészek, zenészek, írók, újságírók esti találkozóhelye volt. Ide jártak az ország és város ismert nagyjai, s persze néhány „jelentős” ember, akiket hozzávetőlegesen azért ismertünk. Az informális szellemi élet helye volt a klub, melynek története megörökítésre vár. Miskolc szellemi élete ekkor, talán a közös beszorítás miatt izgalmas volt.  Facebook helyett face to face volt.

Az, hogy a város és a grafikai műhely viszonya hosszú távon is pozitív volt, Feledy Gyula konfliktuskerülő, harmonikus természetén is múlott, aki úgy volt alkalmazkodó, hogy közben felülemelkedetten megőrizte emberi és alkotói függetlenségét. Ő Lao Ce bölcs emberének útját járta: használni akart, s nem harcolni.

Az elmondottakkal szeretném érzékeltetni azt is, hogy egy-egy korszakot nem kizárólag a politika, az izmusok határozzák meg, mert az élet fő áramlata ettől független, a társadalmi lendkerék másképpen és időeltolódással működik, s így jó dolgok jó emberek által bármikor születhetnek.

Ötödször: A legjobb emlékezés mindig a folytatás (lenne)! Három miskolci szellemi műhelyt említettem, s mivel legjobb értékőrzés és emlékezet a folytatás, ezért kísérletet tettünk Dobrik István és Baán András művészettörténészekkel, az akkori rektor helyettessel, Rudolf Mihály építésszel és másokkal, hogy ez a három miskolci műhely épüljön be, s folytatódjék a helyi egyetemi oktatásban, mint egy művészeti kar elemei (s létesüljön grafikai és építészeti tagozat. Akkreditációs anyagok készültek, majd a folyamat megszakadt. Később a Kassai Egyetem Művészeti Karának (mert ott van ilyen) kihelyezett tagozataként újra felmerült, a két egyetem rektora együttműködési megállapodást írt alá, a polgármester is támogatta, de az új rektor és egyetemi vezetés megkeresésünkre a mai napig adós válaszával. Egyedül a zenei oktatás épült be az egyetemre. Sajnálatosnak és nagy veszteségnek érzem a helyi szellemi értékek folytatása szempontjából.

Folytatásnak ígérkezett  a Széchenyi Művészeti Akadémia Miskolci Csoportja is, melynek Feledy Gyula természetszerűleg első alapító elnöke volt.

De mégis van folytatás, azaz igazi emlékezet. Búcsúztatásakor mondtam: Feledy Gyula halálával kidőlt egy termékeny gyümölcsfa, megemlítve, hogy a fáknak is van másik élete. Ez a másik élet itt zajlik általunk is. A nevét viselő emlékház műveinek állandó otthona, de alkalmanként más művészek is szívesen látott kiállító vendégek itt. A Múzsák kertje alapítványt Balázs Istvánék aktívan működtetik, művészeti programokkal, irodalmi fonóval, szabadegyetemmel. Az udvaron, a kőfalakon látjuk a város művészeti életének elhunyt kiválóságait (képzőművészek, irodalmárok, építészek, zenészek, színészek, fotósok közös megörökítő emléktábláit, ill. a közelmúltban elhunyt alkotók emléktábláit. Egy szellemi emlékkert alakul itt folyamatosan civil kezdeményezésre és aktivitással. Mintegy jelképként növekedik az udvaron a terebélyesnek ígérkező diófa, melyet 2009-ben ültettünk, Feledy Gyula halálával csaknem egy időben. A várhatóan hosszú életű emlékfa a mellette levő pincével a Gyula által is kedvelt Márai életérzést idézi. A ház kertjébe a mai jubileumra egy ping-pong asztal került felállításra, mely az emlékezet részeként alkalmat ad majd (!) Feledy-emlékversenyek vagy házi bajnokságok rendezésére, vagy egyszerű kikapcsolódásra (Balázs Istvánnak majdnem sikerült Jónyer István világbajnokot meghívni, aki ugyancsak miskolci, Feledy Gyulát mint játékost jól ismerte. De elfoglaltsága miatt ez későbbi időpontra halasztódott.).

Feledy Gyula és emlékháza tehát 90 évvel születése után is forrása, kristályosodási pontja a helyi művészeti életnek, bizonyítva, hogy egy-egy alkotó ember vagy csoport  teljesítménye láncreakciókat tud elindítani kulturális életünkben is.

Születésnapi jókívánságom: maradjon így sokáig ez a folyamat, saját érdekünkben.

A ma nyíló kiállítást megelőzően a 100 éve született Keller Lívia festőművész emlékkiállítását láthattuk itt. A katalógus címeként Goda Gertrud ezt írta: „Az alkotó ember földi pályája után is mennyi ajándékkal tud megörvendeztetni bennünket.” A szép és lelkes mondatot a folyamatosság jegyében mottóként akartam ma idézni, de zárszóként is kifejező. Mert valóban, megtörténik az olykor, hogy az ünnepelt ajándékozza az ünneplőket. Tekintsük ezt a mai jubileumi kiállítást és együttlétünket Feledy Gyula ajándékának. Fogadjuk el és emlékezzünk Rá."

            Alig fértünk el a termekben, ezért sokan kint, a kertben várakoztunk. Unokái is ott maradtak. Ábelt anyukája hordozta körbe, izgő-mozgó kisbaba, figyelme mindenre kiterjedt, mosolygott ránk. Nővére is örökölte a nyitottságot, szóba elegyedett az ismeretlen látogatókkal. A megnyitó után gratuláltunk a rendezéshez, virágokkal köszöntöttük Szabinkát. Kis csoportokban nézegettük a grafikákat, fogyasztottuk a család által kínált finomságokat, beszélgettünk Gyuszi bácsival kapcsolatos emlékeinkről. Hosszúra nyúlt a kora nyári est, későn indultunk haza. Ajánlom mindenkinek, látogassa meg a Feledy-házban lévő emlékkiállítást, maradandó élményben lesz része.

Kühne Katalin