Vendégségben a Múzsák Kertjében

Fotó: Kiss Tanne István

___________________________________________________________________________________________________

Dr. Pusztai Tamás, a Herman Ottó Múzeum igazgatója „Öreg Miskolc” címmel tartott előadást

Vendégünk volt a Vendégségben a Múzsák Kertjében sorozat keretében Dr. Pusztai Tamás, a tapolcai bencés apátság régészeti feltárásáról tartott előadást, akit Balázs István, a Múzsák Kertje Baráti Kör elnöke köszöntött.

                A kivetítőn egy 8-900 évvel ezelőtti, a Karosi honfoglalási temető 2/52-es sírját láthatta a közönség, benne egy csontvázzal. A halott jobb keze alatt tarsolylemez, bal kezében egy hatalmas szablya vehető ki. Egy épen maradt napkorong – amit a kazároktól tanult meg a magyarság – utalt arra, hogy ez fejedelmi sír lehetett. Az előadást egy prezentáció kíséretében mutatta be a továbbiakban az igazgató úr, amellyel nyomon követhettük az ásatási munkákat. Az ásatások által felszínre kerülő falmaradványok, leletek vizsgálata kimutatta, hogy a Miskolc-nemzetség korából származnak. Kérdés, ha tavaly a diósgyőri vár szokásos rendezvényén felvonuló vezérek találkozhattak volna ősünkkel, a város nevét adó Miskolccal, mit vettek volna észre: öreg, vagy fiatal volt-e? Ezt nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy egy 11-12. században épült bencés apátság nyomaira bukkantak a régészeink. Általában több évnyi ásatás, kutatómunka után lehet minden részletre tudományos igényű válaszokat adni. Itt most különlegesen gyors és átfogó feltárást végeztek a múzeum régészei, a leletek meghatározása, dokumentálása őket dicséri. Alig két éve kezdték el, fáradhatatlanul dolgoztak a szakemberek, ennek eredménye hihetetlen. Ami veszélyes volt, betemették, de ahol épen maradtak a falmaradványok, azok máris mutatják, hogy e romkert Magyarországon egyedi. Van még feltárandó terület, de az már elenyésző az eddigiekhez képest.

                Szendrey János mintegy száz éve írta monográfiájában, hogy a Szent Benedek-hegyen kell keresni az Ákos és Miskolc-nemzetség sírjait. Az igazgató úr egy térképpel illusztrálta, hogy a középkori leletek hogyan helyezkednek el: Diósgyőrben találtak bizonyítékot Ákos nemzetségére, Tapolcán Miskolc nemzetségére, a harmadik terület a tapolcai Várhegy és a Leányvár környéke volt, ahol a kereskedelmi út futott. Tapolcáról a domborzati szintek által jelölt nyomvonalon eljuthatunk a Sötét-kapuig. A 12. szd. végén a királyi családdal rokonságban álló Miskolc-nemzetség nyomaira találtak. A feltárásokat segítette az, hogy az 1920-as években Tapolcán felépítették az Anna-szállót. Az építkezések előtt előkerültek embercsontok. Amikor 1933-ban a vízvezeték árkát ásták ki, több helyen bukkantak hideg- és meleg vizű forrásra. Így ez a terület évszázadokkal előbb is alkalmas volt megtelepedésre. Az apátság a jelenlegi csónakázó-tó és a Vízmű között van, kiemelkedik egy mészkőrög, ahol melegvíz, a Vízműnél pedig hidegvíz található.

                Ha a 11. századtól a 15. századig követjük a Miskolc-nemzetség útját, több információt kaphatunk. Megay Géza, a Borsod-Miskolci Múzeum régésze csontokat, falmaradványokat talált az út másik oldalán is. Előkerült egy kígyófejes karperec, ami azt mutatta, hogy korábbi pogány szent helyen épült fel egy kis körtemplom (rotunda), amely a környező terület plébániatemplomaként működhetett. Mocsaras hely lévén, ezért a nedvesség felszívódását megelőzendő, úgy építették fel a rotundát, hogy az alapot teknőszerűen kimélyítették, hatalmas köveket tettek rá, erre agyagot, egészen a padlószintig. A falakat felhúzták. A rotunda tájolása Ny-K-i irányú, de eltér a később épített bencés apátság templomának tájolásától, mintegy 15 fokkal. A rotundát tört mészkőből építették, 1 m széles falakkal, az eredeti padlót riolit kőlapokkal borították. 11 cm-rel magasabb volt a szentély. Síkfödémes lehetett a tető. A közepén volt egy téglasír, de ez akkor készülhetett, amikor hozzá építették a bencés apátsági templomot. Ez lett a temetőkápolna. Itt összesen két db csontot találtak, sírrablásra nem utal, inkább arra, hogy később áttelepíthették a csontokat. A sír lapjára állított téglákból állt, a tetején élére állított téglák boltozatot képeztek fölé. A 12. szd.-ban az alapító nemzetség tagjait temették el a templom É-i oldalán. A D-i részen a kolostor épületéből csak egy fal maradt fenn.

                A temetőkápolnában 3 sírt találtak, 12-13. szd.-i téglalap alakú kő sírládákat. Ezek a bencés templom felépítésével kapcsolatosak. Az volt a szokás, hogy ha új halottat szerettek volna eltemetni, összegyűjtötték a régi csontokat, a sír mellett lévő fülkékbe helyezték, így elfért a sírban az új. Ezekben a sírokban találtak egy szájával lefelé fordított edényt, egy embert, vagy szarvast ábrázoló figurával. Ez különlegesen szép. Az edényt csak erre a célra használták, benne kerek lapos kövek, hegyes szögecskék és csirkecsontok voltak. Pogány építési áldozatok ezek, amit más régészeti feltárásnál is találtak, az ártó szellemeket próbálták elűzni velük. 

                A 12. szd. elején a rotunda déli falának elvágásával építették fel a bencés apátság templomát. Ez egy hármas tagolású templom volt: hajó, kórus, patkóíves szentéllyel. A hajó közepén találtak egy kerek alapot. Nem jellemző a bencés templomokra, hogy a keresztelőmedencét a templomban helyezték el, azt külön szokták felállítani egy másik helyen, pl. Jákon. Mit keres ez itt? Erre később tért ki az előadó. Valami más lehetett itt. A kegyúri karzat alapjait is megtalálták.

                A védőszent nevét nem sikerült kideríteni. Általában a védőszent napjához viszonyították a napfelkeltét, pl. ha Szt. Péter és Pál napján egybeesett az irány a nap sugaraival, akkor neki szentelték fel a templomot. Itt nem tudják ezt bizonyítani, mert a hegyek eltakarják a napot, az csak később süt erre a területre.

                A legjobb állapotban maradt meg a Ny-i oldalon álló torony. A lakosság később elhordta házépítéshez a bogácsi kváderköveket, csak az alapozás helyét találták meg.

                Egy 1731-es forrás szerint itt egy lábakon álló fogadó volt, K-re, majd D-re találtak egy pincét. Ezt az apátság tornyából alakították át. A benne tárolt bor megvédte ezt a pincét a 19. szd. végéig, a téglaboltozat megmaradt 2012-ig.

                A templom ásatásakor találtak NY-ról K-re haladva egy karzatot, ami egykorú a templommal. A karzat előtti területen a habarcsban vörös kváderköveket fedeztek fel. A hajó és a kórus határán fal volt, mindkét oldalon egy-egy mellékoltárral. Egy méter magasságban maradtak meg a mellékoltárok alapjai. A kórus magasabban volt a hajó szintjétől. É-on és D-en is mellékoltár nyomaira találtak. A padlót a kései temetkezési helyek egészen lyukacsossá tették.

                A szentély enyhén patkóíves, a 11-12. szd-ra jellemző alakú. Egy sor kő maradt az oltárból. Az Anna-szállót ide építették, ez keresztülhaladt az oltáron. Később, a 13. szd-ban kibővítették az oltárt. 1x1 méteres szerkezetet találtak, melyen 60 cm átmérőjű esés látható.  Ide temethették az alapító szívét, ami akkor szokás volt, de a régészek nem találtak itt semmit. A szentély belső oldala mentén sarkukra állított négyzetes köveket állítottak, a téglalap alakú kövek körívet alkottak.

                Tovább kutattak a helyszínen, feltárták a szerzetesi kolostorépület maradványainak nagy részét. Nyomára találtak a hálóhelyeknek, kerengőnek, konyhának, étkezőnek, fűtőberendezésnek. Itt még további feltárásokra kerül sor. Bizonyított, hogy az apátság kegyura a Miskolc-nemzetséghez tartozott, de helyét később mások vették át. A 14. szd-ban lebontják a rotundát, a templomot a 15. szd-ban, és építenek egy új kápolnát. A Zsigmond-kori rotunda alapozására ráfekszenek a későbbi sírok. Az É-i falat temetőként használták. A körülötte lévő környezet is változott a századok során, a klíma a templom építésekor még száraz volt, lehetett ide helyezni. Később jöttek a nedvesebb periódusok, amikor azt gondolhatták, jobb lett volna a hegy tetejére építeni. A 13. szd-tól hűvösebb lett a klíma, ezért a bencés templomba soktalicskányi agyagot hordtak be, ez a réteg megőrizte a 12. szd-i állapotot. Feltöltötték egy méter földdel, téglával lezárták. A kegyúri karzat is eltűnik, lebontják, a keresztelő medencének gondolt kör alakú helyet feltöltik földdel. Mivel a kolostorépület belső szintje mélyebben volt, így a templomba jutáshoz lépcsőt építettek a szerzetesek számára.

                A kettős királyválasztás idején, a 16. szd-ban Oláh Miklós esztergomi érsek horvát huszárokat telepít az apátság templomába. 1532-ben a Bebek-testvérek feldúlják a templomot, kirabolják, elszállítják az arany- és ezüst tárgyakat. Erről egy 1531-ben feljegyzett aranytárgy tanúskodik, ami után jött a pusztítás, és nem maradt semmi. Az érsek megpróbálta újjáépíteni a templomot, de ez nem sikerült. A szerzetesek is eltávoztak innen. Így szűnt meg itt az élet, aminek nyomait talán megőrizhetjük, mindenki által láthatóvá tehetjük, ha anyagi forrást találunk ennek méltó bemutatására. Épülhet egy romkert, a terveket néhány hónap múlva benyújtja Miskolc város főépítésze, Rostás László, már csak  a fedezet és az építkezés várat magára.

 Kühne Katalin

____________________________________________________________________________________________________

* Március 28., péntek 17 óra

VENDÉGSÉGBEN A MÚZSÁK KERTJÉBEN

Dr. Pusztai Tamás régész, a Herman Ottó Múzeum igazgatója

Öreg Miskolc                                                                               

Házigazda: Balázs István