Meghívó

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány

EMLÉKESTEK A MÚZSÁK KERTJÉBEN

KOCSIS ZOLTÁN

Közreműködik:

Műsoron:

Emlékezik: Hizsnyan Géza műkritikus (Rimaszombat)

Kocsis Zoltán emlékhangverseny

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria és a Múzsák Kertje Alapítvány rendezésében, Emlékestek a Múzsák Kertjében sorozat keretében Kocsis Zoltán (1952-2016) Kossuth- és Liszt-díjas karmester, zongoraművész és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikusok vezetője emlékére koncertet szerveztek.

            Közreműködött: Varga Gergő Zoltán zongoraművész, a 2016. évi Cziffra Fesztivál Országos Zongoraversenyének győztese.       Kocsis Zoltánra emlékezett: Dr. Hizsnyan Géza műkritikus (Rimaszombat). Házigazda: Sziklavári Károly zenetörténész.

            Elsőként elhangzott Rahmanyinov: Elégia Op. 3., No. 1. című darab, majd Balázs István, a Múzsák Kertje Alapítvány elnöke felolvasta Baka István költő Rahmanyinov zongorája című versét, amit Kocsis Zoltánnak ajánlott. Rahmanyinov 1917-ben történt harci események miatt Oroszországból emigrált. Ezt állította a költő párhuzamba a magyarországi 1956-os forradalom és szabadságharc után százezernyi magyar távozásával. Baka István sincs már közöttünk, de verse tükrözi azt a kort, amelyben az 50-es évek diktatúrája elüldözte a bátor harcosokat, amely az egész világra nagy hatással volt, ez a kis nép azóta is példaként áll más nemzetek előtt. Sziklavári Károly zenetörténész megköszönte Balázs István ötletét, hogy meghívja Varga Gergő Zoltán zongoraművészt, hogy koncertjével emlékezhessünk Kocsis Zoltánra. A Magyar Kultúra Napja eseménysorozatának egyike volt a mai est. Bemutatta Varga Gergő Zoltánt, aki Miskolcon kezdte zenei tanulmányait, érettségi után a Budapesti Zeneakadémián tanult. Németi Attila tanítványa, a Cziffra Fesztivál Országos Zongoraversenyének győzteseként világszerte ismert lett, számos külföldi koncertje volt a híres koncerttermekben.

            Dr. Hizsnyan Géza orvos, de műkritikusként számos írása van. Saját szavai szerint csupán zenerajongó: "Rimaszombatban élek, de 14 éves koromban nagybátyámékkal mentünk el Budapesten a Zeneakadémia koncertjeire. Hallgattam Lehotka Gábor játékát, csodáltam Ferencsik János karmestert. A Zeneakadémián Kocsis Zoltán és Ránki Dezső koncertezett, hatalmas élmény volt. Kocsis Zoltán 1970-ben nyerte meg a Magyar Rádió Beethoven zongoraversenyét. 24 évesen a híres Szjatoszlav Richter zongoraművész őt választotta egy nézkezesre partnereként. Később szólistaként és zenekari tagként bejárta a világ hangversenytermeit. Bachtól, Debussy-től, Liszttől Bartókig interpretálta a neves zeneszerzők alkotásait, karmesterként is kiváló volt. Halála nagy  veszteség számunkra, de a világ zenei életében is. A koncertfelvételek ugyan megmaradnak, de ő végleg eltávozott. Hiánya hatalmas."

            A 2. szám:  Két Debussy-prelűd: I. köt. 6. és 8.: Lépések a hóban; A lenhajú lány.

H. G.: "Kocsis Zoltán maximalista volt, elsősorban önmagához, de a tanítványaihoz, művésztársaihoz is. Azt szokta mondani: 'Valaki akkor lehet nagy művész, ha sokat gyakorol.' Ehhez tehetség is kell, de sok munka is. Dühös volt, amikor látta, hogy tehetséges muzsikusok nem a maximumot nyújtják, ennek mindig hangot is adott. 'Nincs Magyarországon olyan zenekar, akikkel Bartók zongoraversenyeit eljáthatnánk. Fischer Ivánnal összefogtak, 1983-ban megalakult barátaikból a Fesztiválzenekar. A Tavaszi Fesztiválokon elő is adták Bartók műveit. Első helyen állt művészetében a zongora, de 1987-től vezényelni kezdett. Ferencsik János halála után az Állami Hangversenyzenekarral próbált, a zenészek nem megfelelően játszottak. Debussy: Egy faun délutánja című darabjánál hamisan játszott a fuvolás. Figyelmeztette őt, hogy azt fújja, ami a kottában van. Ő felmutatta a kottát. Kocsis Zoltán így szólt: 'Akkor a kotta hamis.' Csodálatos memóriája miatt fejében őrzött minden hangot, nem kellett hozzá kotta. Figyelmeztette őket, hogy minőségi munkát követel és ehhez több próba kell. Erre a zenekari tagok ezt mondták: 'Mi nem próbáló zenekar vagyunk, hanem koncertező zenekar.' Bartók műveinek összkiadását kezdték el 2006-ban, de nem talált megfelelő vonósnégyest, ezért létrehozta a Mikrokozmosz vonósnégyest. Ha lett volna a felvételek finanszírozásához elég pénz, 2016-ra az összes Bartók művet felvehették volna Kocsis Zoltánnal. Ezt már nem tudják megtenni. Mi lesz ezután a Bartók-sorozattal?"

            Bartók: Allegro barbaro című darabja következett. Ezt Bartók Béla 1911-ban írta. Kereste a késő romantikától egyszerűbb stílusú zongorajátékot. Ez a mű a legismertebb, sokak által a legkedveltebb zenedarab. Nekem is a legkedvesebb zongoradarabom. A természet vad, fékezhetetlen, elsöprő erejét mutatja be a zeneszerző.  Az arab gyűjtés inspirálta a szilaj tánc doboló, keleties ritmusát. Ez a dinamizmus teszi a művet felejthetetlenné. A Bartók művek gazdag világából a Szvit Op. 14. hangzott el, amely 1916-ban Rákoskeresztúron született. Ezek a lassú lágy dallamok elandalították a hallgatóságot. Gergő dinamikus vagy éppen a halk, lassú ritmusú művekben is csodálatos művészként mutatkozott meg. Minden darabot kotta nélkül, pontosan játszott.   

            H. G.: "Kocsis Zoltán munkásságát mindenki ismeri, hallgatta koncertjeit, életrajzát megismerheti más fórumokon. Zongoraművészként világhírű, páratlan, de zeneszerzői munkássága is jelentős volt. Sok híres zeneszerző munkáját átdolgozta, áthangszerelte, maga választotta ki a zenészeket, kórusokat a maga által szerzett művek előadásához, így a Liszt átdolgozásokhoz is. Amikor Schönberg: Mózes és Áron című operáját hallgatta, nagy űrt érzett szívében. Ezért elhatározta és véghez is vitte tervét, befejezte az operát. Miskolcon, az Operafesztivál szervezői felkérték, hogy adják elő a Miskolci Művészetek Házában. Ez megtörtént, óriási sikert aratott. Ehhez Schönberg örökösei is megadták az engedélyt, ami nagy szó. Már 17 éves gimnazista korában az Új Zenei Stúdió meghatározó előadója volt. Dédelgetett álma egy roma tárgyú opera volt, nem tudjuk, mi valósult meg tervéből. Mint ember is erkölcsi mérce volt. 1978-ban a Kossuth-díjat ítélték neki, Aczél György 'az egyszemélyes mindenható hatalomtól' megkérdezte: 'Miért én? Ha nincs Pilinszkynek, Mensárosnak, nekem miért adományoznák?' A válasz: Majd nekik is lesz.' Ezek után elfogadta. Abban az időben írta alá a Charta '77-et. Ez erkölcsi magasságát hirdeti.  2016-ban síkra szállt a saját zenekara érdekeit nem kímélve az olimpiai játékok pályázatán (pl. a Rádiózenekar magasabb finanszírozásáért.) Ezért az Olimpiai Bizottság Fair Play-díját kapta meg. Már fiatalon kezdett tanítani, de a sok koncert miatt ezt egy idő után abbahagyta. Felkarolta a fiatal tehetségeket, mesterkurzusokat vezetett."

            Erről Varga Gergő Zoltán mesélte el élményét: "Miskolcra jött a mester, akkor 12 évesen a Zenepalotában egy rövid darab eladására kértek fel tanáraim. Amíg vártam a szereplésre, a főiskolásokat hallgattam. A mesterkurzuson részt vevő diákokat egymás után szidta meg, hogy nem gyakoroltak eleget, nem tiszta a játékuk. Mindannyian megrendülten kullogtak ki az óráról. Én is nagyon féltem tőle, mit szól majd, amikor én következem. Amikor meghallgatott, azt mondta, én vagyok az egyetlen diák, aki tetszett neki. Ez nagy elismerés volt tőle. Azóta én sohasem izgultam, mindig nyugodt voltam, amikor előtte játszottam." 

            Az utolsó szám: Liszt: Dante szonáta, amelynek alcíme: Fantázia quasi szonáta. Dante Poklát ábrázolja a mű, a borzalmak borzalma tárult elénk. Gergő csodálatos játéka elvarázsolta hallgatóit. A közönség hosszú vastapssal köszönte meg koncerjét. Ő szerényen hajolt meg. Egy ráadást is előadott, ezt már kottából:  Liszt: Szürke felhők című darabját. Ez is magas színvonalú volt, mint ahogy minden játéka. Személyesen ugyan először találkoztam vele, de a Televízióban már többször volt alkalmam hallgatni őt. Tehetsége és szerénysége miatt nagyon közel áll hozzám, ha lehetőségem van rá, mindig elmegyek koncertjére is. A Magyar Kultúra Napjának közelében ezt az estet felejthetetlenné tette. Sok olyan általunk nem ismert történetet hallottunk Kocsis Zoltánról, ami közelebbé hozta hozzánk őt. Nekem két személyes találkozásom volt vele, a budapesti Művészetek Palotájában, de természetesen a Televízióban is követtem és szívesen hallgattam koncertjeit. Sok művészbarátja és más foglalkozású ismerőse volt, mindenki szerette. Még azok a zenésztársak is, akiket szigorúan bírált, mert tudták, hogy "nem ellenük, értük haragszik", ahogy azt József Attila is írta.

            Sziklavári Károly felhívta a figyelmünket, hogy legközelebb február 22-én 18 órától egy jótékonysági koncertet ad a Miskolci Szimfonikusok zenekarával a Művészetek Házában, Miskolcon. Liszt Ferenc: Esz-dúr zongoraversenyét adják elő. A hangversenyt a Múzsák Kertjében elhelyezendő Zeneművészek emléktáblájának javára rendezik, amelyre bennünket is invitált. Kérte, terjesszük barátaink körében is. Többen elhatároztuk, feltétlenül elmegyünk a hangversenyre. Minden miskolcinak szívből ajánlom, vegyenek részt.