Különleges előadást hallottunk az Irodalmi Fonóban. A forgatókönyvet Koncz Károly György, Radnóti-díjas előadóművész még 1968-ban állította össze, rövidített változatát még abban az évben elő is adta Miskolcon, a Gázművek dolgozói előtt. Most a „Fonós négyes””: Ötvös Éva, Petri Nóra, Balázs István és Koncz Károly György a teljes műsorral ajándékozta meg a Feledy-ház közönségét. Az előadók nagy empátiával, hiteles játékukkal közvetítették a költők gondolatait. Ritkán lehet részünk ilyen katarzisban.
Koncz Károly Radnóti Miklós nyolc eklogáját és Weöres Sándor hat szimfóniáját válogatta, tette egységessé, teljes egésszé. A művek egymásra épültek, a bennük lángoló gondolatok felizzították a termet. A dialógusok és a görög tragédiákra emlékeztető „kórusművek” olyan többszólamú hatást keltettek, amit annak idején, az amfiteátrumokban hallhattak őseink. Döbbenetes képek, hangok áradtak e létösszegző versfolyamok által elénk. Gonosz, embertelen, primitív, kegyetlen pribékkeselyűk tépték szívét a félelemtől reszkető, vadállati sorban élő népeknek. A harmincas évek Magyarországának borzalmait, de az egész világban eluralkodó fasiszta hatalom és erkölcsi züllés évtizedeit, a gázkamrák, a heidenaui láger életét, a férgek közt sínylődő foglyok szenvedéseit, hazavágyó reményeit, álmait idézték fel e megrendítő versek. Egyszerre volt korkép és kórkép. A Biblia nyelvén megírt Ének a teremtésről, Ábrahám áldozása, Dávid tánca, Mária siralma, Újszövetségi apokrif levél és az utána következő eklogák, szimfóniák a hatalomról, szörnyetegekről, a mindenkori háborúk borzalmairól, az eltaposott, megalázott embertömegekről, a milliónyi áldozatról szólnak, siratják el őket. A pásztor-költő, költő-repülő, költő-hang, költő-próféta párbeszédek egyszerre beszélnek az őrült hörgésekről, fenyegetettségről, gázkamrákba vetett, keretlegényektől ütlegelt ártatlanokról, a háborúban kínok között elpusztultakról, anyai fájdalomról és lázadásról, az összetört világban eluralkodó indulatokról és a poklok tüzén sütögetett rabok meleg otthonra, szerettei ölelésére vágyódó álmairól. Reménykedhetünk abban, hogy a történelem korommal írt könyvét végleg sutba dobhatjuk, ez a szörnyűség soha többé nem következhet be, a sötétség urai végleg letűnnek a színről, és világunkban a fény győzedelmeskedhet.
Ez az előadás méltó tisztelgés volt e két költőcsillag előtt.
______________________________________________________________________________________
________________________________________________________________________________________________