Irodalmi Fonó*A vasról való ének

Vasról való ének

Az Irodalmi Fonóban „Vasról való ének” címmel Jakab Mária ny. rádióriporter által szerkesztett műsort hallottuk. 1765-ben még csak kis vashámor volt Fazola Őskohója, előbb Ómassa és Hámor, majd Újmassa helyén. A Garadna-völgyből 1868-ban került át a gyár a mai helyére, Diósgyőr határába. A vasgyár két területre tagozódott, Ógyárra és Újgyárra. 1770-ben felépültek a gyárépületek, megkezdték működésüket. A Diósgyőri Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár, a MÁVAG Kohászati Üzemek, a Nehézszerszám-gépgyár és a Könnyűgépgyár ipari termékeivel ellátta több közép-európai állam szükségleteit.

Előadóművészeink: Ötvös Éva, Petri Nóra és Koncz Károly idézte fel számunkra tanulmánykötetekből, versekből, levelekből összeállított kordokumentumot. Ezután néztük meg Kiss Tanne István filmjét, melynek szövegét Némethi Lajos írta és mondta el a megjelenő képek alatt.  

Elsőként a „Vasról szóló ének” hangzott el, melyből kiderült, mi minden készül vasból, mi mindenre használja az emberiség. Óriási jelentősége volt és lenne jelenleg is a vasérc bányászatának, az acélgyártásnak.  Fazola Frigyes mérnök lelőhelyeket kutatott a Bükkben és a Mátrában, végül Hámorban teremtődtek meg a feltételek a kohó megépítésére. A Bükkben rendelkezésre állt a fa, a szenet a diósgyőri és perecesi szénbánya, a vizet a Hámori-tó adta. A város Mária Teréziához fordult, hogy támogassa a Vasmű építését. Mérnökök jöttek Németországból, Csehországból, akik megismertették az itt dolgozókkal a munkafolyamatokat. Ipari szakmunkások, kohászok, vasolvasztók települtek városunkba Ausztriából, Szlovákiából. A környéken élő magyar és szlovák nemzetiségű falvakból jártak be mindennap vonattal. A Kohászati Üzemek az ország nyersvas- és acélszükségletének 50 %.-át adták. 1890-re a dolgozók száma elérte a négyezret, ez az 1950-es évektől húszezerre nőtt. Külön városrész épült a gyár köré, a munkásoknak, tisztviselőknek. Kultúrát teremtettek, amelynek kisugárzását Miskolc is élvezhette. Megalakult a Tisztviselők Dalegylete 1885-ben, táncos összejöveteleket rendeztek. Fleischmann Győző főmérnök lett elnöke, Szebenyi József kántortanító az elméleti és gyakorlati oktatást irányította. Az alapítás 25. évfordulóján nagyszabású ünnepséget rendeztek. 1900-ban megalakult a Jószerencse Dal- és Önképzőkör, Nyitrai Jenő és Vietorisz László vezetésével. Több mint 1300 tagja volt, az országban több helyen vettek részt dalversenyeken. Létrejött a Vasas Dalárda, az Elemi Iskola nagytermében adtak műsort rendszeresen. Megalakult a Tisztviselő Egylet Műkedvelői Köre, Técsei Róbert igazgató biztosította a munkások művelődését. 1885. szilveszterén volt az első előadás, a Dalárda műsora mellett egy Angolosan c. darabot is bemutattak. 1892-ben a Műkedvelők Színjátszó Köre a Vasgyári Vendéglő emeletének színpadán lépett fel. 1897-ben adták át Vasgyári Színház épületét. 1900-ban felépült a Munkások étterme, ahol előadták Kálmán Imre: Obsitos c. darabját, Herczeg Ferenc: Gyurkovics-lányok című darabját, a Pillangókisasszonyt és egy francia három felvonásos operáját is. 1926-ban Amatőr Képzőművészeti Tárlatot rendeztek. Nagy közönségsikere volt, ceruzarajzok, pasztellek, akvarellek mellett 48 db Szontagh kép, Holló Ilona olajfestményeit tekinthettek meg a mintegy 1200 látogató. 1896-ban megalakult az első munkáskönyvtár, könyveket vásároltak, szekrényekben helyezték el. A bevételek 10 %-át erre a célra fordították. Helyi munkásírók köteteit is megjelentették, pályázatot hirdettek, 72 fő 185 munkával vett részt, az 1. díjat Markovics János nyerte meg a vasgyárról szóló művével. 1913-ban a Jószerencse Dal- és Önképzőkör mozit működtetett. A gyár termeléséből befolyt összeg 25 %-át fordította saját dolgozóinak művelődésére. Megalakult egy magánmozi is, Vasgyári Kultúrmozgónak hívták. Sokan látogatták, túlélték a két világháborút. 1899-1901 között épült fel a Vasgyári Kórház, Dr. Zakariás János volt az igazgatója. Egy db emeletes és több földszintes épületében műtők, kórtermek, külön nővér- és orvosi szobák, röntgen, labor működött.

226 esztendős vasgyártás szűnt meg 1996-ban, utoljára működött a nagyolvasztó. Több munkás veszítette el munkáját, sehol sem tudtak elhelyezkedni. Családok mentek tönkre. Kiss Tanne István fotóművész kiállításán látható volt mindaz a hatalmas érték, ami a gyár bezárása után kihalttá, „Rozsdaváros”-sá vált. Dolgozóit elküldték, évekig folytak a tárgyalások, végül a pályázók közül egy sem nyert, aki működtethette volna a gyárat.

Némethi Lajos emlékezett a gyár körül felépülő kisdedóvóra, általános- és középiskolákra, zeneiskolára, színházra, kertvendéglőkre (Árnyaskert), teniszpályára, korcsolyapályára, tisztasági fürdőre, klubokra, lovardára, üzletekre, villamos- és buszpályaudvarra, bögrecsárdára és lángossütőre, a gyár kapujában lévő „gombák” előtt sorban állókra, akik műszak előtt és után „feleseket” fogyasztottak. Dudaszóra, amely munkába hívta a sok ezer dolgozót, a temetők csendjére, a három felekezet templomára, postára, gyógyszertárra. A kolónia élete a kezdetekben még pezsgett, ma már az ott élők bezárkóznak, sokak élete lehetetlenült el. Sajátos, élvezetes stílusában megelevenítette a munkásokat. Munka közben ugratások, jóízű beszélgetések tették könnyebbé életüket. Újra „élt” a gyár, szavaival megidézte őket. A film kockái viszont a rozsdás ajtókról, amelyek sehová sem vezetnek, kitört ablakokról, amelyek a semmibe nyílnak, a gyomok közötti épületekről, poros műhelyekben lévő berendezésekről, szerszámokról, gyártószalagokról adtak hiteles képet.  A romok közt, a hatalmas szemétbuckákban kapirgáló varjak is gyászolták a dicső múltat.

 Kühne Katalin

Fotó: Barázda Eszter

                _____________________________________________________________________________________________________

A Gömörország Regionális Kulturális Egyesület és a Múzsák Kertje Baráti Kör rendezvénye

2013. december 13-án pénteken délután 5 órakor, a HOM Miskolci Galéria Feledy-házában

(Miskolc, Deák tér 3.).

*

Szerkesztő: Jakab Mária

Közreműködik: Ötvös Éva, Petri Nóra,  Balázs István és Koncz Károly György

___________________________________________________________________________________

A vasról való ének,...