____________________________________________________________________________________________________
A Költészet Napját ötven éve ünnepeljük József Attila születésnapján. A Szépség koldusa megjelenése alkalmával Juhász Gyula így mutatta be őt: „Isten kegyelméből való költő” - elindítva a magyar irodalomba, hogy azután a világirodalomban is megismerjék, univerzumot alkosson. A sokat szenvedett zseni itt írta meg a legszebb szerelmes verset, az Ódát Lillafüreden. Emléktáblájánál és a centenáriumára felállított szobránál emlékeztünk meg róla és kiemelkedő nagy költőinkről, akik szívük mélyén született kincseikkel ajándékoztak meg bennünket. Vári Fábián László, kárpátaljai József Attila-díjas költő beszéde után elmondta Nyolcsorosait, amit emlékének szentelt: „Vonatok, lassul járjatok,/ ne nagyon törjön árva teste. /Szégyennek az is épp elég, / hogy a bajt magának kereste./” Ezután meghallgattuk Eperjes Gergely előadásában az Ódát, majd virágainkat elhelyezve tisztelegtünk előtte.
Erről Koncz Károly György, Radnóti-díjas előadóművész számolt be a Feledy-házban, ahol bemutatta a Fonósok ötödik tagját, Vajda Évát. Petri Nóra előadóművész szerkesztette meg a műsort, József Attila és Babits Mihály ismert és ritkán hallott verseiből. A két költő közötti ellentéteket – amelyek abból adódtak, hogy megírta hírhedt pamfletjét Babitsról Az Istenek halnak, az Ember él címmel, aki hagyta, hogy a Nyugatban csúffá tegyék azzal, hogy helyet adott Németh László kritikájának. Ezt most nem érintették, hiszen műveikben sok közös pontot találtak: Isten-keresésük, a haza, az egyszerű, dolgos nép, a föld szeretete kísérte végig életüket.
Az est első felében József Attila zsengéi, töredékei és rögtönzései hangzottak el Balázs István, Vajda Éva, Ötvös Éva, Koncz Károly György és Petri Nóra tolmácsolásában. A nagy, komoly versek komorságát feloldották a vidám hangulatú korai töredékek, majd újabb nagy ívű vallomások következtek. Balázs István kezdte a felolvasóestet: „Csókol Attila, a hírneves költő,/ melyet nem szül kettő,/ sőt három emberöltő./...” ezt a játékos töredéket 1921-ben írta.
Ezután az 1937. novemberében született vers következett Vajda Éva interpretálásában: „Talán eltűnök hirtelen,/ akár az erdőben a vadnyom...”, „Ifjúságom, e zöld vadont/ szabadnak hittem és öröknek/ és most könnyezve hallgatom,/ a száraz ágak hogy zörögnek/”.
Ötvös Éva olvasta fel a Kész a leltár c. verset, majd Koncz Károly György a Csak a tenger jött el című verset, amelyben „az Úr/ Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban/ Ott áll az útjuk végén/...”.
A költő vágyott arra, hogy elismerjék, szeressék, amit igazán soha nem kapott meg. Petri Nóra következett a Csak az olvassa versemet c. töredékkel, ami erről tanúskodik.
A kávéházi asztaltársaság szonettjátékkal örvendeztette meg magát, amit közösen írtak megadott szavak alapján. A további írásokat felváltva olvasták fel az előadók. Keserű életéről, szenvedéseiről, vágyairól szól a Karóval jöttél c. vers, ami az utolsó versek között található, 1937. november 24-én írta.
Két vidám vers: A spenót és A női szív után az Íme, hát megleltem hazámat...c. gyönyörű vers következett: „..Mióta éltem, forgószélben/ próbáltam állni helyemen./... Szép a tavasz és szép a nyár is,/ de szebb az ősz s legszebb a tél,/ annak, ki tűzhelyet, családot,/ már végképp másoknak remél.” További, reményekkel teli versek hangzottak el, az Érik a fény és a Magyarok, amelyek 1924-ben születtek, majd Fecske Csaba: J.A. A Dunánál c. versével zárult a József Attilára emlékezés.
Babits Mihály: Örökkék ég a felhők mögött (Vallomás helyett hitvallás) c. írásának részleteivel kezdődött a második rész: „Az első könyvem első oldalára a „soha-meg-nem-elégedés” himnuszát írtam be... Ó, örökkék ég minden felhők mögött; kiirthatatlan optimizmus!” Ezekből a szemelvényekből kiderül, mit tart értéknek: „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani! Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni!... Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon: hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen”.
A Jónás imája c. vers az utolsó időből származik: „Ó, bár adna a Gazda patakon / sodrának medret, biztos utakon / vinni tenger felé... mint Ő súgja, bátran / szólhassak s mint rossz gégémből telik/ és ne fáradjak bele estelig / vagy míg az égi és ninivei hatalmak/ engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.../” részlete után az Őszinteség c. vers hangzott el, majd Palinódia 1908. című, a diadalmas Nyugatnak ajánlott irodalomtörténeti dokumentum: „áldhatnám tiszta dallal még a bölcsőt, / amely magyarrá búnak ringatott? / hogy friss reménnyel kelvén akarásom, / erőm ne szegné e bús takarásom./”
A Sunt Lacrimae Rerum c. könyörgésében a tárgyak könnyeznek: „Sírnak, mint néma lelkek, mint vak árvák,/ süket szemek, sötétbe zárt rabok,/ halottlan-holtak és örökre lárvák,/ léttelen lények, tompa darabok./”. Isten gyertyája c. versében így ír: „Mért tart magasra nagy tenyered?/ és milyen éj vize zug lenn,/ hol sisteregve kiszenvedek/ ha majd kegyetlen beledobsz, hogy/ körmödre ne égjek, Isten?” a háború szele érinti meg lelkét ebben is.
A szökevény szerelem c. verse után a Gyümölcsbe harapva... (János-szanatórium) c. és a Karácsonyi lábadozás c. versek régi gyermekkori emlékeket idéznek, de a betegség kínjai és a jelen fagyos lehelete is kísértenek: „ Én nem vagyok halott, én mindent túléltem,/ s vár a fény odakinn... /Én megyek... indulok.../ s azt gondolom, hogy a világ is meggyógyul,/ ha én meggyógyulok.”
Rímek c. versében a természet csodás hangjait állítja szembe a városok zajával: „Hagyjátok a tücsköket, hadd zengjék túl dzsesszteket!”
A Babitsra való emlékezés a Miatyánk c. verssel zárult, ami egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült 1914-ben: „Miatyánk ki vagy a mennyekben,/ harcokban, bűnökben, szennyekben,/ rád tekint árva világod:/ a te neved megszenteltessék,/ a te legszebb neved: Békesség!/...Jaj, aki ellenünk mozdul:/ megvívunk, készen, bármi csatát,/ de szabadíts meg a gonosztul,/ mert tiéd az ország,/ kezedbe tette le sorsát,/ s te vagy a legnagyobb erősség:/ ki neveden buzdul,/ bármennyit küzd és vérez,/ előbb vagy utóbb övé lesz/ a hatalom és a dicsőség/”.
Igényesen összeállított műsorral örvendeztette meg Petri Nóra és előadó társai a Feledy-ház érdeklődő közönségét, a Költészet Napja így lett teljes. Arra buzdított mindenkit, hogy forgassuk a nagy költők köteteit, fedezzük fel azokat a verseket is, amelyek kevésbé ismertek, mert nagy kincsekkel találkozhatunk.
Balázs István megköszönte társainak ezt a felemelő műsort. Szólásra jelentkezett Pataki János festőművész, aki a Múzsák Kertje rendezvényeit dícsérte, az itt egymásra talált barátokat köszöntötte, akik már évek óta közösséggé alakultak. Örömét fejezte ki, hogy városunkban sok ilyen kört ismer, akik a kultúra értékeit őrzik és közvetítik, vannak érdeklődő hallgatóik, akik számára a mindennapok szürkeségeit színessé teszik.
Kühne Katalin
_________________________________________________________________________________________________________________
Irodalmi fonó
A Gömörország Regionális Kulturális Egyesület, és a Múzsák kertje Baráti Kör
meghívja 2014. április 11.-én, pénteken délután fél 5 órára, verses-boros beszélgetésre
a Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria Feledy házába (Miskolc, Deák tér 3.)
A 52. találkozó témája:
A költészet napja
− Ellentét? – József Attila és Babits Mihály
Vendégünk lesz – reményeink szerint – sok mindenki, akik már voltak itt és akik még nem. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Belépődíj egy üveg bor (vagy amit szívesen iszol Te is)! Persze a pogácsát sem utasítjuk el.
Természetesen a boron kívül mindenki hozhat szívéhez közel álló, a témához kapcsolódó alkotást, bemutatás céljából! Saját írásokat különös örömmel várunk! Kérünk mindenkit, hogy a témához kapcsolódó verset, írást hozzon! Ha ki-ki maga olvassa fel, nagyon örülünk, de megkérheti rá a „házigazdák” valamelyikét is.