IRODALMI FONÓ

Fotó: Barázda Eszter

A Másvilági Mennyországkiegészítő Parancsnokságtól a halandzsáig /Karinthy Frigyes versei, humoreszkjei/

Az Irodalmi Fonó mai estjén Karinthy Frigyes komoly és  humoros írásaiból válogatott Petri Nóra, a „fonós-négyes” tagja, a Miskolci Televízió szerkesztője. A közönséget Koncz Károly György, Radnóti-díjas előadóművész köszöntötte. Petri Nóra beszélt az előzményekről. Karinthy Frigyes életéről és írásairól ebben a közösségben nem szükséges szólni, hiszen ezeket jól ismerik. Felidézte a Hat lépés című elméletét: „A hat lépés távolság elmélet szerint a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben a két végpont között maximálisan öt elem van. Az elmélet Karinthy Frigyes 1929-es Láncszemek című novellájában bukkan fel először. Az ötlet Karinthy megsejtéséből indult. Úgy gondolta, hogy a láncban a növekedésével párhuzamosan az ismerősök száma exponenciálisan növekszik, így elegendő néhány kapcsolat, hogy az ismerősök köre kiadja az egész emberiséget.”

            Balázs István előadóművész, a Múzsák Kertje Baráti Kör elnöke a Méné, tekel... című versét mondta el. Ezek a sorok mintha ma születtek volna, érvényesek a mai kor szörnyűségeire is:

„...E korban, melynek mérlege hamis,/ S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is./ Délben az ember megkisértetett,/ Az éjben sírtak a kisértetek./ Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,/ De a gyilkost megint hősnek nevezték./...Hangos szóval esküdtek a koporsón,/ Az élő halkan jajgatott a borsón./ Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,/ Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,/ De szembeköpte mesterét a hitvány/ Piszkos rüpők, a szemtelen tanítvány./... MÉNÉ, TEKEL – ha érted, vagy nem érted,/ Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted/...Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,/ De élni fognak, hogyha én nem élek/ S lesznek, ha nem leszek./”

            Koncz Károly György felolvasásában az Előszó hangzott el: „Nem mondhatom el senkinek,/ Elmondom hát mindenkinek./ Próbáltam súgni, szájon és fülön,/ Mindnyájatoknak, egyenként, külön./... Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,/ Mégis a legtöbb: ember, aki él,/... Elmondanám, az út hová vezet,/ Segítsetek hát, nyújtsatok kezet./... Egy szószéket a sok közül kibérlek,/ Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek./Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,/ De úgy sejtem, örömhírt hoztam én./... Amit nem mondhatok el senkinek,/ Amit majd elmondok mindenkinek./”

            Ennek parafrázisa, Fecske Csaba verse következett, szokásos humora a jelent villantotta fel.

            Ötvös Éva színművész a Hivatal című prózát olvasta fel, egyszerre több szerepet játszott, a hivatalnokot, és e sorok íróját egyaránt megelevenítette. Ez is ismerős számunkra, szinte semmi sem változott az évtizedek során: „Ne tessék tolakodni! Várjon a sorára!... De ugyanabban a pillanatban észreveszi a nyomtatványon, amit lobogtatok, Szemérmes és Igénytelen Nevemet... mintha elvarázsolták volna,... még fel is emelkedik kicsit a helyén... - Talán a híres író... rokona? - suttogja egészen meghatva, rajongó tekintettel... E... e... nem kérem... én magam vagyok az... Mire a hivatalnok visszaül helyére, iratai fölé hajol, és anélkül, hogy rám nézne, erélyesen rám kiabál. - Hát ne tessék tolakodni. Várjon a sorára... Egy hétig törtem a fejem a rejvény megfejtésén. Akinek olyan előkelő rokona van, mint Szerény Személyem, avval lehet kivételezni – de milyen előkelő rokona van Szerény Személyemnek?”  

            Petri Nóra az Álom című verset mondta:  „Álmomban csónakon futottam/...És kinyújtottam a körmöm/ Ezer méter hosszúra/ És karmoltam a felhőt, úgy-e fura?/ De én látni akartam/ És egy csillagot lekapartam./ De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt/.. Ordítva felébredtem/ Hát a mellemet martam,/ Kiszakítottam, felkapartam/ És folyt a vér - /Több, mint amennyit álom,/ Több mint amennyit élet,/ Több, mint amennyit egy kis dal megér./”

            Koncz Károly György tolmácsolásában az Utazás a koponyám körül egyik szívbemarkoló részlete következett, amikor az író saját agyműtétét mintegy közvetíti. Ez az írás a tényregény előfutára és klasszikusa. Így ír róla Karinthy: ”személyesen volt módomban a Mennyei Riport tényállásait legalább annyiban ellenőriznem, amennyire egy országról fogalmat kaphat, aki eljutott egészen a határáig”.  Az Így írtok ti mellett ez lett legnépszerűbb műve. Szemünk előtt szinte látjuk, amint a hallucinációk elborítják egy zseni agyát: „... nem tudom mi van, és mégis van valami, ami még sohasem volt, illetve nincs valami, ami mindig volt, mióta élek, és eszméleten vagyok, csak nem szoktam törődni vele.... az egész dolog, velem együtt, elvesztette létezésének bizonyosságát.... az se biztos, hogy én itt vagyok, vagy hogy ami itt van, az én vagyok...”

            Petri Nóra A gyermek mostanában nyugtalan című versét hallhattuk: „... kit lelkem méhében rejtve hordok/ A gyermek ébren van, nem alszik el/ És felriad és rugdal és szökell, - /Nem érti./ Felül, körülnéz a sötét szobában/ Arcomra hajlik, nagy szemet mereszt,/ Aztán legörbül a szája: - hát mi ez?/ Őrült vagy?/”

            Balázs István előadásában a Testi szépség című próza, az est címadó novellája következett, ami egész más hangulatot teremtett: „Halálom után két nappal idézést kaptam, hogy jelenjek meg a Másvilági Mennyországkiegészítő Parancsnokság Irodájában. Ott beosztottak valahová, ahol többedmagammal vártam, hogy átdeportáljanak a Marsba vagy akármerre, a IV-ik, bővített dimenzióba.... Ötödnap találkoztam Dezső barátommal... 'Még a behívatásom előtt megígértem valakinek, egy hölgynek, hogy halálom után két nappal, éjszaka meglátogatom... direkt agyonlőttem magam, hogy találkozhassunk...' 'Szép nő?' - kérdeztem. Dezső vállat vont... 'nem jutott eszedbe, hogy milyen furcsa dolog egy emberi test?... Különös hatással volt rám, hogy ni, ezek még mindig hordják a testet, amit én már olyan régen nem hordok. Olyan... olyan régi divatú dolog... A lélek leveti a testet, és ezek tovább hordják... Azelőtt például őrülten szerelmes voltam a lábába. Kérlek alássan, ugyan kérlek, hogy néz ki egy emberi láb!... Azelőtt kéz is volt, mikor még majom volt az ember. Az ujjak eltorzultak, és a tenyérből lett egy vaskos, formátlan húsdaganat...' - 'És a szája?' - 'Az meg két vörös húsgörcs. A bélrendszer felső nyílása, a sok evéstől kidagadt... Aztán az orr... na, kérlek szépen... milyen formátlan valami! Két lyuk van rajta. Hanem a legkomikusabb a két fül. Két lemaradt, siralmas hóscafatocska, ami összezsugorodott és gyűrődött, mint a töpörtyű...' aztán megint törtem a fejem, miért is akartam én vele találkozni... De nem is erőltetem meg magam, van idő. Arra való az örökkévalóság. Nincs egy cigarettád?' - 'Volna, de mivel szívjuk el, nincs szájunk.' '- Az igaz. Látod, ez az egyetlen dolog, amit sajnálok.'”

            Ötvös Éva a Zivatar 1927. április 2. délután című verset mondta: „Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem,/ Talán meghallja mégis az Isten vagy más valaki:/ Én csak ember vagyok, én hiába ordítanék.”

            Üzenet a palackban című hosszú, elgondolkodtató versét Koncz Károlytól hallhattuk. A költőt kérdik, miért nem ír verset? „Nem tudom, milyen magasan lehetek/ (Vagy mélyen? Vagy messze?...) Közel, távol üres. Minden/ mérőeszközöm befagyott.../Halló! Halló! Senki se hallja/ Kivert varjú-társát, engemet, itt? Az imént/ zörrent alami rádióm rozsdás idegén... Hallom/ D. kolléga szép jelzőt talált a Banal-kikötőben./ Majd.. elmondom... amit.../ majd, ha leszállok, hazaérek.../ Most ezt a pár kusza sort/ bedugaszolom az üres borospalackba/ s a palackot lehajítom. Kockavetés!/... Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik/ Szélességi, a Szégyen/ Századik Hosszúsági/ S a fogatösszeszorító Dac/ Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken/ És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre?/”

            A Heuréka című humoreszkkel vidította fel Petri Nóra a hallgatóságot, amely Archimédesz felfedezéséről szólt. Karinthy ebben a műfajban is nagyszerű volt, azóta sem ismerünk nála nagyobb tehetséget. Balázs István A halottas kocsi című versét, Ötvös Éva Rejtvények című prózáját olvasta fel. Ezek olyan írások, amelyeket szívesen olvastunk és olvasunk most is, ha elkeseredünk, mindig felderülünk, így semmiségnek tűnnek a mindennapok nehézségei. 

            Koncz Károly Az ige így született című versével ismét egy mély gondolatokkal teli verset olvasott fel: „Hadd karmolom csorbult körmömmel a barlang sziklafalába/ Hogy visszataláljon százezer év múlva eltévedt utódom/... Valami van itt valamit szimatolok/ Amivel együtt ketten vagyunk csak égi vízen/ Vízi mezőkön - /... Van valami, más, mint ez a Törvény,/ Van Valaki, kit nőstény nem szült, hím sose nemzett/ Nem anyaméhből származik, itt születik most/... Ahogy előrebukó torokkal/ Hörgöm el az új jeladást: is-ten.../ Is-ten... is-te-nem könyörülj!/” Minden sorát érdemes újra és újra elolvasni, e remekművekben megnyilvánuló filozofikus gondolatokat felidézni.

            Ezután Ötvös Éva előadásában A költő című verse következett:  „Előttem köd, helyettem senki, semmi,/ Köröttem fény, utánam néma csönd -/ És mégis minden nélkülem lesz és volt/ És semmi nem történik általam/”

            Koncz Károly és Balázs István  felelgetett egymásnak, a Halandzsa című prózát felolvasva, ők egyébként régi barátok: „- Bocsánatot kérek – mondja szerényen – önnek is ide a pincérhez kiszera méra nin, hozzám? - Pardon – mondom, és közelebb hajolok -, nem értem. Udvariasan megismétli: - Azt kérdezem, hogy a pincér önnek is kiszera méra, és mindig. Elpirulok egy keveset. Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom, mit mond ez az ember. Pedig nyilván egész értelmesen beszél... - Mit beszéltél azzal a halandzsa-emberrel? - Kicsodával?  Szent Isten! - Hát azzal a halandzsa-emberrel? Te is beugrottál? - Rám néz, mindent megért, röhög. - Na, sejtettem! Hát tudd meg, ez az ember feltalálta a halandzsanyelvet. Értelmetlen szavakat kever bele a mondatba, és amikor az ember félig megőrült, hogy nem érti, öt koronát kér kölcsön. - Hja, vagy úgy! Kiegyenesedem, a lábaim megfeszülnek. Gúnyosan végigmérem a barátomat. - Na hallod! Csak nem képzeled, hogy beugrottam? Rögtön rájöttem a viccre. Olyan embernek ismersz, akit be lehet csapni?”

            Ezzel zárult ez a különleges est, az író életművének csak töredékét tudták besűríteni ebbe az egy órába, mégis nagy ajándékot kaptunk az írótól és az előadóktól. Ajánlom mindenkinek, ha rossz napjuk van, vegyék le a polcról és olvassák Karinthy műveit.

Kühne Katalin

________________________________________________________________________________________________________

Irodalmi fonó                                                     

A Gömörország Regionális Kulturális Egyesület, és a Múzsák kertje Baráti Kör   

meghívja  2015. február 13-án,  pénteken  délután 5 órára,  verses-boros beszélgetésre

a HOM -  Miskolci Galéria Feledy házába (Miskolc, Deák tér 3.)

A  60. találkozó témája:

Karinthy Frigyes

A Másvilági Mennyországkiegészítő Parancsnokságtól a halandzsáig – versek, humoreszkek (és más őrültségek?)

Vendégünk lesz – reményeink szerint – sok mindenki, akik már voltak itt és akik még nem. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!  Belépődíj egy üveg bor  (vagy amit szívesen iszol Te is)!  Persze a pogácsát sem utasítjuk el.

Előadók: Ötvös Éva, Petri Nóra, Balázs István és Koncz Károly György

Szekesztette: Petri Nóra                      

Természetesen a boron kívül mindenki hozhat szívéhez közel álló, a témához kapcsolódó alkotást, bemutatás céljából! Saját írásokat különös örömmel várunk! Kérünk mindenkit, hogy a témához kapcsolódó verset, írást hozzon! Ha ki-ki maga olvassa fel, nagyon örülünk, de megkérheti rá a „házigazdák” valamelyikét is. A „fonókat” minden hónap második péntekjén délután öt órakor rendezzük, a változtatás jogát fenntartva.