IRODALMI FONÓ

Fotó: Homonna György

Turczi István költő volt vendégünk az Irodalmi Fonóban

A mai esten egy sokarcú költőt, publicistát, folyóirat-szerkesztőt, fordítót, irodalmi táborok vezetőjét: Turczi István egyetemi doktor, József Attila-díjas, Prima Primissima díjas, Eminescu-díjas, A Magyar Köztársaság Babérkoszorú-díjas költőt, írót mutatott be Koncz Károly György. Az ún. 'reneszánsz ember' verseiből /eddigi és még meg nem jelent utolsó kötetéből is/ válogatott. Az előadóművészek: Petri Nóra, Vajda Éva, Balázs István, Koncz Károly György híven tolmácsolták írásait, a közönség egy kitűnően megszerkesztett előadást, színészi produkciókat láthatott, hallhatott. Aki már többször olvasta, hallotta őt, nem lepődött meg e jelzőn. „A modern költészet képviselői közé sorolta a kritika, de nevezték őt  az újavantgárd modernistájának, a későmodern korszakküszöböt eltrafáló, noha át nem lépő költőnek, de a romantikusok kései utódjának, ideákra fogékony lírabeszédéből, a gondolatok ugró- és bakugró-iskolájába bele nem fáradó fiatalos észjárásából és sokszor provokatív szóhasználatából kiindulva” – amint azt Tarján Tamás írta Turczi István legszebb versei című kötetének utószavában. Ő írta Az Áthalás című kötet fülszövegében: „Ötven beszélgetés, ötven mécses, ötven séta, erdőjárás, barangolás... A ködalakok mind-mind más hangon üzennek onnan. A vers nem hal meg, csak átalakul. Másik verssé. Élő szöveggé.”

            Idén húszéves a Parnasszus című folyóirat, melynek alapítója, ahol külföldi és hazai fiatal költők versei jelennek meg. Egy asztalhoz ültette a legmegátalkodottabb ellenfeleket is, verseket, regényeket fordított /finn, skót, ausztrál lírából/, fáradhatatlan irodalomszervező, nemzetközi agorákkal kapcsolatot tartó kulturális diplomata. Kabdebó Lóránt írta Rögeszmerend című tanulmánykötetében: „A Parnasszus egy műfaj – és általa a vers újjászületésének – közegévé válhatott. Nemzedékek nevelőjévé a versszeretetre  és – szerencsés esetben – alkotásra. Verseivel 1981 óta találkozhatunk a Kortárs, a Mozgó Világ, a Jelenlét, az Új Forrás, Az Alföld című folyóiratokban.  Lírájának legszembetűnőbb vonása a belső energia, ez lelkesíti át szabad verseit, amelyek – ellentétben a mostanában elburjánzó kaotikus és tetszelgő automatizmusnak a gyakran közönségbosszantó versjátékaival – mindig érthetők, azaz: tartalmasak.... Ha kérdezni tud egy szöveg, akkor az feltételezi, hogy van kit kérdezni. És ha a kérdés egyben a másik ember – mindenkié, külön-külön – válaszát is feltételezi, akkor már nem beszélhetünk a líra haláláról. És a világ haláláról sem... Tudott költészetével segíteni az embernek kilépnie a történelemből, de egyben átlépni a sajátos, személyes történetébe. Mert feltételezi, hogy a másik ember … önmagában olyan idegenség, amely magában rejti önmaga titkát. Hisz a létezés értelmében, és ezt a hitét képes megosztani.”

            Elsőként Petri Nóra mondta Idegen című versét: „Tükörbe néztem./ Mióta a Földön vagyok, öregedtem néhány évezredet..../Szememből dinoszauruszok haltak ki, s már a kontinensek/ sem közelednek. Szemgödreimben mészkő és dolomit üledék./ Ez már a vég. Radioaktív bomlás indult meg sejtjeimben; a folyamat,/ úgy tűnik, visszafordíthatatlan. Gépiesen szólva:/ irreverzibilis. Ez... már... a vég. Magammal és az Idővel szembenézve talán ez az utolsó tektonikus mosoly./ Egyedül, dolgomvégezetlenül, mégis ősi derűvel állok/ a teremtés tükre előtt, és utasításaid várom, ha lesznek,/ Uram.” 'Az élők lepusztultsága rajzolódik ki, és az Istenbe vetett hit egyszerre. Az anyag végső építőköve csak a lélek lehet. A huszadik század nagy kérdése az, amit Turczi kérdez: folytathatja-e a költő az Olajfák hegyén abbahagyott metafizikai párbeszédet?' – Kabdebó Lóránt. Ezután hirtelen váltással Vers FC: a kezdő tizenegy című verse Balázs István tolmácsolásában egészen másról szólt. Klasszikusaink alkotják az aranycsapatot: Balassit, Adyt, Aranyt, Milánt, Petőfit,  Csokonait, Berzsenyit, Babitsot, Kosztolányit, József Attilát látja a pályán. „Egyetlen szavukra a Föld is pattog mint a labda/ Velük nőttem fel ragaszkodásban, buta gyűlöletben,/ Ők az én örök és megbonthatatlan kezdő tizenegyem....Vagy álom ez, vagy film, kinn vannak mind a zöld gyepen,/ Együtt a sosem-volt-nagy-csapat, az egyszeri, a végtelen./ Labdába persze más is rúg, jól tudom, e kávéházi szegleten,/...”Koncz Károlytól hallottuk Így jár minden próféta /Kondor Béla-áthalás/ című verset: „Minden megvolt, mielőtt meglett volna/... Aki hátranéz, elfárad. Ha tapsolnak/ és benyálaznak, jár a túlvilági rendjel./ A múlandó lepkesúly képlete helyett/ sötét magasság felé rugaszkodni, Mester.... Így jár minden próféta? Ha csak kerékbe/ töretik, hagyján, nem ugat többé holdat,/ ám ha követői lesznek s kánonba' zengik/ újra-jöttét, gyorsan fogy a melancholiam-oldat.” Vajda Éva gyönyörű hangján énekelte el Anatefkához írott megzenésített verset, a háttérben halkan szólt a lágy, szomorú muzsika. Ezután tőle a Mementó /”E nemzetségből csak egy fénykép marad” Mordechay Avi-Shaul (Petri György ford.) alcímű versét hallhattuk: „Akár a rongyos ködhegyek a foszló virradatban,/ némaság virágzik,/ s elnyílik az utolsó utáni füstös pillanatban./ Két sorban vonulnak/ felfelé a kaptatón, siet mind, mintha imára menne./ Mintha a síneken túl/ szidur-lapok közt bújtatott remény teremnek./ Hátrahagyott/ kegytárgyaik fölött a reggeli nap kábán áthajol./ Üres a gyülekezet háza./... Belzec, Treblinka,/ Sobibor, Dachau, Chelmno és Osweicim.../ Imbolygó árnyak/ a rettegés ködön és dallamon átszűrt éjein./ Kemencemélyi csend – milliók sorsát jelölő rövidke héber szó: SOA...” megrendítő sorok egy embertelen világról. A komoly tartalmú versek után A filozófia rövid története című verset hihetetlen humorral adta elő Balázs István egy elképzelt kutyáról, Metafiról: „…a Nap ma is újrateremti az eget. Telítődnék/ ragyogással, de feszül a póráz, máris tovább... Metafi egy hónapja minden reggel egy ficus religiosa tövénél végzi a dolgát... Hazafelé bölcs dolgokról hallgatunk.”A derű mestere, ennek egyik példája e vers. Kezdet /TD-nek, levél helyett/ című versét Vajda Évától hallottuk : „Vagyok; ami jó kezdet ahhoz, hogy végül ne legyek. És/ akkor az lesz. Sokáig. A múlás ércnél maradandóbb.... Nagyapám szerint aki kevesebb ideig él, tovább lesz halott./ Hosszú, paradicsomi állapot.... Kisázsiából indult Erdélyen át a kara/ nemzetségbeli portyázó fekete suhancok ősi szokásait/ követve. A legtöbben továbbmentek, ő maradt, amikor/ megszületett apám. A véletlen persze még nem okvetlenül sors. Inkább jó kezdet./”

Az Írás nevű Isten című verset Balázs István mondta: „Hosszabb és rövid sorai egymáson lassan átringanak. Azzal áltat, hogy fénylik, pedig csak önmagának sugárzik. Bármilyen alakot ölt,/ bármilyen színt, a legszebbnek látod... A tiéd. Birtokos vagy és kisemmizett./ Ha véletlenül megtartanál egy darabot belőle magadban,/ még ne tedd./ Annál erősebb vagy, minél elveszettebb...” Hatsoros vers a történelemről című verset Koncz Károly György tolmácsolta: Krisztusok, királyok, ideológusok/ És más csatákban megdicsőült zsarnokok,/ Mint selejtes műanyagflakonok/ Röpködnek egyre a Nagy Kijárat felé,/ Mígnem eljön az örök béke,/ Mely rosszabb akármely háborúnál./”Üresség című meg nem jelent kötetéből con moto című verset is ő mondta: „...A Tökéletes Üresség Órája/ Semmit se gondolok az éjről,/ csak sötét van Fehér sötét/... Kezdetben van a felszított remény/Iszonyú erővel szakad ki az első/ belélegzés, az első kilélegzés hangja/... Aztán magábanyeli/ a csend. Már nem hiszel semmit/ A Semmit hiszed/ A csöndé vagy.../” moderato című versét Petri Nóra tolmácsolta: „...Ennyi csöndet ki bírhat el/ Mintha máris köddel lenne tele a szám/ Ha csönd-igék/ Ha foglyul ejtett mondatok/ A szó A szó A szó Nagy kísértés/ De mit csináljak a szavakkal én/ Ha felsebzik a levegőeget/ Ha átrendezik a fákat/... Mi szól Ha én sem Én sem/ Csak írom a hallgatást/... Torkomban érzem Torkomban érzem/ hiszen egyetlen torkot adott az Isten...”Sem por, sem parázna című verset Balázs István mondta: „Hol a kőtábla,/ Mely léted felkent törvényeit/ Fennen hirdeti? Mely utat mutat/ És ösztöneid labirintjában eligazít?/...Nem vagy egyedül/ Követnek/Tengerrel változó,/ Fényérzékeny halottjaid.”Petri Nóra Vilcsek Béla 2005-ös Íróportréjából idézett: „Turczi István egy reneszánsz ember, ha tetszik, hedonista. Élvezi az életet... minden örömével és szépségével, nyűgével és nyilaival együtt.... Állandóan tele van ötletekkel, ám addig nem is nyugszik, amíg ezek az ötletek valósággá nem válnak. Szervez, rendez, irányít, megállíthatatlanul... Egyszerre tagja a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának, elnöke az Írószövetség költői szakosztályának és kuratóriumi tagja a Nemzeti Kulturális Alapprogram szépirodalmi kollégiumának.... Menedzser típusú szemléletmódja nagy segítséget jelenthet a mindig is támogatásra szoruló és váró írótársak számára. A jelen(lét) embere ő, ha tetszik, korunk hőse.”Vajda Éva mondta Írni vs. Inri című versét: „Rögeszmerend./ Mintha pillangók vernének/ üstdobot,/ mégis. Lét-temre/ dobhártyaszakasztó remegés/ Isten összeszűkülő szeme: / Így is jó,/ ennyi engedmény kijár,/ a tübbi úgyis por, hamu, /könyvtári/ kartoték./ Az írás a halandók bosszúja.”Hazárdnak rendületlenül című írását Balázs István tolmácsolta: „Így jár az, aki épségben átmentett rögeszméinek birtokában kockáztatja maradék identitását. Egyetlensége lehet az utolsó enyhítő körülmény a hazárdírozásra. Háttérben az állandóság triptichonja. Kell ennél erősebb, úgymond, üzenet?...”Rács és ablak című írását Petri Nórától hallottuk: „...néha önkéntes rácsok mögé zárod önmagad. Ilyenkor előjönnek a legyőzött szörnyek, és nem segít semmiféle üdvtan. Egyik sejtelemtől a másikig hernyózol, nem érted, nem akarod megérteni, mivé lettél ebben a nagy alászállásban...”Lélekmetsző Jack bőrébe bújik: „Messziről felismerhető, zenehordozó lépteidből mégis hiányzik az erő, az érv. Meghúzódsz a geometrikus homályban, ahol nem láthat, aki lát. Csak vázlat vagy egy időmarta, csöndre-csiszolt történethez. Silány kis emlék-pótlék a szem sós parazsában. … Ha most hirtelen feltámad a szél, megint történik helyettünk valami.”Varga Éva mondta Azutánia című írását: „...Ahogy ott állsz/ fenn a bástyasétány steril magasában, és körültekintesz,/ szigorúan lefelé, mert habitusodnak az a megfelelő irány,/ magad vagy a bizonyosság. Arcodon nem látszanak a hirtelen jött alkonyat éles árnyai. Azokat mi látjuk/ csak, bukásra ítélt szent ügyekben sürgő haláltudók, sebzett egójú halandók és más vallásszédelgők...Onnan nézve érthető, miért hallgat az út...Boldog formák társaságában utazva/ aligha ragadnak meg a földi attraktívák. Nincs semmi/ megrendítő abban, ahogy kikockázod jussunkat a Nagy/ Mozdulatlanságra./”Receptum contra melancholiam  című versét Koncz Károly Györgytől hallottuk: „Nincs facér alkatrész. Csodálkozástól/ nyitott szemedben forr tengermélyi katlan./ Valami sistergő örvénybe kerültem./ Az eleje szép volt, a vége láthatatlan.”Koncz Károly György – Varga Éva – Balázs István – Petri Nóra egymásnak felelgetve, közben mint a színészek, más-más hangokkal kérdeztek – válaszoltak egymásnak, a Vagina-dialógokban. A férfi és nő párbaját hallhattuk. Várakozás című versét Koncz Károly György mondta: „...Kedvelem magamat benne./ Al-bérlője lettem, naponta kiforgat a lénye./ Estig, azt ígérte, újra itt lesz. 'Ne parázz',/ mondta, 'az anyamegmaradás törvénye'.”Mono logos című verset Vajda Éva tolmácsolta: „...nem emlékszem semmire,/ csak az előttem álló útra,/ a vér árnyékából kilépő holnapokra,/ gyertyák sistergő jajszavára,/ a könyvek fölé hajló fiú-királyra,/a befagyott tavon átkelő hajnalokra/...egy meg nem született gyermek hívására,/ a tér nélküli súly ígéretére...”Egy jobbízű hazából /Simonyi Imre-áthalás/ című versét Balázs Istvántól hallottuk: „Hőskori menazséria: zsiványok, szendék, szentek,/... Megint együtt a régi köz-hasznú társaság.../ Ha van olyan, hogy az idők végezetéig,/ hajrá, édenlakók, ma sincs mire várni!/ Induljon az eszme-verkli, bolond, aki enged,/ míg kitart a rostélyos és a békéltető zöldszilváni./... Annak a fejére/ hullnak forgácsok egy fakeresztről, aki/ visszatér az ellene elkövetett tettek színhelyére... Egy jobbízű hazából hősünk átlegyint. 'Mit/ remél a jövőtől?' 'Keveset. De azt nagyon./'”Csak egy lépés /Jókai Anna születésnapjára, magunknak/ című verset Petri Nóra adta elő.: „Mivé lesznek távolodásaink./ A kapu zárva. A csengő süket./ Holt madaraink kinéznek a versből,/ és megtartják maguknak érvelésüket./ ...Legfőbb tartozásunk az idetartozás.../ Kitérni nincs mód: 'A jelen múlandó./ A múlt nem múlik el soha.'/ ...Csak egy lépés, te mondd ki az áment/ két strófa közt, ha van, aki várja./”  

Mondod: szerencsém /In memoriam Géher István/ című verset Koncz Károly György mondta:

„Morzsa örömök, titkos apertúrák:/ elhordtunk már minden hegyet./ Nulla-huszonnégyben üzemel/ a Prospero nevű vigalmi negyed./ A bordák betéve tudják az időt./ Krónikásnak ott a képzelet./ Már fény kúszik a kerti fákra,/ úgy vesz rólunk pontos méretet./”Április 11. /'ha megtudom, mire jutottam'/József Attila című verset Balázs István – Petri Nóra – Vajda Éva – Koncz Károly György mondta felváltva: „Itt a világ, itt a pereme; dideregve egyensúlyozol./ Nekifeszülsz, lábujjaidban a kétely bizsergései;/ egyet előre, kettőt hátra, fejben így haladsz/... Közben van (nem utóbb) az út – ez baj,/ függetlenséged ettől függ – megremegsz./... Teremtsd meg,/ vedd tudomásul,/ tartsd tiszteletben./ Ha átérnél, ('ne légy szeles')/ jöhet pár légzőgyak és rím-relax./ Élőben tanulod a halált,/ ha jól meg – még maradsz,/ ha nem – visszajátszanak./ A Lyra-tó vizén lassan oszlik a köd és a talajmenti pátosz./ Tavasz van: április.” Infinitum cím versét Vajda Éva tolmácsolta: Egymásba múlnak a holnapok./... már rég elkezdődött/ emlékeink szétszóratása./ Egymásba múlnak a holnapok./ Idegidő-idegidő, kattogják/ élő-holt madarak/ … Félénken létezni addig is, járni-kelni,/ hazai szavakat hordani, visszaborzadni,/ fénybe csukódni. Két lehetséges/ egyetlen közt szítani a reményt./ A dolgok szívét megérinteni./” Czeslaw című versét Koncz Károly György mondta. „...SZÓLJ MÁR gyűrd le konok némaságodat/ Varsó bolondja – mondják pedig ha tudnák/ hogy hívásodra minden megmozdul/ ujjaid köré tekerednek a fák/ hegyek vonulnak tapintásod nyomán/ kalapod karéján csüngnek a csillagok... mennyi megíratlan vers bujkál a szemeidben/mennyi tárgyilagos szomorúság/ Homérosz töprenghetett így/ útban Naxosz felé/ egy rozzant matrózkocsma ajtajában./” Balázs Istvántól hallottuk Laurence Olivier naplójából című prózáját: „A Maison Rouge Studio folyosóján a várakozás geometriája. Ketten futva jöttek, úgy látom, leszünk néhányan. Valaki mégis hiányzik.... Kimérten krákogok, hadd higgyék, zsebemben a bölcsek köve... Bekukkantok: a teremben tizenkét szék egymástól alig érzékelhető távolságban. Terítéken tizenkét életem – ÉS EGY HALÁL. Művész úr, szíveskedjen... csapó... próba indul! Csaknem fellöknek, de végül minden rendben, és megkezdődik a második bevonulás az utolsó vacsorára.”

            Így fejeződött be a műsor, amit a jelenlévők hatalmas tapssal köszöntek meg. Ezután felolvasott két verset: Anyamegmaradás törvénye és a Hiszekegy címűeket. Koncz Károly György faggatta a költőt, néhány kérdésére hosszan válaszolt, amelyet itt most nincs lehetőségem részletezni. A lényege az volt, hogy gratulált a válogatáshoz és az érzékeny tolmácsoláshoz az előadóknak, szívesen jön ide akár hetente is, ebbe a baráti körbe, ahol az írókat értő közönség hallgatja. Beszélt sűrű programjairól, tavaly 32-szer repült, háromszor Dél-Amerikába, kétszer Ázsiába és többször Európa országaiba. Itthon felkarolja a tehetséges írókat, táborokat szervez és vezet. Balázs István kérte, hogy nálunk is tartson egyet az alkotó fiatalok számára. Turczi István ezt megígérte, és ugyanebben a formában ezt a műsort szeretné többször előadni hazánkban. „Hogyan írok? - Bármikor, amikor időm van. Gondolatban kezdődik, amit később csiszolgatok, de akár évek is eltelnek, amíg kész mű lesz belőle. Köteteimet is megtervezem. Íróasztalom egy hosszú polc, minden a kezem alatt van, tele jegyzetekkel. Írok, közben jazzt vagy komolyzenét hallgatok, bezárkózva építkezem, lépésről lépésre. Több nyelvre fordították verseimet, kapcsolatban állok velük. Thomas Kinley 66 éves ausztrál költő két regényét fordítottam. Telefonon mondta nekem: „Ugorj ide, most éppen Spielbergnél vagyok. Edwin Morgan, a skót babérkoszorús költő sok magyar költőt fordított, megígérte, hogy én is fordíthatom őt. Egy szociális otthon külön lakrészében élt, az ápoló megengedte, hogy húsz percig beszélgethessünk, több már megterhelné. Örültem, hogy ez a találkozó létrejött, ezután pár hét múlva elhunyt barátom. Hogy' fér mindez bele az időmbe? - Autóval járok, így lerövidítem az időt, közben is dolgozom fejben, programokat szervezek, már az októberi is készen van. A többi munkám mellett sokat jelent a Parnasszus folyóirat, amelyet minden évben a Tokaji Írótáborban bemutatnak, de más városokban is, nagy sikert aratnak a fiatalok. Ide is bármokor szívesen jövök!”

            Olvassák Turczi István köteteit, elgondolkodtató, mélységekbe leásó versei mellett humorát is élvezhetik ennek a nagyszerű költőnek.

Kühne Katalin

           A műsorban elhangzott a „Hegedűs a háztetőn” (Joseph Stein-Jerry Bock-Sheldon Hernick) című musicalből az „Anatevka  dal” Vajda Éva előadásában.

____________________________________________________________________________________________________

Irodalmi fonó

A Gömörország Regionális Kulturális Egyesület, és a Múzsák kertje Baráti Kör meghívja  2015. május 15-én,  pénteken délután 5 órára,  verses-boros beszélgetésre a HOM -  Miskolci Galéria Feledy házába

(Miskolc, Deák tér 3.)

A  64. találkozó témája:

„Irodalmi jelen”

Vendégünk Turczi István költő, író, „egy mai reneszánsz ember”.

Vendégünk lesz – reményeink szerint – sok mindenki, akik már voltak itt és akik még nem. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!  Aki jól érzi magát velünk, hozzon belépőként egy üveg bort  (vagy amit szívesen iszik)!  Persze a pogácsát sem utasítjuk el. A hagymás-zsíros kenyeret az alőadók biztosítják. 

Előadók: Petri Nóra, Vajda Éva, Balázs István, Koncz Károly György.  Szerkesztette Koncz Károly György.  A műsorban elhangzik a „Hegedűs a háztetőn” (Joseph Stein-Jerry Bock-Sheldon Hernick) című musicalből az „Anatevka dal” Vajda Éva előadásában.                    

Természetesen a boron kívül mindenki hozhat szívéhez közel álló, a témához kapcsolódó alkotást, bemutatás céljából! Saját írásokat különös örömmel várunk! Kérünk mindenkit, hogy a témához kapcsolódó verset, írást hozzon! Ha ki-ki maga olvassa fel, nagyon örülünk, de megkérheti rá a „házigazdák” valamelyikét is.                                                                                                        

A „fonókat” minden hónap második péntekjén délután öt órakor rendezzük, a változtatás jogát fenntartva.

* Május 15., péntek 17 óra

IRODALMI FONÓ

Vendég: Turczi István költő, író, publicista