IRODALMI FONÓ

MEGHÍVÓ

2015. október 9-én,  pénteken délután 5 órára,  verses-boros beszélgetésre

a HOM -  Miskolci Galéria Feledy házába (Miskolc, Deák tér 3.)

A  67. találkozó témája:

Kun Marcellától─Nagy Bibinig

Vass Tibor versei

Előadók: Ötvös Éva, Petri Nóra, Bazin Levente, Balázs István, Koncz Károly György.

       

       

       

      

Koncz Károly György köszöntötte Vass Tibor József Attila-díjas költőt, a Spanyolnátha Irodalmi Egyesület vezetőjét, a jelenlévőket, majd megkérte őt, válaszoljon kérdésére: -"Hogyan lettél költő? Mi vitt arra, hogy leírd gondolataidat?" - Ő így felelt: - "A kezdetek még a középiskolai időkre nyúlnak vissza. Egyik tanáromnak megmutattam verseimet, ő biztatott, hogy folytassam. Elküldtem egy pályázatra, ahol 3. díjat nyertem. Ezután a tanítóképzőben megismerkedtem a klasszikusokkal, a Nyugat íróival, költőivel. Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós költészete nagy hatással volt rám. Később saját utamat jártam, ismét születtek versek, ezt is elküldtem egy pályázatra, ahol első lettem. Már gyermekkoromban is szerettem olvasni, faltam a könyveket. A magyar nyelv szépsége megragadott, a szavak, a színek megérintettek. Arra biztatok ma is mindenkit, olvassanak sokat, mert ezzel olyan mélységekbe merülhetnek, amelyek erőt adnak."

Az Irodalmi Fonó előadóművészei: Petri Nóra, Vajda Éva, Koncz Károly György és Balázs István voltak. A gondosan szerkesztett műsor Vass Tibor:  Van olyan, hogy házajáró lélek című       versével kezdődött: "...Az a rejtélyes szag a fűtetlen előszobában,/ biztos csak azért, hogy érezzem,/ bizonyos szagok biztos csak önmagukért valók,/ nem lényegi kérdés számukra,/ hogy érzi-e őket valaki, teszem azt én,// az a szag értem olyan, az érzésemért, az érzésemért gyúr,//..." Gyermekkorát, szüleit idézi fel, sajátos, új formanyelvet használva: Indulok Jukóapába című versében: "Tisztelt publikum, művészapám egy nagy zár,/ képes a végén nyitni minden viccet./ Művészapám ismert poéngyilkos, kulcsrakész celeb,/ anyám hivatásos szolgálatvezetője./..." Indulok Jukóanyába című versében: "Anyám féreglyuk,/ anyámon át lehet menni egyikből a másikba./...Művészanyám külsőleg én vagyok./...Művészapám lakatot tesz anyám szájára,/ nagyot. Anyám szája egy nagy lakat./ Apám a lakatot örökre zárja,/ ha az örökre az, ahonnan most én jövök,/ Apám a kulcsot folyton elrakja,/ valaki anyámat folyton apámon keresi./..."

Következő verse a Színmáz, amelyben az ismert szavakat kiforgatja, ezzel más értelmet ad nekik: "...ahogy szívház az egész világ./ És ahogy szívész benne minden vérfi és rettenő./ És ahogy negyvenhárom béres lettem én./ És ahogy felfekvés az ölt remény./ És vérfi lettem és nő, és a sebek ahogy szebben,/ ahogy feszesebbek, mint valaha./..." majd: "...A folyosón is eliratok:/ istenszív (korr.: Istenszív) osztály, hőorvos, tiszti hószer,/ villamás szekrény, bélterem, szentivarnőjű álom.../" A Jóformán 'Lássuk a nedvét!' Kun Marcella című versfolyamában egyetlen gondolatot ismételget: "Gyakorlatilag nőznöm kéne álló egész nap,/ de nem bírom megszervezni a dolgokat." Ezt addig variálja, hogy mindig valami más jelentést tartalmaz.

Az Utolsó előtti vers is egy hosszú monológ: "Mintha/ unos-/untalan az Utolsó előtti verset írnám,/ mintha minden szavam arra az egyre készülne,/ mintha valami folyton feltartana,/..." Mink, magunk című versben a szeretett lény halálát idézi fel, mély érzelmekről tudósít, amelyeket mindannyian átélünk életünk során többször is: "Történik, hogy nagyanyám meghal./ Mással is megesik az ilyesmi,/ szokott dolog,/ mint egy feledhető tárgyi tévedés,/...Mindenki ért a dolgához,/ anyám sír, apám az új helyzetet fogadtatja,/ ...Becsomagolják, annyi helyet foglal,/ mint egy tornából fölmentett gyerek./...Rájuk maradok, tudom,/ ha hamarabb mennek is: /mindegy/ melyikünk,/ mink van végső soron./ Tárgyakká leszünk újra,/ mások/ ki nem sírható könnyei néha./"

A hely szelleme című vers a Rózsa büfét idézi fel, a hétköznapok pletykáit.

A következő vers címe: Rajzok Anna di Lettina mappájából. A fonósok négy hangon szólaltatják meg a részleteket. Kifejezőek a címek. Újra a mai modern nyelvvel találkozunk, ráadásul az előadóművészek hozzáteszik személyiségüket, megnyilvánul színészi tehetségük is:  (Kénszén):"Nincsenek csetvonakodások, ecsetvonyítások, ezek csak fajtatiszta rajzok kénszénnel. Megszűnt hosszú emesen, háromnapvolt szkájp, közösségi oldalakról szörftöröltek az épek; döntöttem: lelépek. Szűntűntem, Petőfi a ködben... Mama, hajlebbenj az égen, oldj mély valakit, teszem azt őt, az ég kénszén-vizében...." (Lisztes): "Bűvészellátó, folt hátán bolt. Vigyázat, dzsalok... Ögök ura, édes úr, te kincs le ránk..." (Orroltbor): " Hintaeruza. Hussfürdő. Rajzolok minden nyomhagyó lesz-közzel. Ész vagyunk. Kén vagyunk, 'sz' az 'é'-n." (Kondormagos):  "A kendermagos szónak járok utána, rajzolatossága okán is, mitől kendermagos mintázatnak lett hívva anno ez a tyúk,... A kendermagokon a murvalevél apró fekete mintákat hagy a mag barna alapján,... Jó, elfogadjuk ezt a színt kondormagnak, kondormagos lesz a rajzolatos tyúk neve, a képen minden együtt, festőszetti a szócsoda."

A rövid szünet alatt egy pohár bor mellett  beszélgettünk, majd újra következtek a különleges, mély gondolatokat tartalmazó és azokat feloldandó nyelvi furfangokkal tűzdelt versek. Koncz Károly újra megszólította Vass Tibort:  - "Ki volt Kun Marcella?" - Erre ő Ady Endre nagy hatású versét említette, amelyben elmondta országnak-világnak vérbajának történetét. Ez indította arra Vass Tibort, hogy ő maga mesélje el magánéletének epizódjait, amit azért tesz, hogy őt, mint embert jobban megismerhessék. Nem kedveli az írók halála után mások által kiadott naplóit,  leveleit, mert azok megjelenéséről nem ők határoztak (pl. Radnóti életéről halála után sok-sok évvel özvegye naplója jelent meg, ami szerinte nem fair.)

Kövekezett a Radnóta című vers, ami tisztelgés Radnóti előtt: "A házfalakról nem/ tudom, mi csorog. Hogy oda- és visszaélek,/ újrajátszanom délben is van mód a sötétet/...Hencegik,/ akiknek térkép a táj, dolgukért átlagnál/ jobban remegnek.../ Ajtóm kérdik, nyílik-e utcára, s hallatszik-e/ belőlem a szó. Fáim, sáljaim nevéről,/ állomáshelyemről hiába faggatóznak./" Emlékeit idézi a  Halszállka: Tétova adalék a Radnótához című versben is: "Mióta készülök, hogy bemondjam a hívó félnek,/ ha hív a fél, elalvó grillfaág, érezze, ha alszik,/ benne alszom én is, szabad tűzön forgatott/ hamismásvilág.../ Vass Tibor újabb és újabb arcait ismerhettük meg. Nemcsak a téma változott, a stílus is. Megjelent a humor, a játékosság a komoly versekben és mellettük is: "Odakint nem/ a háló bomlik, nem az ikraikrek terülnek szét/ lobogva, balra Sócsepp Grilltova Tóba, jobbra/ Holdtól Grillmos Éj, odakint az elme próbálja/ az elnem értelmét kifogni..../" .

Fecske Csaba írt hozzá egy verset, Vass Tibor meghatódott. Azt mondta: "csak olyan ember tud ilyet írni, aki szereti azt, akit kifiguráz. Csak azt tud csipkelődni, aki igazi barát." Sajnos Csaba nem volt jelen, de biztosan felhívja majd Tibor, hogy mit váltott ki belőle ez a kedves gesztus.

Koncz Károly feltette utolsó kérdését: - "Ki az a Kis Bibinke?" - Vass Tibi elmesélte, hogy amikor hároméves volt, nem tudta kimondani a nevét, így mutatkozott be: Jac Bibinke vagyok. - "És ki a Nagy Bibin?"- "A Nagy Bibin én, a felnőtt költő, és mindazok a klasszikusok, akik hatottak rám. Olvassák el a kötetemet, ebből minden kiderül!" Bibinke és téltovák a Radnótához című verse a gyermekkoráról és katonakoráról szól, benne újra a nyelvi lelemények: "...Dráma margarin,/ kimondottan látjos, vershez megfelelő növényi iradék./ Élesztő, penészgomba, anya- és apajog,/ krónikus hurut, hörgő kultúra./... Egyszer van csendben egy nap a halál./ Hogy mettől meddig, egy ideje azt lesem./" A következő vers az általam is ismert újságíró, aki magát mezei irodalmárnak nevezte, Horpácsi Sándor haláláról és a törzshelyéről, a Rácz Kávéházról szól: Bibinke és a Rácz ÁvéHá címmel: "Azt mondja a család, hagyatékának gondozásáért cserébe bármit kérhetek, ki kell válogatnom például levelei közül, ami múzeumba megy  alig párszor 200 méterre a mozitól, meg ami a szemétbe, s mivel tudják, hogy anyján és rajtam kívül az utóbbi években mást nem engedett be a szobájába, s az anyja is csak akkor mehetett, amikor ő nem volt otthon... Két dolgot kérek, 2 dolgos tárgyat, azt mondják, vihetnék pl. a könyvtárból, az egyik a rossz tárca, a másik egy hamus."

Bibinke és a késcirkusz, majd a Gyónás könyve című ironikus verse következett: "Ellőttem a Poe-ént, Líannácska lett hitvesem,/ hollókezű király léptet a neki tetsző lován,/ mégis jó pár hölgymás magára vesz valamit,/ vagy legalábbis más-másképp,/ ajándék könyveimből ezt-azt fellapoznak,/ mert venni persze egyik se,/ ..."

A műsor utolsó verse a Tizenöt éves kapitány is mély gondolatokkal telített, mégis, a gyermeki lélek, a szófacsarások is benne vannak, amik oldják a hangulatot: "Mi leszek, ha nagy leszek,/ kérdik, ha meg akarják tudni, mi leszek, ha nagy leszek./ Pillangász vagy állatorvos,/ mondom, meggyógyítom azokat a gilisztákat,/ szűk családi kör, amelyeket anyám gombostűivel/ bátyám játéknikecelljeire feszítek,/...Nagyanyám rumjával igyekszem feltámasztani/ azokat a pillangókat,/ amelyek a bogárgyűjteményben rovarulnak,/ jó állatorvos leszek,/ a bőrizomtömlőt és szépen ki tudom mondani./...Van egy szevedélyes entomológus/ A tizenöt éves kapitányban, Benedek,/ azt lapozom és A természet képekbent,/...egerek és emberek, érzelmek és értelmek,/ sziránók és berzserák telnek meg ár- és tartalommal,/ háborúk, békék, kincskeresők, kisködmönök,/ tizenek és ötönök/... Reklám: Március 15, kék rövidnadrág,/ fehér térdzokni és rövid ujjú ing,/ selyem nyakkendő, anyám az úttörőöv fonákjára írja/ teljes nevem: Jac Bibinke./ A csodával halálos módon lepkesúlyban harcolok./..."

Ezután Koncz Károly megköszönte Vass Tibornak, hogy ezt az estét vele tölthettük, az általa szerkesztett műsorban eleve benne volt több általa ajánlott vers is, néhánnyal mégis gazdagította maga a költő is. Vass Tibor is megköszönte a közönség figyelmét és az előadóművészek interpretációját, amellyel még értékesebbé tették verseit. Elmondta, hogy azért ült le hátul, hogy ne lássuk, mi zajlik benne, amikor hallgatja saját alkotásait. Bevallotta, hogy nagyon mélyen megrendült. Az előadás során a nyelv ízei, színei ugyanúgy hatottak rá, mintha nem is ő írta volna.  Nem fogjuk elfelejteni ezt az estét. Ezután még sokan ott maradtak, hogy beszélgessenek, kérdezgessék a költőt, akinek ez nagyon jólesett. Azt ajánlom, olvassák köteteit! 

Kühne Katalin