IRODALMI FONÓ

Varázsos évek

A Múzsák Kertje Baráti Kör és a Gömörország Alapítvány rendezésében évadnyitó Irodalmi Fonóján a mesékből válogatott Koncz Károly György. Köszöntőjében beszélt a népmeséről, a modern mesékről, gyűjtőkről, arról, hogy kiváló íróink is gyönyörű meséket írtak. A mesemondókat szívesen hallgatja a kisgyermek, meghatározó számára mégis az, ha édesanyja, édesapja, vagy nagyszülei mesélnek neki esténként. Neki is sokat mesélt nagymamája Pelsőcön, ahol gyermekkorában nevelkedett. Ezek a mesék folyamatosan átalakultak, más-más fordulatokkal egészültek ki, az eredeti népmesébe bekerültek azok az elemek is, amelyek a mindennapjaikról szóltak.

            Kedvenc meséje a Babszem Jankó, amit sokan feldolgoztak már, elsőként Arany Lászlóét hallhattuk Vajda Éva népi "ízekkel" teli előadásában. Ezt a mesét sokszor előadják a meseversenyeken, szeretik a gyerekek, megérinti őket a babszemnyi, kicsi, ügyes, találékony kisfiú, aki kifog a felnőtteken, de a vadállatokon is: "Hol volt, hol nem volt..." szinte minden mese így kezdődik. "Jankó ... bebújt az ökör fülébe... elkezdett a béres fütyölni.  Kiszól... Hallja ezt a béres, nézeget szét, hogy ki beszél hozzá, de nem lát senkit... Arra ment egy nagy úr... Miféle csuda ez? - Adja el nekem ezt a gyereket, megveszem jó pénzen.  Megalkudtak egy véka aranyban. Az úr pedig papírosba göngyölte Jankót, beletette egy kis aranyládába, azt egy nagyobb ezüstbe, azt meg még nagyobb rézbe, azután mindegyik ládát bezárta. Másnap... nagy dínomdánomot csapott. Behozta a hármas ládát, mondta, hogy mutat ő most valami furcsát... Kivette a papírost, göngyölgeti, egyszer csak szétesik a papíros, az úrnak kezében marad a - nagy semmi. Jankó pedig, aki még az út alatt kiszökött a papírosból, ment, mendegélt hetedhét ország ellen..."  Ajánlom, hogy olvassák el a folytatást is, mert Jankó a sok viszontagság után végül is gazdag lett!

            A meséknek sok fajtáját ismerjük, vannak nép által született, szájról szájra terjedt mesék, tündérmesék, rémmesék, pajzán mesék, nyelvi furfangokkal teli mai mesék. A verses mesék közül az egyik legkedveltebb meseírónk, Pósa Lajos Csali meséjét Bazin Levente adta elő.

            A kis kakas meg a török császár című mesét is Pósa Lajos írta, ezt három előadótól hallottuk: Petri Nóra, Balázs István és Bazin Levente felváltva olvasta. Az előadók nagyszerű színészek, ezt sok év óta az Irodalmi Fonókon tapasztaltuk már. Most is így volt, a közönség nagy kacagással kísérte e mesét. "A kis kakas a szeméten/ Kipir-kapar, kutat éhen./ Addig-addig  ott kapargált,/ Hogy talált egy félkrajcárt,/ Csupa gyémánt volt a reze.../ Olyan nagy lett az öröme,/ Hogy egy hosszút igen szépen/ Kukoríkolt jó kedvében.// Török császár arra ballag,/ Mint a páva, mint a csillag./ S parancsolja neki mindjárt: 'Ide azt a félkrajcárt!'..." Ez is ismert mese, az óvodások az illusztrált könyvet nézegetve hamar megtanulják, jókat mulatnak azon, hogy a kiskakas kerekedik felül a császáron. A mesében a jó mindig elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését.

            Balázs István tolmácsolásában Pósa Lajos: Mese... mese...című verse következett. Itt is játszik az író szép magyar nyelvünkkel, de a humora is érezhető: "Adjatok csak, adjatok/ Egy darab kalácsot!/ Majd elmondom nektek a/ Bácskai kovácsot./... Verte, verte, az üllőt/ Egy nagy kalapáccsal./ De az üllő sokalta,/ Szidta a kovácsot,/ Kapta magát: felkapta/ A nagy kalapácsot./..."

            Kóka Rozália a Mátyás királlyal kapcsolatos meséket gyűjtötte szerte az országban. Hatalmas kincs ez, amit évtizedeken át nagy érzékenységgel elő is adott. Petri Nóra olvasta fel a Mátyás király rózsát nyitó ostornyele című mesét: "Valamikor, régen, úgy választották a királyokat, hogy a koronát felröpítették jó magosra, akinek a fejibe szállt, az lett a király. Igen ám, de a magyar koronának varázsereje vót, nem szállt akármilyen hitvány ember fejibe. Mindig annak a fejibe szállt, aki abban az időben a legjobban megérdemelte. Na, történt egyszer, hogy a magyarok kifogytak a királyukból, újat kellett választani. Meghúzták Budán a harangokat, hogy jöjjenek a népek, mert röpítik a koronát. Na, vót ott tülekedés! Hercegek, grófok, válogatott cigánylegények lépték le egymás sarkát, siettek mind Budára, hogy ott legyenek, amikor röpítik a koronát....azt mondja a gazda Mátyásnak: - Te, Matyi fiam, nagy nap van ma! Ma Budán királyválasztás van. Vajon ki lesz a király? Megszólalt csendesen Mátyás: - Abból se lesz semmi, ha én ott nem leszek! - Na, mér', hát ki lesz a király? Talán valamit megszimatoltál, avval a hosszú orroddal? - gúnyolódott a szolgálólány. - Az lesz a király, aki ma vasasztalról eszik. A gazda odapillantott az eke vasára, amin a Mátyás gyerek fazeka állt, s úgy elkezdett kacagni, hogy szinte kiesett a gatyájából. - Ne bolondozz, gyerek! Tán csak nem te leszel?! Édes fiam, akkor leszel te király, amikor az ostorod nyele rózsát nyit!..." Így is lett: "A korona harmadszor is a Mátyás fejibe szállt. Akkor aztán nem vót micsinálni. Az urak is meghódoltak előtte. Mátyást nagy diadallal Budára kísérték, aranyos ruhába öltöztették, aranyos trónra ültették."

            Koncz Károly György Benedek Elek: A telhetetlen kecske című meséjét olvasta fel. A szegény ember három fiát küldte ki legeltetni. Jól tartották, ő mégis elégedetlen volt. Az apjuk először elhitte, hogy 'sem nem evett, sem nem ivott', meg is verte két fiát, de a harmadik fiának már elhitte, hogy hazudott a kecske, a gazda meg is nyúzta. "...kiszökött a keze közül, s uccu neki! szaladt, mintha szemét vették volna... Addig szaladt, amíg egy rókalyukat talált, s abba nagy hirtelenséggel belebújt... a róka benéz a lyukon, s látja, hogy egy csuda szörnyeteg állat van az ő házában... Arra vetődik a farkas koma, de neki is inába szállt a bátorsága. Aztán az őz, a nyúl, végezetül jött egy tövisdisznó... Ő nem ijedt meg, jól összevissza szurkálta a kecskét. Az kiugrott, mindjárt közrefogták, széjjeltépték... a farkas éhes maradt... - Tudod, mit, komám - mondja a róka-, együk meg, akinek köztünk a legcsúnyább neve van.  Megették a tövisdisznót, .... a nyulat, az őzet is... No, már mostan  ketten voltak: farkas-barkas s róka-bóka.... Róka-bóka eléveszi a kecske belét, s enni kezdi... :- Én bizony kiharaptam a hasamat, s megeszem a belemet. Ha éhes vagy, te is harapd ki a hasadat, s edd meg a beledet. Bolond farkas-barkas kiharapta a hasát, de meg is döglött... Akkor aztán róka-bóka megette farkas-barkas húsát is. "

            Petri Nóra mondta el Móricz Zsigmond Iciri-Piciri című versét, amire még mi, idősebbek is élénken emlékszünk. Ezután Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című válogatásából A rest macska című mesét hallottuk Balázs István tolmácsolásában. Itt a lusta feleséget férje rábírja, hogy  szorgalmasan dolgozzon, de olvassák el, hogyan tette ezt!

            Koncz Károly György nem véletlenül kapott Radnóti-díjat, nagyszerűen bánik a magyar nyelvvel. Hegedűs Géza: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú Pónilópopó-lopó Pótpápua Puapó című nyelvtörő meséjét mondta el. Petri Nóra szintén a Hetvenhét magyar népmese gyűjteményből a Nap, Hold, Szél című rövid meséjét mondta el.

            A szünet után Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című meseregényéből A Szörnyeteg Lajos jaj de álmos című részletet mondta el Koncz Károly György. Mi idősebbek, de gyermekeink, unokáink is szinte minden Lázár Ervin mesét olvastunk, néztük televízióban a kitűnő filmeket, valószínűleg ezt teszik majd az ő unokáik is, hiszen ezek a történetek, az író csodálatos stílusa, játékossága mindenkit elvarázsol.

            Fecske Csaba két meséje következett: Bazin Levente A Pupákok című meséjét, Balázs István Villanytörpék című meséjét mondta. Mindkettőben megnyilvánul a költő magyar nyelv iránti tisztelete, amelyet a gyermekeknek szeretettel közvetíti, így ők is használni fogják ezeket a játékos kifejezéseket. Rendkívüli humorral gyermeknyelven szól hozzájuk. Szeretik is nagyon köteteit.

            Végül Csorba Piroska: A gyermekkor című meséjét Petri Nóra olvasta fel. Ezt a mesét a gyermekek is élvezik, hiszen róluk írták, de az édesanyák, nagyszülők is, mert visszaemlékezhetnek saját gyermekkorukra, de a gyermekükkel, unokájukkal töltött kedves, meghitt együttlétekre is: "Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,/ Mikor az asztalt alig éred el,/ Mikor a játékból soha nem elég,/ Mikor a képzelet világot tár eléd,/ Mikor a homokból lisztet szitálsz,/...Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak,/... Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz,/... Mikor anyu ölében nyom az álom el,/... Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,/ S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény,/ Mikor még mindenből minden lehet/...A gyermekkor múlik, mint a nyár,/ Mire rájössz, hogy volt - már tovaszáll,/ De ha a szívedben helyet adsz neki,/ Onnan a felnőttkor ki nem űzheti./"

            Selma H. Fraiberg szerint a korai gyermekévek - varázsos évek: "A gyermek kb. öt éves koráig varázsló. A világról szerzett legkorábbi fogalmai mágikusak. Újonnan felfedezett világa elkábítja, minden érzékszervével rátapad. A beszédnek is varázsereje van." Szerintem a gyermekek, akik sok mesét hallottak szüleiktől, azokat meg is beszélték, közben meghitten együtt voltak, egészséges, boldog felnőttek lesznek. Olvassunk hát minél többet, de kitalált mesét is mondhatunk nekik, beleszőve az ő kis lelkét, mindennapi tetteit is, legyen ő a mese hőse!        

Kühne Katalin