IRODALMI FONÓ

Meghívó

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria, a Múzsák Kertje Alapítvány és

2016. február 12-én, pénteken 17 órára a Feledy-házba

IRODALMI FONÓBA

A 70. találkozó témája:

Vendég:

Közreműködik:

Buda Frenc - sajnos - nem tudott eljönni betegség miatt.

Lélekben velünk volt, hiszen szebnél szebb Buda Ferenc-versek hangzottak el ezen az estén.

Fotók: Barázda Eszter

___________________________________________

"A bölcsek kikopogják titkaikat a világ mellén"

Buda Ferencet, József Attila-, Radnóti- és Kossuth-díjas költőt, a Nemzet Művészét köszöntötte Koncz Károly, Radnóti-díjas versmondó a költő verseiből összeállított műsorral az Irodalmi Fonóban: "Isten éltesse őt 79 év, 3 hónap és 9 napos születésnapján!" Műveiből válogatott. Sajnos Buda Ferenc most nem lehetett velünk, de ígérte, hogy amint teheti, eljön hozzánk és a 80. születésnapját, ezt a kerek évfordulót velünk is megünnepli. A fonósok: Balázs István, a Múzsák Kertje Baráti Kör Alapítvány elnöke, Koncz Károly György, a Gömörország Egyesület elnöke, Ötvös Éva színművész és Mikita Dorka versmondó idézte fel csodálatos, megrendítő, olykor vidám verseit.

            Elsőként Balázs István tolmácsolásában hangzott el a Ne rejtőzz el... című verse. Sok szép magyar szerelmes verset ismerünk, de nekem is ez az egyik legszebb vallomás: "Ne rejtőzz el, úgyis látlak!/ Rádcsukom a szempillámat./ Benn zörömbölsz a szívemben,/ s elsimulsz a tenyeremben,/ s elsimulsz az arcom bőrén,/ mint vadvizen a verőfény./ Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,/ nagyon jó így, hogy velem vagy./ Mindenekben megtalállak,/ s öröm markol meg, ha látlak./ Nézz rám, szólok a szemednek,/ ne fuss el, nagyon szeretlek."         

            A következő verseket Koncz Károly György, Ötvös Éva, Mikita Dorka és Balázs István közvetítette. Szülőföld, Debrecen című versét húsz éves korában írta, gyermekkorára emlékezik:  "Kilencszázharminchatban/ születtem Debrecenben./ Utcáin ott szaladtam,/ mint gyermek. Megszerettem./ Falai szűkítettek,/ terei tágítottak./ Tárulkozó eszemnek ablakot nyitottak./ Nagyerdő nevelt makká,/ guruló nyugtalanná,/ tartott is két öreg fa,/ de eljöttem világgá./... Hej,, Debrecen, szülőföld;/ Egymást elhagytuk hűtlen./ Fogaid közt megőrölt/ emlékeim legyűrtem,/ s járom a magam útját,/ talán nem ellenedre,/ távol, de a legkurtább/ köldökzsinórra kötve./..."

            Nem című versét 1956-ban írta, tudjuk, hogy meghurcolták a szabadságharcban való részvételéért: "Nem voltam én hős csak hülye/ más bolondok hegedűje/ melyről ha egy húr lepattan/ mégis marad egydarabban/... Hegyre nézek szűkült szemmel/ hátam mögött húsz december/ kettő meg a szívem alatt/ tojásba fojt hét madarat/ Megyek hát tovább örökké/ fejszétlenül nagy fák közé/ s meggörbített utaimon/ kővé simul a nyugalom./"

            Kutya a társam című versét 8 évvel ezután írta: "Vonít a veszett szél, vágtat,/... Október, véres ünnep,/ dörgő puskákat sütnek/ fácánra, csontrózsás bakra,/ gyönyörű dámvadakra./ Télszagú vasfuvallat/ átveszi a hatalmat./ Rozsdás levelek hullnak/ s vére a vacogó nyúlnak./... Hideg füveken háltam,/ tapostam temérdek sárban./ Ülök az üres lakásban,/ fekete kutya a társam./" Akik, mint én is, átélték a megtorlások szörnyű éveit, amely a forradalom elfojtása után következett, sohasem felejtik el, lelkükbe égett az ártatlanul elítéltek szenvedése.

            A Pesten esik a hó című vers is erről szól: "Pesten esik a hó/ Keringve kavarogva/ A Dunán a habokra/ Lelkük-vesztett romokra/ Kivert ablakszemekre/ Kékszájú emberekre/ Csepelre és a Gyárra/ A moccanatlan Várra/ Tépett szélű sebeken/ Dacoló üzemeken/ Aszfaltra száradt véren/ Megül halottfehéren/ Hordja a szél a földön/ Viszi a szél az égen/ Pesten esik a hó/ Nyílt sebre friss kötésnek/ Pest talpig hófehérben/."

            Akácvirág című versében a hitről beszél: "Csak por lennék a földi utakon/ ha meg nem kötnéd futóhomokom/ Hogy szúrós munkám soha ne tegyem le/ hullasd a szirmod fájó tenyeremre/ Akácvirág te tiszta hófehér/ hitem egy kis bogárként benned él/."

            A vétkeim hatalmasak című verset négy hangon adták elő: "Veszélyes verseim hamar/ ügyészi kézbe mentek,/ s megtettek miattuk magyar/ hazámban idegennek./ Most itt ülök a zár alatt/ és néznék ki a napra,/ ha öröm, e hitvány alak/ kitekinteni hagyna./ De mindezért csak köszönet!/ Kutya legyek, ha félek,/ hogy nem nyújt senki majd kezet/ ily börtöntölteléknek./.... A szabad térbe messzinéz az ablak,/ s mi csak álmunkat mondhatjuk szabadnak./ Pedig az is a rabsághoz kötött,/ homokkal-földdel homlokig födött./"

Egy miskolci színművész mesélte nekem nemrég, hogyan találkozott hosszú évek után két akkori rab, akik együtt ültek a börtönben. Nem tudtak megszólalni, csak átölelték egymást és hosszan  könnyeztek. Hasonló emléket őrzök én is, amikor a megtorlások költő áldozatát, akit szintén bebörtönöztek, hívtam meg könyvtárunkba, aki saját versét mondta. Abba kellett hagynia, mert zokogni kezdett, nem tudta folytatni. A jelenlévők is megrendültek ekkora fájdalom láttán.

            "A bölcsek kikopogják titkaikat a világ mellén,/ s eresz alá húzódnak az esőben./ Belülről dobolnak az én titkaim,/ s amit kell, belülről teszem azt is,/ mert ott csavarodom a kínok rángó szájszegletében,/... A szarvastehéntekintetű szelidség,/ az ödögök őrülete/ egyként az én tulajdonom,/ s anyám, akiből világra szakadtam,/ de ellenségem is, aki veszni hagyott,/ mind én vagyok./ Nincs ereszem, se tetőm,/ s így nyitott nyakkal, födetlen fővel/ nézek az égi vizek szeme közé./"

            "A Nap felleg mögött/ az ágütötte égen/ fakó felhők között/ bujkál a büszkeségem/ Lassúdad léptűek/ a gond-pólyálta percek/ s szúrnak mint tört üveg/ s bőrön belülre vert szeg/ A Nap felleg mögött/ az ágütötte égen/ Gazdátlanul görög/ súlynyomta semmiségem./" Sokak életét megtörte ez a

borzalom, nemcsak a testet, a lelket is megnyomorította a hatalom. 

            A Füvek példája című nagyívű oratóriumot is előadták, a fonósok felváltva, később  egyszerre mondták a sorokat. Természeti képekkel kezdődik a versfolyam, ahogy hallgatjuk, rájövünk, hogy a füvek csak szimbólumok. Feltárulnak múltunk gyötrelmei, viharokkal teli évtizedei: "Alszik a kusza-hajú mező,/ alszik a rét,/ a gyöngyökkel telehintett, lábon libegő selyem-ezred,/ alszik a milliós sereg,/ a verhetetlen,/ mindig megújuló füvek, a zöld katonák/ alusznak, álmukban ráhajolnak a keréknyomra,/ a fehéren lapuló fillérre, virrasztó békákra, bogarakra,/ surranó egér után intenek,/ álmukban is munkálkodó gyökereik összefogóznak,/ alusznak a táncot hajló füvek, arasznyi mély birodalmuk épül,/ ránő elásott halottra, gyalogútra, elhullajtott marhaganéjra,/ terjeszkedik országuk, tör előre bénító türelemmel,/ ó, vas-szelidségű füvek, ti zöld katonák,/ lágyságotok iszonyú fegyver!"

            Önéletrajzi elemekkel tarkított írása egyetemes érvényű, hiszen a magyarok és a világ népeinek szenvedése összefűz bennünket. Mégis, egy magyar költő tudja csak nyelvünk minden szépségét megcsillantani, még akkor is, ha a háborúról ír: "Hogy is láthatnék villámló szavakhoz/ megszabdalt tekintetemmel?/ Hisz voltam én is rajongó kölyök, madarakhoz/ igazított járású,.../ Aztán jött ama keresztben fújó vihar,/ a szél, a csillagverő, porszemeket petéző,/ kibontotta a tüzeket, a lobogó harag/ pillanat-piros lángja kibomlott,/... Ifjúságom is félig befedve már/ aranyszeplős, rothadó levelekkel./...én már csak dolgozni akarok, álmomban is/ dolgozni felnőtt felelősséggel,/ földnek támaszkodó vaslétra-akarattal,/ fejemet fölemelem, mint a füvek, a zöld katonák.!" ... "Nincs mivel kérkednem,/ nincs mit szégyellenem,/ hitemen nincsen rézrozsda,/ mindenért megjártam belső poklaimat./" "Távoli kürthangon/ kérdezi az Isten/ hogy ha őbenne nem/ akkor miben hittem/... szó se vagyok szél se/ mogyoró-jég módján/ hullok a vetésre/ egy felhő fiaként,/ ezerként de egyként/ nem ismernek pedig/ átlátszom üvegként/ géppuskagolyóként/ verődöm a zöldre/ fájdalmak fagyai/ kötöznek a földbe/... rossz lábak tapodnak/ fenék esznek de én/ maradok egésznek/ ezer darabban is/ egy lobogó lészek!" "Várni, várni, várni,/ ... várni rengeteg/ kőnehéz napoknak/ perccé-porladását,/ tollként kavarognak/ mellre hulló mázsák,/ várni forgolódva,/ míg fölkél a Nap, végül minden óra,/ mint tövis szakad/ füstölgő szívembe,/ ülni félvilágnyi/ bajhoz megkötözve,/ s várni, várni, várni." "Éjszaka/ csönd/ éjszaka/ szuszogás/ éjszaka/ ketyeg az óra/ ...Tél van,/ kopár éjszaka van,/ szelek ostora sziszeg./ Ólommadár virraszt odakint./ ... éjszaka/ fegyverszünet/ éjszaka/ aknamező/ aknaszüret/... Az emlékezet sziklarétegei/ alól emelkednek álmok,/ füstoszlopok,/ nyelvelő lángok, tüzek./... éjszaka/ aknamező/ veszélyes övezet/... Félelem vasíze a számban,/ vérem szagán felindul s/ tábort jár ellenem vasmellű,/ acélköldökű sereg, kiomol/ kapuin a szívnek a vér, az/ erő, lüktetnek az artériák,/ ezerek ezere megütközik/ RIADÓ/ csatarend csatarend ellen,/ ROHAM/ fehér hatalom a fekete hatalom ellen,/ RIADÓ/ emlékezet az álmok ellen/ ROHAM/ szerelem a siralom ellen,/ RIADÓ/ tolongó/ sokaság támad, megszállás,/ szorongattatás, és szemet/ behunyni, menekülni innét/ hiábavaló igyekezet, mert/ válik a világ vadonná,/ minden fa vastuskó, betoncölöp,/... vas-Dunán a vashidak/ vas mennybolton vas-ludak/ vas-nyakakon vas-iga/ vas-karámban vas-bika/ vas-Betlehem vas-pásztor/ vas-Jézus és vas-jászol/ vas-tengerben vas-halak/... Ifjúság, súlyos madár!/ Szűz hó, szűz rét,/ szűz erdő, szeplőtelen/ domboldalak!/... nyírfák állanak mellém,/ földig-fehér nap-oszlopok,/ velem a halál sem/ figurázhat, nem hiszek/ benne; bomba elkerül,/ élve kivet a tó/... szembenézek az/ aranyszarvú Nappal,/ ... vagyok bátor jó vitéz megyek hídon által.../ vakulás nem riaszt,/ alkut nem ismerek,/ ... öklelőzöm ördöggel/ birkózom halállal/... Ifjúság, lemállottál /rólam, akár a dombok/ hava, ütéseid/ foltjaival együtt,/ fáklya-tekinteted/ kilobbant, még a/ falak kövei is/ ellened kiáltanak./... szakad a folt/ receptek, orvosok, ebédjegyek,/ szakad a fej/ lakbér, gyerekcsipogás, ruha/ kell neki! cipő kell neki,/ kinőtte! hol a pénz! nincs pénz! apad a hold/ nincsen békesség! másnak miért van!/... újság, rádió ordít/ szemünkbe, fülünkbe háborúkról,/ háborúk híreiről, emészthetetlen/ gondjaink hevernek körülöttünk,/ ... Szakadék életünk örökös küzdelem az/ örömért, maradék ifjúságunkért./ Konok hit nélkül nem megy. Nélkülünk ki/ hajtaná végre a virradatot? Füvek, levelek/ hatalmára esküszöm./ Virulj fel, szabadulás./"

            Lennék kisgyermek című verse egy gyermek születéséről szól, aki felnőve már nem tud játszani: "Foganni könnyű. Világra jöttem,/ suhogó kések között születtem, / s felnőttem én is, mint más, dologra,/ akár az apám s az anyám: a gondra./ ... Lennék kisgyermek, maszatos magzat,/ álmomban raknék kardokból kazlat./... Nem megy a játék. Kezemben vas súly./ Zubogó vérem verése, lassulj./ Pókok türelme segít ha láz van,/ gondok közt fekszem, zörgő vaságyban./"

            Egy fiatal lány, Mikita Dorka csengő hangján hallhattuk újra a Ne rejtőzz el... című verset, ami ezáltal más értelmet nyert.

            Négy vidám vers következett, amelyeket a gyermekek is nagy örömmel szoktak mondani: Kőből rakott mese, Nyakigláb és Telizsák, Kócmadzag, A teveli tevenevelő levele. A benne lévő szójátékok feloldották a sorsunk nehézségeiről szóló versek hallgatása során keletkezett szomorúságunkat. 

            Holt számból búzaszál című versben szűk tájhazájáról írt, : "Vagyok szegény, világ adósa,/ voltam vendég, fogadott vándor./ ... Dérrel sózott, ködlő lapályon/ feküdt hazám, szívott magához./ Tarlók, fehér tanyák. December./ Pörölj velem, sivalló lélek,/ hitem reggele, mosd meg arcom,/ táplálj, taposs, tűzzel keresztelj!/ ... Itthon vagyok, öledbe fekszem./ Holt számból búzaszál kizöldül./..."

            "Szél fúj, négy falam inog./ Dohányom füstje kanyarog/ a mennyezetig./ Időm: életem telvén telik,/ éjfélig, reggelig,/ az utolsó ítéletig./... Inog négy falam,/ szél fúj,/ szemem fáj kék vízre, égre,/ lobogó kancasörényre,/ napra, lombon átütő zöld sugarakra... Időm, életem eltelik. ... Szél fúj, négy falam inog./ Május világlóablakába vág/ a homok."

            "Árva föld deres mezején/ állok a világ legközepén./ Távol s közel/ kemény szík, porhanyó homok./... Nap, nap, éj./ Nagy, nagy éj./ Kiálts,/ hogy ne félj./ ... Árvaföld, itt hagyjalak?/ .. Halott kutyám vakkant,/ reámcsahol./ Hazám van itt./ Házam/ sehol./... Két víz között,/ két tűz között/ állok a világ közepén,/ Árvaföld üres mezején./"

            Rigmusok a századra, századvégre /1999. november 10-11./ című versében már a mai modern világ hazug, mindent a zsebébe gyűjtő, rókalelkű emberekről szól: "Földünk kérge egyet pattan/ öt kontinens összecsattan,/ s ki tegnap még ült a padban,/ ma már gyilkol lankadatlan./ Majd: ürül a lövészárok./ Hurkot vetnek a határok./ Mindenfelől jönnek rátok,/ mohóbbak, mint a tatárok./ ... Egyik felől: vér a sebben./ Másik felől: kéz a zsebben,/ hadar egyre sebesebben/ s hazudik, szeme sem rebben,/ nem ismeri, mi a szégyen,/ nincs benne csöppnyi szemérem,/ köpi csak a szót ledéren -/ nagykutya lesz, még megérem./... Ha gyalázat, hát gyalázat - / mindre akad magyarázat./ Ez a század ilyen század/ mint egy szem diót, lerázat./... Ilyen század hát e század:/ ördögökkel paroláztat,/ könnyben úsztat, vérben áztat -/ a tied is rajta szárad./... loholj, csaholj, el ne hallgass!/ - Szabadhídvég, nem Tilalmas! -/ S ha az etikád rugalmas,/ dolgod lesz majd diadalmas./... Szólj, philosoph, tudsz-e jobbat?/ S míg a Föld magmáig rothad,/ szörfdeszkáin ím a jognak/ újgazdagék plébojognak."

            Farkasok című verse is a mai világ gonoszságairól beszél: "Ember embernek farkasa,/ öröktől ádáz ordasa./ Ordasok bár a farkasok,/ hozzánk képest irgalmasok,/ egymáshoz jók, hűségesek,/ okosak, illedelmesek,/ nem ölnek, csak ha éhesek./"

            Fohász a virradatban című vers az Istenkeresésről szól: "Istenem ezen a hajnali órán/ amidőn madár se szól még s már eb sem ugat/  bárhol vagy is/ talán ott fönn lebegsz túl túl a galaktikákon/ vagy itt benn a szívemben rejtőzködöl/ bárhol vagy is Te Láthatatlan/ Te Ismeretlen/ mutasd meg magad/ kereslek kerestelek/... nem tudom immár ki vagyok mi vagyok/... kérlek hát fogadj el kételyeimmel/ vakon botladozó beszédemmel/ s ha nem akarod úgy akár/ választ se adj/ csak engedd hogy megszólítsalak/... pásztorom őrizőm ha vagy/ veszni ne hagyj/ Ámen/ Ne hagyd hogy ne így legyen/"

            Semmi című verse az élet mulandóságáról és annak elfogadásáról íródott: "Körülöttem görbe gallyak/ üzengetnek az avarnak./ Szél fütyörész, vele én is,/ megy az idő, megyek én is./ Nincsen semmim, egy kevés se,/ lehet, nem vagyok már én se./ Milyen jó a csupa semmi:/ sohasem kell megkeresni./"

            Őszi derű című verse is a beletörődésről szól: "Törődj bele végre: munkád javadalma -/ként nyirkos avarba hullong a vadalma./...Lappadt zsebeid ha leszívja a számla,/ vers helyett keserű szitok jön a szádra,/ s vakon tusakodsz vélt ellenfeleiddel./ Neved ér valamit? Ó, kötve se hidd el:/ firkantsd oda frissen a tértivevényre,/ s tűnj el mihamar te a hűs televénybe./"

            Koncz Károly György újra elmondta a Ne rejtőzz el... című verset, most egy harmadik stílusban hallhattuk ezt a gyönyörű verset. Végül elhangzott Őseid áldása kísér című versem Buda Ferencnek ajánlva, végül Fecske Csaba köszöntő verse. Most ezt idézem: "Jó a séró, jó a szerkó,/ Isten hozott közénk Ferkó!/ ne rejtőzz el úgyis látlak/ igrice a magyarságnak/ íródeákja a népnek/ verseid szívünkben élnek/ magas homlok sok mély redő/ fürkésző szem reménykedő/ mosoly delel kunos arcán/ konok népfi ő nem arszlán/ nem felhők közt a földön jár/ élve halhatatlan immár/ itt él köztünk észben frissen/ vezesse tollát az Isten/ ne rejtőzz el úgyis látlak/ megőrizlek jópajtásnak/ őrizem a kézfogásod/ (remélem nincs kifogásod)/ bárhová bújsz látlak látod".

            A jelenlévők sajnálattal vették tudomásul a tényt, hogy felesége betegsége miatt nem lehetett jelen szeretett költőnk, de várjuk, hogy valamikor tiszteletünket tehetjük előtte. Az est így is nagy élményben részesítette a törzsközönséget, de várjuk a Buda Ferenccel való mielőbbi találkozást. 

Kühne Katalin