IRODALMI FONÓ

Egy disznótor pontos leírása

egyszemélyes mesélőszínház.

Elmeséli: Lajos András

2018. szeptember 14-én pénteken, 18 órától

a Feledy-ház kertjében (Miskolc Deák tér 3.)

____________________________________

Egy disznótor pontos leírása

A Múzsák Kertje egy különleges monodráma előadásra hívta az érdeklődő közönséget. A lemenő nap fénye világított, hűs szellő lengedezett a nézőtéren. A kert nyitott szőlőlugasa biztosította a színpadot. A nézők már helyet foglaltak a padokon, székeken, egyszer csak bejött közénk a színész, lerakta hordóját és egyéb eszközeit, meghajolt előttünk, és elkezdte különleges műsorát.

Lajos András színművész életéből néhány részlet: "Ferenczy Anna-díjas műkedvelő diákszínészként másodszori nekifutásra nyert felvételt a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Majd, miután éveken át a Vígszínházban és a Bodó Viktor által vezetett Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor tagjaként játszott itthon és külföldön egyaránt, immár negyedik éve a Miskolci Nemzeti Színház társulatát erősíti. Komáromi diákszínjátszóként elért sikereit követően Soóky László Egy disznótor pontos leírása című mesélőszínházi darabjában láthatták őt viszont színészként a Felvidéken, a Komárom-Őrsújfalui kultúrház színpadán, 2017. június 2-án.

Egy cikkben olvashatjuk színészi életútjának kezdeteit: „A jelenleg 37 éves, érsekújvári feleségével és két lányával Budapesten élő, dunamocsi származású színművészre talán még sokan emlékeznek a Selye János Gimnázium Gimisz Diákszínpadából. A Kiss Péntek József által rendezett A dzsungel könyvében Balut, a medvét játszotta, s alakításával a Jókai Napokon kiérdemelte a legígéretesebb fiatal színésztehetségnek járó Ferenczy Anna-díjat. Eközben a különféle szavalóversenyeken kisebb-nagyobb sikereket ért el, az iskolai ünnepségeken pedig néptánctudását is megvillogtatta. Mindezek ellenére akkoriban még nem volt biztos abban, hogy a hivatásos színészek között majd számára is akad egy hely.”

„Miután színházhoz értő emberek több önbizalommal vérteztek fel, a pozsonyi és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre is jelentkeztem. Mivel első nekifutásra egyik intézménybe sem vettek fel, egy évig a budapesti Új Színház stúdiójába jártam. A következő évben megismételtem mindkét egyetemi felvételimet. Pozsonyban tehetségesnek tartottak, de kissé kifogásolták a szlovák nyelvtudásomat, Budapestre azonban másodjára felvettek. A legendás hírű színművész, Hegedűs D. Géza osztályába kerültem, aki akkor már régóta a Vígszínház tagja volt. Negyedikesként a Pesti Színház Varrónők című produkciójában debütáltam, amelyet Eszenyi Enikő rendezett, s olyan legendás színészekkel játszhattam együtt, mint Kútvölgyi Erzsébet, Igó Éva, Börcsök Enikő, Hegyi Barbara… Amikor Kern András színművész észrevette, hogy közelségükben eléggé megilletődtem, közvetlen modorával igyekezett oldani a neves kollégák előtt érzett feszélyezettségemet“ – idézte fel pályakezdése időszakát portálunknak Lajos András. Miután 2004-ben megkapta színészdiplomáját, leszerződtették őt a Vígszínházhoz, bár akkoriban két vidéki színház ajánlatát is fontolóra vette. „Akkor már kapcsolatban éltem érsekújvári párommal, úgy döntöttem, hogy Budapest közelsége miatt is inkább a Vígszínház ajánlatát fogadom el, ahol első körben hat évig dolgoztam. Meghatározó volt számomra, hogy a kisebb szerepek után D´Artagnant alakíthattam A három testőrben, később pedig Pán Péter lehettem egy mesemusicalben. Feledhetetlen élményt jelentett számomra az is, hogy Kornis Mihály Körmagyarában az azóta már elhunyt drága Pap Verával is együtt játszhattam“ – sorolta vígszínházi szerepeit a színművész."

Egy tavaly decemberi interjúban ezt olvashatjuk: "Soóky László írásainak különleges világa van. – Az általános iskola nyolcadik osztályát Marcelházán végeztem. Soóky Lászlóval egy szavalóversenyen futottunk össze először. Sem előtte, sem utána jó ideig nem volt közös találkozási pontunk. Egészen a tavalyi „IN VINO VERITAS - Szomjoltó versek és bordalok” címet viselő önálló estem bemutatásáig. Az egyik februári előadásomra Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, a felvidéki magyar drámát segítő Dialóg nonprofit szervezet létrehozója is eljött. Ekkor kaptam kézhez Soóky László Egy disznótor pontos leírása című drámáját, ami az író búcsi családi portáján játszódik, a ’68-as prágai tavasz utáni időszakban. Így ismertem meg Soóky Lászlót mint szerzőt. A szöveget elolvasva éreztem, ezt meg kell csinálni! Fekete Zsolt színházi súgó segítségével tanultam. Időről időre megmutattam Lászlónak és Emesének, hol tartok. Először csak beszélgettünk a korszakról, a szereplőkről. A történetben megjelenő karakterek mind valós személyek. Színészileg az a feladatom, hogy ez a 10–12 szereplő miként különül el egymástól. Közösen gondolkodtunk azon, milyen legyen a díszlet, milyen eszközöket, tárgyakat használjak. Végül a hordó lett a központi tárgy, minden más abból kerül elő. Június elején tartottunk egy sajtóbemutatót, majd 2017. június 17-én az 54. Komáromi Jókai Napokon volt az ősbemutató, ami egy amatőr színházi fesztivál, ennek volt a „Disznótor” előadás a záróprogramja. Júliusban a Gombaszögi Nyári Táborba vittem el a darabot, ami a szlovákiai magyar fiatalok fesztiválja, hagyományos találkozóhelye. Különleges élmény volt a vígtelki kőbánya árnyékában játszani azt a történetet, mely maga is onnan indul. Felvidéki helyszínek következtek, többek között a szülőfalum is. Magyarországon eddig csak Szarvason láthatták a nézők, ami azért volt fontos számomra, mert a darabban van egy szlovák mondat, amit a szarvasiak pontosan értettek, hiszen ott még most is jelentős a szlovák nemzetiségű lakosság száma. A megyei ősbemutató most lesz Miskolcon, ami nekem különösen szívdobogtató esemény lesz, hiszen ami díszlet, kellék megjelenik az előadásban, az mind itt született, a Miskolci Nemzeti Színházban."

Lajos András színművész ezt a darabot már több helyen bemutatta. Három alkalommal láthatta a közönség a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínjében, kétszer a debreceni DESZKA Fesztivál nyitónapján, egyszer egykori alma materében, a komáromi Selye János Gimnáziumban. A XXVII. Tompa Mihály Országos Verseny megnyitóján Rimaszombatban 400-an látták az előadást, valamint számos felvidéki helyszín mellett előadta a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban Budapesten is. A Feledy-ház Múzsák Kertjében tartott bemutatkozás másnapján Felvidékre, a Komáromi Református Egyházmegye Családi Napjára utazott az előadás.

Soóky László Egy disznótor pontos leírása című monodrámája  - a Dialóg nonprofit szervezet előadása -  a második része egy sorozatnak, melynek célja a szlovákiai magyar történelmi  múlt megismerése és megismertetése a kisember fókuszán, történetein keresztül. A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd a második világháború utáni évek tragikus eseményeit vizsgálta, a „Disznótor” a 70-es évek, a prágai tavaszt követő konszolidációs időszakot eleveníti fel, míg A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti a rendszerváltozás időszakát dolgozza fel.

A nagy (cseh)szlovákiai magyar csöndhöz hasonlóan a búcsi kisemberek és azok történetei állnak most is a dráma középpontjában. Éppen ezért nem egy szigorú történelemórára számíthat a mű közönsége, hanem szórakoztató, édes-keserűen vicces emberi történetekből kapunk képet a szovjet “barátságról”, a besúgók által körbefont világról, a szabadság iránti meddő vágyról.

A főhős, miközben várja, hogy kisüthesse a zsírt, megpróbálja megvilágítani a mátyusföldi disznótorok körül kialakult tragikomikus helyzeteket. Mesél a családról, Retkes Lajosról, aki egyben TSZ elnök és böllér is. Megismerjük körzeti orvos Józsi szomszédot, tanító Józsi szomszédot, pártelnök Józsi szomszédot, Lajos szomszédot, Zsiga esperest, és a többieket. Na, persze, disznótor lévén, illik legalább megemlíteni a leölésre szánt állatokat is: Gyuri, Rozsdás, Tarka és Jenüs, kiknek harmadik éve tűzik ki haláluk napját, amelyet majd a disznótor követ. Követne. Követhetne.

A felvidéki lét attribútumai: fehérbor, vörösbor, politikamentes pálinkafőzés, országos konszolidáció, kerületi-, járási- és helyi- konszolidáció. De ritkán akad azért önkéntes, individuális konszolidáció is. A leggyakoribb helyszín pedig a búcsi pincesor, ahol a legfontosabb dolgok dőlnek el egy közösség életében. A darab a Prágai Tavaszt követő konszolidációs időszakot eleveníti fel. A dráma narratívája nem az általános nagypolitikai események felől közelít, hanem a kisember fókuszát választja, ezáltal megkerüli a patetikus, merev történelemszemléletet, s élő emlékezet-fogódzókat kínál. Soóky László drámaszövege ráadásul végtelen könnyedséggel és humorral beszél az ún. ideiglenes szovjet megszállásról, az átvilágításról, a szabadság ideájáról, valamint a közösség szabadságra való képtelenségéről...“ – olvasható a produkció szórólapján. „Ez egy búcsi családi portán 1970. január 17-én játszódó, erősen politikummal átitatott darab, tehát nem csak egy disznótorról szól" - jegyezte meg Lajos András, hozzátéve „"felidéződtek bennem a gyermekkori emlékeim, hiszen a szülőfalum - Dunamocs -  Búccsal szomszédos község, s a búcsi tavon tanultam meg korcsolyázni... Lokálpatriótaként ez egy szívemhez közelálló darab, amelyből a szerző jóvoltából egy általam még át nem élt korszakot, társadalmi helyzetet is megismerhettem.”

Varga Emese dramaturg így összegzi a történetet: „Mi is, mint a böllérkésre várakozó disznók, turkálunk még kicsit a trágyában, az legalább jó meleg, ismerjük. Miért kockáztatnánk, miért is emelnénk fel a fejünket? A ketrecajtó nincs bezárva, a rácsokat mi magunk növesztettük a lelkünkben. Persze, mert jobb félni, mint... Azt sose mondták, hogy jobb nem félni, mint félni.“

 Az előadás műfaját tekintve „mesélőszínház”, tehát egy színész történetmesélésén keresztül kapunk képet a világról. „Mesélőszínházról lévén szó: elmesélem egy nap történéseit – folytatja az előadó -, miközben különféle mellékvágányokra is elkanyarodom, majd vissza-visszatérek a fő történethez: a disznóvágáshoz. Eközben többféle karaktert szólaltatok meg, s az ő megformálásukban rejlik számomra a nagy kihívás. A két zenei bejátszás az erdélyi születésű Márkos Albert csellóművész és zeneszerző műve, akivel tavaly Miskolcon már dolgoztunk együtt. Áprilisban kezdtem el ízlelgetni a szöveget, majd a szerzővel és a dramaturggal átbeszéltük az egész szövegkönyvet és a mondanivalót. Pár hét múlva meghallgatták a felolvasásomat, majd egy másik alkalommal az előadásomat. Az egyetlen variálható, többjelentésű díszletet én találtam ki és terveztem meg, s elkészítéséhez a miskolci színház díszletépítőitől kértem segítséget."

Soóky László szerint „A darab azokról a kisemberekről szól, akik még nem haltak meg. Nem tudnak meghalni. A kisember az, aki nem szól bele a politikába. Tudja, hogy mit mondanak, érti is, meg is tudja fogalmazni, csak nem érdekli őt annyira ez a mocsok. Megvan a saját problémája – vélekedik a darab írója. A sorozat második része, az Egy disznótor pontos leírása is Búcs községben játszódik. Soóky szerint egy érdekes közösség a búcsi. Példaként megemlíti: az, hogy a falu református, vagy katolikus lesz-e, az sem a templomban dőlt el, vagy a községházán, hanem a búcsi pincesoron.”

A közös munka következő gyümölcse a 2018. Június 14-én az 55. Jókai Napok keretén belül Komáromban bemutatott Papa különböző hangszereken hegedül című mesélőszínházi előadás. Előadja Lajos András, szerzője természetesen Soóky László, dramaturgja változatlanul Varga Emese, rendezőként pedig Keszég László jegyzi.

A Dialóg nonprofit szervezet következő előadása már készülőben:

Soóky László: A nagy (cseh) szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti - Fejezetek Prof. Dr. Bíróferi C.Sc., Dr.Sc forradalmi naplójegyzeteiből. Előadja Fandl Ferenc, dramaturg Varga Emese, rendező: Keszég László. A bemutató várhatóan 2018. decemberében lesz.

Mi, akik hallhattuk, láthattuk az Egy disznótor pontos leírása előadást, időben visszatérhettünk gyermekkorunk ellentmondásos világába. A vidám hangulatot árasztó előadás közben kacagtunk régi magunkon, hahotánk betöltötte az egész környéket, térdünket csapkodtuk, alig bírtuk abbahagyni. A darab végén volt egy csavar, amikor mindenki elcsendesedett. Felidéződtek azok a borzalmak, amelyek a háború ártatlan áldozatairól szóltak. Megrendített bennünket, a humoros történet hirtelen átcsapott az akkori valóságba. Sírtunk és nevettünk. Az előadás trailere a legnagyobb videómegosztón látható. https://www.youtube.com/watch?v=4sqPoLZEP7w&t=72s

 Az ott elhangzó mondatoknak, bár hangulatilag semmi köze Rideg Sándor Indul a bakterház című regényéhez, megközelítésmódja mégis nagyon hasonló a magyar klasszikushoz, néha nehéz eldönteni, sírjunk-e inkább, vagy nevessünk, vagy csak döbbenten nézzünk magunk elé. Az előadás végén ezt az élményt vastapssal köszöntük meg.

Gratuláltunk az írónak, a színművésznek ehhez a különleges előadáshoz.

Megkérdeztem, hol lehet ezt olvasni. Elmondták, hogy a darab egyelőre még nem publikus, viszont a 2016-ban megjelent A kóklerek forradalmai című drámakötetet most egy újabb követ: a Nap Kiadó – Dunaszerdahely gondozásában a napokban meg a Sátán, meg én címmel újabb drámakötet jelenik meg, melynek könyvbemutatója 2018. október 2-án lesz Dunaszerdahelyen. Ebben az Egy disznótor pontos leírása mellett további Soóky-drámák idézik meg a szlovákiai magyar múltat, jelent.

„Soókynak ebben a folyamatban, a szlovákiai magyar dráma pozicionálásában, nagyon fontos szerepe van. Drámaszövegei kendőzetlen őszinteséggel, ugyanakkor nagyon jó humorral beszélnek múltunk ellentmondásairól” – írták róla.

Ha megjelenik a kötet - ígérik, akkor ide is szívesen hoznak belőle. Elhatároztam, hogy szívesen vásárolom majd meg, ezt ajánlom másoknak is, bár ez a csodás színészi játék felülmúlhatatlan, ennek olvasása közben is erre fogunk emlékezni. Minden mondata egy hála Istennek már elmúlt korszak lenyomata, de akik - mint mi jelenlévők - átéltük, újra felidézhetjük és gyermekeink, unokáink kezébe adhatjuk majd.

Kühne Katalin