100. IRODALMI FONÓ

2019. Május 18-án

egész napos verses-boros beszélgetés 

a Feledy-házban (Miskolc, Deák tér 3.)

Századik Irodalmi Fonó

Az Észak-Magyarország is beszámolt róla, hogy 2019. május 18-án  egész napos rendezvényt (10 órától este 10-ig) tartottak a Feledy-házban, a 100. Irodalmi Fonót."Versírók, versolvasók és olyanok, akik mindkét kritériumnak megfelelnek - adták egymásnak a kilincset szombaton , amelynek ódon falai között tartották a centenáriumi rendezvényt. Az Irodalmi Fonó története egy évtizedre nyúlik vissza: 2009-ben jutott eszébe Koncz Károlynak és Balázs Istvánnak, hogy amolyan verses, beszélgetős estét csinálnának. Az első este 2010. februárjában még a diósgyőri alkotóházban volt, de aztán a Miskolci Galéria Feledy-házában, a Múzsák Kertjében lelt otthonra a fonó.  "Azt gondolom, hogy a mai világban száz irodalmi estet megrendezni, különleges valami - mondta Koncz Károly, az egyik ötletgazda. Ebben rendkívüli összejövetelek, különleges vendégek is benne vannak. Ahogy most próbáltam számot vetni ezzel a szűk évtizeddel és a százas számmal, kiderült, hogy rendkívüli vendégeink voltak, Dobai Pétertől Budai Ferencen át sok neves költő, író járt már körünkben. Úgy számolom, hogy 3000-nél több vers hangzott el: helyi írók, költők, nagy magyar szerzők tollából. A magyar irodalom termését igyekszünk a magunk kedve szerint közkinccsé tenni. Úgy érzem, ez nagyrészt sikerült is. A 100. összejövetel díszvendége az idén miskolci Pro Urbe díjat kiérdemlő Fecske Csaba és a Szabó Lőrinc-díjas Bereti Gábor költők voltak."

Miskolc város közgyűlése 1993-ban döntött úgy, hogy május 11-e lesz Miskolc napja, annak tiszteletére, hogy 1909-ben e napon adott a városnak címeres kiváltságlevelet Ferenc József császár. Hagyománnyá vált, hogy ezen a napon osztják ki a Miskolci Nemzeti Színházban a Miskolc díszpolgári címeket és több más díjat, kitüntetést azoknak, akik sokat tettek a városért, e díjak egy része Miskolc híres szülötteinek nevét viseli. Idén a Pro Urbe kitüntetést pecsétgyűrű kíséretében adták át Fecske Csaba József Attila-díjas költőnek, Bereti Gábor költőnek pedig a Szabó Lőrinc-díjat.

A díszpolgári kitüntetést Máger Ágnes festőművész kapta, aki elfoglaltsága miatt ezen a napon itt nem tudott részt venni. Dr. Végvári Lajos művészettörténész és felesége a város művészeti életében meghatározó szerepet töltöttek be. Sajnos a professzor úr már az égi mezőkre távozott. Ágnesnek Miskolcon, hazánkban és külföldön több templom őrzi műveit. Évtizedek óta vezet nyári képzőművészeti táborokat Gömörszőlősön, lakásában Miskolci Irodalmi Szalont szalont működtetett, az Éltető Lélek Irodalmi Kör tagjaként számos helyszínen mondott verset. Színházi díszletei, templomi freskói, oltárképei, triptichonjai, táblaképei, seccoi mellett Dante-parafrázisai, Krúdy-, Tompa -, Ady illusztrációi, akvarelljei hazánkban és külföldön több helyszínen és kötetekben is megtekinthetők. A Miskolci Galériában Szent és profán címmel most nyílt kiállítása. A Zenepalotában, a Miskolci Akadémián is gyönyörködhetünk alkotásaiban. Dr. Károlyi Zsuzsanna bőrgyógyász is díszpolgár lett, ő is megfordult a Feledy-ház rendezvényein. Negyven éven át dolgozott a miskolci Semmelweis Kórház bőrgyógyászati osztályán. Felmenői között található a bibliafordító Károli Gáspár testvére. A tág családban 13 orvos működik különböző területeken. Dr. Lovász Emese is Pro Urbe díjat kapott  a Diósgyőri Vár régészeként. Feltárásai hozzájárultak a vár rekonstrukciós munkáihoz. Miskolcon a Feledy-házban, a Várban, az Akadémián, de az ország más városaiban is gyakran tart előadást a vár történetéről, bemutatja a leleteket, amelyek a vár népének életéről szólnak. Ő ezen a napon a Diósgyőri Várban mutatta be kötetét. Kondor Béla képzőművészeti díjat kapott Seres László festőművész, ő sem tudott eljönni, de kiállításait korábban láthattuk itt.

Amíg a díjazottak és a barátok megérkeztek, egy kis csapat készülődött az ünnepre. Kiraktuk a kertbe az asztalokat, székeket, két szakácsunk is elkezdte a főzést, amelyhez a hölgyek kuktáskodtak. Tisztítottuk, daraboltuk a zöldséget, majd Hornyánszky Anti sütni kezdte a hagymás resztelt májat, hozzá pereszke gombát tett. Délben tálalt. A jelenlévők közül többen újra szedtek, dícsérték a szakácsot.

Ebéd után meghallgattuk Koncz Károly beszélgetését a friss Szabó Lőrinc-díjas Bereti Gábor költővel. Kérdezte a költő indulásáról, előző prózáiról, köteteiről: "Miért nem ír már prózát, mi határozza meg témáit?". Ezekre hosszan válaszolt Gábor. Titkolt múlt - tiltott jövő című verseskötete 2015-ben jelent meg. A szerző így ír róla: "Az elmúlt évtizedek kényszerű kitérői után a költészet lassan visszatérni látszik tabuktól mentes önmagához, melyben inkább a szabadság, a teljességigény, a humanizmus és az alanyiság jelenléte, mintsem ezek hiánya számít korszerűségének kritériumáról. A korlátozhatatlanság és a nyitottság fontosságára figyelmeztetőkkel vallom, a költészet elől nem lehetnek az életnek sem kifejezés technikai, sem magán, vagy közéleti értelemben vett elzárt területei. A költő számára a feladat ezért ma sem változott: a hagyomány és a megújulás igényeire figyelve a maga lelkéből és tehetségéből fakadó munkássága révén a műben az esztétikum eszközeivel lírává emelt igazságnak a látatása. Kötetem szerény kísérlet a fentiek poézissé konvertálására."

Kedves verseit felváltva mondták Koncz Karcsival. Ezekből idézek néhányat: Lombosan: "Lombajtó nyílt s arcodon nevetés/ mókus ugrált a fán így köszönt/ s a sok hűvös levél mind elönt/ akár az ár s ez szép és nem kevés// Tudd miránk vár ez a nyár kedvesem/ aranyló hajú földi csillag/ s hogy véled akkor is ragyogjak/ ha elmúlt már most szép csendesen// a fák sátrába viszlek a sodró/ mostohaágyra mely megőrzi forró/ bőröd havát S majd elárulja// ha kérdezik milyen is volt milyen/ mikor az árnyék sütött idelenn/ s szikrázott fönn az ég haragja//. Ha Bartók hallgat: "Nem a zenéje, csupán hiányzó/ szavai a csend. A virágtalan délutánban kifosztott bokor/ az arca. Árnyak kunkorodnak/ a levelek helyén. Bujdosók/ dühével jő a szél és estő/ szitál vízszintesen szeme sötét/ árkába. Menekülőn a Bárka/ gyomrába gyűlnek a só marta/ vízcseppek, s könnynek nevezik/ magukat.Nem halott. Nem rideg./ Nem barbár ő mint/ arcán időnk rándulása.//" Az emlékezet árnyai: "Az emlékezet árnyai alól/ liliomok, jövőszomjas/ virágok szökkennek elő./ Közöttük Beethoven bolyong,/ s meg-, megkoccantva a/ testeket, új értelmű,/ friss hangokat keres./ Míg kutat, segítem:/ a kopár homlok sápadt síkjáról/ folyjanak le a megbántott/ hangjegyek./ Segítek megtalálni az új idők/ új szimfóniáit, mert harsogva/ a dögvész indulóit/ köröttünk újra náci csordák/ dúlják szét a jövőt./ S nehogy megint áldozat legyünk/ P. Klee is jön, s itt marad velünk,/ hogy lássák, múlt, jelen,/ s jövendő sűrűsödik e harcban,/ s csak ha egyenlőséget,/ humánumot és szabadságot hozunk,/ nyerhetjük meg ismét újra a háborút.//"

Balázs István, a Múzsák Kertje Alapítvány elnöke főzte a bográcsgulyást, az előkészítésben szintén a hölgyek segítettek. Közben Koncz Karcsi mellé ültünk, Ötvös Éva színművész,  versmondó férje, dr. Répássy Tamás verseiből válogatott, amit újra szeretne megjelentetni. Mesélt a miskolci Manézs Színházról, a Kelet Irodalmi Alkotócsoport tagjairól. Petőfi Sándor vándorszínész korát idézte, amikor az országot járta. Magyarország kistelepülésein, nagyvárosaiban, Felvidéken, Erdélyben, Vajdaságban Évike előadta szűkebb hazájának költészetét, a klasszikusokat, de azok versesköteteiből is mondott általa kedvelt verseket, vagy novellákat, akik hozzá közel álltak, pl. Cseh Károly, Horváth Gyula, Szabó Bogár Imre, Györgyei Géza és mások. Több CD-, videofelvétel, fotó készült ezekről a Fonókról, amit úgy tervezett Karcsi, hogy a beszélgetések, versek közben ezeket is meghallgathatjuk. Most nem volt erre idő, de reméljük, lesz egy másik alkalom is. A Rengeteget kéne még élni című Akvarell CD-n sok mai költő versét olvasták fel a fonósok. Ebben szerepelt Kühne Katalin Szemed tükrében verse, amit Ötvös Éva Karcsival most előadott. Koncz Karcsi 70 éves születésnapjára készült a jegyzetíró Gyönyörűség hallgatni Téged című verse, amit most a szerző olvasott fel. Ezután Kolumbán Jenő olvasta fel ezután egyik versét.

Megérkezett 4 óra előtt a Rókalánya zenekar, amíg beállították a hangosítást, kínálgatták a süteményeket. A koncerten előadták a szaletliben régebbi és újabb számaikat. Mindegyikük nagyon tehetséges, 3 gitárművész, 2 énekművész, 1 dobos és 1 hegedűművész alkotja a zenekart. Virtuóz módon adták elő az általuk megzenésített vereket, népdalokat, blues-, jazz- és klasszikus darabjaikat. Változatos műsoruk most is megigézte a közönséget. Énekesük csodás hangja betöltötte a teret. Nagyon élveztük ezt az igazi tavaszi időben megtartott verskoncertet, vastapssal búcsúztunk tőlük.

Fél öt körül Balázs István meghívta a vendégeket és előadókat a bográcsgulyás elfogyasztására. Ez is nagyon jól sikerült, de többen már a májjal jóllaktak. Voltak azonban újabb vendégek, akik megéheztek. Közben beszélgettek, itták a közösség tagjai által hozott finomabbnál finomabb borokat, ették az édes és sós  süteményeket.

Fecske Csaba költő  érkezett meg 5 óra tájban, idén Pro Urbe-díjat kapott. Koncz Karcsi köszöntötte őt, akivel sokáig beszélgetett arról, miért kezdett verset írni már az általános iskolában és hogyan folytatódott irodalmi pályája. Csaba elmondta, hogy mindig is költőnek készült: "Hamar rákaptam a könyvekre, ezek bűvöletében éltem. Az iskolában megtetszett sok dal, amit tanultunk. Gondoltam, én is tudnék valami ilyesmit csinálni, elkezdtem verseket fabrikálni. Eleinte nem mutattam meg senkinek, csak édesanyám tudta. Egyszer versíráson kapott a tanító néni. Megmutatta az igazgatónak, aki megkérdezte, tényleg verseket írok-e óra alatt, nagyon megijedtem. Féltem, hogy megbuktat számtanból. Később kiderült, ő is ír verseket, titokban kollégára talált személyemben. Emlékszem a vers utolsó két sorára: "Mert március tavasz hónap, nincsen helye itt a hónak." Felszólítottam a természetet, hogy ne marháskodjon. Vállalnám ma is, az is én voltam, csak feszesebb bőrbe csomagolva - mondja derűsen. Márciusi hóesés a címe. Ragyogó márciusban hirtelen nagy hó huppant szülőfalumra, Szögligetre. Sok gyerekverset írtam, meg sem tudom számolni, mennyit. Egy éve halt meg a feleségem, őt gyászolom. Ezek ösztönösen jöttek. Mint ahogy elsírja magát az ember és jönnek a szeméből a könnyek belőlem most így szakadnak ki ezek a versek. "

 Termékeny szerző, több műfajban alkot: versek, novellák, gyermekversek, mesék írója. A gyermekek szeretik tréfás, de egyúttal tanító szándékú verseit, meséit. A költő játszi könnyedséggel bánik a nyelvvel, otthon van az antik időmértékes, a magyaros, ütemhangsúlyos verselésben is. A sötét, olykor drámai hangvételű versek ellenére derűs, optimista kicsengésű a Kiűzetés című kötete. Miskolc szellemi életének egyik meghatározó alakja. Szögligeten született, 1948-ban. Első verseskötete Arcok holdudvarban címmel 1978-ban, a Magvető Kiadónál jelent meg. A költészet élvonalába tarozik, verseit rangos folyóiratok, reprezentatív antológiák és hetilapok közlik. Borsod-Abaúj-Zemplén megye alkotói díjjal ismerte el munkásságát. 2006-ban Pro Literatúra-díjban, 2008-ban József Attila-díjban részesült. Miskolc város Szabó Lőrinc díjjal honorálta munkásságát. Szülőfaluja díszpolgára, tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Széchenyi István Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Csoportjának.

Koncz Karcsi néhány verset felolvasott a Kiűzetés : Válogatott és új versek című kötetéből, amely 2017-ben jelent meg: Születésnapomra: "ötvenkét éves lettem én/ epilógus e költemény/ sírós/ írás// ennyi idő hogy telhetett/ hová lettek napok hetek/ látom/ létem// s az idő eltelik velem/ főm zavart sajdul alfelem/ a múlt/ kimúlt// helyette itt van a jelen/ hiába rovom rá jelem/ nem é-/nemé// megúsztam volna szárazon/ ha nem szülsz meg s nem származom/ az ám/ anyám// lehettem volna műsoron/ de nem vfolt hozzá hű sorom/ vak ok/ vagyok// csúnya nő kancsalít jövőm/ magáévá tesz majd ha jön/ sekély/ e kéj// megmondhatom már előre/ csak marék por lesz belőle/ m is az/ igaz// táncra perdülni nincs okom/ hogy hazám talaját fogom/ javí-/ tani//" Ima-féle: "Istenem ha volnál/ hozzám lehajolnál/ egy kicsit szeretnél/ magadhoz emelnél/ nm hagynál a porban/ tudnám a menny hol van/ hogy segíts azt néznéd/ van-e egy kis méz még/ fölitatnád könnyem/ akit a sors vert meg/ én szomorú gyermek/ szót fogadnék könnyen/ Istenem Istenem/ ne csak én lehessek/ neked is kell lenned/ én miért ha te nem//" Szerelmes hús: "túl az emberélet útjának felén/ egy nagy sötétlő erdőbe/ Uram eszedbe jutottam/ mély verembe vetettél/ ajtótlan falak meredeztek előttem/ aztán láttam egy ajtót/ de nem volt rajta kilincs/ a halál az a sötét bevonat/ amely nélkül semmit sem látnánk/ s tükörben mondja Bellow/ látom beesteledett arcomat/ veszett fejsze nyelét keresem/ a boldogságot én most veszítettem/ csontokra teregetett szerelmes hús/ száradok a napon//". Miskolcon járt az ősz: "Miskolcra tegnap beszökött az ősz/ lányokat molesztált a forinton/ a Bükkben avarra bukott egy őz/ kibuggyanó piros vércsepp a som// ballagtam épp a füstös Tháliába/ Bandi pincér már hűtötte söröm/ de jaj hiába minden hiába/ minden sör langyos lesz végső soron// szembejött a szél s fülembe súgott valamit/ beleremegett agyam/ Isten formájúra a kín alakít/ s ha Rilke az ember nagyon maga van// s bróker se lesz soha Bécsbe száműzve/ a nyár csak nevetett az Antikvárium előtt/ s játszadozva forró sugarakat lőtt/ a mosolyt próbálgató aszonyok szemébe//"

      Ezután Karcsi kedvenc verseit olvasta fel, Ady Endrétől, Arany Jánostól és más jelentős helyi költőktől. Jacsó Pál, az Irodalmi Rádió és az Éltető Lélek versmondója tavaly a legjobb előadó lett. Most saját humoros verseit olvasta fel, köztük Toldi parafrázisát. Petri Nóra, a Miskolci Televízió szerkesztő riportere, az Irodalmi Fonó régi tagja egy felvidéki magyar író, Schalk László humoros prózáit olvasta fel. Nagyon élveztük. Az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2018-ban B. Mester Éva lett, aki 5 versét olvasta fel. Én is felbátorodtam, felolvastam novellámat,  amely egy balesetben sérült kislány rehabilitációjáról és egy nemes paripáról, Szélvészről szólt.

      Ez a baráti közösség már évtizedek óta gyakran jár a Múzsák Kertje Baráti Kör és a Herman Ottó Múzeum, Miskolci Galéria, a Zenepalota és a miskolci zeneiskolák rendezvényeire. A kertben együtt építették fel a szaletlit, ültettek diófát és virágokat, füvet nyírtak, gyomláltak, tetőt javítottak, használt cserepeket kalákában vittek a lépcsőhöz, hogy a padláson elhelyezzék, ha mód nyílik rá később, kicseréljék a töredezett tetőcserepeket.

      Mindezt önkéntes alapon, szívből és a művészetek iránti szeretetből végzik. Örömmel tölti el őket, ha újra találkoznak. Előadóink mindig értékeket közvetítenek. Miskolc történelméről, építészetéről, zenei és képzőművészeti életéről, nagyjainkról előadóinkat hallgatják, irodalmi esteken, könyvbemutatókon, koncerteken vehetnek részt, megtekintik a tárlatokat, új tehetségeket pártolnak, neves művészekkel, írókkal beszélgethetnek.        

      Elszaladt az idő, én is hazaindultam, de lelkemben tovább zengtek a verssorok, a koncert hangjai. Voltak néhányan, akik még maradtak, este 10-kor lett vége a hosszú, élményekkel teli napnak. Várjuk a Feledy-ház nyári rendezvényeit és szeptemberben a 101. Irodalmi Fonót, további előadásokat, tárlatokat, koncerteket.

Kühne Katalin