Biczó Gábor filozófus

május 22.    Biczó Gábor

___________________________________________________________________________________________________

A Művészeti Szabadegyetem sorozatában a felkért előadók azokra a kérdésekre próbálnak választ adni saját alkotói, kutatói munkájuk alapján, amelyek a művészeti tudatforma, a művészet funkcionális és lelkiismereti megújulásának kényszeréről, lehetőségeiről és valóságáról szólnak a hagyományos értékrendek és a megújulást sürgető új törekvések tükrében. Biczó Gábor, a Miskolci Egyetem és a Debreceni Tudományegyetem professzora, antropológus és filozófus „Az egzotikus esztétizációjának folyamata és transzkulturális vonatkozásai” címmel tartotta a sorozat utolsó előtti előadását a Feledy-házban.

Előadását három részre tagolta:

·         Az egzotizáció, amelynek értelmezésében és megértésében a kulturális antropológia jelentős szerepet vállalt

·         Miként tudatosul bennünk, a nyugati civilizációkban élők számára egy különös, számunkra idegen kultúra lényege, ha egy egzotikus tárgyat szemlélünk?   

·         Hubert Fichte író és Leonore Mau fotóművész közös kutatása alapján megérthetjük-e mindazt az értéket, ami a primitív népek társadalmában egyértelmű, közösséget teremtő?

Szeretnénk elérni, hogy az idegen kultúráknak, amelyben nem vagyunk jártasak, megértsük mozdító rúgóit. A 18. század végén, a 19. század elején a romantika irodalma, művészete volt a meghatározó. Írók, filozófusok értelmezték az etnográfusok által feltérképezett vidékek kincseit, brit, német tudósok által fellelt tárgyak a primitív népek kultúráját tárták fel. 1910-es években a Dahlemi gyűjtemény komplett formában mutatta be múzeumában egy indián nép tárgyrendszerét. Franz Boas munkássága a kultúrák egyenrangúságát, belső értékvilágát jelenítette meg. A 19. században a múzeumok kutatóhelyekké váltak, az USA és Európa az indián kultúra tárgyait Fanz Boas kutatásai alapján ismerhette meg. Alfred Reginald Radliffe Brown egy olyan társadalom életéről számolt be, ahol nincs politika, hierarchia. Az indiai szigetvilágban, az ausztráliai primitív társadalmakban minden ember egyenlő. Vladislaw Malinowski antropológus Pápua Új-Guinea szigetén olyan szimbolikus jelentőségű tárgyakat talált, amelyek rituális csereként vándoroltak a kultúrák között. Az esztétikai tárgy közösségteremtő szerepére utaltak ezek a kagylóból készült láncok, karkötők. Clifford Geertz Jáván, Balin talált tárgyak alapján állítja, hogy minden kultúra létrehozza a magas művészetet, de mindenhol másképp, csak saját kultúráján belül értelmezhetjük hitelesen mindezt. Beszélt arról, hogy Geertz például úgy nyerte meg a bali emberek szívét, és jutott kultúrájuk közelébe, hogy velük menekült el a kakasviadalukat tiltó hatalom razziája elől, ezzel átérezve sorsukat, közösséget vállalva velük. Így fogadták be őt, így ismerhette meg a művészien megtervezett esemény lényegét, a kvázi műalkotásokat, amit egy nyugati ember másként sohasem tudta volna átélni. Előadásának záró részében Biczó Gábor az 1970-es évek elején a karibi térségben és Nyugat-Afrikában kutató két különleges ember Fichte és Mau (író és fotóművész) munkásságáról beszélt, akik tapasztalásaikat egy párhuzamos dokumentációval – szöveg és kép- próbálták bemutatni. Így egészítette ki egymást például a beavatási rítusról készített tanulmány és az ugyanakkor készített fotók.

Az afroamerikai kultúrában a mindennapi életre jellemző attitűdök, az agresszió a rítusokban és a pszichiátriában talált utat. A hit nem az ideák és az esztétika ügye. A „Xango”-ban az antropológus az indián törzsek strukturális analízisét mutatja meg. Az éhezés, a hermafroditák, kivégzettek trófeái azt tanúsítják, hogy „Mi vagyunk a győzők.” A „Psyche” közelítés az elmebetegekhez. Egy fotón láthattunk egy afrikai beteg kisfiút, aki a szeme elé tesz egy üres, kiluggatott gyógyszeres fóliát, és aki a tabletták helyén tátongó lyukakon néz szembe velünk. Az ő által látott homályos kép, és a szembehelyezkedő őt leképező kamera élessége egyben szimbolikus is, ami egyben a kultúrák között megértésre vágyó párbeszédre, a tolerancia kötelességére, az egymás iránti tiszteletre utal. 

 Kühne Katalin

__________________________________________________________________________________________________

Művészeti Szabadegyetem 2013/1

Új időszámítás (!?)

A paradigmaváltás kényszere, lehetősége és valósága a 21. század európai művészetében

A Miskolci Galéria, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportja és a Múzsák Kertje Alapítvány folytatja az előző években már sikeresen megrendezett előadásokból és beszélgetésekből álló sorozatát a város kultúra és művészetek iránt érdeklődő közönségének, egyetemistáinak és középiskolásainak a Feledy-házban.

A felkért előadók a kilencedik félévben, kéthetenként a művészeti tudatforma, a művészet funkcionális és lelkiismereti megújulásának kényszeréről, lehetőségeiről és valóságáról szólnak a hagyományos értékrendek és a megújulást sürgető új törekvések tükrében alkotói, kutatói munkásságuk alapján.

Lehet-e túllépni az egyéni mítoszok gazdag káoszán? Érvényesek-e még a művészetben és milyen módon az európai kultúra alapjait képező vallási-erkölcsi értékrendek? Mit jelent ma a művészetben a szabadság és a felelősség eddig egymást feltételező, de ma sokszor szabadon értelmezett kettőssége? Egyáltalán felfoghatjuk-e ma még a művészetet úgy, mint az „emberiség lelkiismeretét”?

Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a felkért előadók segítségével az estek házigazdája:     Dobrik István művészettörténész