Művészeti Szabadegyetem 2013/2015. 3.

Pirint Andrea művészettörténész tartott előadást „Képzőművészeti élet Miskolcon a kiegyezés után és a századelőn. Balogh Bertalan és a felvidéki vándorkiállítások” címmel a Feledy-házban

Az előadó a 18. században működő képírókról, majd a 19. században jelentősebb miskolci festőkről: Kraudy József, Wántza Mihály, Vánca Emma és Latkóczy Lajos munkásságáról beszélt röviden. Utóbbi volt a város első hivatásos festője. Következtek azok a rajztanár-festők, akik közül Baumgartl Boldizsárt, selyebi Kiss Lajost, Hídvégi Gézát, Bizony Ákosné Hosszúfalusy Rózát, Rueff Ferencet, Balogh Józsefet, Haller Stefániát, Halász-Hradil Elemért és Rezsőt, Kóris Kálmánt, Sassy Attilát és Kmetty Jánost említette, akik többé-kevésbé Miskolcon működtek. Volt olyan köztük, aki csak rövid ideig élt városunkban, néhány alkotása ismert. Ők főként pedagógiai munkájukból éltek meg és mellékesen festettek. Akik Miskolcon születtek, hamar elhagyták a várost. Miskolc nem adott perspektívát számukra, máshol keresték ezt. Így volt ez az egész országban. A képzőművészeti élet Budapestre centralizálódott, a vidék lemaradt.

                Nagy jelentősége volt annak, hogy 1871-ben megindult a felsőfokú képzőművészeti oktatás, megalakult az Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképző Intézet. Így a festők közül többen magasan képzett szakemberek lettek. Az 1900-as évek elején törekvések indultak a decentralizálódásra. A kiállítások összekapcsolódtak a műkereskedelemmel. A Nemzeti Szalon és a Műcsarnok vidéken is rendezett kiállításokat, bár ezek többnyire véletlenszerűek, egyenetlen minőségűek voltak. Azokat vitték vidékre, amelyeket a budapesti tárlatokra nem fogadtak be, a neves művészek műveit pedig csak Budapesten állították ki. A ritka alkalmak, amelyeket Miskolcra hoztak: 1899. Tornai Gyula kiállítása, 1899. Acélmetszet-kiállítás, 1902. Istvánffy Gyula kiállítása, 1902. Országos Magyar Képzőművészeti Tárlat, 1903. Balogh József kiállítása.

                Balogh Bertalan (1870-1922) a MÁV miskolci Üzletvezetőségének tisztviselőjeként kezdte. Zempléni születésű, de 1898-tól bekapcsolódott a Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület munkájába, főtitkár, majd a közművelődési osztály vezetője lett. Balogh Bertalan álma az volt, hogy minden egyes vidéki központba el kell vinni az élvonalbeli kortárs képzőművészeti alkotásokat.  Ezzel lehet csak a közönséget megnyerni, ízlésüket formálni. Arra törekedett, hogy megvalósítsa elképzeléseit, hogy szakemberek által zsűrizett, minőségi alkotásokat állítsanak ki Miskolcon és a többi vidéki városban is. Ez 1906-ban megvalósult, az ötletgazda-szervező Balogh Bertalan volt. Vándorkiállítást szervezett: Eger – Miskolc – Kassa – Eperjes -Sátoraljaújhely - Debrecen útvonalon. Nagy lelkesedéssel látott munkához, ahogy e vándorkiállítás történetét olvashatjuk Zsadányi Guido: A felvidéki vándorkiállítás története (=Herman Ottó Múzeum Évkönyve IV. Miskolc, 1964) c. tanulmányában. Itt Rippl-Rónai, Benczúr, Mednyánszky, Csók, Fényes, Szinyei M. P., Zala művei szerepeltek. Lyka Károly a Művészet hasábjain írt erről értékelő cikkében. Balogh Bertalan éveken át készült erre, rendszeresen járt Budapestre tárlatokra, elutazott Münchenbe, Párizsba.    Benyújtotta tervezetét, amelyben kitért az árajánlatokra is. A feladatokat megosztotta. A Műcsarnok szakembereinek feladatai közé tartoztak: zsűrizés, szállítás, eszközök biztosítása. Szakemberek segítségét kérte, de saját önkéntes munkája tette ki a jelentős részt, maga a szervezés. Előadásokat tartott, tárgyalt a városi vezetőkkel, a több száz rendezőbizottsági taggal, de ők inkább csak elviekben támogatták, a gyakorlatban csak néhány fő végezte az igazi munkát. Minden helyszínen jelen volt, főként az első kiállításon, Egerben. Amint azt másik helyszínre vitték, ott is fogadta a műveket, előkészítette és felügyelte a munkákat, ő volt a program gazdasági felelőse. Számlát vezetett a legapróbb tételekről is, a bankokat megkereste, tárgyalt a műkereskedőkkel, a művészekkel, plakátokat, katalógusokat gyártatott. Ő volt a vándorkiállítás mai szóhasználattal élve "marketingese", sajtóban hirdetett, zenei programokat vont be a kiállítások népszerűsítéséhez, közönséget szervezett. Szerette volna, ha a művészek is eljöttek volna minden helyszínre, leveleket írt nekik, de ezt mégis kevesen vállalták. A megnyitóra Gróf Apponyi Albertet hívta meg, aki először elvállalta, majd hirtelen le is mondta. Balogh ekkor felutazott hozzá és kérdőre vonta. Nagy diplomáciai érzékkel sikerült meggyőznie, így ő nyitotta meg mégis Egerben a vándorkiállítást. A legnagyobb műkereskedő is Balogh volt, tárgyalt az árajánlatokról a művészekkel, a vevőkkel. A művészek arra kérték, hogy járjon közbe, hogy a vételárat mielőbb megkapják. Sok levélváltás után megkapták ugyan, de a vásárlók legtöbb esetben a megjelölt áron alul voltak hajlandók fizetni.  A művészek csalódottságuk mellett is elismerték a sok munkát, amit Balogh Bertalan végzett, hiszen ezt értük is tette, de mint ma is, általában szegényen éltek, és szerették volna, ha többet kapnak egy-egy műért. A művek úgy válnak a társadalom számára értékké, ha mindenki számára hozzáférhetőek. Ezt az úttörő tevékenységet az országos lapok is elismerték, a Választmány is megköszönte körültekintését és lobogó lelkesedését. A legnagyobb megtiszteltetést mégis a művészektől kapta, akik díszvacsorát rendeztek köszönetképpen.

                Sajnos országossá nem vált ez a kezdeményezés, ahogy Balogh Bertalan tervezte. A másodikat négy évvel ezután ugyanazon az útvonalon még egyszer megrendezték. Ő maga így írt erről: „Szilárd hitem, hogy művészetünk Bibliai füstoszlop, mely nemzetünket a félreismerés még mindig ránk nehezedő korszakából az Ígéret földjére, a nagy kultúrnemzetek sorába elvezetni fogja.” 

                Ahogy ez később részben el is következett, igaz, csak a 20. században, de ez a következő évi szabadegyetemi előadások témája lesz.

 Kühne Katalin

Fotó: Barázda Eszter

_____________________________________________________________________________________________________

Vesztróczy Manó: Balogh Bertalan (1912) olaj, vászon

Október 30. 17 óra, Feledy-ház (Deák tér 3.)   

 
Képzőművészeti élet Miskolcon a kiegyezés után és a századelőn 
Balogh Bertalan és a felvidéki vándorkiállítások

Előadó:Pirint Andrea művészettörténész

_____________________________________________________________________________________________________

Művészeti szabadegyetem 2013/2015

Miskolc művészeti élete 1867-2014

A Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportja és a Múzsák Kertje Alapítvány folytatja az előző években már sikeresen megrendezett előadásokból és beszélgetésekből álló sorozatát a város kultúra és művészetek iránt érdeklődő közönségének, egyetemistáinak és középiskolásainak a Feledy-házban.

A szabadegyetem következő négy szemeszterében Miskolc művészeti életéről hallgathatnak történeti szálra fűzött előadásokat az érdeklődők a kiegyezéstől a múlt század, majd az ezredfordulón át napjainkig.

A művelődéstörténeti áttekintésekkel színesített sorozat az építészet, az irodalom, a színház, a zene, a képzőművészet és a fotóművészet történetét, a kiemelkedő alkotói életutakat, az intézményi háttér alakulását veszi górcső alá és mutatja be elsősorban helyi kutatók, muzeológusok, művelődési és művészeti szakemberek segítségével.

Az első szemeszterben - Miskolc művészeti élete I. (1867-1914) - a felkért előadók kéthetenként a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakot idézik meg, a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.

A sorozat szerkesztője és az estek házigazdája: Dobrik István művészettörténész

Október 2.            Miskolc kulturális élete a kiegyezés után és a századelőn

                             A művelődés feltételrendszere és szektorai a dualizmus időszakának Miskolcán

                             Dr. habil. Veres László PhD

                             történész   

Október 16.          Színházi élet Miskolcon a kiegyezés után és a századelőn

                             Művészeti törekvések a Latabároktól Palágyi Lajosig

                             Mikita Gábor

                             színháztörténész

Október 30.          Képzőművészeti élet Miskolcon a kiegyezés után és a századelőn  

                             Balogh Bertalan és a felvidéki vándorkiállítások

                             Pirint Andrea

                             művészettörténész

November 13.      Zenei élet Miskolcon kiegyezés után és a századelőn különös tekintettel a zeneoktatás

                            és az  előadó művészet párhuzamos fejlődésére

                            Sír László

                           a Miskolci Szimfonikus Zenekar ny. igazgatója

November 27.     Miskolc irodalmi élete a kiegyezés után és a századelőn

                            Lévay kora

                            Porkoláb Tibor PhD.

                            Irodalomtörténész

December 11.     Miskolc építészete a kiegyezés után és a századelőn 

                            Az európai stílusok hatásai

                            Olajos Csaba

                            ny. Észak-magyarországi területi főépítész

Az előadásokra a fenti időpontokban a Feledy -házban (Miskolc, Deák tér 3.) szerdánként 17 órai kezdettel kerül sor.

_________________________________________________________________________________________