Művészeti Szabadegyetem 2013/2015. 4.

A zenei élet Miskolcon a kiegyezés után és a századelőn

Sir László, a Miskolci Szimfonikus Zenekar nyugalmazott igazgatója tartott előadást „A zenei élet Miskolcon a kiegyezés után és a századelőn, különös tekintettel a zeneoktatás és az előadó- művészet párhuzamos fejlődésére” címmel. A 19. század második felében egy-egy magányos zenész, vagy hangszerén játszani tudó személy adott zeneórákat, főként hegedülni, zongorázni tanították a kevés számú érdeklődőt. Városi szintű zeneoktatásról ekkor még nem lehet beszélni. 1869-ben megalakult a Zenekedvelők Egyesülete. Tevékenysége két év után megszűnt. 1886-ban műkedvelő zenekar jött létre, amely elsősorban az egyházi szertartásokon, zenés miséken működött közre, 1892-ben megszűnt. 1897-ben Klima Mihály 8 zenetanárral, több mint száz növendékkel megalapította a Miskolci Zenekadémia elnevezésű magán-zeneiskoláját. Városi segítséget is kapott, lakást és tantermeket a múzeumi épületben. A viszony hamar megromlott a városvezetéssel, így 1900-ban megszűnt. Zeneoktatás és előadóművészet párhuzamosan, egymást kiegészítve fejlődött Miskolcon, a zenekarért folytatott harc azonban göröngyös utat járt be. A miskolciak szűntelenül megmutatkozó igénye újra és újra erőt adott a próbálkozásokhoz. 1893-ban megalakult az első munkásegyesület, a Jószerencse Dal- és Önképzőkör. Céljuk a dal művelése, a társas élet fejlesztése volt. 1910-ben alakult meg a Miskolci Általános Munkásdalárda. Ebben a korszakban az egyházak is dalestélyekkel örvendeztették meg a miskolciakat (pl. Szent Cecília Kórus, Miskolci Református Vegyeskar, Harmónia Dalegylet). A hangversenyrendezés munkáját és anyagi hátterét Miskolcon elsősorban a Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület, majd később a Lévai Közművelődési Egyesület biztosította. Az 1904-ben a Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület patronálásával egy zenekar alakult, amelynek magja egy 24 tagú vonószenekar volt. Mintegy hatezer korona állami támogatást kaptak 1909-ben. Ők alkalmi koncerteket adtak. Szentgály Gyula zeneiskolai igazgató vezetésével, a szimfonikus zene elterjesztésének talán legfontosabb élesztője volt a városban. Rendszeresen adtak koncerteket a városon kívül is (Eperjes, Kassa), ahol a Vasgyári Zenekar fúvósai egészítették ki a zenekart. Az I. világháború visszavetette a város zenei életét, néhány vendégművésszel alkalmi kamaraesteket rendeztek. Nagyszabású zenei eseményekre nem kerülhetett sor. Néhány vendégművésszel szerveztek koncertet, a zeneiskolában a művésztanárok léptek fel. Komoly feladatokra is képes együttest állítottak ki, állandó karmester és anyagi támogatás hiányában azonban csak egyedi kísérletek voltak. Hollósy Kornél és Koller Ferenc ragyogó tehetségű és jó szervezőkészségű művész-tanár-karnagy fenntartották egy felívelő zenei élet reményét a városban. 1921-23 között főleg a színházban összpontosult a zenei élet, mintegy száz operaelőadást hozott létre a színház, tucatnyi operát mutattak be. Előtérbe került úja egy állandó, igazi szimfonikus zenekar megalakításának igénye. A színház karnagya Rádió Dezső, a helyőrségi zenekar karmesterei ekkor Francz Károly és Pongrácz Géza volt. A zenekar a zeneiskola, színház, katonazenekar, vasgyári zenekar tagjaiból verbuválódott, 1922-ben egy 56 tagú együttes Mozart, Liszt, Hollósy műveit mutatta be. A Miskolci Filharmóniai Társaság toborzott zenekara próbálta egybegyűjteni a Miskolcon élő zenészeket. A bemutatkozó koncert 1923-ban nívós műsorral debütált (Beethoven, Haydn és Mendelssohn), Hollósy Kornél és Koller Ferenc vezényletével. A Társaság ezután mindvégig anyagi nehézségekkel küzdött. Néhány nagyszabású koncert után már csak vonószenekari koncertekre futotta. A 13. gyalogezred erősítette meg a zenekart, 1925-ben Francz Károly és Venetianer Sándor, később Vándor Sándor vezényelt. A városhoz még nem tartozó településen már 1885-ben megalakult a Diósgyőr-Vasgyári Alkalmazottak Dal- és Önképzőköre. (Csak 1950-ben csatolták Miskolchoz.) Néhány zenét tanuló fiatal már alkalmanként együtt zenélt, a gyár vezetése 1893-ban zenekart alapított. Hivatásos karmestere Winter József volt, aki katonazenészekkel bővítette az együttest. 1895-1911-ig a zenekart Havasi József hegedűművész vezette, a vonósok fejlesztését tartotta fontosnak. 1896-ban a megnövekedett együttest a Vasgyári Tűzoltó Testületbe olvasztották be. Zádor Tibor fontos tényezőként említi tanulmányában azt, hogy hivatásos karmestert szerződtettek, a munkáséttermet megépítették, a vasárnapi előadásokat 1-2 hetente tartották. 1898-tól rendszeresek voltak a vasárnapi előadások 17 éven át. A színházteremben 2-3000 fő is összegyűlt, a nézők ingyenesen vehettek részt. Irodalmi, színházi, énekkari és zeneszámok alkották a műsorokat. Míg a 19. század utolsó éveiben keringők, polkák, indulók szerepeltek inkább, a századforduló után már Verdi, Mascagni, J. Strauss művei is elhangzottak. Ekkor már 24-28 tagból állt az együttes. 1900-ban hagyta jóvá az állami vasgyárak központi igazgatüsága a zenekari szabályzatot, amely egy zenealap létrehozásáról rendelkezett. A munkások és alkalmazottak havi bérük negyed %-ával járultak hozzá az alap jövedelméhez. A karmester és a zenészek rögzített juttatásban részesültek. Ez biztosította hosszú távon a zenekar működését. A városi zenekari koncertekre rendszeresen meghívták a vasgyári fúvósokat. 1911-14 között 30 fő feletti létszámmal működtek, képzett, főleg katonazenészekből verbúválódott tagsággal már nagyobb feladatokra vállalkozhattak. A vasgyári előadások tartalma elmélyült, operanyitányok, - részletek kerültek műsorra, Budapestre, Kassára, Debrecenbe is meghívták őket. A csúcspont 1914-ben bemutatott 3 felvonásos Maillart-opera sikeres előadása volt. Az I. világháború megszakította a zenekar fejlődését. Az új zenakari szabályzat 1920-21-ben nagyon korszerű volt. Közülük sokan a színház operaelőadásain is közreműködtek. A kamarazene élvezetéhez magasabb zenei műveltség szükségeltetik. Miután Miskolcon nem volt megfelelő létszámú polgárság, a kereskedőkből és iparosokból álló lakosság pedig nem igényelte a zenei előadásokat, a város sem tartotta fontosnak, így nem volt elég támogatójuk. A vasgyári munkások között ugyanakkor a cseh, morva, német munkások magukkal hozták a zene szeretetét és művelését. A táncos összejöveteleken a polkák mellett már megjelentek Mozart, Beethove, Weber és Haydn populárisabb művei is. A 20. század első évizedében a házi muzsikálás kezdett elterjedni, néhány Felvidékről áttelepült orvos, polgári család otthonában (Venetianer, Pazár) vagy a zeneiskola igazgatójának, Lányi Ernőnek otthonában. A gyár munkásai között is sok volt a képzett muzsikus. Az első gyári vonósnégyes 1907-08-ban alakult, tagjai mérnökök, akik szerették a zenét. 1911. decemberében megalakult a Miskolc-Diósgyőr Vasgyári Kamarazenei Egyesület, tekintélyes támogató tagsággal. Ebben Miskolc volt az első az országban. 1911-13 között 42 alkalommal tartottak összejövetelt a városháza kistermében. Szűk körben nemcsak muzsikáltak, hanem klubszerű működésük főképp önképzésre koncentrálódott. Az iskolán kívüli oktatásnak új nemét, a szemléltető zeneoktatást művelték. A kamaraestek és matinék fontos szereplői voltak a zeneiskola tanáraiból alakult kamaraegyüttesek. Rákos Arnold hegedűművész, zeneszerző és – kritikus, Hubay Jenő tanítványaként a világ számos városában tanult. Hajdu István gordonkaművész a városi kamarazenei élet oszlopa lett, szintén sok helyen koncertezett a világban. Halmay Irma zongoraművész-tanár Chován Kálmán tanítványa, Szentgályval került Miskolcra.    A hangversenyek rendezése az Egyesülettől tetemes anyagi áldozatot követelt, egy-egy híres művész meghívása a szűkös körülmények miatt nagy kockázattal járt. Balogh Bertalan a zenei életet is szerette volna decentralizálni, vándorkoncerteket szervezett 1905-től. 1913-ban megbeszélést tartottak egy Felvidéki Zeneszövetség eszméjéről. Balogh és társai az impresszáriókat szerették volna megkerülni, önzetlen kulturális szolgálatnak tekintették munkájukat, szerették volna olcsó jegyekkel megnyerni a  művelt közönséget. 1913-ban Hubay Jenő hangversenyét a Felvidéki Zeneszövetség támogatta. Miskolc megelőzte az országos kezdeményezést, ezután került sor az Országos Magyar Zeneművészeti Társulat megalakítására. Összefoglalva: városunk zenei életében voltak kezdeményezések, megtorpanások, de olyan időszakok is, amelyben megelőztük Budapestet is. Ezek magánemberek küzdelmei által lehettek sikeresek, intézményi keretek, támogatások nélkül, hivatásszerűen űzött munkájuk segítette elő a város zenei életének fejlődését.

Kühne Katalin

Fotó: Barázda Eszter

__________________________________________________________________________________________________

November 13. szerda  17 óra Feledy-ház (Deák tér 3.)

Zenei élet Miskolcon kiegyezés után és a századelőn különös tekintettel a zeneoktatás és az  előadó művészet párhuzamos fejlődésére

Előadó:  

Sír László

     a Miskolci Szimfonikus Zenekar ny. igazgatója

___________________________________________________________________________________________________

Művészeti szabadegyetem 2013/2015

Miskolc művészeti élete 1867-2014

A Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportja és a Múzsák Kertje Alapítvány folytatja az előző években már sikeresen megrendezett előadásokból és beszélgetésekből álló sorozatát a város kultúra és művészetek iránt érdeklődő közönségének, egyetemistáinak és középiskolásainak a Feledy-házban.

A szabadegyetem következő négy szemeszterében Miskolc művészeti életéről hallgathatnak történeti szálra fűzött előadásokat az érdeklődők a kiegyezéstől a múlt század, majd az ezredfordulón át napjainkig.

A művelődéstörténeti áttekintésekkel színesített sorozat az építészet, az irodalom, a színház, a zene, a képzőművészet és a fotóművészet történetét, a kiemelkedő alkotói életutakat, az intézményi háttér alakulását veszi górcső alá és mutatja be elsősorban helyi kutatók, muzeológusok, művelődési és művészeti szakemberek segítségével.

Az első szemeszterben - Miskolc művészeti élete I. (1867-1914) - a felkért előadók kéthetenként a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakot idézik meg, a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.

A sorozat szerkesztője és az estek házigazdája: Dobrik István művészettörténész

Október 2.            Miskolc kulturális élete a kiegyezés után és a századelőn

                             A művelődés feltételrendszere és szektorai a dualizmus időszakának Miskolcán

                                Dr. habil. Veres László PhD

                             történész   

Október 16.          Színházi élet Miskolcon a kiegyezés után és a századelőn

                             Művészeti törekvések a Latabároktól Palágyi Lajosig

                             Mikita Gábor

                             színháztörténész

Október 30.          Képzőművészeti élet Miskolcon a kiegyezés után és a századelőn  

                             Balogh Bertalan és a felvidéki vándorkiállítások

                             Pirint Andrea

                             művészettörténész

November 13.      Zenei élet Miskolcon kiegyezés után és a századelőn különös tekintettel a zeneoktatás

                            és az  előadó művészet párhuzamos fejlődésére

                            Sír László

                           a Miskolci Szimfonikus Zenekar ny. igazgatója

November 27.     Miskolc irodalmi élete a kiegyezés után és a századelőn

                            Lévay kora

                            Porkoláb Tibor PhD.

                            Irodalomtörténész

December 11.     Miskolc építészete a kiegyezés után és a századelőn 

                            Az európai stílusok hatásai

                            Olajos Csaba

                            ny. Észak-magyarországi területi főépítész

Az előadásokra a fenti időpontokban a Feledy -házban (Miskolc, Deák tér 3.) szerdánként 17 órai kezdettel kerül sor.