Művészeti Szabadegyetem 2013/2015. 5.

Porkoláb Tibor előadása

Esemény kezdete:2013. november 27.

"Miskolc irodalmi élete a kiegyezés után és a századelőn.
Lévay kora" címmel tartotta meg Porkoláb Tibor PhD.
irodalomtörténész előadását

Porkoláb Tibor PhD. irodalomtörténész, a Miskolci Egyetem tanárának előadása

A Feledy-házban Porkoláb Tibor PhD. irodalomtörténész, a Miskolci Egyetem tanára tartott előadást „Miskolc irodalmi élete a kiegyezéstől a századfordulóig” címmel.

Idézett a korabeli lapokból és az ezzel a korszakkal foglalkozó monográfiákból:

- „A kultúra nevében sokat lehetne kívánni Miskolctól, de annak kulturális életéről alig lehet valamit megemlíteni.” /Ellenzék, 1907.

- „Egységes irodalomról nem beszélhetünk. Nevesebb íróink elszakadtak Miskolctól” /Leszih A.

- „Sajtója nem volt, kevés név, kevés érték, közülük alig néhányan lettek híresek” /Halmai

- „Az életerős, pezsgő irodalmi élet feltételei nem voltak adottak Miskolcon. Nincs irodalmi légkör, nincs kritika Miskolcon.” /Zsedényi. - Intézményi feltételek: irodalmi társaságok, egyesületek - néhány olvasókör kivételével - nincsenek. Legelső törekvések a Borsod-Miskolci Múzeumi és Közművelődési Egyesület keretén belül lehettek volna, de az is csak névlegesen tudott helyet adni az irodalomnak. Irodalmi lapok: Miskolci Társalgó, Hölgyvilág, Legyező, Miskolci Szemle, Termés, Új utakon, Kohó – kérészéletű lapkisérletek voltak. A hírlapokban csak szórványosan jelentek meg versek, kritikák. Személyi feltételek: a régi Miskolc egyetlen kimagasló alakja Lévay József volt. A Csorba Zoltán tanár által összeállított monográfia sok nevet említ, de ők többnyire a műkedvelők szintjén alkottak. Azért vette fel az írónak alig nevezhető alkotókat ebbe a kötetbe, hogy a helyi önazonosság-tudatot erősítse. Mindenkit miskolcinak tekint: aki itt született, aki ide látogatott, attól függetlenül, hogy értékeset alkotott, vagy sem. Vadnay Károly itt született, de hamar elkerült, lapszerkesztői tevékenysége is Budapesthez köti (Fővárosi Lapok). Csak miskolci diákéveiről, az 1878-as miskolci árvízről, és a Petőfire emlékező írásai kötik Miskolchoz. Tompa Mihályt sem köti semmi városunkhoz, csupán Lévayhoz fűződő barátsága, és az, hogy gyakran jött el hozzá. Egész életét Gömörben töltötte, ott alkotott. Lévay József egész hosszú élete alatt (93 évéből 88-at Miskolcon töltött) Borsod-megyéhez és Miskolchoz kötődött. Ő volt ennek a korszaknak a legtekintélyesebb írója. Ő még ismerte Petőfit, Görgeyt, Tompát, Gyulai Pált, szoros baráti szálak fűzték hozzájuk. A Kisfaludy Társaság 1860-as években tagjává választotta a kitűnő poétát. Országos hírnévre tett szert, retorikai képességei miatt a megyében alispánná nevezték ki. Úgy emlegették a tájhazához való kötődését, hogy „ami Petőfinek az Alföld, Lévaynak a Sajó völgye” volt. Erről a vidékről írta legszebb verseit, a magyar néplélek költőjeként ünnepelték országszerte. 1911-ben a nagyszabású ünnepségen a szónokok kiemelték szerénységét, modernkedéstől mentes népnemzeti stílusát, amit a nép megértett és ami miatt szerették. A Budapesti Szemlében névtelen kritikákat jelentetett meg, csak a szűk szerkesztőség tagjai tudták, hogy ő a szerző. Bírálta a modern költőket, Adyt, Vajda Jánost és másokat. Szerinte a nép nyelvén kell írni. Balogh Bertalan a Miskolci Naplóban is ezt írta: „Nem kell a modern ember.” Sassy Csaba, ez a grafomán zsurnaliszta kiüresíti a Lévay által teremtett értékeket, a társasági életről, a pincék világáról ír, és nem ér fel olyan magasságokba, mint Lévay. Lévay után Kozma Andor írt sokat Miskolcról, az Avasról, feldolgozta Bató Eszter legendáját. Lévay értékeli Kozmát, ő pedig Lévayt dicséri kritikáiban. Később Csengey Gusztáv költészetfelfogása egyezik Lévayéval, akit ugyanúgy ünnepelnek, mint korábban Lévayt. Ebbe a közegbe nem tudott beilleszkedni Kaffka Margit sem. Szalont működtetett otthonában, verseivel jelen volt a helyi sajtóban, a „Heten vagyunk” antológia is megjelent, sokat tett azért, hogy Miskolc irodalmi élete gazdagodjon, de hamar rájött, hogy ő ehhez a vidéki élethez, a stílushoz túlságosan modern, és vágyik Budapestre. Szendrey megkereste, hogy Miskolcról szóló több kötetes monográfiájában írjon miskolci életéről. Kaffka M. válasza visszautasító: „nem itt születtem, nem köt ide semmi”. Ezt a keserű választ a fővárosi pezsgő irodalmi élet utáni vágyakozása szülte. Lévay aranytollat, vaskorona-rendet kapott, Miskolc díszpolgára lett, megfestették arcképét, a Kaszinó díszpolgárrá választotta, még életében utcát neveztek el róla, az Avason padot állítottak. Igazi Lévay-kultusz született, ami csak 1937-ben szűnt meg. A temetése nagy gyászünnep volt, a város lakosai is kivonultak, mert szerették. Hiába volt tagja a Borsod-Miskolci Múzeumi és Közműv. Egyesületnek, nem vett részt a közéletben. Budapestre viszont gyakran felutazott, az Akadémiára és a Kisfaludy-Társasághoz. Helyi lapokban csak ritkán publikált, a Budapesti Szemle közölte kb. 230 versét, köteteit is a fővárosban adták ki. 1893-ban megalakult a Lévay Egyesület, amint az alapítók írták: „Nekünk ez értékőrző programot jelent.” 1925-ben a Lévay-centenáriumra díszes ünnepséget rendeztek, összegyűjtötték hagyatékát, a Múzeumban Lévay-szoba nyílt. A korábbi Református Gimnáziumot 1934-ben róla nevezték el. A kultusza 1937-ben megszűnt. Újabb Lévay Egyesület alakult Miskolcon a 20. században, a tagjai gyakran összejöttek, irodalmi esteket rendeztek, megőrizték emlékét, rá emlékező köteteket jelentettek meg. Összefoglalva: Igazi irodalmi élet nem működött ebben az időszakban Miskolcon.