Művészeti Szabadegyetem 2014.1.

Fotó: Barázda Eszter

Dr. habil. Veres László PhD történész előadása

A Művészeti Szabadegyetem tavaszi szemeszterének első előadóját Dr. habil. Veres László PhD. történészt Kákóczki András művészettörténész, a Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria intézményvezetője köszöntötte. A Művészeti Szabadegyetem atyja Dr. Dobrik István művészettörténész-tanár volt, tőle vette át a stafétabotot. Örült, hogy ilyen nagy érdeklődés kíséri ezeket az előadásokat, reméli, hogy továbbra is sokan ellátogatnak ezekre a rendezvényekre.

  Veres László a két világháború közötti kulturális életről beszélt, amelynek gazdasági és társadalmi hatásait is bemutatta.

  1918-ban, amikor véget ért az I. világháború, a direktórium, majd a szlovákiai lakosságcsere után Miskolc szinte méhkassá vált. Erdélyből, Felvidékről menekültek ezrei kerültek hozzánk. Az 51 ezerből 1941-ben a lakosság száma 70 ezer lett, döntően ők növelték meg a város létszámát. Minden 7. lakos zsidó volt korábban, mindössze kétezer fő menekült meg a gázkamráktól és jött vissza városunkba. Szlovákiából lakosságcserére kényszerítették az ott élő magyarokat, egyik óráról a másikra költöztették el őket Magyarországra, pár kilogrammos csomagot hozhattak magukkal, itt találtak otthont maguknak. Szlovák anyanyelvűnek mindössze 150 vallotta magát. Hová lett a 34 ezer lakos? A malenkij-robotra is több ezer lakost hurcoltak el, a háborúban lelték hősi halálukat, vagy hadifogolyként évekig szenvedtek a Szovjetunióban. A II. világháború végén, a zsidó lakosság elhurcolása után az értelmiség a lakosság 6-7 %-a volt. A munkások száma 30-35 % lett. Zsedényi Béla 1944 végén törvénybe iktatta Nagymiskolc létrejöttét.  Ekkor Hodobay Sándor és Mikszáth Kálmán volt a polgármester, akik álmokat fogalmaztak meg. A 140 ezerről 1949-re 250 ezer lakosságról álmodoztak. Hejőcsaba, Zsolca, Győri kapu irányában képzelték el a növekedést. Építkezések kezdődtek, főként ipari telepek: Drótsodrony gyár, Fonoda a Sajó parton, nagy városháza, ami a mai Megyeházától a Koronáig ért el, magába foglalta volna a rendőrséget, mozit, kereskedelmi áruházat. Ez nem valósult meg. Céljuk volt a múzeum fejlesztése, egy Kultúrpalota, ez is csak álom maradt. Hajós Alfréd tervei alapján elkészült viszont a Népkerti Vigadó, a Búza-téri Vásárcsarnok, a Soltész Nagy Kálmán utca emeletes nagy saroképületei, a Vörösmarty utca bővítése. Sajnos ez utóbbiakat a későbbi városrendezés során lebontották, ami érthetetlen.

      A város mindig is fogékony volt a kultúra iránt. Hodobay 1924-35-ig vezette a várost, az oktatási rendszere túlmutat a lélekszám adta lehetőségeken. 19 elemi iskola, 6 óvoda, a középfokú oktatás világszínvonalú, de hiányzott a felsőoktatás. Az óvodák közül ismerhetjük a Tóth István-féle kisdedóvót, a MÁV óvodáját. A Klebelsberg oktatási rendszer 1920 után jelentős változásokat hozott Miskolcon is. További 4 óvoda létesült 891 gyerekkel. Országosan a 4. helyet foglalta el városunk.

    1894-ig az egyházak működtették a középiskolákat. 14 (3 katolikus, 9 református, 2 zsidó) elemi iskola volt, a tankötelezettek 64 % látogatta ezeket. Hodobay 17 elemi iskolát létesített, főként az új utcákon (Vörösmarty, Soltész N. K.). 6 elemi iskola (a fiatalok kedvéért: 4 osztály után lehetett polgári iskolába menni) működött. A tanoncképzésben a fiatalok (alsó fok, 12 éves korban fejezték be) iparosok mellett dolgoztak közben. A polgári iskolák a lányokat háziasszonyi, hivatalokban adminisztrációs feladatok ellátására képezték ki. Ők 4 évet tanultak, a fiúk 6 évet. Ezekből 6 iskola működött városunkban. A szakiskolák: Női Ipariskola egészségügyi ismereteket tanított, varrással, főzéssel foglalkoztak a Papszer utcai iskolában. A Felsőkereskedelmi Iskola 1886-ban indult, 3 évfolyammal. Berzeviczy Gergely és Gálffy Ignác alapították. A Női Felsőkereskedelmi Iskolát 1917-ben alapították, az oktatói kar két helyen látta el feladatát. A Vas- és Fémipari Iskola 1912-ben indult. A Zeneiskola 1907-ben jött létre, élén Lányi Ernő, Koller Ferenc, Rákosi Arnold állt.

   1924-ben a Klebersberg-féle oktatási reform keretében három fajta iskola működött: Reál Iskola, Főgimnázium, Reál Főgimnázium. A Reál Iskolában a reál-tárgyak mellett modern nyugati nyelvek, a Főgimnáziumban a latin, görög nyelv mellett humán tárgyak voltak fontosak. Jelentős volt a Hunfalvy Tanítóképző iskola 1927-41-ig, a Református Tóth Pál- és Karacs Teréz-féle, az Evangélikus Tanítóképző, neve ma Lévay József Gimnázium, a Fráter György Katolikus Gimnázium 1948-ig működött, 1956-ban Széchenyi nevét vette fel, jelenleg Földes Ferenc Gimnáziumként ismerjük.

   A Városházán működött az Eperjesről áttelepült Jogakadémia, Zsedényi Béla, Bruckner Győző és 14 tudós-tanár vezetésével. Az Evangélikus Tanítóképző a II. világháborúig működött, a Katolikus Tanítóképző a Megyeházával szemben, a mostani Zárda-templom mögötti épületben, 1927-től működött. A legnagyobb tanítóképző az izraelitáké volt, összefüggő tanítás folyt, főként kereskedelmi ismeretekkel, de múzeum, könyvtár is működött, mint városi közkönyvtár.

    A Múzeum felelt meg leginkább a tudományos kritériumoknak, 70 ezer kötet volt az egyházaknál. A Levéltárnak ebben az időszakban még csak iratkezelő szerepe volt. 1933-34-ben Nyíri Dániel Régészeti és levéltári közlemények c. lapban közölt tudományos tanulmányokat. A múzeumi intézmények akkreditáción estek át, 1937-ben adta ki az Alapító okiratot a minisztérium. Régészeti feltárások, néprajzi gyűjtések folytak Heves – Gömör-Kishont – Zemplén - Borsod megye területén.

   1907-47-ig társadalmi elnökség vezette a múzeumot, Gálffy Ignác volt az elnök, a szakosztályokban szakemberek dolgoztak. Sajnos képzetlen tanárok, lelkes amatőrök is voltak köztük. Több osztály működött: régészeti, numizmatikai, heraldikai, néprajzi, társadalomtudományi. Buday József irányította a Bükk flórája, faunája c. munkát. A néprajztudományt Istvánffy Gyula képviselte, a palócok és a matyók életét kutatták. 1925-től a Női Felsőkereskedelmi Iskola helyén tárlatokat mutattak be. Két híres alkalmazott dolgozott: Leszih Andor régész 1907-49-ig, Gáspár János 1948-ig, Megay Gusztáv régész tanulmányokat írt.

    A város zenetörténetét Vargáné Zalán Irén tanár-kutató dolgozta fel egy kötetben. A zeneiskola tanárai: Rákosi Arnold hegedűművész, Hajdú István gordonkaművész, Hollósy Kornál orgonaművész (aki a Deszka-templom orgonáját tervezte).

  Jelentős volt a színház zenei élete. Sebestyén Géza társulata 1921-23-ban 14 operabemutatót tartott. 1924-ben elsőként Európában az orosz balett lépett fel. 1933-ban a Wiener Sängerknaben szerepelt. Meghívták, előadást tartottak a Miskolci Nemzeti Színházban Krúdy Gyula, Benedek Elek, Bródy Sándor, Péchy Blanka.

   1923-tól létezik a Szimfonikus Zenekar, pénz ugyan nem volt rá, de zenészek igen. A vasgyári és a 13. gyalogezred zenekara 60 taggal, és 120 fős énekkarral híres zeneszerzők műveit, többek között Haydnt adtak elő. A Zeneiskola kamarazenekara, a vasutasok ének- és zenekara országos hírű volt. 1933-ban megalakult a Miskolci Kamarazenekari Egyesület, 18 állandó kórusa volt.

  1920 után negyven sportegyesület (5 profi, a többi amatőr volt) alakult. Az MVSC a futballban 1926-ban országos bajnoki döntőt játszott a Fradival, később a második osztályba került. Id. Gerevich Aladár olimpiai bajnok és ifj. Gerevich Pál olimpiai bajnok irányította a vívókat. A Miskolci Atlétikai Kört (a Népkerti Vigadóban) Jekkelfalusy Piller György kardvívó, kétszeres olimpiai bajnok vezette. 1927-ben a Sajó-parton tízezer fős stadion épült uszodával, teniszpályákkal. Sajnos elpusztult a létesítmény, 1931-től a mai Stadion helyén működött tovább. 1937-ben megépült a Selyemréti (volt MÁV) fürdő, az úszósport fejlesztése céljából.

    A mozik, vagy ahogyan nevezték: Mozgó Színházak a művészeti – oktatási - nevelési feladatokat vették át, a filmekhez kapcsolódtak zenei előadásokat tartottak, az emeleten szeparékban beszélgettek, és tudományos-ismeretterjesztő előadásokat is hallhatott a közönsége.  Abban az időben a mozikat (1921 Apolló mozi a Weidlich-palotában, 1931-ben a Koronába települt, 1948-ig működött a Béke-mozi helyén az Uránia-mozi, a Korzó-mozi, később Fáklya-mozi a Soltész N. K. utcán, a Fészek-mozi a mostani Andrássy Technikum emeletén vetített tudományos-ismeretterjesztő filmeket.) A két világháború között a mozikat katonák, vitézek működtették többnyire, és hazafias filmeket mutattak be. Hejőcsabán, Görömbölyön, Martintelepen, Perecesen, Vasgyárban, Diósgyőrben is színes kulturális élet volt: filmszínház, színház, irodalmi kör, kiállítás, koncert, sport, de ebben az időben ezek a települések akkor még nem tartoztak Miskolchoz.

Kákóczki András megköszönte az előadást, a közönség figyelmét, ezután kötetlen beszélgetés következett.

Kühne Katalin

________________________________________________________________________________________________

* Március 5., szerda 17 óra

MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM       

Miskolc kulturális élete a két világháború között

Előadó: Dr. habil. Veres László PhD történész

Sorozatszerkesztő és házigazda: Kákóczki András művészettörténész