MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM

Fotó: Barázda Eszter

Mikita Gábor színháztörténész: Miskolc színházi élete 1945-1957-ig

            Kákóczki András, a Miskolci Galéria igazgatója köszöntötte az érdeklődőket és bemutatta Mikita Gábor színháztörténészt a Szabadegyetem második előadásán. Elkezdődött a Múzeumok Őszi fesztiválja, amelynek műsorfüzetét felmutatta. Meghívta a jelenlévőket az október 2-án a Miskolci Galériában rendezett Nagy Kunszt című programra. Büszkén mondta el, hogy a Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria pedagógiai programja Nívódíjban részesült. Felhívta a figyelmet a Miskolc, 1956 című előadásra, melyet október 17-én a Kondor-teremben tartanak.

            Mikita Gábor előadását három részre osztotta:

                        - Miskolc színházi élete 1945 után

                        - Az ötvenes évek színháza

                        -1956 eseményeinek hatása a miskolci színházi életre

Előadását így kezdte: „A korszakhatárok nem mindig esnek egybe, de ez az az időszak, amikor a politika és a művészet ugyanott húzta meg a határokat. Felmutatott egy vastag kötetet, amelyben a Miskolci Színház 1949-50-es évad sajtódokumentációja olvasható. A címe: Próbakönyv 1948. Földessy Géza polgári magánszínházának programjai, újságcikkek, fotók árulkodnak arról, milyen volt Miskolcon ebben az időben a színházi kultúra. Ez egy páratlan dokumentum, amely a Színészmúzeum tulajdona. A színház igazgatását Sebestyén Gézától vehette át. Színészként, de igazgatóként is nagy formátumú ember volt.

            Az előadó fotókat mutatott a társulatról, amelyen Komlós Jucit, a direktor feleségét ismerhettük fel. A vezető színészek között a korábbi táncos komikus Miskolcon válik igazi prózai színésszé. Mellette áll a fiatal Bessenyei Ferenc. Nagy repertoárjuk között említette meg a Peer Gynt-öt, a Bánk bánt, a Hamletet, melynek főszerepét ő játszotta, a női szerepeket pedig Komlós Juci alakította. Itt játszott Pécsi Sándor, Inke László is, később ők Budapestre távoztak. Ekkor uralkodó volt a színházban az operett, Komlós Juci volt Mária főhadnagy, Bessenyei Ferenc játszotta a bonviván szerepét. Fekete István darabjában Erdély visszacsatolása volt a téma. 1944-ben a János vitéz zenés darabban a huszárok szovjet zászlóval vonultak be, János vitéz hangos Drasztvujtye! köszöntésével azonnal megnyerte a szovjet tiszteket, akik a közönség nagy részét alkották. Megjelent a színházban is a politika, működött a cenzúra, sematikus szovjet darabokat játszottak. A háború után Földessy visszatért. Politikai és gazdasági nyomást gyakoroltak a színházra, nagy volt a szegénység, alig látogatták a színházat, hét közben a férőhelyek kb. 10 %-át töltötték be, hét végén is csupán 40 %-át. A régi feltételekkel már nem tudott működni az intézmény. A minisztériumi, városi támogatásokat szigorú szerződésekhez kötötték. Meghatározták, hogy milyen jellegű darabokat játszhatnak, üzemi előadásokat tettek kötelezővé, a zenés darabok miatt Földessyt támadták. A polgári giccsként titulált operetteket letiltották, de az igazi (általuk öncélú művészetnek nevezett) előadásokat sem lehetett megtartani, helyettük pl. a Szovjet Kultúra hetét rendezték meg, így adták elő a Kisunokám és a Mi kis városunk című darabokat. Egy minisztériumi jelentésben Földessyről azt írták, hogy jó szakember, de kapitalista. Emiatt 1948-ban kiutazott Nyugatra, ott is maradt. 

            1949-ban jött az államosítás, ami nyugodtabb, tisztább gazdasági helyzetet idézett elő, ezért a színészek, igazgatók ennek örültek is. Fix gázsit kaptak. A közönségszervezés úgy újult meg, hogy arra ösztönözték a színházakat, hogy minden településre, minden gyárba jussanak el a munkások közé. Régebben hetente voltak a bemutatók, 1-2 próbával, 2-3 előadás után levették a műsorról. Később évi 15 bemutatót tartottak, a próbák emiatt 1 hónapot vettek igénybe, így a színészek is jobban tudtak felkészülni. Zenés és szórakoztató előadás 80 % volt, a többin osztozott a 20 %. Az államosítás után országos műsorpolitika volt az irányadó, eszerint klasszikusokat és kortárs előadásokat is játszhattak. A színházban is megjelentek a brigádok, erről mutatott az előadó egy brosúrát. A brigádok gyárakat patronáltak, a szovjet irodalom volt többségben. Ebben az időben Déryné Színháznak hívták a miskolci színházat, járták a környékbeli falvakat, városokat, utazó színházként.

            Agárdy Gábor írt erről az időszakról könyvében: 'Reggel körülszaladtuk a színház épületét, „Munkára, harcra kész” indulót harsogva énekeltük. Megünnepeltük Sztálin születésnapját, Szabad

Nép félórákat tartottak nekünk. Emlékszem arra az esetre, amikor a színészbejáró építését a városi munkások nem tudták elvállalni, ezért én és egyik színész barátom egy kis teherautóval elmentünk a Rendőrség épületéhez, ahol éppen dolgoztak. Az ott lévő anyagot ketten felpakoltuk és elszállítottuk. Ott néhány színésszel együtt „brigádban” dolgozva, elkészült a bejáró. Ezért Vörös Zászló-renddel tüntettek ki, és Élmunkás lettem. Egyedül én kaptam ilyet színészként.' 

            A következő fotón egy zenés előadás szereplőit láthattuk, az Ukrajna sztyeppéin nagy sikert aratott. Az Ádám Ottó rendezését, a színészek játékát országosan példaként emlegették. A híres Molnár Gál Péter színikritikus 50 év múlva erről az előadásról így írt: 'Ez a kolhoz-tündérjáték nem volt sem kolhoz, sem játék, igazi tündérjáték volt. Arról szól, az látszik a színészeken, milyen jó fiatalnak és szerelmesnek lenni. Lírai, de nem szirupos, és nem vakbuzgó. Az ilyen színház azért jó, mert a legvacakabb előadásból is lehet óriásit rendezni.'

            A miskolci színház bemutatta a Csárdáskirálynőt, amit több éve nem játszhattak. Átírták a szövegkönyvet: Miska nem is létezett a Kálmán Imre darabban, Honthy Hannának és Feleky Kamillnak is más szöveget kellett írni. Miskolcon Cecíliát Nádassy Anna játszotta, fél évvel a pesti premier előtt, óriási sikerük volt. 150 előadást ért meg, amivel azóta is csak néhány darab dicsekedhet. Színháztörténeti alapmű volt ez a miskolci előadás.

            Később Galambos Erzsi, Szirtes Ádám, Őze Lajos, Bozóky István, Bartha Mária színészek szerepelhettek Miskolcon, szintén nagy sikerrel. A klasszikus dráma is elfoglalhatta méltó helyét a színházakban, Shakespeare drámái, Molière darabjai. Kazimir Károly rendezte az Antigonét, a Körszínház gondolata ekkor merült fel benne. Az Antigonét maivá tette. Büntetőszínházként működtek a vidéki színházak, így a miskolci is: Zolnay Zsuzsa, Őze Lajos, Györffy György, Szirtes Ádám került ide, majd innen mentek később Budapestre. Mura Péter, a Szimfonikus Zenekar karnagya tanácsára kezdtek el operákat játszani. Később a híres Lukács Miklós és Róna Frigyes is itt volt karmester. Előadták Verdi: Trubadúr c. operáját, Herédy Éva és Némethy Ferenc játszotta. Önálló balettegyüttes alakult, Téri Tibor balett-táncos, koreográfus kezdeményezésére előadták a Bolero-t, ami nemcsak kiváló táncdarab volt, de komoly drámaisága miatt is kitűnő előadás lett. A Seherezádé is nagy siker volt. A Weidlich-udvarban létrejött a Bábszínház.(Sajnos a 60-as években az opera és a balett is megszűnt.)

            Az 1956-os szabadságharc idején éppen elkezdődött a színház felújítása. Ezalatt a Vasgyári Lovardában és a jelenlegi Kamaraszínház helyén játszhattak darabokat, amely méltatlan helyszín volt a színjátszáshoz. Az akkori idők meghatározó színésze Nagy Attila volt, aki a Petőfi szobornál elszavalta a Nemzeti dalt, az Egyetem előtt is, a Miskolci Munkástanács tagja lett. Nagy Attila,  Galambos Erzsi, Máthé Éva, Soós Edit a rádióban is szerepelt. 1956. novemberében Mészöly Tibort leváltották. Ekkor újra ide kerültek a börtönből, vagy külföldről hazatért nagy színészek: Darvas Iván, Molnár Tibor, Görbe János, Latinovits Zoltán, rövid idő után újra Budapestre távozhattak. Horvay            István Brecht: Koldusoperá-ját, majd Arturo Ui-t rendezte, főszerepben Sztankay Istvánnal. Eddig tartott ez a korszak, a következő szabadegyetemi előadás 1957-tel kezdődik.”

            Kákóczky András megköszönte az előadást, a közönség részvételét, ezután kötetlen beszélgetés következett, a részt vevők közül többen emlékeztek a régi színészóriásokra, rendezőkre, előadásokra. Jó volt látni ezeket a színészeket a fotókon, lapozgatni a Próbakönyvet.

Kühne Katalin

___________________________________________________________________________________________________

Szeretettel és tisztelettel meghívjuk a Feledy-házba (Miskolc, Deák tér 3.)

2014. október 1-jén, szerdán 17 órára a

Téma:

Előadó:

A harmadik szemeszterben - Miskolc művészeti élete III. (1945-1960) - a felkért előadók kéthetenként a második világháború utáni időszakot idézik meg, a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.

A sorozat szerkesztője és az estek házigazdája: Kákóczki András művészettörténész