MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM

Fotó: Kiss Ágoston

Bodonyi Csaba építész előadása: Miskolc építészete1960-1989-ig

Kákóczki András, a Szabadegyetem sorozat szerkesztője köszöntötte az előadót és a közönséget.

Az előadás előtt ismertette a következő rendezvényeket. Elsőként örömmel értesít minndenkit, hogy a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria a Grafikai Biennále három nagydíjasának kiállítását nyitják meg Kolozsvárott, aki arra jár, megnézheti. Április 16-tól látogatható Halmai László (1945-2013) fotóművész emlékkiállítása a Rákóczi-házban, amit Dozvald János újságíró nyit meg, majd ezt követi ugyanezen a napon a Feledy-házban egy emlékest, Ádám Ibolya kulturális menedzser előadásával. Április 17-én lesz a Feledy-házban az Irodalmi Fonó, amelyen Dobai Péter író alkotásai szerepelnek a fonósok előadásában.

            Bodonyi Csaba építész visszautalt előző előadására, amely 1945-1960-as éveket ölelte fel. Akkor nem sikerült a képeket előcsalni, a számítógép ezt a nagy fájlt nem tudta megnyitni, így csak beszélt azokról a szocreál építményekről, amelyeket a közönség is ismert, követni tudta a helyszíneket. Ezek az épületek az Észak-Kiliánban, a Győri kapuban, a Selyemréten és a Petneházy-lakótelepen épült lakóházak, a Múzeum, a Miklós-úti iskola, a Szamuely úti iskola, a Hámor étterem, az SzTK épületei voltak, amelyek erősen klasszicizáló stílusjegyeket viseltek magukon. Ezek fotóit bemutatta, hozzátette, hogy ebben az időszakban nálunk nem volt modern, európai gondolkodás, sem modern technológia, pedig tőlünk nyugatabbra ez tapasztalható volt.

            Miskolc építészetének legtermékenyebb korszaka volt az 1960-1989-ig tartó időszak. Ez épületekben, építészeti stílusokban, kísérletekben, technológiákban nyilvánult meg. Gyors fejlődés, településszerkezet, városi minőség, tradíciók voltak a jellemzői. Előadásában most egy rövid történeti összefoglalót szeretne adni. Ez a 30 év volt városunk építészetében a legjelentősebb időszak. Erős szellemi bázis mutatkozott: Északterv, Borsodterv, Miskolcterv, Agroterv, Vegyterv, Szövterv, kb. 1000 fő tervezővel, ami mára a háború előtti szintre csökkent. Erős technológiai és kivitelezői szervezetek működtek városunkban: BÁÉV – házgyár, magasépítés, ÉÁÉV – mélyépítés, Megyei Kivitelező Vállalat – vegyes, a minimalista építészet jó példái. A szocializmusban a regionalitás és a centralizáció volt jellemző. Ma a budapesti centralitás erősebb, ott tervezik az épületeket. A modern építészeti eufória az egyedi hagyományos lakóházakban mutatkozott meg: pl. az Ady-híd – Bajcsy-Zsilinszky úti lakóházakon, Krisztin Pál tervezésében. A Lottó-ház a magasépítés első megjelenése városunkban, Bene László és Cservenák László tervezésében. Az Észak-Kiliáni toronyház is jó példája ennek a stílusnak.

            A következő képsorok az iparosítás, tipizálás, új terek koráról tanúskodnak. A szocreál téglapépítésű házak középblokkos, blokkos, csúszózsaluzatos épületek: Szentpéteri kapui házak, öntött falas, pl. Pomsár, az UNIVÁZ, BORSODVÁZ, KERVÁZ által épített alagútzsalus, korszerű, monolit házak voltak: Avasi kilátó, Barlangfürdő, Megyei Könyvtár, Centrum Áruház, Vasas Művelődési Ház, Bányászati Székház, Szentpéteri kapui ravatalozó.

            Iparosított, gyártott, tipikus magasházak épültek városunk 16 lakótelepén. A fotók felülnézetből ábrázolták ezeket: Kilián-Észak is bővült, Kilián-Dél is, a Szentpéteri kapu Kelet és Nyugat, az Avas, Diósgyőr megastruktúrája – szalagházak – amelyek a műholdról is jól láthatóak. Ennek nincs előzménye, a diósgyőri Nagy Lajos király-féle építészeti hagyományokhoz semmi köze sincs. A Bulgárföld I. ütem öntött, a II. ütem házgyár, Majláth, Összekötő városrész, Győri-kapu, Mátyás király utca, Népkert első házgyári lakóházai, a Szeles utcai, Jókai utcai, Arany János utcai lakótelepek /a bölcsődékkel, óvodákkal együtt/ kb. százezer lakás sok embernek adott lakhatást. Az viszont látszott a fotókon is, és érezték a lakók is, hogy az építészeknek nem volt térképzési szándéka. Később, a belvárosi lakótelepen már láthatóak ezek, a lakóházak alatt már nem garázsok épültek, hanem üzletek, urbánusabb formák alakultak ki, a növényzetnek is helyet adtak, terek alakultak ki a házak között. 

            Magasházak: Kilián-Dél: csillagvizsgáló, Kilián-Déli toronyház, Szentpéteri kapui toronyház (20 emeletes, csúszózsalus kísérlet),  Gyöngyösön, Szolnokon is épültek az Északterv munkatársai tervezésében, Miskolc-belváros (a Galériával szembeni épületek), a függőkertes, növényekkel beépített belvárosi lakóházak, Plesz Antal tervezésében.

            A következő fotó egy tervrajz volt, ami egy több emeletes toronyház, a Székelykert helyén épült volna, szerencsére nem valósult meg. Voltak tervek arra is, hogy több ilyen kerek toronyház épüljön, de ez ellenkezett minden addigi elképzeléssel, ami a város településszerkezetét illette.

            Alacsony-intenzív beépítés kísérletei: Kilián-Északon művészlakások és társasházak, Kilián-Délen átriumházak Nagy Zoltán tervezésében készültek el. Ezek emberi léptékűek, a biológiai zónán belül maradtak, az épületek és a növényzet szervesült, minőségi lakókörnyezet alakult ki. 

            Az Avasi társasházak, a Derkovits úti művészlakások, a Kollektív ház a Győri kapuban, mind alkalmasak voltak arra, hogy a panelből épült házak más minőséget teremtettek, közösségi életforma alakult ki itt. Ha ezt a viszonyt teremtettük volna meg később is, más lakókörnyezetünk lehetne, amelyben élhetőbb életet élhetnénk.

            Egyedi városi középületek: Centrum Áruház, Horváth István tervezte. A régi Centrum Áruház épületét is láthattuk fotón, amely posztmodern épület, és a mai állapotot is, amely formáival tetszetős ugyan, de a környzetéből kirí, „elefánt a porcelánboltban”. A következő fotók a Borsodterv Székháza Dézsi János tervezésében, a Megyei Könyvtárat is ő tervezte, a SZOT-székház Vass Aurél tervezésében, a Pártház (ma ITC székház) Dósa Károly tervezésében, a Sportcsarnok Horváth István tervezésében, amelyek vasbeton anyagból készültek. Utóbbi belseje a nagy fesztávú térrel különleges. A Tudomány és Technika háza (BVPR-A újítások, Bodonyi Csaba tervezésében épült fel), ma sajnos elvesztette funkcióját, az enyészet uralja. Az Egyetemi főépület Janáky István tervezésében jól sikerült, aulája szép. A Jogi Kar épülete Ferencz István (KERHÁZ) tervezésében szintén nagyon modern. Az Egyetemi Könyvtár épületét Tolnai Lajos (KÖZTI) tervezte. A Leánykollégiumot Krisztik Pál tervezte, különleges a lábain álló épület. Sajnos most csak az alsó szintet használják, az emeleteken szintén nem működik semmi, pusztul az épület, felújításra vár.

            Az ÉÁÉV székházat Horváth István tervezte. A Tapolcai strand bejáratáról készült a következő fotó, a régi kupolás megoldás tetszetős volt, de most sikerült tönkretenni, egy vékony tetővel elvágták a kupolákat, borzasztó látványt nyújt.

            A térteremtés Salgótarjánban 3 meghatározó épülettel megvalósult. Miskolcon ezt nem sikerült megalkotni: 4 épület áll egymás közelében, az ITC, a Technika Háza, a Megyei Könyvtár és a Sportcsarnok. Miskolcon semmi tér nincs köztük.  A Népkertben van ugyan tér, növényzet is, de nem egységes koncepció alapján épültek fel ezek az intézmények.

            A Tejgyár a munkahelyteremtés céljából épült fel, a településszerkezet rosszul végiggondolt terv alapján készült el. Az Alföldről szállították a tejet, ennek a gyárnak inkább a város szélén lett volna megfelelőbb helye. A Fordítva kellett volna a funkciókat megadni, a Tejgyárat a város szélére, a Fonodát a diósgyőri városrészbe helyezni. A Fonoda épületét Völnyei László, Ybl-díjas építész tervezte. Sajnos, a jelenlegi állapotok szomorú képet mutatnak. A korábbi kép egységes, szép formájú, ezt csak a terveken láthattuk. Már nem működik a Fonoda, az épületet feldarabolták több kis üzlet nyílt meg, a reklámok eltakarják a régi szép homlokzatot. 

            A Húsáruház épülete látható a következő fotón (ma Iparkamara) szépen csatlakozik a Széchenyi utca többi épületéhez. Az Avasi kilátó a szerkezetépítésben és a kivitelezésben nagy bravúr volt. A barlangfürdői vasbeton héjú kagyló, az ÉÁÉV által tervezett  épülettel együtt városunk jelképévé váltak. A Széchenyi utcán a Bató-ház melletti híd egy foghíjat tölt be, Réti Attila tervezte. Több épületet kellett volna még lebontani, de így megoldották a Széchenyi utca egységes képét. A Jókai utcai Malom épülete Janáky István tervezése, arról tanúskodik, hogy nem kell mindent lebontani, meg lehet újítani ezeket a régi épületeket, és funkciót is lehet találni, ma hangversenyeknek ad helyet. A következő fotó az Egészségügyi Szakiskola (UNIVÁZ, Bodonyi-Zsitva tervezése). Ma már Miskolcon majdnem minden iskola aulával épül, ez miskolci vívmány. Az Avasi Gimnázium épülete a következő fotó, ez a modern építészet szép példája. A 10-es Postát a budapestiek tervezték, mellette egy vasbeton héjas újságos pavilonnal, ami jobban tetszik, mint maga a posta épülete. A III. kerületi Tanácsháza, a Fazekas úti Általános Iskola épülete, az ÉMÁSZ Székháza mind a vasbeton építészet jó példái. A Dózsa György úti transzformátor ház épülete, a Megyei Tanács új épülete, a Ravatalozó (Heckenast Péter tervezésében), a Juno Szálló Tapolcán Plesz Antal tervezésében különleges épületek. Utóbbi két lábon áll, nagyszerű a kivitelezése. A Bükk Áruház építésénél térteremtési szándékot lát az előadó. A Vasas Művelődési Ház és a selyemréti Munkásszálló épülete is modern stílusú, utóbbit Janáky István tervezte. A következő fotó a Búza-téri buszállomást mutatta, majd a Domus Áruház épületét, ezután a Tapolcai orvosi rendelő romantikus épületét láthattuk.

            A házgyári korszak végén a kísérletezés volt a jellemző az épületek tervezésében. Ennek példái a Szeles utcai magastetős épületek, a  homlokzat és erkélyek egyedi kivitelezése. Az OTP tömbje melletti házgyári építésű panel lakóházak, a Szentpály utcai sorházak Rózsa Sándor tervezésében készültek el.

            A Belvárosi rehabilitáció tervei közül, amelyek érintették a Tulipán-tömböt, Noll Tamás, Novák Ágnes és Pirity Attila tervezésében, csak ez épült fel, ami új stílusjegyeket mutat. A Bazár-tömböt Adler, a kevés foghíj-beépítést Tóth István, a Széchenyi út házait Tóth István, Horváth Béla,  Rózsa Sándor tervezte, a Szabó Lajos utcát Horvváth Béla tervezte, ezekből semmi nem valósulhatott meg.

            Új forgalmi rend: elkészült a Déli és Északi Tehermentesítő út, a Szentpéteri kapui Tehermentesítő csak torzó maradt. A Színva patak befedésével kapcsolatban voltak ellenkező véleményű építészek, nem hallgatták meg, mégis megvalósult. Az elkerülő utak és a Búza-tér tele van sebekkel, a tér teljesen szétesik.

            Ezzel fejezte be előadását Bodonyi Csaba, ezután elhalmozták kérdésekkel. „Miért nincs több igazi tér Miskolcon? Ha lenne, ott élet is lehetne”. Az előadó válaszolt: Nem kellene a tereket funkcionális terekké szétszabdalni, mint ahogyan most tervezik és megvalósítják tereinket: az egyik része a fiataloké, a másik része az időseké, itt sátrak, ott virágok. Hagyni kellene, mint ahogy Európa más városaiban, pl. Krakkóban, Prágában, Angliában, Németországban, Franciaországban működnek, a teret körülveszi négy meghatározó épület, amely között a szabad teret üresen kellene hagyni, hogy az élet oda beköltözzön. Mostanában a térkövezést alkalmazzák még a legkisebb falvakban is, ezért a görkorcsolyázók terepe lett. Ha mellettük fákat, bokrokat is ültetnének,  kellemesebb lenne itt üldögélni. A plázák terei behatároltak, az üzleti szellem uralkodik, egész nap nyitva van, a fiatalok sok időt eltöltenek itt, életszerű terek helyett ezeket használják. Ez csak olyan, mint a citrom helyett a citrompótló. Nincsenek városunkban igazi terek, a Szent István téren a színpad és a sörsátrak, a Népkertben szintén, a Petőfi tér is üres, március 15-én megkoszorúzzák költőnk szobrát, egy kis műsort adnak az iskolások. A Hősök tere a mélygarázs, a szökőkút miatt beszűkült, nagyobb rendezvények megtartására kicsinek bizonyult. A tér egyik részén van néhány pad, a buszmegálló mellett, de itt is a fiatalok gyűlnek össze. A hősök emlékművére kerékpárral hajtanak fel és gördeszkával, a térköveket rongálják. Szerencsére van két tér, amelyet úgy alakítottak ki, hogy ott jól érezzék magukat az emberek: a legrégebbi, gyönyörű tér virágzó fáival, szökőkútjával, a Kossuth-szoborral az Erzsébet-tér, élhető terep mindenki számára. A másik az Újgyőri főtér közelében lévő, a Görög-katolikus templom előtti Szent Imre tér.

            Lejárt az idő, az előadónak lett volna még bőven mondanivalója, de be kellett fejeznie.  A jelenlévők az előadást tapssal köszönték meg. Ezután kötetlen beszélgetésben hosszasan kérdezgették Bodonyi Csabát, mi várható a jövőben Miskolc város emberléptékűvé tételében. Ő hisz abban, hogy minőségi változás jön. Az előadás nagy élmény volt, hiszen a közönségnek a város minden utcájához, házához, teréhez van kötődése, előadónk minden tipikus épületet megmutatott. Ha ezután a várost járjuk, ezek a mondatok idéződhetnek fel bennünk.

Kühne Katalin

_________________________________________________________________________________________________

* Április 15., szerda 17 óra – Feledy-ház (Miskolc, Deák tér 3.)            

MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM 2013/2015 – Miskolc művészeti élete 1867-2014

Téma: Miskolc építészete a hatvanas évektől 1989-ig

Előadó: Bodonyi Csaba Ybl-díjas építész

A negyedik szemeszterben - Miskolc művészeti élete IV. (1960-1989) - a felkért előadók kéthetenként a hatvanas évektől a rendszerváltozásig tartó időszakot idézik meg, a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.

A sorozat szerkesztője és az estek házigazdája: Kákóczki András művészettörténész