MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM

Fotó: Barázda Eszter

Sziklavári Károly zenetörténész előadása a Szabadegyetemen

Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria igazgatója, a Szabadegyetem sorozatszerkesztője köszöntötte a megjelenteket a Feledy-házban. Ismertette a következő rendezvényeket, Csabai Kálmán festőművész, Máger Ágnes festőművész kiállítására hívta fel a figyelmet. Köszöntötte előadónkat, akinek át is adta a szót. Sziklavári Károly zenetörténész előadása Miskolc zenei életének az 1960-as évektől 1989-ig terjedő időszakot ölelte át. Előadásából néhány részletet kiragadva idézem a legjelentősebb mondatokat:

            „Miskolcot elsősorban teátruma: magyar nyelvű színművészete és operajátszása tette kulturális központtá az idők folyamán, több ízben országos viszonylatban is a meghatározó jelentőség rangjára emelve az ott folyó munkát. Ilyenek voltak: a Déryné korszak, vagy a Sebestyén-korszak. A város világi zeneéletének fő centrumát a színház intézménye, ill. épülete képezte hosszú időn át. A differenciálódás folyamata lépésenként indult meg a 20. század során, részint a Zenepalota 1926-os megnyitását, részint még újabb hangverseny-helyszíneknek kialakítását követően. A  19. század folyamán, a műfaj sajátos, megnövekedett társadalmi szerepköréből adódóan, az operakomponálás vált bizonyos értelemben a zeneszerzői megnyilatkozások formájává, ez később is megőrződött. A mindenkori helyi operajátszás nélkülözhetetlen fejleménye az európai kultúrkörhöz tartozó országok jelentősebb városainak, Keleten és Nyugaton egyaránt. Debrecen, Pécs, Szeged és számos külföldi iparváros is ilyen volt. Miskolc azonban – noha akkor a 2. legnagyobb magyar teleülésnek számított -, nem! Az itteni Nemzeti Színház Nagyszínpadán nem került sor önálló operabemutatóra az ötvenes évek közepétől egészen 1989-ig! Pedig volt frissen létrehozott operatársulat ekkor, amely viszontagságos körülményei ellenére is ígéretesen fejlődött, egészen 1957-ig. Mit is veszített a város abban az esztendőben? Negatív hatása máig érződik: nem csak szűk értelemben a város zenei életét ideértve! Jákó Pál személyében új igazgató került a színház élére az 1957/58-as szezon kezdetén. Az intézmény zenei vezetője a már számottevő vidéki tapasztalatokkal rendelkező Rubányi Vilmos lett. Jákó a Film – Színház – Muzsika című egészséges szellemiségű lap számára nyilatkozta: 'A társulatnak külön opera- és balett-részlege is lesz, és szeretnénk egy eredeti magyar operát előadni, melynek megírására egyik kiváló zeneszerzőnknek megbízást adunk. Témája egy miskolci legenda'. Pár nappal később az Észak-Magyarország tette közzé Jákó műsorelgondolásait, az új évad minden csütörtökére operaelőadást szánt. A régebbi darabok repertoáron tartása mellett a Don Pasquale, Lakmé, Álarcosbál, Traviata bemutatását tervezte. Felterjesztést írt a minisztériumnak, tervezett kassai cserekapcsolatok és kárpátukrajnai vendégszereplések ügyében. Bízott összeköttetéseiben, melyek révén pénzt és föllendülést remélt. Kassa-Miskolc közötti karmester- és szólistacserék ötlete fogalmazódott meg. Mindössze két diósgyőri Szöktetés-produkcióra és a Bajazzók két tájelőadására futotta 1957 őszén. Az Észak-Magyarországban a meghirdetett novemberi Szöktetés-előadás helyett a miskolci operajátszás ügyével kapcsolatos cikk jelent meg. Megdöbbentő hír: minisztériumi kezdeményezésre jelentős mértékben csökkentik a színház státuszait, és a teátrumi épület befejezéséig átmentileg szüneteltetik az operatársulat működését. Zengzetes ígéretek próbálták ellensúlyozni e lesújtó tartalmat. A fentiek puszta szólamok maradtak. A forradalom utáni év pártállamának funkcionáriusai, a megye illetékesei, a városvezetőség boldog egyetértésben számolták fel a város operakultúráját. Jobb időkben a város és a megye áldoz a művelődésre (1819-23), 1957 érdemtelen központi és helyi vezetői viszont a színház leépítésén fáradoztak. Negyven főt szélnek eresztettek, zenés darabok csak az olcsóbb szórakozási formát nyújtó operett-dömping jegyében telt. A városvezetés bebizonyította az 1960-as, 70-es évek folyamán, hogy az 1962. óta érvényben lévő határozata ellenére valójában nem tart igényt az operára. Miskolc élvonalbeli muzsikusai részéről komoly erőfeszítések történtek az „operaügy” előre vitele érdekében.  Az 1963 óta létező Szimfonikus Zenekar vezetője, Mura Péter karmester koncertszerű operaelőadást (opera-keeresztmetszeteket) iktatott a hangversenyek programjába. A teátrum zenei vezetőjeként 1980-ban kinevezett Selmeczi György az intézmény saját hangszeregyüttesének opera- és koncertképessé fejlesztését tűzte ki célul. Az ő feladata lett volna az operajátszás újraindítása, a városi tanács és a színház akkori művészeti vezetése sem tartotta időszerűnek az opera kérdését. Így a színház falain kívülre vitte a műfajt, számos nyári produkciót hozva létre. Debrecen látta el az észak- és kelet-magyarországi régiók nagy részét operaelőadásokkal. Művészetszerető közönségünk  a Népkerti Szabadtéri Színpadon (Flotow: Márta), a Vasgyárban (Rigoletto), a Bartók Béla Művelődési Házban (1974), a Vasas Művelődési Központban (1980-tól kezdve) és a Diósgyőri Várban (az 1970-es, -80-as évek), a kassai (Nabucco, 1964, Traviata, 1974, Ruszalka, 1975. stb.), a Sziléziai Állami Opera társulaté, a koncertszerűen előadott Aida (1974). Az 1973/74-es szezon idején bérletes sorozatban, főként munkásközönség számára hirdették meg a Bartók Műv. Ház estéin a szegediek Varázsfuvoláját, a debreceniek Carmen-jét, áprilisban lengyel produkció zárta a sort. Néhányszor fellépett a budapesti Népszínház utazó operatagozata is a 80-as években. A Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertszerű operaelőadásokat tartott a 60-as évektől kezdve. Ezeknek nem csupán a Színház épülete szolgált helyszínül, hanem a Diósgyőri Vár is, itt pl. 1970-ben a Kékszakállú herceg várát adták elő. Reményi János vezényletével „Oratórium-est” keretében csendült fel Purcell: Dido és Aeneasa a Bartók-teremben (1968), az Egressy Béni Zeneiskola Szőnyi Erzsébet zeneszerző első magyar gyermekoperája, A makrancos királylány (1956). Kamaraszínházi előadásában száznál több általános iskolás vett részt, majd újabb operája, az Angyalszárnyú méhecske az Egressy Béni Zeneiskola 25. éves jubileumán, a növendékek tolmácsolásában, majd 1987-ben a Bartók-teremben Az igazmondó juhász c. meseoperája hangzott el, amelyben a Zeneművészeti Szakközép- és Főiskola hallgatói, városi művészek is közreműködtek. Az 50-es években a tömegművelődés szolgálatába állított médiumok, az operaelőadásokat már évtizedek óta közvetítő rádió mellett a mozi, majd a televízió teremtettek lehetőséget a rajongók számára igényeik kielégítéséhez. A II. Miskolci Filmfesztivál seregszemléjén Kodály Zoltán: Háry János c. darabját Szinetár Miklós rendezte, Ferencsik János vezényelte. Helyi kezdeményezések: nyilvános mikrobarázdás hanglemez-lejátszások a klubesteken a Rónai Sándor Műv. Központban az 1970-es évek elején: Audio Színház elnevezéssel, miskolci színészek közreműködésével, szövegszemelvényeket adtak elő (Katona József: Bánk bán). Az 50-es években Rigoletto, Az eladott menyasszony előadásáról rádiófelvétel készült (1955), majd Britten Noé bárkája c. gyermekoperáját a Nemzetközi Gyermekév eseményeként 3 esten a Diósgyőri Várban 1979-ben, a Magyar Televízió rögzítette. Déltől estig aug. 14-15-16-án mesemondás, gyurmázás, kosárfonás, zenebona, mézeskalács készítés zajlott. Bástyától bástyáig ért a bárka. A szólisták az Egressy B. Zeneiskola és a 6. sz. Zenei Ált. Iskola, és a Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei, a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Miskolci Új Zenei Műhely tagjai szerepeltek. Selmeczí György fordította, szervezte, rendezte az előadást, amely magyarországi premier volt. A kritika szerint 'Selmeczi és a Borsodi Fiatal Művészek Társasága új lehetőségeket villantottak fel, amely Miskolc nyári zenei életében követendő lehet.' Selmeczi az 1980/81-es évadtól a színház zenei vezetőjeként igyekezett pozitív irányba terelni Miskolc „operaügyét”, a színház helyett nyári produkciókat tett rendszeressé: Cimarosa: A titkos házasság (1981, 1982), Mozart: Don Giovanni (1982, 1983), Mozart: Színlelt együgyűség (1984), a Muzsikáló Udvarban (150 fő), később görömbölyi, tapolcai helyszíneken. Ezt Kovács László 1986-tól folytatta a Miskolci Szimfonikus Zenekar karmestereként: Rossini: Sevillai borbély, Szinetár Miklós rendezésében a Belvárosi Szabadtéri Színpadon (350 fő fért el).'A Minorita-udvar zárdaépülete 3 oldalról fogja keretbe a játékteret, egyben a nézőteret, dús lombú fák a színpad fölött, jól megvilágított épületfal és a fölé magasodó templomtorony hangulata különleges volt. Önálló nagyszínházi operabemutatóra 1989 decemberéig vártunk, Bizet Carmen-jét Molnár László karmester vezényletével adták elő. A romániai forradalom eseményeinek hatása alatt a publikum néma felállással tisztelgett a temesvári áldozatok előtt. Gyertyák égtek, a szünetben nem a zenéről, hanem a drámai helyzetről folyt a diskurzus. 1988  óta Galgóczy Judit főrendező újjáélesztette az operajátszást. Eredeti változatot adtak elő, 22-szer játszották 1990 májusáig.

A tárgyalt évtizedek komolyzenei életét a város hivatásos státuszú Miskolci Szimfonikus Zenekar jelentette és jelenti ma is. Minisztériumi határozatra, 1963-ban hozták létre, előzménye félhivatásos jellegű szimfonikus társulás volt 1950-től kezdve, először Nagymiskolci Hangversenyzenekar, majd Miskolci Filharmonikus Zenekar, végül Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar néven 1963-ig működött. Első vezetője Mura Péter karnagy volt. A bemutatkozó hangversenyen Németh Gyula, majd decemberben Lamberto Gardelli dirigált. Sok világnagyság, Riccardo Muti (1971), Kobajashi-Ken-Iciro (1975-től számos alkalommal), Rajter Lajos (1986 és 1990), aki már az 1930-as években a 13. gyalogezred zenekarát dirigálta.

A magyar karmesterek közül Ferencsik János kivételével mindenki vezényelte és magyar szólisták (Fischer Annie 1969-81 között 7-szer), Perényi Miklós (1967) Dvořak: Csellóversenyét játszotta el sokadszor (2015 februárjában is). A zenekari esteket az Országos Filharmónia szervezte, nagyobb része a színházban zajlott, de állandó bérletes helyszínné vált a 70-es, 80-as években a Miskolci Egyetem főépületének aulája is. 1963/64-es évadban 7 nagyzenekari bérletes estet adtak, további 8 helybeli hangverseny mellett, 150 színházi előadást teljesítettek, 80-at vidéken is. Az alapító okirat rendelkezése szerint egybeolvadt a Nemzeti Színház és a Szimfonikusok, így mindkét feladatot el kellett látniuk. Mindez ideális alapját képezhette volna a helyi operajátszás újraindításának is, de nem így történt. Helyette – egyetlen példaként a korabeli bürokratikus bölcsesség netovábbjára – olyan szakmai döntések születtek felsőbb szinteken, mint a miskolci és egri színházak összevonása 1965-ben, a zenekar és a színészek számára megkettőzték a szolgálatot. Ennek 1967-ben vége lett, egy miskolci városi rendelkezés során, 20 muzsikust visszahelyeztek a Szimfonikusoktól a Színházhoz, megszűntették a Szimfonikusok teátrumi szolgálatát. Akik kikerültek innen, próbatermi vándorlásuk, másfél tucatnyi éven át tartó viszontagságos sors várt rájuk a Fábián úti malomépület zenekari székházzá való átalakításáig, 1984-ig. Kovács László lett 1984-től a művészeti vezető, új, elegáns színfolttal bővült a koncertpaletta, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban, később a Nagyszínházban tartották a koncerteket. Nyaranta a Diósgyőri Várban matiné-műsorok, oratorikus művek, szimfóniák előadásai, a Muzsikáló Udvarban, a Belvárosi Színpadon, 1 ízben az Egyetemvárosban is rendeztek koncertet. A hatvanas évek folyamán olykor európai viszonylatban is élvonalbeli szólisták és együttesek önálló esteket adtak Miskolcon: Rudolf Barsai dirigálta Moszkvai Kamarazenekart (1964), Jürgen Jürgens vezette Hamburgi Monterverdi Kórusát (1966), Szvjatoszlav Richter (1965, 1980), Matúz István hangversenye J. S. Bach összes fuvola-billentyűs szonátája, Benkő Zoltán zongorakísérővel (1966), a 70-es évektől visszatérő vendégművészek: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, de helybeli művészek közül Gál Károly hegedűművész-tanár, Gombás Ferenc gordonkaművész, Rőczey Ferenc zongoraművész, aki ma is aktív. Koncertjeiknek főként a Zenepalota adott otthont. Emellett miskolci kamaraegyüttesek alakultak: Gál Vonósnégyes (1972), Diósgyőri vonósnégyes, Miskolci vonósnégyes (1970-től), mely 1977-85 között kicserélődött tagsággal Új Miskolci Vonósnégyesként működött. A Szimfonikus Zenekar muzsikusaiból alakult meg a Miskolci Fúvósötös (1963), Hegedűs Gyula fuvolaművésznek köszönhetően, aki a zenei ismeretterjesztést is művelte, 150 fellépése volt. Gál Károly koncertmester alapította meg 1981-ben a Reményi Ede Kamarazenekart is. Nemcsak Miskolc, hanem a teljes észak-magyarországi régió meghatározó zenei társulásává fejlődött, rangját a nemzetközi meghívások fémjelzik. A Miskolci Zenei Napok évente fesztivál jellegű rendezvénysorozata kiemelkedő esemény volt városunkban (50-es évek közepétől a 60-as évek derekáig). Tematikája a már említésre sem méltó ideológiai összetevők mellett, évfordulókhoz kapcsolódva, Bartók (1956), Kodály (1957), Erkel (1960), Bartók (1961), Liszt életműve előtt tisztelgett. 1963/64-ben a kortárs zene felé fordult. Az 1965. évi rendezvénysorozat Miskolc mezővárossá nyilvánításának 600. évfordulójához kapcsolódott. Ugyanekkor új hangverseny helyszíneként az Avasi Református műemléktemplom, az orgona felújításának köszönhetően, a nyári orgonakoncertek egyik helyszíne ma is. Nyaranta térzene is felhangzott a belvárosban és Tapolcán a fúvószenekarok jóvoltából (Vasutas-, Bányász együttesek).Az elit rétegkultúra különböző fajtái következzenek: Az irodalom és zene közelítését célzó programok a Mini Színpad produkciói (Babits Mihály irodalmi oratóriumként előadott költeménye, a Jónás könyve mellett James Joyce versciklusa, 'három férfihangra és zongoraötösre' szánva a Zenepalotában, majd a Kilián-déli Otthon eszpresszóban, Irodalmi Kávéház megjelöléssel. A zongoraötöst Schubert Pisztráng-ötöse jelentette. A szűk réteget megszólítani tudó elitkultúra, a kortárs zenét kínáló Miskolci Zenei Napok 60-as évtizedeinek rendezvénysorozatai voltak. Sor került országosan jelentős komponista szerzői estjére is. Helybéli alkotók, Hollósy Kornél, Papp Gábor (1969). Az Erdélyből érkező Selmeczi György (1976) az új idők, nyugatorientált szellemében hozta létre a Miskolci Új Zenei Műhelyt, amely a 80-as évek végéig országos jelentőségű, kortárs zenei centrummá tette városunkat. Tagjai jórészt a Miskolci Szimfonikus Zenekarból kerültek ki, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár biztosította az intézményi hátteret, jó technikai felkészültségéből, az akkori viszonyokhoz mérten kiválóan felszerelt stúdiójából adódóan. Hangszalagra is rögzítették a koncerteket, a cél, hogy a könyvtár Zeneműtárában visszahallgathatóak legyenek. A 90-es évekre ezek tönkrementek, néhány felvétel van csak. Miskolc kulturális életében és országos viszonylatban is jelentős szerepet töltött be, vendégszereplései és vendégmeghívásai révén a Műhely, a nemzetközi kortárs zenei élet egyik tényezőjévé is vált. Többek között erdélyi, lengyel, osztrák, német, francia, svéd, kanadai együttesek is megfordultak Miskolcon a 70-es, 80-as évek folyamán. Célzatosan koncentrált saját műsoraiban az akkori magyar zeneszerzők új műveire (erdélyi, budapesti és miskolci komponisták, pl. Selmeczi György, Papp Gábor mellett Schönberg, Berg, Webern, Sztravinszkij, Varèse egyes művei). A régi zene terén, főként a 18. századi repertoára, J. S. Bach műveit illetően is nyitott, a 80-as évek nyári operaprodukcióit is ideértve. Az Új Zenei Műhely megszűnését követően keletkezett vákuum máig kitöltésre vár, melyhez Miskolc lehetőségei adottak volnának. Az instrumentális muzsika helybeli története után a kóruskultúráról is szóljunk: A ma is működő Miskolci Bartók Kórust a legendás karnagy, Kardos Pál alapította 50 éve, 1965-ben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola itteni tagozatán, később Reményi János lett a vezetője. Az együttes a cappella művek előadójaként és oratorikus hangversenyek közreműködőjeként fontos szerepet töltött be a város zeneéletében az elmúlt évtizedek során. Repertoárja régebbi korok alkotásai mellett számos kortárs művet is magában folglal. Meghatározó részévé lett a Cardinal Mindszenty Kórus is, az egyházi hovatartozású, orientációjú énekkarok közül. 1982-ben alakult együttest azóta is Gergely Péter Pál karnagy vezeti, széles spektrumú repertoárjával. A római katolikus egyházzenei élet további jelentős együttese volt a Minorita Templom énekkara, a Miskolci Szent Ferenc Kórus, (amit 1960-tól Welther Teréiza, 1984-től Dr. Balás István vezetett). A Vasútvidéki Szent István Plébánia (Selyemréti templom) kóruséletében mások mellett Soókí István, az Újdiósgyőri Szent Imre Plébánia énekkarának munkájában Reményi János vitt meghatározó szerepet. Öntevékeny amatőr együttesek lényeges közösségteremtő feladatot láttak el. A század közepének magyar kórusmozgalma Miskolcon is tömegeket mozgatott. Az énekkarok repertoárja az ideológiai propagandaművek mellett igen színes volt: nagy mértékben Kodály és tanítványainak kompozíciói révén, az egyetemes zeneirodalom mesterműveit adta elő, barokk és bécsi klasszikus alkotásoktól kezdve Liszt, Schumann, Verdi, Muszorgszkij, Brahms darabjaiig. A város legjobb kórusai önálló koncert keretében léptek fel a mindenkori Miskolci Zenei Napokon. A már taglalt hanglemez-esték programjai mellett másfajta komolyzenei klubok is működtek, pl. 1963 júniusában a Fórum Ifjúsági Klub tartalmas műsorkínálattal állt elő. Hol van ilyen manapság?”

            Sziklavári Károly vetített képekkel illusztrálta előadását. A diákon Perényi Miklós kézírását, Ferencsik János, Lamberto Gardelli, Kobajashi-Ken-Iciro, Rőczey Ferenc, Gál Károly fotóit láttuk, a Szimfonikus Zenekar koncertfelvételeit, a 1964-es, 1965-ös programjait, a Mini Színpad, a Hollósy-est (1969) és a Fórum Ifjúsági Klub műsorterveit böngészhettük.  Az előadás igen érdekes volt. Rávilágított az elszalasztott lehetőségekre, amelyek, ha vezetőink jobban odafigyeltek volna a város zenei életére, meglévő adottságainkat - mind személyi, mind technikai tudásunkat - kihasználva, hírnevünket növelhették volna. Ehelyett elpazaroltuk mindazt, amit eredményesebbé tehettünk volna. Szerencsére voltak olyan időszakok is városunk életében, amikor  művészeinket támogatták, így nemzetközi és országos jelentőségű zenei életnek örvendhettünk.

Kühne Katalin

__________________________________________________________________________________________

* Április 29., szerda 17 óra – Feledy-ház (Miskolc, Deák tér 3.)            

MŰVÉSZETI SZABADEGYETEM 2013/2015 – Miskolc művészeti élete 1867-2014

Téma: Komolyzenei élet Miskolcon a hatvanas évektől 1989-ig

Előadó: Sziklavári Károly zenetörténész

A negyedik szemeszterben - Miskolc művészeti élete IV. (1960-1989) - a felkért előadók kéthetenként a hatvanas évektől a rendszerváltozásig tartó időszakot idézik meg, a város művészeti életének változó és változatlan jellemzőiről beszélnek egyéni kutatói, alkotói, művelődés,- és művészetszervezői munkásságukból merített tudásukra építve.

A sorozat szerkesztője és az estek házigazdája: Kákóczki András művészettörténész