szociológus
A művészet sorsfordulói egy szociológus szemével
___________________________________________________________________________________________________
A művészet sorsfordulóit a történelem és az emberi élet sorsfordulóinak szempontjából vizsgálta az előadó. A művészetet a valóságos életproblémák érzéki észleleteként közelítette meg. Emlékeztetett, hogy a premodern közösségi társadalmakban még természetesnek tekintették, hogy a művészi alkotásokban a valódi életproblémák jelennek meg. Az elidegenedett modern társadalmakban sokak számára a művészet olyan világnak tűnik, amely távol van a saját életük igazi gondjaitól. Pedig ma, amikor nemcsak pénzügyi és gazdasági válság van a világban, hanem társadalmi, emberi, lelki válság, most lenne igazán nagy szüksége az embereknek a művészet erejére. Sokak élete válságba került, nem folytatható úgy, ahogy eddig éltek. Terheiket, fájdalmaikat egyedül alig bírják viselni. A mítosz szerint Athéné éppen azért teremtette a fuvolát, tágabb értelemben a művészetet, mert nem bírta hallgatni a magányosan szenvedő asszony jajgatását. A fuvola hangja, a művészet, azóta is utánozza, mások által is átérezhetővé teszi, és ezzel enyhíti a fájdalmat. A mimézis vezet a katarzishoz, ahhoz a megrendüléshez, melyet a közös sors felismerése okoz. Ha felismerjük, hogy sorsunk, fájdalmaink, örömeink közösek, akkor kiléphetünk önző magányunkból.
Jelenünk sorsfordulójának nagy kérdése, hogy művészetek nélkül, magányosan, végleg belefulladunk-e a pénzközpontú világ bajaiba, megrekedünk-e a biológiai vegetálás szintjén, avagy a művészetek erejével egymásra találunk és kiemelkedünk, megváltoztatjuk életünket, emberhez méltó életté formáljuk sorsunkat?
________________________________________________________________________________________________
Művészeti Szabadegyetem 2013/1
Új időszámítás (!?)
A paradigmaváltás kényszere, lehetősége és valósága a 21. század európai művészetében
A Miskolci Galéria, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportja és a Múzsák Kertje Alapítvány folytatja az előző években már sikeresen megrendezett előadásokból és beszélgetésekből álló sorozatát a város kultúra és művészetek iránt érdeklődő közönségének, egyetemistáinak és középiskolásainak a Feledy-házban.
A felkért előadók a kilencedik félévben, kéthetenként a művészeti tudatforma, a művészet funkcionális és lelkiismereti megújulásának kényszeréről, lehetőségeiről és valóságáról szólnak a hagyományos értékrendek és a megújulást sürgető új törekvések tükrében alkotói, kutatói munkásságuk alapján.
Lehet-e túllépni az egyéni mítoszok gazdag káoszán? Érvényesek-e még a művészetben és milyen módon az európai kultúra alapjait képező vallási-erkölcsi értékrendek? Mit jelent ma a művészetben a szabadság és a felelősség eddig egymást feltételező, de ma sokszor szabadon értelmezett kettőssége? Egyáltalán felfoghatjuk-e ma még a művészetet úgy, mint az „emberiség lelkiismeretét”?
Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a felkért előadók segítségével az estek házigazdája: Dobrik István művészettörténész
________________________________________________________________________________________________