Szavalóverseny a Múzsák Kertjében

Szavalóverseny a Múzsák Kertjében

Süt a nap, a Múzsák Kertjében levelet bont idén is a három évvel ezelőtt ültetett diófa, a cserjék közt madarak csicseregnek, a cserepekben a gyógynövények ontják illatukat. A környezet tele van spirituális emlékekkel, amit a három templomtorony ég felé mutató jelképe tesz jelentőssé.  A házat Feledy Gyula grafikusművész és a Miskolcon élő kortársai számára tette emlékházzá a város, alkotásaik láthatók a falakon. Külön terem mutatja meg Feledy-mester grafikáit, de időszaki kiállításokon láthatók kortársai (élők és elhunytak) alkotásai is.

                Ide hívta meg szavalóversenyre a Petőfi Sándor Angol-magyar, kétnyelvű Általános Iskola, és tagintézménye, a Rónai Általános Iskola diákjait Kühne Katalin, nyugalmazott könyvtáros, a Múzsák Kertje Baráti Kör szervező munkatársa, a rendezvény ötletadója.

                Amíg vártak arra, hogy a versenyzők mindegyike megérkezzen, a többiek szétnéztek a házban, a kertben. Megnézték a Miskolci Rádió 60. éves évfordulójára készített kiállítást, de Feledy-mester grafikáit is. A kertben várakoztak, amíg mindenki megérkezik.

                Katalin köszöntötte a megjelent diákokat, kísérőiket, szülőket, nagyszülőket, testvéreket. Bemutatta Balázs Istvánt, a Múzsák Kertje Baráti Kör Alapítvány elnökét, egyúttal a zsűri elnökét, Ötvös Éva színművészt, és önmagát, mint zsűritagot. Ő az iskola közelében, a Városi Könyvtár József Attila Fiókkönyvtárában dolgozott 38 éven át, szoros kapcsolatban volt az iskola tanáraival, diákjaival. Egymás rendezvényeit látogatták, a könyvtárban lehetőséget adtak vetélkedőkön, rendhagyó irodalom és – történelem órákon való részvételre. Az akkori diákok által készített illusztrációkból kiállításokat rendeztek, a jeles évfordulókról közösen emlékeztek meg, az iskola diákjai koncerteket adtak, amelyeken a diákok és tanárok híres zeneszerzők darabjait adták elő. A Petőfi-hét rendezvénysorozatán, gálaműsorán részt vettek a könyvtárosok, mese- és szavalóversenyen zsűriztek. Ezek az események mindig ünneppé tették a könyvtár munkatársainak hétköznapjait, ezt így utólag is megköszönte.              

                Most a Feledy-házba hívta meg a diákokat, hogy kedvenc verseiket mondják el. Megköszönte a szülők és tanárok felkészítésben való segítségét. Biztatta a versenyzőket, hogy ne izguljanak, mert itt mindenki nyerni fog, az is, aki nem nyer díjat. Arra késztette őket, hogy mutassák meg a tanulók, hogyan érintette mg őket egy-egy vers. Bátor tett volt, hogy eljöttek - a megszokott helyszín helyett – ide, ezzel egy nagy lépést tettek előre. A versmondás nem nélkülözheti azokat az elemeket, amelyek a szavak helyes kiejtését, a költő által leírtak értelmezését, átélését jelentik. Az a döntő ilyenkor, hogy a szívekben hogyan jelennek meg ezek az érzések, azt hogyan tudják visszaadni. Ebben a hajszolt világban minden felgyorsult, de ha időt szánnak arra a tanulók, hogy egy novellát, regényt vagy verset olvasnak, többek lehetnek. Segít a világban való eligazodásban, mások sorsát megismerve, talán példát adhatnak arra, hogyan éljenek. Elgondolkodtatnak, ösztönöznek arra, hogy sok ismerettel gazdagodjanak, vagy alkossanak valamit. Jobbak, megértőbbek lehetnek egymással, szeretteik körében, vagy később, ha felnőnek, abban a közösségben, ahol dolgozni fognak.

                A könyv a legjobb barát, mindig kéznél van, nem úgy, mint a számítógép vagy a televízió. Olvashatnak az ágyban, a kertben, de nyaralás közben, bárhol máshol is elővehetik. A számítógép is fontos, mert sok dolog érdekli a gyerekeket, de ezt nem szabad túlzásba vinni. Időt kell fordítani arra is, hogy jó levegőn, barátok közt legyenek. Ne váljon szenvedéllyé az internet, bármilyen gazdag kínálattal is csábít. A könyvnek különleges illata van, azt jó lapozgatni, vissza-visszatérni egy-egy oldalra, nem olyan szemrontó, mint a számítógép. Aki képes arra, hogy elmélyüljön egy történetben, vagy a szépségekben, nagy ajándékot kap, amit illik átadni másoknak is. A jelenlévő versenyzők most ezt teszik, amit előre is megköszön a szervező.

                Áprily Lajos sorait idézve kívánja, hogy felnőtt korukban is emlékezzenek:

                                                               „Ámulni még, ameddig még lehet,

                                                               amíg a szíved jó ütemre dobban,

                                                               megőrizni a táguló szemet,

                                                               mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.”

                A szavalóverseny az elsős diákokkal kezdődött. Szabadon választott versüket szépen artikulálva adták elő, hosszú verset mondtak, ami dicséretükre válik. Ezután a másodikosok következtek, majd a harmadikosok és negyedikesek. A Petőfi Általános Iskolából tizenketten vettek részt a szavalóversenyen, a Rónai Általános Iskolából ketten. Meghallgattuk a versenyzőket. A diákok a következő költők verseit választották: József Attila, Weöres Sándor, Arany János, Petőfi Sándor, Várnai Zseni, Zelk Zoltán, Kölcsey Ferenc. A zsűri döntését Balázs István olvasta fel. Értékelte a diákok versmondását, felsorolta azokat a hibákat, amelyeket a diákok elkövettek. A hangok tiszta kiejtését hiányolta, a gyorsan elmondott versek kapcsán elmondta, a versmondás igazi átélést kíván, nem az a lényeg, mennyi idő alatt közvetítik a költő gondolatait, hanem inkább az, hogyan jön a diákok szívéből az az érzés, ami megihlette őket. A hibák között kitért arra, hogy többen kissé énekelve adták elő a verseket: „ez nem énekverseny volt, hanem versmondó-verseny.”Megköszönte a résztvevőknek, hogy eljöttek hozzánk megmutatni magukat. Ezen kívül megemlítette, hogy a többség felkészült, értették a költő gondolatait, szépen beszéltek, hosszú és nehéz verseket választottak. Külön megdícsérte az első osztályos tanulókat, aki képesek voltak megtanulni ezeket a hosszú verseket. Bíztatta őket, hogy ezután is szeressék és olvassanak verseket.

                Ötvös Éva előadóművész egyetértett a zsűri elnökével, amennyiben sokan hamar szerettek volna túlesni a szereplésen, csak nem tudta, miért történt ez. Sejtette, hogy az órákon kevés az idő a felelésre, ezt szokták meg, hogy ha hadarva mondják fel a leckét, akkor sorra kerülhetnek. A versmondás ezzel szemben egészen más, időt kell szánni rá, szépen, lassan, érthetően kell tolmácsolni a költő gondolatait, érzéseit. Pontosan kell idézni a vers minden szavát, egy A-betű sem maradhat ki. Gratulált a diákoknak, azt ajánlotta nekik, hogy továbbra is olvassák nagy költőinket, gyakorolják a versmondást.

                Ezután következett az eredményhirdetés, a kötetek átadása az első három helyezettnek, a többieknek pedig az Emléklapok átvételére.

1. helyezett lett BARATI ALIZA,
2. helyezett lett ZSÁKAI KINCSŐ,
3. helyezett lett ZSÁKAI CSENGE.

Ők József Attila, Áprily Lajos és Babits Mihály verseskötetét nyerték. A szülők és nagyszülők, a diákok megköszönték, hogy itt lehettek, megígérték, hogy máskor is szívesen eljönnek a Feledy-ház rendezvényeire. A szervező és a zsűri tagjai remélik, hogy gyakran forgatják majd e versesköteteket. Ha nem is válik belőlük híres előadóművész, csak verskedvelő, az irodalmat szerető, olvasó felnőtt, már elérte a célját ez a rendezvény.

(k.k.)