A miskolci zeneművészek emléktábla avatása

2018. január 23-án, kedden 18 órakor 

a Múzsák Kertéjben.

(HOM Miskolci Galéria Feledy-házában, Miskolc deák tér 3.)

_______________________________________

Miskolci zeneművészek emléktáblájának avatása

A Múzsák Kertjében felavatták a Miskolci zeneművészek emléktábláját. Az avatóbeszédet Sziklavári Károly zenetörténész tartotta. Közreműködött a Forrás Kamarakórus, vezényelt Balásné Molnár Ildikó.

            Sziklavári Károly beszédében feltárta az emléktábla állításának előzményeit, a rajta szereplő ötven zeneművészt felsorolta, de arra is felhívta figyelmünket, hogy még ugyanennyi zeneművész megérdemelte volna, hogy felkerüljön a táblára. Ez a későbbiek során még bővülhetne: 

            "Ötven új név tanúsíthatja immár ― a régebbi táblákon szereplők mellé helyezve ―-,  hogy a miskolci zenésztársadalom is mennyire büszke lehet az Elődök munkásságára! Másképpen nézve: 'csupán félszáz név' a tanú ― hiszen amennyiben lehetővé teszik az emléktábla méretei, mégannyit nyugodtan feltehettünk volna rajta. Ennyien fértek rá mindössze, s így bizonyos korlátozó szempontokat kellett érvényesítenünk a végső lista összeállításakor. Természetes kritérium volt, hogy az elmlékhely-alapító okirat szellemében eljárva, azoknak a művészeknek a neve szerepeljen az összesítésben, 'akik értékteremtő munkájukkal meghatározó módon gazdagították Miskolc város szellemi és tárgyi örökségét'. Kimaradtak így hát olyanok, akik pusztán szülöttei voltak városunknak, és a tényleges szakmai életútjuk már nemigen kötődött Miskolchoz. Viszont olyan művész is akad a táblán szereplők között, aki bár nem volt miskolci születésű, nem is élt városunkban, mégis indokoltnak tartottuk a kőbe vésetést. Ő Hubay Jenő világhírű hegedűművész és zeneszerző, aki önzetlen munkát végzett a Zenepalota megnyitása körüli időkben ― saját szobrát is az intézménynek ajándékozva, miután az fölvette a Hubay Jenő Városi Zeneiskola nevet. Az ünnepelt muzsikus 'szívének nemes hajlandóságával városunk iránt érzett szeretetének sokszor adta ékes tanújelét' ― fogalmazott ilyen költőiséggel az 1927. évi, miskolci közgyűlés. Ám az 1945 utáni diktatúra balszele nemtelen egyszerűséggel száműzte Miskolcról a mester nevét, s most úgy éreztük, a legkevesebb, hogy mintegy kárpótlásként éljünk az emléktábla nyújtotta lehetőséggel, s azon ― ha úgy tetszik, 'mint egyetlen tiszteletbeli miskolci zenész' ― Hubay Jenő is szerepeljen.

            Az emléktáblán megörökített legkorábbi muzsikus a hegedűművész és zeneszerző Lavotta János, aki 1797-1799 között élt és alkotott Miskolcon. A romantika századában már sok zeneköltő pályatársa követte a városban való ― akár ideiglenes, akár végleges ― működésben: köztük volt gróf Fáy Antal zongoraművész és zeneszerző, Kaczér Ferenc komponista, tánc- és karmester, Szénfy Gusztáv zongoratanár, népdalgyűjtő és zeneszerző, aki Miskolcra költözve tanított és tudósította a helybeli zeneéletről a szakma első hazai sajtótermékét, a Zenészeti Lapokat, Thern Károly, aki zenekarvezető volt Miskolcon, majd sikeres komponista ― így operaíró is ― Pesten, Papp Dezső, a századvégi kórusélet fölvirágoztatója és karművek, dalok termékeny szerzője. Miskolc szülötte volt a világhírű hegedűművész Reményi Ede, aki később vissza is tért ide hangversenyezni, Miskolchoz kötődött Egressy Béni ifjúkorának döntő része, benne  pályameghatározó színházélménnyel, s mint az életút bizonyítja, Egressy már beérkezett muzsikusként sem feledte el a borsodi megyeszékhelyet. Majd a XX. század kezdetétől egymást követték a városban letelepülő ― vagy Miskolc szülötteként ide visszatérő ― komponisták: Lányi Ernő, Szent-Gály Gyula, Rákos Arnold, Hollósy Kornél, Vándor Sándor, részint már a Zeneiskola intézményéhez kapcsolódóan. S ugyanúgy a Zeneiskola-alapítók, főiskolai tagozatalapító művészek és a meghatározó intézményvezetővé lett muzsikusok nevei is az emléktáblára kerültek a lehetőségek szerint, kezdve az első zeneiskolát létrehozó Klima Mihállyal, s a már említettek mellett idevéve Erdélyi Lászlónét, Galánffy Lajost, Gránát Józsefet, Koller Ferencet, Szűcs Ilonát, Ujj Viktor Gézát, Vancsó Dezsőt, Herszényi Bálintot, Weszprémy Ilonát is. Szintén helyet kaptak a táblán a jelentősebb együttesek koncertmesterei, köztük Gál Károly, a Szimfonikusok alapító tagja, miskolci vonósgenerációk elhivatott nevelője.

            A Miskolcon élő vagy rendszeresen itt tevékenykedő ― s a városi hangversenyéletben kiemelt szerepet játszó ― további művészek, művésztanárok generációinak hosszú sorát képviselik az emléktáblán az olyan nevek, mint a legendás Déryné Széppataki Róza, Gombás Ferenc, Halmay Irma (férjezett Helényi Béláné), Haydu István, Papp Zoltán, Thurzó Nagy Lászlóné (férjezett Miskolci Simon Jánosné), Vrana József, Virágh Endre. Színházi és/vagy a koncertéletben jelentős szerepet betöltő karmesterek, kórusvezetők sokaságának munkássága előtt róttuk le a tiszteletünket az emléktáblán való elhelyezéssel. Ők névsorrendben: ifj. Ábrányi Emil, Engi István, Forrai István, Havasi József, Herédi Éva, Kalmár Péter, Kardos Pál, Lukács Ervin, Melles Károly, Mura Péter, szentmiklósi és óvári Pongrácz Géza, Reményi János, Róna Frigyes, Rozsnyai Zoltán, Rubányi Vilmos, Senger Gusztáv, Virágh Elemér Ferenc.

            Köszönet illeti Sir Lászlót, a Szimfonikus Zenekar nyugalmazott igazgatóját, akitől az emléktábla létrehozásának gondolata származott, ugyanúgy Balázs Istvánt, a Múzsák Kertje Alapítvány vezetőjét, aki kulcsszerepet vállalt a tábla létrehozásában, köszönet illeti továbbá mindazokat, akik akár mint aktív muzsikusok, akár pedig bármilyen más formában segítették az emléktábla-helyezést! S külön köszönet a Forrás Kamarakórusnak és Balásné Molnár Ildikó karnagynak a mai est színesítéséért, szíves közreműködésükért!"

            Az ünnepi beszéd után meghallgattuk a Forrás Kamarakórus műsorát. A magyar népdalfantázia felidézte a magyar nép lelkében született csodálatos dallamokat, a kórus tagjainak előadása megigézte a hallgatóságot. Nagy László versét jól ismertük, de Karai József feldolgozásában az Új regösének még inkább megérintett bennünket. A költészetet a zene mindig magasabb régiókba emeli, így volt ez most is. A következő dalt Orbán György szerezte Faludi Ferenc: Szelíd erdők című versére, itt felzengtek az erdő madarai, a fák közt susogtak a levelek, éreztük a szellő érintését, mi is velük jártuk az ösvényeket. Végül Daróczi Bárdos Tamás - Lukin László: Ünnepi kánonja varázsolt el bennünket.

            Balázs István megköszönte Sziklavári Károly zenetörténész szavait, a Forrás Kamarakórusnak a műsort, megkért minket, hogy a Múzsák Kertjében lévő táblánál tisztelegjünk elhunyt zeneművészeink előtt. A koszorút Sziklavári Károly, Sir László, Balázsné Molnár Ildikó és Balázs István helyezte el, majd visszatértünk a Feledy-házba, ahol még egy ideig elbeszélgettünk barátainkkal. 

Kühne Katalin

___________________________________________

Fotók: Kiss Ágoston