Kamarazenei esték sorozat következő koncertje

Miskolci Cardinal Mindszenty kórus "nyári" koncertje

2018. augusztus 24-én, pénteken 19 órakor        

a Feledy házba (Miskolc, Deák tér 3.) 

_____________________________

Nyáresti koncert a Miskolci Cardinal Mindszenti Kamarakórussal

A Múzsák Kertjében ismét nyáresti koncerten vehettünk részt.  A Miskolci Cardinal Mindszenti Kamarakórust vezényelte Gergely Péter Pál karmester. A Kórus ötvennél is több énekessel tartja hangversenyeit Miskolcon, Magyarország távolabbi városaiban. A világ több országában szerepelnek, ott is nagy sikereket érnek el. Most egy Kamarakórussal örvendeztettek meg bennünket a lugas alatt, amit a Múzsák Kertje Baráti Kör tagjai építettek fel, Hidasnémeti János belsőépítész tervei alapján, önkéntes munkával, nagy szeretettel. A kertben egy szakrális hely született, ahol elhunyt művészeink emléktábláit helyezték el a falon. A kert közepére diófát ültettek, ami finom dióval ajándékoz meg bennünket minden évben. A szaletlit a szőlő fölé emelték, most kezd teremni, ebből is kóstolhattunk. Balázs István, a Múzsák Kertje Alapítvány elnöke idén több emlékezetes koncertre invitálta minden hónap 2. péntekére a zeneszerető közönséget. A Kórus és a zenésztársak igazi zenei csemegéket hoztak, őket hallgatva elandalodtunk a kellemes, ismert és ismeretlen dallamokon. Vihula Mihajlo zeneszerző, gitárművész és -tanár, a Miskolci Nemzeti Színház tagja gitárral kísérte az énekeseket., de a kórusban is énekelt. Kecskés Zsófi zongorajátéka, Baranyi Ádám, Lukács Zsófia énekes és Kolozsi Balázs, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze, énekese tették emlékezetessé ezt az estét.

            Vihula Mihajlo (Misa), a Múzsák Kertje Baráti Kör tagjaként köszöntötte a vendégeket, akik közül többen régóta ismerik őt. Tanár- és művésztársai, a Zeneművészeti Egyetem hallgatói és a Feledy-ház törzsközönsége madrigálokat, operarészleteket hallhatott.

            Weelkes: Zene zeng című madrigáljával kezdődött a koncert. Magyarul szólalt meg a kórus: "Muzsikál a gitár, lenge szél táncra kél, jön a nyár..."

            Orlande de Lassus (Orlando di Lasso) (1532. Mons - 1594. München) németalföldi énekes zeneszerző, a 16. század legsokoldalúbb, legképzettebb és egyik legjelentősebb zenésze. Mint énekes, fiatalon beutazta egész Európát, majd 1555 májusában Antwerpenben telepszik meg. Itt éri V. Albrecht bajor herceg meghívása, melynek eleget tesz, 1556-tól előbb csak énekes, majd 1560 óta udvari karmesterként szolgál haláláig Münchenben. Albrechttel és fiaival Albrecht utódával, IV. Vilmossan igen szoros baráti viszonyba került. Vezetése alatt álló együttesét Európa legjobb kórusává nevelte, hosszabb külföldi utakat tettek meg. Műveit a "zene fejedelmének" kijáró tisztelet övezte, ő pedig az ünneplést élvezhette. 52 mise, 100 Magnificat, mintegy 1200 motetta, 230 madrigál, 146 chanson, 93 német dal maradt fenn tőle. Jelentősége hallatlan sokoldalúságában rejlik. Az utolsó nagy mester a németalföldiek közül. Benne mintha utoljára egyesülne mindaz, ami nagyszerűt közel kétszáz év nemzedékei alkottak.

            Lassus: Zsoldos szerenádja következett. A kórus énekelt, Misa szólózott gitárjával. A Miskolci Cardinal Mindszenti Kórus vegyeskar, énekük többszólamú. Hangversenytermekben, szabadtéren és templomokban énekelnek nagy sikerrel.

            Hans Leo Hasler (Hassler) ( 1564-1612) jelentős német zeneszerző. A. Gabrieli tanítványaként elsőnek ülteti át az olasz formatechnikát és apparátust német talajba. Augsburgban, majd Prágában, Ulmban és Nürnbergben működött. Több kötet madrigált, kanzonettát, táncdalt írt. Hassler: Gagliarda című madrigálja: "Szívemben száll az öröm már..." A gagliard egy közép-itáliai tánc. A reneszánsz életérzés hatja át ezt a dalt is. A Jóisten után a legelső a természet szeretete, az ember tisztelete. A madrigálok többsége a tiszta szerelemről és a borról szól.

            Gastoldi: Csónakos ének című madrigálja, ami a mi Lillafüredünket idézte: " Csillog a fény az égen, úszik a csónak a tóban. Szívem is lánggal dobban. Jöjj Kicsikém, add csókod nékem..." A Bükk aljában lévő Hámori tóban is sokan csónakáznak, horgásznak, szemünk előtt felrémlett a hegyek ölelte kastély tóban tükröződő képe, szinte hallottuk a vidáman éneklő emberek dalait is. Büszkék vagyunk arra is, hogy József Attila itt írta a világszerte ismert Ódát, sorait többen suttogtuk magunkban. Giovanni Giacomo Gastoldi (1550-1605) olasz zeneszerző a reggiói dóm karmestere volt, majd Coreggióban kanonok, s végül a modenai herceg fiainak zenetanítója. A madrigálstílus egyik legnagyobb mestere. Amfiparnasso (Parnasszus környéke) című madrigálkomédiájában a modern operát megelőző színpadi irodalom egyik legnagyobb remekművét alkotta meg.

            Certon: Piaci pletyka című dala hangzott el, Kecskés Zsófi énekelte gyönyörű hangján: "A legnagyobb vesztes én vagyok..."  Giuseppe Verdi: Álarcosbál című operájából Oszkár áriáját szintén Zsófi adta elő: "Oszkár tudja, de nem mondja..."

            Ezután következett John Dowland (1563-1626) angol zeneszerző Drága perc című madrigálja. A zeneszerző legtitkosabb szerelméhez íródott, Gergely Péter Pál mesélt erről, talán igaz, talán nem. York grófság legszebb hölgye volt, Erzsébet királynő védelme alatt állt. Egyesek szerint Shakespeare is szerelmes volt belé. A dalt Baranyi Ádám énekelte, zongorán kísérte Kecskés Zsófi. Dowland több éves francia és német utazás után 1588-ban Oxfordban tartózkodik. 1598-1606-ig a dán király lantosa, azután Londonban él, 1612-től a hat királyi lantos egyike. Művei: 4 szólamú zsoltárok és madrigálok. Műveit nemes szerkezetük, mély érzésük és kifejezőerejük kora legszebb kompozíciói közé sorozzák és bennük az angol lírai műdal egyik klasszikus kivirágzását láthatjuk.

            Luigi Denza: Funiculi, Funiculá című nápolyi dalát Baranyi Ádám énekelte, Misa gitárral kísérte, ezt mindenki magában dúdolta.

            Ezután Giuseppe Giordani: Caro Mio Ben című dala következett, a kórus férfi tagjai Marci bácsi szerepét vállalták, szólót Lukács Zsófia énekelt. Ez egy szerelmi történet. Marci bácsi egy idős férfi volt, amikor szereleme esett egy gyönyörű fiatal nőbe. Marci bácsinak nem volt szerencséje, mert a szép felesége "fúvel-fával" megcsalta.

            Dowland is nagy gitárművész volt, ezt a szerzeményét most Misa adja elő, aki nagyon tehetséges, Gergely Péter Pál karmester sokszor vezényelt, amikor ő is játszott. Nagyra becsüli Misát, de improvizációival néha zavarba hozta. Virtuóz játékával most is elvarázsolt bennünket. G. P. Pál elmesélte azt az együttműködés Cremona városával, amit az alkotóház névadója, Feledy Gyula grafikusművész kezdeményezett. A Kórus így szerepelhetett Cremonában, de őket is visszahívták a magyarok. Azt kívánta, hogy a mai fiatalok tanítsák meg utódaikat, hogy ők is ugyanilyen érzékenységgel és tudással adhassák át a következő nemzedékeknek azt az élményt, ezen a helyen és sok más koncerten a világban, ugyanilyen élménnyel ajándékozza meg közönségét. Egy kísérlet részesei lehettünk. Karmesterünk elmondta, hogy a madrigálokat 4, 5 vagy 6 szólamban szokták előadni a kórusok, de leginkább 5 szólamban énekelnek. Most Lully Táncdalát éneklik el. A többnyire zenészekből álló közönségnek egy kérdést tett fel, találják ki, hány szólamban énekeltek most. A zenetanárok természetesen eltalálták a választ. Mi laikusok, zenekedvelők élveztük az egész hangversenyt, több darabot már ismertünk.

            Jean-Baptiste Lully (1632. Firenze - 1687. Párizs) nagy jelentőségű olasz származású zeneszerző, a francia operairodalom megalapozója és első nagy mestere. 13 éves korában került Párizsba, itt de Montpensier hercegnő házában lett kukta, majd zeneapród. Hamarosan jó muzsikussá képezi ki magát, bekerül az udvari zenekarba. 1656-ban megalakítja híressé vált szűkebb együttesét. 1663-ban már udvari zeneszerző, színész, táncos, karmester, rendező, s mindezek felett a király nagy befolyású kegyence. Lully új színháza 1672-ben nyílik meg, a következő 15 év alatt évenként egy-egy nagy jelentőségű operát, "zenés tragédiát" ír (Alceste, Thésée, Persée, Phaeton, Armide, stb.) Balettet, álarcosjátékot is komponált. Te Deuma előadásán karmesteri botjával indulatosan gesztikulált, megsértette lábát, a seb elmérgesedett, ez okozta az 55 éves mester halálát. 

            Gaetano Donizetti (1797. Bergamo - 1848. uo.) Szerelmi bájital című operájából Belcore áriáját Kolozsi Balázs énekelte. Donizettit atyja tanári pályára szánta, de ő a hadseregbe lépett, Velencében 1818-ban színrehozatta első operáját. Első sikerét 1822-ben, Rómában aratta. Felmentették a katonai szolgálat alól. Termékeny komponista, évenként 4 műve került a nyilvánosság elé. 1832-ben a Szerelmi bájital a vígopera terén is a legünnepeltebb mesterek sorába emeli. A Lammermoori Luciát 1835-ben mutatják be, ezután kinevezik a nápolyi konzervatórium kontrapunkt tanárává, majd igazgatójává. 1839-ben Párizsba költözik. Innen indul világhódító útjára (Kegyencnő, Az ezred lánya és a Don Pasquale).

            A Sorrentói emlék című ismert dalt is Kolozsi Balázs adta elő, olaszul és magyarul, Misa gitáron kísérte. Ezt is többen dúdoltuk.

            Misa megköszönte a meghívást, a közönség elé, a színpadra szólította Balázs Istvánt.

Ő így beszélt: "Azt álmodtam, hogy nemcsak pódiumművészekkel, hanem zeneművészekkel is lehet egy ilyen kertben lélektől lélekig hatni. Ez a mai nap fordulót hozott az életembe. Elindult egy sorozat, a mai koncert tette fel az íre a pontot. Megkapó, szép este volt, köszönöm a kórus tagjainak, a szólistáknak, a karmesternek, hogy velük lehettünk. Egymás közt vagyunk és egymást építjük. Ez a vágyam megvalósult. A koncerten megjelenteket, a kórus tagjait meghívom egy gombás ragura."

            Én hozzáteszem most, hogy bármilyen művészeti ágat művelünk, hatunk másokra, de akkor is, ha csak nézők, hallgatók vagyunk. Másokat megszólítunk vagy meghallgatjuk társunkat, felemelhetjük olyan magasságokba, ahová ilyenkor eljuthatnak. Az azonos értékrendű emberek közössége csodákat teremthet, mert van miről beszélnünk egymással, tanulunk és tanítunk egyszerre. Ez az este is ilyen volt.

            Gergely Péter Pál köszöntötte Dr. Szekeres Bernadettet és férjét, akik nemrég házasodtak össze. Misa elmondta, hogy eljött hozzájuk édesapja, aki Ukrajnában élő karmester, pár napot velük tölt, most is jelen van. Megtapsoltuk őt, gratuláltunk fiához. Ezekben a napokban több államalapítást is ünnepelhetünk a miénk és a lengyelek mellett. Ukrajna függetlenségi napja ma van éppen. Eljöttek még néhányan Ukrajnából származó miskolciak is. G. P. Pál most arra kérte a jelenlévőket, hogy az Ima Ukrajnáért című, Ukrajna 2. himnusza alatt állva tisztelegjünk az ukránok előtt. Mi felálltunk, a kórus mellett ukrán nyelven énekelték páran ezt a számunkra is szívet melengető imát. 

            Karmesterünk elmondta, hogy Kerényi László operatőr, rendező készített egy filmet a két rokon nép kapcsolatáról, amit Miskolcon, a Cinefesten be fognak mutatni. Japán tudósok szerint a magyar néppel rokon és az ukrán, lengyel, de még a szlovák is. Történelmünk során hasonló volt sorsunk, ezért ma is élő a barátság köztünk. 

            Az utolsó számot Isaac Henrik írta Insbruck városáról. Most ezt kissé átalakították, Miskolc, te bűvös város címmel előadták. Mi vastapssal köszöntük meg az énekesek és zenészek koncertjét. Erre a kórus is számított, hiszen többször így végződtek hangversenyeik. Ráadásként előadták Friderici: Baráti kör című dalát, ami ide illett, hiszen ezt a miskolci alkotóházat is egy baráti kör működteti, régi barátságok mellett újak is szövődtek az évtizedek során. Szívesen járunk ide szabadegyetemre, tárlatokra, koncertekre, irodalmi fonóba. Köszönjük nekik ezt a csodás estét, amit szerencsére nem zavart meg a zivatar, amikor vacsorázni kezdtünk, akkor kellett behordani a hangszereket és a tányérokat pillanatok alatt a terembe. Azt ajánlom barátaimnak, hogy ha valahol meglátják, hogy a Miskolci Cardinal Mindszenti Kórus koncertezik, próbáljanak jegyet szerezni, nagy élményben részesülhetnek.

Kühne Katalin