Vendégségben a Múzsák Kertjében

BALOGH GÉZA

2018. november 21-én, szerdán 16 órakor

a Feledy-házban (Miskolc, Deák tér 3.)

A művészről szóló kötetet bemutatja:Egri Mária

Közreműködik Ritter József és Balázs István

__________________________________ 

Vendégségben Balogh Géza festő- és szobrászművész

A Herman Ottó Múzeum - Miskolci Galéria - Múzsák Kertje Alapítvány a Feledy-házban Balogh Géza festő- és szobrászművészt látta vendégül. A művészről szóló kötetet Dr. Egri Mária muzeológus mutatta be. Közreműködött: Ritter József és Balázs István.

            Balogh Géza 1946. december 24-én Nyíregyházán született. 1967-71: sárospataki Tanárképző Főiskola; 1974-77: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Bráda Tibor, Szentgyörgyi József, Lóránt János, Patay László. 1983: az Operaház gobelinpályázatának különdíja; 1983: a Mezőtúri Alkotótelep díja; 1984: a IV. Szolnoki Festészeti Triennálé díja; 1986: a X. Nyíregyháza-sóstói Szimpózium fődíja. 1972-87: a nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanára, 1987-től a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola képző- és iparművészeti tagozatának vezetője. 1980-tól a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Szobrász Szimpózium bronzöntési munkájában és a Mezőtúri Alkotótelep irányításában vesz részt. Absztrakt jellegű olajképeket, nagyméretű akvarelleket fest. Érmeit, szobrait viaszveszejtéses technikával készíti.

Irodalom
LÓRÁNT J.: (kat., bev. tan., Nyíregyháza, 1983), FODOR G.: ~ művészete, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1984/1., VIII. Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep (kat., Nyíregyháza-Sóstó, 1984)
SZ. KÜRTI K.: A Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Alkotótelepről, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1985/4.,EGRI M.: A mezőtúri Alkotótábor, Művészet, 1987/4., SZABÓ I.-EGRI M.: Művészek a Körös partján, Jászkunság, 1989/3.,BALOGH G.: Kis varázslat Nyíregyházán, Sympozion Újság, 1991/1., Ember és természet. 15 éves a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep 1983-1996, Mezőtúr, 1996 [szerk.: PROKAI G.].

Egyéni kiállítások

1981 • Művelődési Központ, Sátoraljaújhely1982 • Művelődési Központ [Győrfi Sándorral], Mezőtúr, 1983 • Művelődési Központ, Nyíregyháza (kat.) • Művelődési Ház [Székhelyi Edittel], Berettyóújfalu, 1985 • Művelődési Központ, Szolnok1988 • Hatvani Galéria, Lulea (SVE)
1993 • Duna Galéria, Budapest, 1999 • gyűjteményes, Miskolci Galéria, Miskolc

Válogatott csoportos kiállítások

Táblakép-festészeti Biennálék, Szeged • Portré és tájfestészeti Biennálék, Hatvan, 1977-től • Alföldi Tárlatok, Békéscsaba, 1983-97 • Mezőtúri Alkotótelep kiállításai, Mezőtúr • Nyíregyháza, 1981 • III. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron, Magyar Akvarell Kiállítás, Bankside, London 1984, 1986, 1997 • a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep kiállításai, Nyíregyháza
1989, 1997 • Budapest, 1992 • XXIII. FIDEM, British Museum, London, 1993 • Magyar Vízfestők Társaságának kiállítása, Tours • Szombathely • Marosvásárhely • Pozsony, 1995 • Bronz háromszög  – Kremnica (Körmöcbánya), Nyíregyháza, Uherske Hradiste.

            Az est Ritter József énekes-gitárművész játékával kezdődött, Bereményi Géza-Cseh Tamás: Fehér babáim című dalát hallottuk. A vendégeket és a közreműködőket Balázs István, a Múzsák Kertje Alapítvány elnöke köszöntötte. Ezután Dr. Egri Mária muzeológus beszélt Balogh Gézáról készült könyvéről: "A Szolnoki Múzeum és a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai mindig szoros kapcsolatban voltak egymással. Többször jártam Miskolcon, a hetvenes évek óta jól ismerjük egymást. Még mindig kapcsolatban vagyunk, tudunk jókat beszélgetni a régi kollégákkal. Balogh Gézát kérték fel, hogy Nagy Attila színművészről készítsen bronz szobrot. Szívesen vállalta, mert a bronz mindig is vonzotta. A Miskolci Nemzeti Színház udvarán áll. Kitűnő alkotás."  

            A színész 1956. október 23-án szavalt az akkori Borsodi Nyomda előtt egy teherautó tetején, majd a szabadságot ünneplő tömeg a Petőfi-térre kísérte, ahol ismét hallhattuk a Himnuszt. Én akkor kilenc évesen lenyűgözve láthattam őt, édesapámmal együtt végre szabadon járkálhattunk az utcákon, az ablakokban nemzeti színű zászlók lengtek, egymást ölelgették az emberek. 

Egri Mária: "Egy emlékezetes kiállításra utalok, ami a Miskolci Galériában, 1999-ben volt. Ennek előzményeként a művész barátait levélben megkérdezte: "Mi jut eszetekbe, ha a nevemet halljátok?" - Levelére 29 válasz született, ez alapján készült el a tárlat katalógusa, én nyitottam meg. Kedves személyisége a vallomásokból kiderült, barátai mindig számíthattak rá. A pedagógia és a képzőművészet benne eggyé vált. Örült, ha átadhatta tudását, művészetét diákjainak, ha elértek az életben valamit. Nyíregyházán alapította meg a Sóstói művésztelepet, bronzöntésre tanította őket. Ez a tevékenység egész életét átszőtte. Nemrég ment nyugdíjba, azóta az alkotásnak él. Először itthon és külföldön is a ceruzarajzzal, akvarellel foglalkozott. Ezek létképek: színnel, rajzzal egy kivételes sorozat készült, hat nagyméretű rajzot készített. Krisztus és az ember szenvedése, megváltása mutatkozott meg műveiben. Ezek a rajzok a tárlat bezárása után az olaszországi bencések imatermébe került. Azóta hazatértek. Kérem a miskolciakat, hogy keressenek méltó helyszínt ennek! 1981-ben az összes festő a Mezőtúri művésztelepen bronzöntésbe fogott. Balogh Géza beleszeretett, és társaival együtt művelték ezt a nehéz, de gyönyörű munkát. A viaszban már látni lehet a kész művet. Szobrok mellett érméket kezdett alkotni, ez utóbbiban jobban tudja érzéseit kifejezni. A plasztika, amit ide elhozott, egy katedrális. A reneszánsz szellemiség jegyében készült, feszes, tiszta formarend látható a 3 dimenziós alkotásban. Ezt tartja önarcképének, mert benne nyilvánul meg ő igazán, az, amit érez. 'Ami fenn, az lenn.' - vallja. Szakrális mű. Olajképeinél lokális színeket használ, de a festészet és a szobrászat egyaránt jelen van életművében. Térproblémákat feszeget, egymásmellettiséget láthatunk alkotásaiban. A kötet igyekezett Balogh Gézát bemutatni. A főiskolai korai rajzoktól kezdve az olajfestményekig,  érméit, egész- vagy félalakos szobrokig (Aba Sámuel, Szent István, vagy a nem figurális szobrok, emlékoszlopok, emléktáblák). A kiállításokat, a köztéri munkák helyszíneit a kötet részletesen felsorolta. Kérem, lapozgassák, majd kérdezzenek a művésztől életéről!"

            Balázs István Bereményi Géza: A jobbik részem című versét szavalta el: "Belőlem valaki útra ált/ Útra a jobbik részem/ Kiment belőlem, itt hagyott/ Csak úgy észrevétlen// Félre se néztem, annyi volt/ Csak annyi volt, egy szót se szólt/ Hirtelen elment, itt hagyott/ Valaki útra vált, a jobbik részem// Belőlem valaki útra vált/ És én utána néztem/ Jól van hát, menjen, tűnjön el/ Az én jobbik részem// Először úgy tűnt, semmi sem/ Változott azzal, hogy hirtelen/ Fogta magát a hűtelen/ S útra vált belőlem a jobbik részem/ Az én jobbik részem//..." Halljunk Miskolcról! Géza! Beszélj erről nekünk!"

            Balogh Géza: "Felesége, Eszter kiállításán adta elő Bereményi Géza - Cseh Tamás egyik dalát, keresgéltem az interneten, de sehol sem találtam meg. Dr. Dobrik Istvánnal együtt jártam a  Képzőművészeti Főiskolára. Szerettünk volna a Miskolci Egyetemen egy képzőművészeti képzést is beindítani a volt Gépész-, Kohász-, Bányász-Kar mellett. Akkor Bessenyei Lajos volt a rektor. Budapesten Cserni József szomszédja volt Rideg Gábor művészettörténész. Őket is próbáltuk megnyerni. Cserni jól adott elő, de dyslexiás volt, Rideg Gábor viszont sokszor írt a Művészet című folyóiratba, többször járt Miskolcon is. Bessenyei Kovács Bertalant kérte meg, hogy vigyen végig az Egyetem épületein, hátha találunk egy helyet, ahol működhetne ez a kar. Ő bemutatta a gépeket, amik tisztán, olajozottan álltak, erre sok gondot fordított a vezetés. Megegyeztek abban, hogy itt jó helye lesz a szobrászképzésnek. Sajnos mégis leszavazták a város vezetői, nem valósulhatott meg. Akkor még a Nyíregyházi, Debreceni és Miskolci Egyetem együtt tudott működni. Végül mégis a Miskolci Egyetemhez került a Vizuális Antropológia-szak, ahol sok kitűnő tanár taníthatta az ifjúságot. "

            Ritter József gitárművész előadta Bereményi-Cseh: Csönded vagyok című dalát.

Balogh Géza: "Miskolcon élnek rokonaim, mi is majdnem ide költöztünk. Sárospatakon jártam egy évig a gimnáziumba, édesapám Kárpátaljáról származott. Visszamentünk Nyíregyházára. Az 56-os emlékműre két szobrásszal együtt pályáztunk, Nagy Attila szobrának elkészítését én nyertem el. Az ötvenes évekből eszembe jut egy eset. Varga Imre szobrászművészt kérték fel egy Lenin szobor elkészítésére. A helyszínt kiválasztotta a hivatal, és mondták neki, milyen magas legyen Lenin alakja. Tudja mindenki, hogy Lenin 152 cm magas volt, de a Szovjetúnióban és a a szocialista országokban Lenin óriásivá vált. Végül Varga Imre tervét elvetették, mert ő a szobrot a valóságnak megfelelő méretben kívánta kivitelezni. Szerintem a művésznek kell kiválasztani a helyszínt, hogy a környezetébe belesimuljon, és meg kell adni a lehetőséget, hogy ne a hivatal döntsön arról, hogyan ábrázolja a művész. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy amit kigondoltam, annak a közösségnek és nekem is megfeleljen. Ne szakértelem nélkül készüljön el az én alkotásom, legyen beleszólásom, milyen legyen a szobor. Egy festmény, vagy rajz, szobor címét úgy kell kiválasztani, hogy akár száz év múlva is mondjon valamit az akkor élő emberek számára. - Most beszélnék a hozzám legközelebb álló alkotásomról, a plasztikáról. Először megrajzoltam, ezt viaszból a Mezőtúri művésztelepen készítettem el. Ehhez plusz öntőnyílásokat kellett tenni, ahol a bronz majd kifolyik. Statikailag meg kell állni a szobornak, a plasztikának a bronzbaöntés előtt. A torony és az ajtó adta meg a léptéket. A plasztikánál az én felelősségem az, hogy jó legyen az alkotás, de az öntés már közös munka. Már az egyiptomi bronzszobrok is viaszöntvényből készültek. A reneszánsz művészek ezt vitték tovább. A reneszánsz ember minden fázisban részt vett. A festő mindig egyedül vergődik a vászon előtt, ez nagy gyötrődés, mert nem tudja előre, milyen lesz a kész festmény. Ezért váltottam műfajt, a bronz szobor olyan lesz, amilyen a viaszöntvény."

            Varga Éva szobrászművész: "Győrffi Sándortól és Balogh Gézától sokat tanultam. Nagyon szép ez a templom, annyiféle érzelmet tükröz, olyan finoman mozdul, áll előttünk, ami kimondhatatlan gyönyörűség. Szívembe zártam!"

            Balázs István megköszönte Dr. Egri Mária és Balogh Géza szavait, a gitárművész játékát, a közönség figyelmét. Javasolta, hogy még maradjunk, beszélgessünk a művésszel, az előadókkal. Nézzünk bele a kötetbe, amit meg is vásárolhatunk. Végül felolvasta Bereményi-Cseh: Vasárnap délután című versét, ezzel zárult az est: " Vasárnap délután, nézd, mindent elborít a hó/ mit vártunk lent a sár helyett/ Megjött a hóesés, és aki égre néz,/ a szemét nem tudja nyitva tartani// Mert a hó vastagon kavarog/ Végre az, az, amit akarok/ Ez egyszer az, amit akarok/ Eljött és vastagon kavarog// Vasárnap délután és semmi lárma sincs,/ csak neszek, és gázolsz kristályszőnyegen/ S ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem,/ sár helyett nagyon kívánni hóesést// Hát megjött, gazdagon kavarog/ Ez egyszer az, amit akarok/ Végre az, az, amit akarok/ Eljött és gazdagon kavarog//..."

            Gratuláltunk Balogh Gézának és Dr. Egri Máriának és többen megvásároltuk a kötetet. A vonathoz indulásig beszélgettünk velük, és megígérték, tavasszal újra eljönnek hozzánk. Cseh Tamás dalait kérték, és szeretnének itt aludni, hogy sokáig velünk lehessenek.

Művek közgyűjteményekben

Művek közgyűjteményekben
British Museum, London • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza • Mezőtúri Alkotótelep, Mezőtúr • Városi Galéria, Nyíregyháza.

Egri Mária mutatta be a művészről szóló kötetet:

Kühne Katalin