A kapuvári Szent Anna Plébánián 2013. november 19-én, kedden 18 órai kezdettel irodalmi estet tartottak, melyben dr. Cs. Varga István irodalomtörténész professzor emlékezett Kalász László József Attila-díjas pedagógusra, könyvtáros költőre és Kapui Ferenc kapuvári könyvtárigazgatóra.
Az előadás előtt plébánosunk Tamás atya köszöntötte a vendéget és az előadáson résztvevőket, majd átadta a szót a professzor úrnak, aki röviden vázolta előadásának gondolatsorát, majd felkérte Najdekné Évát és Törökné Erzsébetet a költő néhány versének felolvasására.
Kalász László Radnóti-, József Attila-, Szabó Lőrinc-díjas költő, tanító idén lenne 80 éves. Sok embert ajándékozott meg szeretetével, barátságával, sziporkázó jókedvével. Nagyon szerették, Bódva völgyének olyan büszkesége volt, mint a szalonnai Árpád-kori templom.
A szülőföldjén maradt, pedig őt is vonzották a "Jeszenyin-kék távolok". Tíz verskötet, hét önálló, két válogatott és egy gyűjteményes könyv bizonyítja, hogy talentumával jól gazdálkodott, gyarapította azt. Csupa szív ember volt, a seritalt, a bort szerette. Nincs levele, amelynek a végére oda ne írta volna, hogy "Emelek érted bikavértet." Tagja volt a hatvanas évek elején megalakult Hetek virtuális költőcsoportnak, létszámuk mára négy főre apadt. Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon Kalász iránt érzett szeretetüket mindig megvallották. Kalász László temetésén Bella István mondott búcsúztatót, melyet ezekkel a szavakkal fejezett be: "Most földbe vet, le is arat. Fénnyé őröl, a zsákjába rak a gazda. Ami vagy, az legyél, kalász voltál, most már kenyér. " Kalász volt a neve, kalász volt az élete. Életadó kenyér legyen szellemi örökségével, jókedvével, derűjével, verseivel."
Az előadás második részében már a volt kapuvári könyvtárigazgatóra, Kapui Ferencre emlékezett, a jelenlévő Kapui Ferencné Piroska nénit nagy barátsággal köszöntötte.
A professzor elmondta, hogy mit jelentett neki a könyvtár, a könyvtáros személye: Kapui Feri Kapuváron, fiatal tanárként Edelényben a járási könyvtárigazgató Slezsák Imre.
A néptanítók, a tanítók és a könyvtárosok a közösség emberei voltak. Valamikor még olyan félparaszti munkát is végeztek, meg tanítottak, tehát közel álltak a néphez. "A kapuvári könyvtárban nagyon sokat kaptam: tudásban, közösségi érzésben, összetartozásban. Ahogy öregszem nekem is a régi emlékek jönnek elő. Amikor bementem a könyvtárba Kapui Ferenc fogadott, könyvet vettem ki. Amikor visszavittem, akkor megkérdezte mi tetszett a könyvben? És azóta az van bennem, hogy ha nem magyar tanár lennék, akkor könyvtáros szerettem volna lenni ott a pultnál. Ajánljam a könyvet, amikor visszahozzák, érdeklődjem."
A gondoskodó, nevelő könyvtáros, azt mondta, hogy nem csak információt akarok adni, hanem a jóra, szépre, sőt a szent dolgokra nevelni az olvasót, az embereket. Aztán jött a másik fajta könyvtáros: semmi nem fontos, se a hit, se a haza, ez nem az ő feladata, csak az információ áradjon, amit napjainkban is emlegetnek. A könyvtár a tudással a lélek gyógyszertára. Kételyeinkre, örömeinkre megfogalmazást ad. Csodálatos lehetőség, szakrális közösségi tér.
"Kapui Feri jó barátja az edelényi könyvtárigazgató mindig azt mondta, hogy Hozd őket, hozd őket! (Diákjaidat). Élete végéig nagyon sokszor hívott, mentem ünnepségekre, előadásokra. Könyvtáros barátaim mindig mondták, hogy a könyvtár nem melegedő, aki ide bejön az csendben legyen, az elmélyedjen, az olvasson, az jegyzeteljen. Ha nincs papírja, ha nincs tolla adok neki."
A tudástár, a tudás megszerzésére, ma már erőteljes virtuális világban kerül sor. Digitális könyvtárak jöttek létre, de ez nem azt jelenti, hogy ne legyen könyv, amit kézbe lehet venni, fogni, ellenőrizni, visszalapozni. Nem igaz az, hogy a könyvtár eltűnik, hanem megmarad, csak más szerepe lesz, más funkciót tölt be.
Az előadást Sík Sándor gondolataival fejezte be:
Az emberélet olyan, mint a fű, mint a mezők virága, úgy virít. És jő a szél és nincs többé sehol. Még a nevét sem tudja már a rét. Ám áll az Úr kegyelme az őt félőkön mindörökké, az igazság az unokákra száll.
________________________________________________________________________________________