___________________________________________________________________________________________________
A Feledy-házban idén új sorozat indult Fiatal Tehetségek Fóruma címmel. Zenei tehetségeket hívnak meg, a program vezetője Csabay Csilla, az Egressy Zeneiskola tanára. Vihula Mihajlo tanár, zeneszerző, előadóművész gitáron kíséri a fellépő énekeseket.
Az est Assisi Szent Ferenc imájával kezdődött, a Napfivér és Holdnővér c. híres film betétdalával. Balázs István, a Múzsák Kertje Baráti Kör Kuratóriumának elnöke mutatta be őket, majd Szécsi Viktória énekművésszel Vihula Mihajlo beszélgetett eddigi életútjának fontos eseményeiről. Jelen voltak: családtagjai, tanárai, barátai, tisztelői és sok érdeklődő, tele volt a terem.
Misa: „Mikor és hogyan szeretted meg a zenét?”
Viki: „8-9 éves voltam, a Komlóstetői Általános Iskolában néptáncos lettem, hamar megszerettem a népzenét. Tanáraim biztattak, hogy népdalokat énekeljek.”
Misa: „A könnyűzene, a musical is vonzott, melyik volt az az esemény, amikor először szerepeltél nagyszámú közönség előtt?”
Viki: „Miskolcon „Tinisztár kerestetik” c. tehetségkutató verseny indult, a Centrum előtt és a rádióban is énekeltem, tíz évesen nagy eredményt, 2. helyezést értem el ezen a versenyen.”
Quimby dala, a Most múlik pontosan c. dal hangzott el, majd folytatódott a beszélgetés.
Viki: „A Lévay József Református Gimnázium hallgatójaként a népdal- és zsoltárversenyeken is részt vettem, ezeken is több díjat nyertem. Felkészítő tanárnőimnek, Fazekas Erzsébetnek és Simonné Balogh Erzsébetnek köszönöm, hogy mindig mellettem álltak, támogattak, erőt adtak. Később szereplőválogatót hirdettek, Regős Zsolt karnagy úr is meghallgatott, így kerültem be a Miskolci Nemzeti Színház „Valahol Európában” c. darabjába, amit sokáig játszottunk. Osztályfőnököm kedvenc énekese volt Ákos, neki ajánlom a Keresem az utam c. dalt. Híres musicalokból is énekeltem (Vörös malom, Macskák, István, a király)”.
Misa: „Hol ismerkedtél meg Miklós Tiborral?
Viki: „Alsózsolcán rendezték meg a Zene az kell c. versenyt, ahol ő volt a zsűri elnöke. Musical kategóriában 2., pop kategóriában 1. díjat nyertem. Sokat beszélgettem vele, ösztönzött arra, hogy folytassam az éneklést.”
Máté Péter: Zene nélkül mit érek én c. dal hangzott el.
Viki: „Nagy meglepetés ért azon a nyáron, a Rockszínház igazgatója felhívott, kérdezte, hogy szeretnék-e hozzájuk csatlakozni. Azonnal igent mondtam, így nyáron a Gyulai Várszínházban Beatles-dalokat adhattam elő. Szeptemberben Miklós Tibor váratlanul elhunyt. Patrónusomra az általa fordított Nézd, itt a nap c. dallal emlékezem, az igaz barátra, akitől sok szakmai és emberi támogatást kaptam.”
A közönség soraiból is kérdéseket tettek fel: „Kik a példaképeid?”
Viki: „Szinte minden műfajban vannak, hazánkból és a külföldiek közül is, de nem példaképnek nevezném őket, hanem olyan embereknek, akiket követni szeretnék. Ősszel reményeim szerint Budapestre költözöm, ott járok majd egyetemre. Azt éneklem el most a barátaimnak, amit a szalagavatón társaimnak: Rúzsa Magdi: Vigyázz a madárra c. dalát, amelynek minden sorát ajánlom, érdemes ezeket megszívlelni. Kezdjetek el élni, vigyázni világunk minden teremtményére!”
Misa: „Egy hónappal ezelőtt Fecske Csaba új kötetét ajándékozta nekem, azzal a szándékkal, hogy talán egyszer majd megzenésítve hallhatja verseit. Azt találtuk ki Vikivel, hogy tíz miskolci költő verseit zenésítjük meg, ebből állítunk össze egy „Miskolci akvarell” c. műsort, melynek két tétele már készen is van. Vikivel az utóbbi időben minden nap ezen dolgoztunk, és még fogunk is, hogy az Irodalmi Fonó valamelyik későbbi estjén ezt bemutathassuk. Fecske Csaba: Szárnyaim nőnének és Szabó Bogár Imre: Láttad-e már Bogácsot? c. verseit zenésítettük meg, ezt hallhatják most. Sajnos egyik költő sem volt jelen, de később meghallgathatják.
Újabb kérdés Vikihez: „Mi az álmod?”
Viki: „Vannak álmaim, de egyelőre kis lépésekben szeretnék haladni, ha egy-egy lépcsőfokra feljutok, akkor tovább megyek céljaim felé.”
„Mikor ismerkedtél meg Misával?”
Viki: „Úgy emlékszem, egy versenyen, kb. 8 éve találkoztunk először. Azóta nagyon sokszor dolgozunk együtt, most a Megszólaló kezek c. műsoron, szinte naponta összejövünk, gyakorolunk.”
A közönség vastapssal köszönte meg Viki és Misa közös előadását. A dalokban egy már kiforrott énekes világlátása, életfilozófiája tükröződött, aki tovább dolgozik azon, hogy még magasabbra jusson a maga által kijelölt úton. Meghatározó életében a líra és a muzsika.
Az est alatt Márai szavai jutottak eszembe: „Tolsztojnak igaza volt, a zene a legnagyobb kerítő..., nem megérteni akar, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, feltárja azt, amit gondosan rejtettünk magunk elől... Zene nélkül sokkal szegényebb az élet.” Kodály Zoltán híres mondása már szállóigévé vált: „A zene mindenkié.” Egyetemes nyelve mindenkihez szól, azt mindenki érti, a vájtfülűek és azok is, akik „csak” érzik a benne rejlő erőt, energiákat. A mai estén egy sokra hivatott ifjú énekművésszel találkozhattunk, ami nagy élményt nyújtott a jelenlévők számára. A következő tehetségek bemutatkozásain is hasonló feltöltődés vár az ide látogatókra.
Kühne Katalin